Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-06-19 / 591. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York* N. Y., under the Act of March 3, 1879. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y.,JUNE 19., 1930. NUMBER 591 SZAM. TIZENHÁROM ÓRÁS MUNKANAP - 35 CENTES ÓRABÉR Embertelen kizsákmányolás folyik az acéliparban AZ IWW AKCIÓRA KÉSZÉN VARJA AZ ARATÁST < Munkába szólítja a munkanélküli tagokat SZTANA GYÖRGY RIPORTJA. A Bérmunkás olvasói lapunkon keresztül értesülést nyertek arról, hogy szervezetünk és a Bérmunkás érdekében a bányavidéken végzett munkámat tovább folytatom. Szándékomban van utón maradni szept, 1-ig, a magyarajku IWW-isták országos kongresszusáig, hacsak valami előre nem látott akadály közbe nem fog jönni. Szeretnék utón maradni már csak azért is, mert tagadhatatlanul nagy szükség van arra, hogy az ipari szervezetet megismertessük a bérrabszolgákkal, kik a legkegyetlenebb kizsákmányolás alatt nyögnek és szervezetlenül tehetetlenek, tanácstalanul állanak. <&-----------------------------------------EXETER, Nebr. — Az IWW 110-es számú Mezőgazdasági Ipari Szervezetének húsz delegátusa értekezletet tartott e hó 9-én, melyen letárgyalták a szervzö bizottság jelentését. Résztvett az értekezleten az Ipari Szervezet két szervező bizottsági tagjai is, kik belekapcsolódtak a tárgyalásokba és szóbelileg is magyarázták az arató munkások megszervezésére felállított terveket. A jelentést egyhangúlag tudomásul vette az értekezik <S>-----------------------------------------Utam második felét Warren és Youngstown környékén kezdtem el. Az acélkirályok ezen birodalmaiban éppen olyan szánalmas viszonyok között élnek a bérrab- szolgák, mint a bányavidéken, — amiről már számos cikkben már előbb beszámoltam. A munkanélküliség itt is tetőfokra hágott. Az acélipar mozgásban tartására tett minden kisérlet kudarca kezd mutatkozni. Meglátszik, hogy az általános ipari pangást mesterségesen legfeljebb csak ideig-óráig lehet egyes iparban elodázni, de elkerülni nem . Lapunk érdekében folytatott háziagitáció alatt számos olyan magyar munkáscsaaládot találtam, hol a kenyérkereső már három négy hónap, sőt félév óta nem dolgozik. Az amúgy alacsonyan fizetett acélgyári munkások és családjaiknak siralmas helyzetét igy felesleges színesen megfesteni. A Bérmunkás olvasói szerte az országban bérmunkások és tudatában vannak, hiszen érzik ők is, hogy mit jelent az, mikor a kenyérkereső hónapokig munkanélkül van. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy ilyen családok otthonaiból, uj előfizetések szerzése nélkül távozik egy agitátor. De nem minden az előfizetés. Mert bizony a beszélgetés ilyen helyeken mély nyomokat hagy. Az otthonoknak nevezett nyomortanyákon figyelemmel hallgatják végig a munkáscsaládok az ipari szervezet agitátorát. Sajátos proletár helyzetükből bőrükön érzik a kizsákmányolási rendszer minden bíinét és átkát. A tarthatatlan állapotok a szervezetlenség tükrét képezik mindenütt az egész vonalon. Nemcsak a munkanélküliek nyomora rettenetes. Alig nevezhető jobbnak azoknak a helyzete, kik ma még dolgoznak. Igen, dolgoznak! De még hogyan! Rekkenő hőségben, az acélkohók árnyékában, napi tizenhárom órás robotban. Én is dolgoztam igy, amíg az egészségem bírta. Magyarajku rabszolgatestvéreim, velem, mellettem izzadtak és nekik aligha irok itt újságot, legfeljebb felelevenítem előttük azt, amit naponta éreznek, ami elevenbe vág s érezhetik fáradt testük, izmaik vonaglását. Lepereg e sorok olvasása közt az élő film, melynek a magyar robo- tosok is a főszereplői és összeszo- ritott fogakkal erőt meríthetnek abból is, hogy tudják, miszerint a robotosok helyzete mindenütt egyforma. Itt rossz, amott még rosz- szabb, másutt meg már tűrhetetlen. Napi tizenhárom órás robot, — harminc és harmincöt centes órabérek mellett. Tudják ezt a proletárok, hogy mit