Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-19 / 591. szám
6-ik oldal. BÉRMUNKÁS Junius 19. Utazás az Örökkévalóságba Irta: ROZIK MIHÁLY. őszentsége XI. Pius pápa engesztelő malaszt bélyegével ellátott repülő jegygyei és a “fekete pilóták” kíséretében lehet csak bejutni a mennyeknek országába ! Egy faluban jártam és hallottam e párbeszédet, amit igyekeztem is a fejemben tartani, hogy annakidején leírjam. Ugyanis két földmives találkozott és vitatkoztak. Az egyik 80 holdas gazda, a másik egy nincstelen földmunkás. A falu végén végig húzódó utón, a templom előtt találkoztak. Köszönti a jómódú András a nincstelen Jánost: ANDRÁS: Adj ’ Isten jó napot János szomszéd. JÁNOS: Adjon, adjon, akinek adott, de biz’ nekem ebből ma sem jutott több, mint azelőtt. A.: Eöjnye, hát kend János szomszéd, még most sem tért Istenhő? Hiszön a tisztelendő atyánk már majd kiaggya a tüdőit, úgy bőszéi az istentelenek ellen. Hát kigyelmed nem jár az Isten házába ? J.: Hm! Hát nem láttya András gazduram, hogy még a fejőm is sáros má a sok gyüvés-menéstü ? Hun érnék én rá a templom ajtaját nyitogatni?! A.: Osztán mi annyi teendője? J.: Még azt is kérdheti András gazduram? A dolog után! Éppen az a fene a dologba, hogy az em- börnek a dolog után kő gyünni- mönnyi regvéstől estvélig és hasztalanul. Az embör má haza se mer mönnyi a gyerekök végett, mert könyöret kérnök, osztég ha nincs! A.: Bízzék csak az Istenbe! J.: Jó, jó gazduram, de a gye- rökök evvel nem laknak jó. No még osztán az asszony is ha haza möntem azt kérdi: Embör, dógoz- tá-é máma? Hát ha mög most a templomba ünék, gazduram olyan furcsa orgona hangot nem hallott, mint otthon vóna! A.: Ej, ej, az asszony is olyan Istöntagadó lett? Nem lesz mán e világbu jó soha. Elkárhoznak rajta még a fehér személyek is. J.: Nem attu van a gazduram, hanem az a dolog, ami után mög- keresheti a szegény embör a kö- nyerit, az nincs mög. A.: Ez az az istöntelenség! Az Istön éppen ilyön embörök végett nem ad esőt. Oszt szántsák, mög vössék az embör. Látya János szomszéd, ha javulnának az embörök, sző lib időt is anna az Istön és dóga is akanna mindön embör- nek. J.: Nem igaz a gazduram! Hiszön még csak kilátás sincs arra, hogy valamelyik gazdáhó aratásra böállhatnék, mán pedig ha most tavaszszal nem tuggya az embör bövönnyi magát valahová, akkor elülhet az embör egész nyáron a fa alatt.. De mint láttya gazduram, mán nem lösz a dologbu sömmi, mert nem tanálok hölyet, hát nem tóm mit ősznek a gyrökök, nem csak a nyáron át, oszténg mög télön. A.: Éppön azt prégyikáta a tisztelendő ur, hogy nem akarnak dógoznyi az istentagadók a városba, úgy van- a mindenütt. J. dühösen: Hát gazduram füle bé van-e tömődve, hogy éppön a dolog után tapodom a sarat és nem tudok dologhó jutni. A.: Oroszországba is olyan istöntelenségöt töttek, hogy Lenyin napján szétdőtöttek egy templomot, meg osztán Őszentsége XI. Pius pápának nagyra böcsült lö- velére, mijé a jóra intötte őket, börekösztöttek több templomot, e pedig mán istentelenséghő való csöleködet. Osztán mög vadabbak lőttek a fekete emberevőktü is, — mört missziós papot kő küdeni rájuk. J.: Osztán gazduram, mi köze a mi papunknak az ottani papok- hó, mög a lelkükhő ? Háborúba éppön a mi tisztelendő urunk mondotta, hogy a magyarok Istöne segitsön az oroszokat mögvernyi. Nem vóna-e a tisztelendő urunknak is itthon dóga a gazduramé- kot arra oktatni, hogy szöressék a szögény embört, hogy több kö- nyérhő jussunk. A.: Ej, ej, János szomszéd, mindön szava káromkodás Istön ellen. Mert ha Istönbe hinnék, éppön úgy össze tudott vóna csuporgat- ni mindönki magának, mint én. És ugy-e mos má csak valahogy mögéllek, de dógoztam is én értő. J.: Nem igaz a gazd uram! — Láttya-e gazduram, én öregebb vagyok gazduramná és többet dógoztam, mint gazduram. Az én apám is szögény vót és a gazduram apjának mán akkor is vót főggye, ha nem is annyi, mint most gazduramnak, de mégis csak hagyott hátra valamönnyit. Hogy honnan vötte gazduram apja, rös- telném megmondani, mört a mög- bóddogutt annyát bolygatnám mög, mikor az uraságná szógát, csak azt akarom szóvá tönni, hogy amikó elgyütt a háború, gazdura- mat haza engötték onnan is a főggyire dógozni, én mög csak kin vótam akkor is. Hát nem vót-e könnyű gazduramnak többet szö- röznyi hozzá, mikor olyan mérög drága vót akkor a búza, hogy a györekeim kukoricás könyeret öt- tek és gazduramék mög kalácsot sütöttek ? A.: Nem úgy vót a János szomszéd, hiszön csak köllött nekünk is önnyi valamit és amit csak kituttunk vönnyi fődbii, a katonák- lió