Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-26 / 592. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Junius 26. BÉRMUNKÁS , (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........92.00 One Year ..........92.00 Fél évre ............... 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders .........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. tózkodása érthető. Roppant erős, hatalmas teste nehézkesen mozog és jószántából sohasem fog még önmagáért sem áldozatot hozni. Figyeli a kisérletezést, várakozó álláspontra törekszik helyezkedni, csak mikor a gazdasági kényszer könyörtelenül akcióba kényszeriti, akkor mozdul meg és mozgásától rezeg a föld. Ne csüggedjetek. Nekünk nyert ügyünk van, mert álláspontunk a legszélsőségesebb, a legforradalmibb. A társadalmi forradalom előhírnöke még ma az IWW, de holnap . . . mikor a kényszer hatása alatt megindul a lavina, a zárt ipari sorokba terelt hatalmas munkástömeggel, mi fogjuk megvivni, mi fogjuk a bérrendszert megszüntetni. Akik a hibát az IWW-ban keresik, vizsgálják meg önmagukat. Vessenek számot saját lelkiismeretükkel és ráfognak jönni arra, amit mi már régen tudunk, hogy a konzervatív tömegek nem a három betűtől, hanem a forradalmi IWW-tól félnek. FORRADALMI IPARI UNI0NIZMUS Nincs nehezebb feladat, mint a mákony- nélküli, tiszta propaganda terjesztése, az ipari szervezetek épitése. Évezredes elnyomatásukban megszokták az elnyomott tömegek a csodákra, a nagy emberekre való várakozást, mindig másoktól várták helyzetük megjavítását és estek egyik csalódásból a másikba. A vezérekbeni hit, a vakon követés szelleme dominálta a nagy tömegmozgalmakat, mígnem eljutottunk odáig, hogy bár még lassan, de határozott formákban kibontakozott az uj társadalmi mozgalom, — mely éles határvonalat húzott s az opportunis ták, az ellenforradalmárok hiarerchia hadát sikerrel választva el a munkásmozgalomtól; hirdeti, hogy a “munkásosztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet”. Nincs könnyebb az ipari szervezet tanainak megértésénél, de nincsen a kapitalizmusnak sem veszedelmesebb ellenfele, mint az ipari szervezet, melynek kereteit kitöltve, halálos csapást mér a kapitalizmusra a megszervezett munkásosztály. A szervezet építésén fáradozó ipari forradalmárok számos okot hoznak fel arra, hogy miért oly lassú szervezetünk félelmetes kibontakozása, holott a társadalmi forradalom előfeltételei megvannak már, a kapitalizmus a rothadásig megérett a pusztulásra. Türelmetlenek vagyunk és joggal vagyunk azok. Hiszen lázadó szellem él bennünk, — egészségünket, energiánkat, szabao időnk nagy részét, sokan közülünk életüket és szabadságukat áldozták fel az eszméért az ipari szervezet épitéséért a munkásosztály nagy és szent ügyéért, — az ipari szabadságért. S hogy a kibontakozás lassú, annak kizárólagos oka az, hogy a vezérek követésére nevelt munkásság nem bízik önmagában, fél még vállalni önönvezetést és fél attól a szervezettől, mely összetételében, célkitűzésében forradalmi és hozzá való csatlakozás helyett, — minden mást megpróbál, — mig végre a csalódásokon keresztül, kiábrándul a vezérekből és ráeszmél, hogy nincs mire, nincs kire várnia, hogy ha felszabadulni akar a bérrabszolgaságból, ő, a munkásosztály kell megnyissa véredényeit, kell, meghozza a nagy áldozatot, melynek árán elnyerheti szabadságát. Az a köntösnélküli mezítelenség, mely minden kertelést mellőve, lapjainkon keresztül éppen úgy, mint az agitátorok élő szavaiból kisugárzik, tartja tőlünk távol a félénkeket, kik szívesebben beszélnek a forradalomról, semmint dolgoznának érte. A munkásság tarOpportunizmus — Munkásárulás E héten veszi kezdetét New Yorkban annak a pártnak a konvenciója, mely rövid pár éves létezése óta, annyi árulást követett el a munkásosztály ellen, hogy se szere, se száma. Magyar nyelven megjelenő hivatalos napilapja hetekig kérte a sok egyenes és görbe vonalakba beleszéditett magyar párttagokat, hogy szóljanak bele a konvenciós kritikába, de azok bizony nem nagyon mertek megszólalni (talán már elfogytak?) hát mint eddig is oly