Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-19 / 591. szám
Junius 19. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. Az IWW nemzetközi kapcsolatainak megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. Paul Mattick munkástárs cikkei, melyek a “nemzetközi kapcsolatok” cim alatt lapjainkban megjelentek, arra késztetnek, hogy változtassak előbbeni tervemen, e kérdések tárgyalását illetőleg. Mint emlékezetes olvasóink előtt, a magyar kérdésekről irt cikkem alkalmával bejelentettem, hogy sorban veszem elő a különböző országokat, mielőtt visszatérek Németországhoz. Ugyanakkor szóvá tettem, hogy sok változás történt a velünk rokonszenvező szervezetekben, amelyekről csupán azért nem Írtam ezideig, mert szervezetünk sok más ügyével szabad időm legnagyobb része teljesen le van kötve s igy a kényszer hatása alatt halogatnom kell a nemzetközi ügyekkel kapcsolatos kérdésekről való Írást. Miután azonban a német kérdés az olvasók elé került, annak megvitatása nagyon is időszerűvé vállott. <3»-----------------------------------------Mattick cikke inkább egy felhívás az IWW és az AAU (Németország Általános Munkásszervezete) egyesülésére s mint ilyen sajnálatos, hogy hosszú lére eresztett kritikát gyakorol az IWW fölött és ami sokkal fontosabb lett volna, keveset foglalkozik az AAU-val. Nézetem szerint éppen megfordítva kellett volna, hogy történjen a dolog, ha azt akarta a cikkíró, hogy lekösse az IWW tagjainak érdeklődését, különösképpen akkor, mikor egyesülésről, vagy társulásról beszél az IWW- val, volna szüksége tagjainknak tudni, hogy milyen természetű, — milyen karakterrel bir a felkin álkozó pártner. Ahhoz, hogy az olvasó kellő megvilágításban lássa az ügyet, röviden vissza kell térjünk azon levelezésekre, melyek közel két évvel ezelőtt lefolytak az IWW és Németország számos szervezetei között. Az 1927-es évet megelőzőleg éveken keresztül azzal házaltak kommunista barátaink Európában, hogy a valamikor militáns, hősies forradalmi IWW már megszűnt létezni Amerikában. S hogy a szomorú kimúlásról költött mesét hitelesítsék, még könnyeket is hullattak a hipokraták az általános kimúlás fölött. De az IWW által vezetett coloradói bányászsztrájk az egész világ osztálytudatos forradalmárjait felfüleltette és alkalmuk volt meggyőződni arról, hogy bizony mi sem áll mesz- szebb a valóságtól, mint az IWW haláláról költött hamis hírek, — mert a valóságban nyert beigazo- lást, hogy az IWW bizony nagyon is él. Németország és Európa forradalmi sajtója telve volt beszámolókkal és elismerésekkel hódoltak az IWW előtt, méltatták, hogy mily nagyszerűen vívja és vezeti le az osztályharcot. Levelek egész sora kezdett érkezni az IWW egyetemes központjához. A Németországi Általános Munkásszövetség (AAU). Az első levelek egyike Németországból az AAU-tól érkezett. De nem direkt a szerevzettől, hanem annak nevében, a Németországi Kommunista Munkáspárttól, mely egy antiparlamentárista politikai párt együtt működött az AAU- val. A levelek a barátság legszebb hangján Íródtak és kifejezésre juttatták Németország munkásságának azon óhaját, mely őket és az IWW-t egymással szorosabb kapcsolatokba kívánta összehozni. Befejezésül azt ajánlották, hogy nyissuk meg lapjaink hasábjait közösen egy vitának, hogy a két szervezet álláspontja és taktikája megvitatásából, a két programm összehasonlításából a tagság levonhassa a helyes konklúziót. A pártot mellőzve, mi direkt az AAU-hoz címeztük válaszunkat, melyben közöltük velük, hogy ajánlatukat készséggel fogadjuk. Ezután mindkét szervezet sajtóiban egy nagyobb vita vette kezdetét. Befejezés előtt még annyit szeretnénk itt megjegyezni, hogy az említett vita következményeként nem vállott szükségessé változásokat eszközölni az IWW álláspontjában, de az AAU (és más német szervezetek) sokban meg- •változtak és közelebb kerültek az IWW-hoz. Az AAU állásfoglalása az említett vitában a következő sarkalatos kérdések körül forgott. 1. A parlamenti akció ellentétes a munkásosztály érdekére, amiért is a forradalmi munkásmozgalomnak nemcsak ignorálni kell a parlamentáris akciót, hanem szembeállítani kell vele a munkásosztályt. 2. A szakszervezkedés a kapitalizmus jelen ipari centralizációjával szemben a munkásosztálynak nem előnyt, hanem hátrányt jelent, a szakszervezetek a mai viszonyok ködött, nem lehetnek mások, mint a kapitalizmus védőbástyái, tekintetnélkül arra, hogy reakciós vagy kommunista vezetés alatt állanak. 3. A szakszervezetek ellenforradalmiak azon egyszerű oknál fogva, mert félrevezetik a munkásságot és azt a tudatot hintik közöttük, hogy a munkásosztály előnyöket nyerhet a kapitalista rendszerben is, mint például rövidebb munkaidőt, magasabb munkabéreket stb. sztrájkok és egyezkedések révén. 