Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)

1930-06-12 / 590. szám

2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Junius 12. mészetesen miért ne vezetne a koponyába ugyanazon az utón? Vadas munkástársunk egyik cikkében frappánsul rámutatc tt arra, hogy “szociáldemokrata if­júmunkás mozgalom már nincs”. Legalább tényleg olyan nincs, — amely az osztályharc, a munkás- osztály felszabadulása végett fo­lyó harcban számításba jöhetne. Ilyent a pártvezérek sem akarnak. Lényeg, hogy szavazó automaták­ká váljanak 24 esztendős koruk ban. Ezzel rátérhetünk egy másik if­júmunkás mozgalomra. Ez pedig nem más, mint a kommunista pártvezérek által kezdeményezett és általuk vezetett “valódi” for­radalmi és osztályharcos mozga­lom szerintük. Amíg az első kettő a békés és jámbor puha gerincű jövő mun­kásgenerációt igyekszik a tőkések és saját párturalmának biztositá- sára kitermelni, azt gondoljuk, hogy a kommunistk mást akar­nak? Nem .Nézzük, hogy igyekez­nek, hát ők osztályharcos nemze­déket nevelni. Ok ugyan nem ad­nak uzsonnákat, ellenben, mint a Judást, az akkori tőkések főpap­jai, pénzzel, pénzsegélyek nyújtá­sával vásárolják a mozgalom szá­mára az ifjúmunkásokat. Nyilt ti­tok ez itt Magyarorszgon. Ha az­után valamelyik ifjúmunkás egy­szer felvette a “segélyt,” többé nincs joga másra, mint arra, sőt ez kötelessége is, hogy a biztos fedezékben meglapuló “vitéz” pártvezérek utasitásait vakon kö­vesse és végrehajtsa. Ha azután az ilyen megvásárolt ifjúmunkás fel­ismeri, hogy ő semmi egyébb, mint egy sakkfigura, egy balek, a párt­vezérek kezébe és önállóan kezd gondolkozni, magyarul nem hajt­ja vakon végre a kapott utasitást. Sok esetet pertraktálnak itt, hogy a kommunisták a rendőrség kézé­re játszották át az ilyen “likvidá­tor” ifjúmunkásokat, mint olya­nokat, kik kommunista üzelmeket folytatnak. — Hogy azután, ha egyszer az ilyen ifjúmunkás a rendőrség kezére jut, ez mit je­lent, azt nem kell részletesebben taglalnom. Már most nem nehéz megállapí­tani, hogy amit a munkástógába öltözött munkásvezérek az ifjú­munkásokkal müveinek, semmi­ben sem különbözik a csuhások, kaftánosok módszereitől. Hol van ott, ahol pártvezér a vezér, osztályharc? Éppen úgy nincs, amint a csuhások és kazá­nosoknál nincs. Az ifjú ipari unionizmus ez- ideig semmi súlyt nem helyezett arra, hogy az ifjúmunkásokhoz férkőzzék. Ezt csupán azért ke­rülte el, mert azt tartotta, és hogy helyesen, azt az események már igazolják is. Az ifjúmunkások, önmaguk, ha felismerik azt, hogy ők szenvedő alanyai csupán a pártmozgalmakat irányitó link forradalmárok kezében. Úgy ön­maguk fognak ettől megundorod­ni és önmagukat kiszakítani igye­kezve a butítás légköréből keresik majd a helyes szervezkedés útját és a gyakorlati osztályharc eszkö­zeit. Ma már igazolta a fejlődés, — hogy ez bekövetkezik. — Az ifjú­munkások elitje, amely nem elé­gedett meg azzal, hogy az osztály­harcról prédikáltak nekik anél­kül, hogy gyakorlati alkalmazá­sát ismertették volna velük. Ön­állóan kezdték kutatni azokat az utakat, amelyeket a pártvezérek, mint a papok, a túlvilágot miszti­kus fátyollal borították le, hogy valahogy meg ne találják és meg­találták. Önmaguk minden befo­lyás vagy agitálás nélkül ismer­ték fel az ipari szervezkedésben rejlő hatalmas erőt, mint a hami- sittatlan osztályharcnak fegyve­rét. Hívás, uzsonnák és pénzsegély osztogatás nélkül találták meg az itteni ipari unionista szervezetet és ez a mi ifjú szervezetünk sze­retettel, megértéssel fogadta be őket. Oktatta, nevelte és irodal­mának bő tárházát bocsájtotta rendelkezésükre. Bár szokatlanul hangzik, de a valóság az, hogy az itteni ipari unionista szervezet az ifjúmunkások részére mielőtt a szövetségbe tagoknak felvenné, 5 hónapon át szemináriumi tanfo­lyamban részesíti az ifjakat. A szeminárium tananyaga az őskortól az ipari demokráciáig mindent felölel — és az osztály- harc szempontját tartva szem előtt — felboncol. Sokat jelent ez. Csakis oly ifjú ipari unionistát (HU) vesz fel a szövetség rendes tagnak, aki már az 5 hónapos kurzust végig hallgatta és vitaes­téken önállóan mint előadó veze­tett előadásokat. — Ez nem sovi­nizmus avagy nagyképűség. Nem. Ez nem más, mint az ifjú ipari unionista generáció komoly és harcra való felkészültséggel való bevonulása az ipari unionisták forradalmi táborába. Az ipari unionista mozgalomnak nincs szüksége nagyszájú demagógokra, amint ez a politikai mozgalmak­nál van. Az itteni ifjú ipari unionisták sem ilyenek. — Annál jobban is­merik azt, hogy mint kell a tőkés- osztálylyal szemben eredményesen szembeszállani, azt, ha táboruk megerősödik, visszavonulásra, a direkt akciókkal kényszeríteni. A termelő eszközök lefoglalását