sokszor, hivatásszerűen beszéltek helyettük a pártvezérek. Leforditgatták, — úgy —ahogy — az angol napilapjukban megjelent úgynevezett konvenciós kritikákat, melyek a magyar tagság és olvasók által teljesen ismeretlen vezérek tollából jelentek meg sőt előttük ismeretlen témát öleltek fel. Volt ugyan egy magyar — de nem valami előnyösen ismert — pártvezér, ki szintén megeresztett egy angol cikket a konvenciós vitákkal kapcsolatban és előttünk Csöppet sem érthetetlen, hogy miért nem fordították le az ő cikkét is a lőrében. Igen, John Pepper, vagy ha úgy tetszik, a múlt őszszel, naponta háromszor is kivégzett Pogány József beszélt az opportunizmusról, a Daily Worker olvasóinak. Miért nem fordították le Pogánynak cikkét? Miért hallgatják el, hogy Pogány újra belekönyökölni készül a fizetett vezér állásba? A leleplezett spicli már az angol lapban tehát megszólalt. A magyar vezér követők legyenek elkészülve, hogy rövidesen lesz egy újabb boldogítójuk, ki szellemi szecskával fogja táplálni őket. Mitsem használ a vészkiáltás, mely egyik vezércikknek nevezett betütömegben megjelent a minap az “Uj Előrében”. Bár nem mond újat, csak hitelesíti, amit mi számtalanszor leirtunk. Idézzük és feketén szedessük, ha netán az Uj Előrében nem vették észre, nehogy kikerülje az elvtársak figyelmét. Olvassátok párthivek és törüljétek a szemeteket: “Elvtársaink a bószok befolyása alatt állanak, mely szerint a prosperitás már közeledik. Az elvtársak húzódnak a munkások megközelítésétől a szervezkedés szempontjából. Ami munka folyik, az is a legopportunistább . . .” E tény mutatja legjobban a nyílt és rejtett opportunizmust, mely trade union munkánkban és főleg az ott vezető elvtársakban rejlik.” No de azért nem kell csüggedni “elvtársak”, mert az “állandó és kérlelhetetlen harc megindítása ” már régen megindult, állandóan folyamatban van és mindjobban szaporodik azoknak a munkásoknak a száma, kik felismerik bennetek az opportunistákat, a munkásárulókat, a munkások nyakán élősködő kis tetveket és még mielőtt a “tömegek harci szellemét kihasználhatnátok”, veletek fog végezni, hogy azután teljes erővel a kapitalizmus ellen fordulhahsson. Csak tovább : folytassátok a konvenciós vitát és az ilyen alkalmasakat, majd mi is közöljük. Az osztályharc rapszódiája Termelő viszonyok, termelő erők, Az osztályképződésnél a tényezők. Tulajdonjogon társadalmi lét: Létért, hatalomért, örök harcban, Világi nép űzve, hajtva: Nemzedékről nemzedékre, újra. A többség túlsúlyban, fölül a kisebbség, Önkénytelen osztályozott sorvadozás. Születés, osztályképződés, korlátozás. Faj, osztályszolgaság, bilincs. Van osztályszabadság .... és nincs .... Osztály gyűl ölet, merre nézek, A nagy birodalomban dúlnak az ellentétek. Mindenáron verseny, kényszer helyzet. Faj, osztály, tőke, bérrabszolga Létért, bérért, uralomért harcban. Fejlődő, világhódító tőke uralom Öngyilkos szellem, lapul, nyom. Néptenger háborog tehetetlen Nyomoróriás, bűn, égre kiált fel, Esz uralom bár az eget verje Gyehenna a világ vesztőhelye, Önkény, vasörök törvény. Harc foly a végletekig, örvény. Ellenállás, szabódás, lázongás. Osztályszervezet, haladás, összetartás. Újabb nemzedék, újra ott áll; Újra születik minden osztály. Uj ok, uj cél, uj elem, Ó s uj szellem támad elő: örök küzdelem Faj osztályképződés szertelen; De az osztályellentét, szüntelen. Tör, amig zsúfoltan, végig Koponyaorom, vér fel a magas égig. Kényszer a vívódó tőke érdekében; A mindenható vaskezében. Átok, végzet, a földi népen S uj eszközökkel, fegyverekkel; Világhatalom őrjöng, vérben, feketében. Bármerre, csak az örök ellen Múltat visszasíró gyehenna: jelen. Harc, a tőke, a háború ellen; Harc, világvégéig, soha béke Hadak útja vonul, soha sincs vége. Felfelé törekvő szabadság életküzdelem, Örök harc, forrongás a történelem. B. S. Szánalomra méltó Lapja, szegény Politikusainknak Al kiknek nagyon mindegy, hogy M ilyen szamárságokat és u tszéli frázisokat ad be, N agybölcsen, szocializmus helyett K udlikjuk, csak úgy uk—műk—fűk, / .A. Imáikat alusszák szegények Sa forradalmaktól irtóznak, félnek.