köllött éküdöznyi. J.: De mérögdrágán azt is, amit oda küttek és hogy vót a mégis, hogy nekünk még söm jutott oda- künn se, csak kukorica könyér? A.: Haggyuk azt János szomszéd ! J.: Biz amán emut, haggyuk hát, de most mán még kukorica- könyér sem jut, petig hát mindön évön csak mögterem a búza, mög oszt mindön. A.: Mögterem, de nem tuggyuk elannyi. Ha többet vötünk, nincs, ki mögvögye és olyan ócsóé kéri a zsidó, hogy inkább nőm vötünk, sem hogy ingyér aggyuk! J.: Hm! És a zsidó ócsón vöszi és mégis, ha az embör könyeret akar vönnyi, milyen drágán agy- gyák! A.: Ez onnan van, hogy nem tuggyuk kivinnyi a több törmést, úgy, ahogy kéne a szomszéd országba. J.: Hát akkor mi vóna, ha még szabad uttyuk vóna kivinni? — Akkó még a kukoricacsutka is kikerülne oda, ahol kukoricát soha- söm láttak és mink idehaza még szömünkkel söm látnánk mán könyeret gazduram, csalás ez, amit mond. Hogy nem lőhet idehaza elannyi a könyeret? Hiszön otthon mán lassan három napja könyér nincs, hát nőm vönném-e mög én is a magam részét? Mög osztán éppen, mikor a városba vótam, annyi embör kajátott könyérért, mög munkáé, hát azok nőm vönnék-e mög gazduramtu a nem szükségölt búzát? A.: Azok az istentagadók, azok a dologtalanok .... J.: Hát éppön dógot kérnök. A. :Az Istön úgy bünteti hi- töhagyottakot! Mán ha Istönbe bíztak vóna és türelmösen visölték vóna azt, amit az Istön rájuk mért a háború után, hát akkor most akatt vóna dóguk. De nökik nőm ölég, — hogy az Istön mért rájuk háborút, oszténg még ők egy újabbat akarnak csinányi. Olyan hitőhagyottak lőttek a városi embörök, hogy amint a tisztölendő atyánk mongya, Páris- ba kutyatemetőköt csinyának, az emböröket mögégetik. Pörsze a kutyának köbül olyan ömlékkövet faragnak, mint mi fölénk a töhetö- sebb emböröknek, osztég légyen a világnak jó vége?! J.: Én még csak öggyet kérdeznék a gazduramtu .... A.: No mongya.... J.: Aratásra béállhatnék-e gazd uramhó dologba? A.: Hát evvöl nem biztathatom, mert éppön most gyütt mög a traktor, úgy nőm lösz szükség a szántó zsöllér embörre, oszt az aratáshó pedig mög gyün az aratógép és igy . . .igy . . . igy . . . J. :Hát csak folytassa gazduram úgy nőm kő dógos embör, ugy-e? A.: így nőm, mört hát mög- untam mán az aratást zsöllérekkel végöztetnyi, mert asse tuggyák, hogy mönnyit kérjenek értő, — amiért betakarítanák. J.: No, láttya gazduram, igy csináta azt a szomszéd gazduram is, mög úgy csinájják azt a városba az urak is, azé nem tudunk mi könyérhő jutni, mög dógot kapni és mégis minköt okúnak. Mégis mi vagyunk az istentagadók és mi csinájjuk a kutyatemetőt Páris- ba? Hiszön még egy egészségös ögér is mögdöglik a szögény embör házában, mört még csak kö- nyérmorzsára sem akad, nemhogy olyan úri kutyákat tudnánk tartani, mög őtöztetni, mint ahogy az úri naccságák szokták. Fejkövet a szögény embör hogy tunna vonni, hisz léckeresztre söm jut, mög az eltömetés valóságos Istön csapása a szögény embörnek. Hiszön éppön a mi tisztelendő urunk nem akarta eltemetni a falu koldusát, mör nem fizette mög a párbért, oszt még csúfot is űzött szögény öreg feleségén, mer meghurcóta a bíróság előtt, hogy hogyan mör- ték nála nélkül bötönni a gödörbe, a szent asszonyok böszöntö- lése mellett, de mit töhettök, ha nem mönt a tisztölendő ur? A.: János szomszéd, magából az ördög beszél! Éppön az a hir köring a falunkba, hogy a városban vót egy istöntagadó kommunyista temetése, még hozzá pap nélkül. Bizony nem jó végö lett a dolognak. Egy pár nappal a tömetése után mögjelent a barátjánál és furkós botot kért, hogy külgyön a barátja a legközelebbi halottól neki, mört bizony olyan rossz sorsra jutott a pokolba, hogy az ördögök nem hagynak nöki békét, és csúfolják őt, hogy kommunyista vót és dühében a furkós bottal akar rendet csinányi közöttük. A botot el is kütte neki a barátja, hogy azóta mi van völe, azt nem tuggyuk. így járnak azok, akik Istöntagadók itt a fődön. János szomszéd, azért mondom, térjön az Istenhő! Olvassa ezt az áldott újságunkat, amint a mi jó szivü tisztölendő urunk törjeszt a katolikus hívei között 50 fillérért és öbben osztán mögtalálhattya mindön jó körösztény lelke üdvét, — mög még ászt is, hogyan juthat a mönnyországba. Itt van ni, elolvasom most is milyen szépen mög- irja szó szerint, hogyan juthatunk oda: * ‘ Krisztus királyságából Utazás az örökkévalóságba. Az elindulás ideje: Minden óra, minden perc. A megérkezés ideje: Mikor Isten akarja. A helyárak: I. osztály: Vérta- nuság, a keresztségben szerzett Legyen minden olvasónk otthonába a versenydi j!