4. Az ipari formák nem jelentenek haladást a szakszervezeti formák fölött; Németországban ez beigazolást nyert, mert a szakszervezetek egyesülése iparai szervezetekben semmi mást nem eredményezett, mint a munkásbürokraták megerősödését az össztagság fölött, ami végeredményben oda vezetett, hogy nagyobb erőt, nagyobb tömeget könnyebben szolgáltattak ki és adtak el a tőkéseknek. 5. A munkásosztály kizárólag úgy javíthat helyzetén, hogy forradalommal megdönti a kapitalista osztályt és e célból szervezkedik gazdaságilag mühelyszerveze- tekbe és politikailag, antiparla- mentáris pártokba. A miihelyszervezetek funkciója abból áll, hogy felkorbácsolják a tömeghangulatot a forradalmi tömegakcióra, a kapitalista rendszer és az állam megdöntésére: a párt funkciója pedig, a proletá- riátus ELITJÉNEK összevonása és kiképzése az államhatalom elfoglalására és a proletár diktatúra megteremtésére: miután már a munkások miihelyszervezetei győzedelmeskedtek a forradalomban, a politikai párt szellemi nagyjainak vezetése mellett. A mühelyszervezetekre az volt a terv, hogy csak lazán kell összekapcsolni őket. A központosítástól inkább elriasztották őket, semmint ösztökélték volna s az érv az volt, hogy ilyesmi csak a munkás- fékerek és bürokraták számát növelné. A központosítás szerintük a pártban kellett, hogy végbemenjen. Kétséget kizárólag megfigyelte az olvasó, hogy az itt felsorolt programm minden sarkalatos vonásban messze eltérő az IWW programújától. Annyira elüt, hogy szinte gondolkodóba estünk, hogy miért is akarnak ők közelebbi kapcsolatot teremteni velünk. Ezeket a differenciákat abban az időben alaposan megvitattuk s csupán azért, hogy tiszta képet kapjunk, e sorok folyamán, még egyszer érinteni fogjuk őket, — hogy jobban megérthessük a változást, melyen keresztül ment azóta az AAU, az a szervezet, melyről Mattick munkástárs beszélt. Alakulóban a Világszervezet. Mattick munkástárs a fősulyt arra helyezi cikkében, hogy Németország munkásságát lehetetlen az IWW-ba beszervezni, mert hiszen a németországi viszonyok teljesen eltérők az amerikai viszonyoktól. De eltérőek-e? Hiszen cikkében hasonlóan nagy súlyt helyez arra a tényre, hogy a nemzetközi kapitalizmus mindjobban kibontakozik. Azt mondja többek között: “Amilyen mértékben bontakozik ki a kapitalizmus nemzetközi karaktere, olyan mértékben növekedik és válik valóvá nemzetközi krízise.” Miután az IWW szervezkedési formája szoros harmóniában van az ipari fejlődéssel, csak logikus, hogy első sorban Amerikában kellett, hogy kibontakozzon, miután ez az ország vezetett az iparok központosításában. És amint más országok követik és átveszik az amerikai termelési és kizsákmányolási módszereket, ugyanolyan szervezetek alakulása szükségessé elkerülhetetlenné válik azokban az országokban is. Csak természetes és logikus folyománya az eseményeknek, hogy az ilyen alakulatok keresik az ösz- szeköttetést, a nemzetközi megértés fonalát, szövetséges létesítését, sőt ennél is többet, szorosan összefüggő nemzetközi szervezetek megalakítását. • Bár igaz, hogy a jelenben három intemacionálé is van és az IWW egyikhez sem tartozik. Ennek oka az, hogy közülök egyik sem képviseli az IWW nézeteit. Sőt kettő egyenesen ellentétben van az IWW-val. A berlini (szin- dikalista) internacionaléval szemben pedig nem táplál az IWW ellenszenvet, hanem ellenkezőleg; lehetséges és kívánatos is, hogy e két szervezet kellő alkalommal együtt működjön és egymást támogassa. De az IWW-nak a berlini internacionáléhoz való csatlakozása csak puszta gesztus volna s nem jelentene előnyt az egyik félnek sem. Ugyanez vonatkozik számos csoportra és szervezetre más iprilag fejlett országokban is, melyek úgy látják, hogy helyük egyik in- ternacionáléban sincsen és osztják nézetüket az IWW-val e téren. Ezen cikkel valamint azokkal, melyek nyomában megjelenni fognak, azt kívánjuk elérni, hogy megállapítást nyerjen, vájjon milyen közel jutottak a Világ Ipari Munkásainak szervezetéhez és milyen időn belül várhatjuk el a teljes kibontakozást. (Ezen kérdéssel Wagner munkástárs két másik cikke is foglalkozik, melyet jövő heti lapszámunkban hozunk. ) Éhségtől összerogyva találták a világháború egy veteránját RED BLUFF, Calif ormából hoz za a hírszolgálat, hogy az ottani határban, az ut mentén eszméletlen állapotban találtak egy embert. Kórházba szállitása után megállapították, hogy az embert James T. Moy-nak hívják. Elmondta, — hogy Washingtonból indult el munkát keresni és hosszú utjának nagyrészét gyalogszerrel tette meg. Résztvett az amerikai kapitalizmus ‘ ‘ demokráciáért ’ ’ folytatott háborújában és kitüntetést is kapott. Már két nap óta nem evett, mikor ereje felmondta a szolgálatot. ™£Ä BÉRMUNKÁST!
