Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-01-23 / 570. szám

HUNGARIAN OFFICIAL. ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York,

OF THE WORLD. N. Y., under the Act of March 3, 1879.

V 0 L. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y., JANUARY 23 193 UMBER 57 0. SZÁM.

AZ 1WW REMÉNYTELJES JÖVŐJE

NYÍLT LEVÉL KÁROLYI MIHÁLYHOZ

IRTA: JOSEPH WAGNER G. E. B. tag.

Ez év nyarán, az IWW tagjai mindenfelé, szervezetük huszonöt éves fennállásának évfordulóját fogják ünnepelni. Huszonöt évvel ezelőtt, 1905 julius 8-án oszlottak széjjeel a delegátusok, miután befejezték munkájukat s az IWW-t életre hívták.

Ezen sorokat egy másik történelmi nevezetességgél biró napon irom. Huszonöt éves évfordulóján annak a nemkevésbbé fontos napnak, mely épp olyan emlékezetes az IWW történetében, — mint a fentnevezett konvenció. 1905 január 2-án egy csoport haladott szervezett munkás és ipari unionista (mind szocialisták) egy értekezletre jöttek össze Chicagóban, melyen bárom napig tartó tárgyalás után, kitértek az amerikai, valamint az egész munkásosztályt érintő fontos ügyekre, azokat behatóan tárgyalva, a kritika éles és tapintatos szemszögén keresztül egy kiáltványt intéztek — a nevezetes ipari unionisták kiáltványát — az öntudatos munkásokhoz, melyben a Chicagóban tartandó kongreszusra meghívták őket, abból a célból, hogy egy munkásszervezetet alakítsanak, hogy megteremtsék az ipari munkások szervezetét. A három napos tárgyaláson az egybegyült delegátusok egyhangú és kellőképpen megindokolt véleménye odakon- kludált, hogy nincsen létező munkásszervezet Amerikában; hogy az American Federation of Labor a United Mine Workers of America és a Railroad Brotherhood- dal egyetemben nem tekinthető munkásszervezetnek, mert gyakorlati működésűkkel bizonyítják, hogy az ellenség, a kapitalista osztály által fenntartott Civic Federation dominálása alatt működnek a munkásosztály ellen.

Világszerte elismerik az IWW alapelveit.

Azok, kik ismerik az IWW történetét nagyon jól tudják, hogy a hivatalos konvenció junius hó végén és julius elején 1905-ben, mire befejezést nyert, kibontotta zászlaját egy szervezetnek, melyet, mint az Industrial Workers of the World-ot ismerünk. Ma már közel huszonöt esztendeje annak, hogy a szervezet vívja harcát és fenntartotta magát a létért való küzdelemben; a lepergett

évek alatt, Amerika munkásai és munkásasszonyai, kik az IWW- ben tömörültek, megírták az amerikai munkásmozgalom leggyönyörűbb történetét. Az IWW eszméje és tanai eljutottak a világ mindnégy sarkáig.

Azonban, mig szellemileg megmérhetetlen óriássá nőtt, szervileg, számos okokból nem bírta elérni a kívánt magaslatot. Vérét és életerejét, különböző periódusokban a paraziták csoportjai szívták és csapolták le. Számos “egységes” szervezetek képződtek olyan helyeken és iparokban, hol az IWW törte meeg a talajt és hozta meg a nagy áldozatokat.

Az IWW számbeli növekedését nemcsak a paraziták akadályozták. Nagy általánosságban beszélve, az IWW magva tulkorán szökött csirába: korábban, semmint az amerikai proletáriátus nagy tömegei érettek lettek volna az ipari szervezkedés doktrínáinak befogadására, mert csak nagyon csekély része volt készen az ame- kai munkásságnak arra, hogy fizikailag és szellemileg elfogadja IWW-t huszonöt évvel ezelőtt. Az alapvető iparok nagy munkástömegeit még a fékerektől és parazitáktól zsúfolt, azok által dominált A. F. of L. tartotta hálójában, melyet szakszervezeti mivolta sem volt képes elválasztani a középosztály burzsoá ideológiáitól. És mégis: dacára a szembehelyezkedő viszonyoknak, az osztálytudatos munkások az IWW- ban tömörültek, összetartották szervezetüket, viva a legelszántabb és legelkeseredettebb harcokat a munkáltató osztálylyal szemben nem csupán azért, hogy a szervezet nyerjen előnyt az ilyen küzdelmekből, hanem szem előtt tartva az egész munkásosztály érdekét és előhaladását, azon meggyőződés teljes tudatában, — hogy jön az idő, mikor a viszonyok meg fogják érlelni azt is, hogy a munkás tömegek széles rétegei is készek lesznek az IWW-hoz csatlakozni.

(Folytatás a 7-ik oldalon.)

Tisztelt Elvtársam!