jelent. Tudják az asszonyaink, kiknek ezt a bért úgy kell beosztani, hogy legalább kenyérre jusson a hét minden napjában. Az asszonyok, proletár anyák kik korán kell megvénüljenek a gondoktól, .amit az ilyen órabérek szakasztanak rájuk. De azért az előfizetők szerzése már ilyen helyen megy. Ahol van valamilyen heti keereset, legyen az bármilyen kicsi, ott már nemcsak szomjazzák a tudást, hanem elvonni hajlandók önmaguktól. azt a keveset, amit a Bérmunkásra ■ való évi vagy félévi előfizetés jelent. Ne higyjétek munkástestvéreim, hogy az agitátor talán elcsügged az ilyen állapotok láttá- i ra. Ó, nem. Még az sem bir lehanUgyanakkor felhívást bocsátottak ki, melyben az IWW munkanélküli tagjait munkába szólítják. Sok munka vár az IWW-ra, melyben minden tagja részt vehet a szervezetnek és kívánatosnak tartják, hogy mindazok a munkanélküli IWW-isták, kik könnyűszerrel tudják felszedni a goló hatással, ha egy napi fáradságos munka után csak egy-két előfizetési szelvényt állított ki. Tarka az agitátor élete. Tele van élményekkel, melyek gyújtanak. Serkentenek. Mintha az egész világ robotosaival folytatna párbeszédet úgy hatnak, mert amikor minden bányaplézen; minden acéltelepen és gyárvárosban redőkkel telt arcokat, panaszos képű asz- szonyokat, maszatos gyermekeket, rongyokba pólyáit csecsemőket lát, átérzi a mai társadalmi rendszer minden bűnét és igazságtalanságát és az ökölbe szorított proletárkezek, a lesujtásra kész öklök erdeje, bizony bizalmat keltő. Az ipari forradalmár nem csügged, hanem serényebben dolgozik, mert tudja, hogy munkája nem meddő, tudja, hogy a lázadás szellemét viszi a proletár szivekbe és agyakba és látja a megértő arcokon, hogy a munkásosztály ügye csak siralmas, de nem vesztett, — nem reménytelen, Ott él tudata alatt a tenni akarás, a szervezkedés utáni vágyakozás, csak biztatók kellenek. Él az IWW szelleme évtizedes dicső harcai nyomokat hagytak mindenütt és a proletárok a mi szervezetünket várják. Mi pedig végezzük kötelességszerüen a mi munkánkat, hintsük a szervezkedés magvát, a lázadás szellemét és egyengessük felszabadulásunk útját, mely rohamléptekkel halad, sietteti a kizsákmányolás, a 13 órás robot, a harmincöt centes bér. horgonyt, azonnal megkezdhetik és vegyék utjukaat nyugat felé az aratóföldekre. Semhogy a gyárak kapui előtt ácsorogjanak, hasznosabban is eltölthetik idejüket. — Vegyenek részt a nagy arató kampányban és a szervezetlen munkások megszervezésében, az agitációban és a nevelésben. Az ipari pangás ezrével fogja nyugatra kényszeríteni a városok ipari munkásságát, kik a nagy munkanélküliség miatt képtelenek az iparban munkát kapni. Ezek az agyoncsigázott, kiéheztetett proletárok minden valószínűség szerint olyan helyzetben kerülnek az arató földekre, a búzatermő vidékekre, hogy nyílt prédájává válnak a mezőgazdasági kapitalizmusnak, ha csak nem lesz résen a szervezet és nem állít annyi delegátust munkába, hogy az egész terepet behálózza. A jelentésből meglátszik, hogy teljes tudatában vannak az IWW delegátusai a feladatnak, mely rájuk vár. A felhívás időszerű. Az aratóföldekről ezrei és tízezrei kerültek vissza a proletároknak, az évek hosszú során, kik szervezetle- lenül mentek oda, de szervezetten, mint ipari forradalmárok kerültek vissz. Az otthonaikból kivert munkások ezrei, a csábitó kapitalista hirdetésekre, melyeket rendszerint a vasúttársaságok is segítenek finanszírozni, lefognak vonulni nyugatra. Ezek ott maradni nem fognak, mert nincs mit keresniük az aratás után. Mérhetetlen fontossággal bir tehát, az a propaganda, melyet az IWW lefolytatni készül. Mert az IWW- isták ezreit lehet faragni azokból a szervezetlen munkásokból, kik a kényszer hatása alatt, az arató földekre mennek, de előbb utóbb az ipari városokba húzódnak vissza. Van tehát munka. Az IWW tagjai már meg is kezdhetik azt. —■ (Folytatás az 5-ik oldalon)