és a profitról szükségletre való ter­melési rendszerre való áttérést zökkenő nélkül megvalósítani stb. Szavuk már nem pusztába el­hangzott kiáltás. Az igába nyögő és hetenként 5—8 pengőkért robo­toló ifjúmunkások, kik vak eszkö­zei voltak a pártvezérek kezébe, kezdenek felfigyelni szavaikra. — Magyarország ifjúmunkásai meg­döbbenéssel veszik tudtul, hogy szándékosan tévútra vezették őket a pártvezérek. Mind többen és töb­ben értik meg az igazság szavát és hagyják faképnél azokat, akik tudatosan félrevezették őket. Egy egy előadáson ragyogó szemekkel és feszült figyelemmel kisérik a soraikból kikerült és mindamellett még ifjúmunkás előadójuk min­den szavát. — És tudásszomjjal veszik át mint egy fáklyát a Bér­munkást, mint az ipari unionizmus szócsövét. Igen, a magyar ifjúmunkás Bér­munkást olvas már és a világ ipa­ri unionistáival egyesült erővel vívja élet-halál harcát a tőkésosz- tálylyal szemben a munkásosztály felszabadításáért, ahol nem lesz kizsákmányoló és kizsákmányolt, de pártvezéri uralom sem. Cs. R. 2. A nemzetközi kapcsolatok megteremtéséről Irta: PAUL MATTICK. Pár héttel ezelőtt, amidőn leközöltük a Szindikalista Internacio- nálé által a magyarországi IWW-istákhoz intézett levelet, bejelentet­tük, hogy vita indult meg hivatalos angol lapunkban, az IWW nem­zetközi kapcsolatait illetőleg. Szóvá tettük, hogy mihelyst arra sor kerül, a megindított vita-cikkeket le fogjuk közölni magyar fordí­tásban, a Bérmunkásban is. Alant hozzuk a második és befejező köz- leményt. Szerk. A kapitalizmus nemzetközi ka­raktere, dacára, vérszomjas, ke­gyetlen versenyháboruinak, mind jobban megnyilvánul és válik va­lósággá. S amilyen mértékben vá­lik a kapitalizmus nemzetközivé, olyan mértékben bontakozik ki a nemzetközi krízise is. így termé­szetesen a különböző országok, különböző és sajátos viszonyai automatikusan egyszerűsödnek s mint ilyenek, megsemmisülnek. Ha objektiven vizsgáljuk a dol­gokat, úgy az amerikai, mint az európai munkás helyzetéből meg­állapíthatjuk, hogy a forradalom­ra lesznek kényszerítve. Az ugyan­azon viszonyok között, a munká­sok érdeke is azonos. Azonban az objektiv viszonyok­nak a forradalomért, nem feltétle­nül kell párhuzamot tartani a szubjektív viszonyokkal. Mi sem bizonyítja ezt élénkebben, mint nemlétezése a forradalomnak; és azon tény, hogy a meddő, káros és tradíciókból élő “munkás'” szer­vezeteknek még mindig van ere­jük és léteznek. A munkásság gon­dolatvilágát még ma is olyan álla­potok irányítják, melyek régen elmúltak. A materiális evolúció éppen ezen állapotok miatt fut előtte a szellemi evolúciónak. Az IWW mint felszabadító. Az IWW roppant küzdelmet kell vívjon, hogy önmagát, mint szervezetet fentartsa, de jövője biztosítva van. Bár meglehet, — hogy a felszabadulásért folytatott nagy küzdelmek közepette az IWW mint szervezet számbeli csökkenést fog mutatni s hogy mennyit, az igazán lényegtelen, mert maga az IWW összetételé­ben osztályszervezete a proletá- riátusnak és az is marad. Harcok­ban, küzdelmek közepette fogja megvalósítani a végcélt, a kapita­lista társadalom megdöntését. Az IWW vagyis a proletáriátns osztályszervezete mutatja a kive­zető utat az európai proletariátus­nak is; a nagy probléma helyes megoldását. Még ez azonban nem jelenti azt, hogy az európai pro­letáriátus osztályszervezete, a je­lenleg chicagói székhelyű IWW- nak válik szerves részévé. Ezt még betetézi az, hogy szinte lehetetlen hogy az európai szervezetek pro- grammja, minden tekintetben megegyezzék az IWW hivatalos programmjával. Az európai proletariátus gya­korlati tapasztalata dönti el és szabja meg, hogy milyen taktikát alkalmazzon és ez teszi lehetetlen­né az IWW teljes programmjának elfogadását, mely részben egész­ben, az amerikai viszonyokból az amerikai osztályharcból nőtte ki magát. Az IWW törekvése, hogy az európai talajban gyökeret eresszen, de különösen Németor­szágban, legfeljebb csak törekvés marad: éppen úgy, aminthogy ne­vetséges volna az AAU részéről az a próbálkozás, hogy az Egyesült Államokban kezdjen propagandát. A munkásosztály gondolatvilágá­ban, mindkét szervezet belevéste magát, a folytonos osztályharco­kon keresztül. Mindkettő egymás mellett nem is létezhetne és ilyen törekvés csak észszerütlen ener­giapazarlás volna amúgy is. Az alkalmazhatatlan orosz szak- szervezeti álláspont évekkel visz- szavetette a németországi forra­dalmat. Az IWW elhelyezkedése Németországban, az AAU mellett, az IWW propagálása, elejét vette a proletárerők összevonásának és hátráltatta a forradalmi helyzet gyorsabb kibontakozását. Az AAU fel is ismerte ezt és a legutóbbi országos kongresszu­U j olvasók szerzésével építsük a One Big Uniont

Next

/
Thumbnails
Contents