Eljött és el is múlt 1930 január

7-ike és hallottuk Önt a Carnegie Hallban nyíltan itt Amerikában vallomást tenni arról, hogy milyen elvi állásponton van. Örven- dek, hogy nyíltan megerősítette azt, amit 1925-ben nekem privá- tim mondott és mondta a kanadai határon túl nyilvánosan. Más valakire mi magyar származású munkások nem volnánk kiváncsiak, de Önről köztudomású, hogy a magyar köztársaság polgári-radikális elnökéből szocialista-radikális elveket valló ember lett.

Tekinteettel arra, hogy 1914- ben én tollal és szóval küzdöttem Ön ellen — a gróf ellen, — de küzdöttem Ön mellett, mint Ön is tudja, 1925-ben szóval és tollal, mikor üldözött volt, jogcímem van és kötelességet érzek, hogy Őrinél a nyilvánosság utján beszéljek — most már Ön is szabad ember ebben az országban.

Az Ön 1925-been történt elutazása után mi itt alakítottunk egy pártot, mely függetlenül bizonyos politikai hajszálaktól, — egybe akarta foglalni mindazokat, akik a magyar reakció ellen küzdöttek. Az a párt nem bírta magát tartani, mert mint vezetőség, kimondottuk és megtartottuk, hogy a pártból senki sem közvetve, sem közvetlenül pénzt nem csinálhat, még fizetést sem kaphat senki — a kapitalista világ átka pedig, ha valamiben valaki részére “nincs pénz”, halálra van Ítélve az a mozgalom. De siettette a párt gyors végét, hogy ön, az Ön által meghatározott keretekben megalakult pártot cserben hagyta.

Röviddel utánna megalakítottuk a fenti keretek alapján a Horthy-Ellenes Ligát, mely csak a megalakulásig volt pártokon kívüli, mert amint megalakult, már is nemcsak kommunista pártügynökség, de százszázalékos Stalin- fiók is lett és a legutolsó nyilvános gyűlésükön két szónok bizonyította. hogy Stalinéknak van igazuk és nem Trotzkiéknak, a harmadik szónok Jeruzsálemről beszélt és mikor a tényleges elnök azt mondta, hogy a gyűlésen Magyarországgal kell foglalkozni, az újságjukban piszkos módon megtámadták. Pedig az az elnök sok pénzt áldozott a Ligára és kifelé az egyetlen ember volt, akire hivatkoztak, hogy a Liga nem Sta- lin-párti kommunista szervezet.

Sem Önnek, Károlyi elvtárs, — sem nekem, sem semminemű józan eszü embernek nincs szándékában a Stalin-pártiakat szólás- és sajtószabadságjukban korlátozni, de tegyék ezt saját cégérük alatt; de mert két balkezes taktikáikkal tönkretették a saját mozgalmukat, idegen cégér alatt követnek el most Önnel szemben politikai zsarolást. Mert ez az volt, amit Önnel ez az úgynevezett Horthy-Ellenes Liga elkövetett. Ha Horthyék készpénzzel fizették volna őket, hogy Önt bla- mirozzák a világ előtt, akkor sem végezhettek volna jobb munkát. A Carnegie Hall óriási négyemeletes helyisége nem telt meg, de ha Ők Önnel szemben azt a politikai zsarolást nem követik el és Ön összeköttetésben lett volna előzőleg azokkal az emberekkel, akiknek Ön nem szolgál zsebcél gyanánt, ebben az esetben a Carnegie Hall ugyancsak megtelt volna és Ön meg lett volna kiméivé attól, hogy első nyilvános fellépése alkalmából itt Amerikában félig üres padsoroknak beszél.

Utólag ők rendeztek “Károlyi gyűléseket ’ ’, melyek hirdetését oly kétértelműen szövegezték meg, szokásuk ellenére szándékosan elhagyták a szónokok neveit, mintha azokon Károlyi Mihály szerepelne és beszélne a megolvasott húsz embernyi tömeg előtt.

Hogy a zsebcél szóval mennyire igazam van, szolgáljon Önnek bizonyítékul, hogy 1925-ben, mikor arról volt itt szó, hogy az Ön nevével itt egy napilapot adunk ki, mely természetesen konkurrencia lett volna az Uj Előrének, akkor Önt egy denunciálással határos cikkben hivatalosan lehordták; most pedig, hogy a konkurrencia nincs kilátásban, sietnek maguknak Károlyit biztosítani, mert a Károlyi neve pénzt jelent a Horthy-Ellenes Liga neve mögé bujt Stalin-szervezetnek.

Hogy az Uj Előre jelenlegi vezetői milyen kevés “vágott dohánynyal” bírnak, idézem itt az ő Leninjük szavait szószerint:

“A legnagyobb veszedelem, talán az egyetlen nagy veszedelem, mely minden igaz forradalmárt fenyeget, abban áll, hogy forradalmiságában túllő a célon, hogy elfelejti a fórra-