Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-29 / 588. szám
ö-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 29. A NŐ MINT BÉRMUNKÁS (F.-né) A Magyarországon levő és sok vesztett sztrájkjáról, szép Magdolna-utcai palotájáról, valamint a legnagyobb bürokrata tisztviselői gárdájáról közismert Vas- és Fémmunkások szakszervezetének ez évi közgyűlésén hangzott el a következő panasz és egyben javaslat. “Tekintettel arra, hogy a gépek mindjobban elterjednek a gyárakban és a gépek mellé szakmunkások helyett nőmunkásokat alkalmaznak, ami a szakképzett munkások mindenkori mozgalmára — mivel a nők szervezetlenek — káros hatással van, azt akadályozza, javasoljuk (már mint ők) a nők sürgős beszervezését és hogy ez könnyebben menjen, a Szakszervezeti Tanácsba egy nőtitkárságot létesítsenek, illetve női titkárt alkalmazzanak.” Hát azt meg kell adni a szakképzett munkásokat a hagyományos rövidlátásuk ez esetben sem hagyta el. Nagyon rövid észre vall az, hogy a nők és a gépek bevonulását az iparokba egy női titkári bürokrata alkalmazásával akarják tudomásul venni. Az illető “ szaktárs ”-at valószi- nüleg az az aggodalom vezérelte ezen javaslatánál, hogy ha a nők be, a férfiak pedig kivonulnak — vagy kidobálják őket a termelésből, akkor mi lesz a fizetést élvező és elpuhult vezetőkkel és csatlósaikkal? Mi lesz a gyönyörű Magdolna- utcai székházzal ? és mi lesz végül a szakképzettséggel, a szaktudással ? Vadas munkástársam sorozatos cikkei, amelyek teljes egészében fedik a valóságot és jóleső érzéssel olvastam az eddig megjelent cikkeit olyannyira, hogy a fenti idézettel úgy érzem, kell foglalkoznom és azt hiszem, a nőmunkás- társaim ezt tanulságképpen el is fogják olvasni. De nem kevésbbe fogja az ipari unionista munkás- társaimat'is érdekelni ez. Hát szó, ami szó, az tény, hogy a “gyengébb” nem a gépekkel egyidejűleg mind nagyobb mértékben vonul be a termelés színhelyére. A bevonuló nők jórésze tényleg szervezetlen munkás. Vizsgáljuk meg azonban egyrészt a szakmunkások miért “csak most” veszik észre? Vizsgáljuk meg egyben a férfi szakképzett és a női ipari munkás egymáshoz való viszonyát a termelés színhelyén az utóbbi 10 évre visszamenőleg. Tudott dolog, hogy a háborúnak a népesség kipusztitása mellett egyidejűleg egy más tanulsága is van. Nevezetesen: Bevonta, amennyire csak lehetett a nőmunkások ezreit a termelésbe és a gépekkel való termelést forsziroza. Erre két okból volt szüksége. Kevés férfi munkaerő állott rendelkezésre, másrészt a kézi termelés helyett a gépekkel való termelés gyorsabb tempójú, éppen olyan megfelelő, mindamellett olcsóbba került. A szent Profit tehát megnagyobbodott. Vájjon a háború alatt, amikor például itt Magyarországon a termelésben bátran állíthatjuk, amig 90 százaléka volt a női, addig csupán 10 százalék férfi munkaerő volt foglalkoztatva, —nem volt talán termelés? Ugyebár volt? — Hogy azután egyes, főleg egyrészt luxus, másrészt élelmi cikkekben hiány volt, ez nem a termelés hiányát, hanem az ipari cikkeknél a nyersanyag hiányát igazolja. Ha nincs nyersanyag, nincs mit gyártani elve szerint". Az élelmi cikkeknél pedig, hogy hiány volt, hát az csak annak tudható be, hogy gróf Tisza István akkori magyar miniszterelnök, ha lehetett volna, szolgalelküségből a levegőt is kiszállította volna Ausztriába, Németországba és a frontokra. Hogy a magyarok ott is éheztek, hát annak az a magyarázata, hogy szivósabb, mint a többi náció. — De hagyjuk ezt a problémát. Elég ebből annyi, hogy a kapitalistáknak a vérből, a hullahegyekből aranypatakok folytak be a kasszájukba. Soha többé háborút. Szóval tehát a termelés zavartalanul haladt női erővel is, ha nyersanyag állott rendelkezésre. Az a pár férfi, u. n. “szak” munkás a gyártelepeken majdnem mind a hajcsár szerepét töltötte be, elenyésző kis számuk termelt valamit. Ezek a tanult szakmunkások, — mintegy alacsonyabbrendü lényt, tekintették a dolgozó nőket. Lép- ten-nyomon éreztették velük, — hogy ők szakmunkások és a nők “csak” segédmunkások. Legalább a szakmunkások igy gondolták. Én magam is dolgoztam a háború alatt a csepeli tölténygyárban és ezt tapasztaltam. A férfi csak akkor volt előzékeny, ha valamelyik nőt megkívánta, hogy a szocialista szolidaritás teljes hiánya volt e két nem illetve a férfi részéről a nővel szemben — ez természetes. A magyar proletárforradalom ideje alatt és azóta egészen a mai napig ez még fennáll — ez természetes. A szakképzett munkások, a szervezkedni akaró nőmunkásokat még a tanácskormány uralma alatt sem forszírozták, sőt mint egyenrangú félként a szervezetekbe be sem fogadták. A tőkés azonban addig, amig a szakmunkás a háborúból semmi tanulságot a munkásmozgalom javára le nem vont, a profit növelésére levonta a tanulságot. Amig a szakképzett munkás oly kérdésekkel foglalkozott, hogy a szakmai termelésben, hogy érvényesíthesse tudását, addig a tőkés — mivel meggőződött arról, hogy a női munkaerő is megfelelő, azon spekulált és helyesen, hogy a géptechnika újításait vezeti be a termelésbe, a szakképzett munkásokat pedig kiszórja az utcára, helyettük pedig az olcsóbb női munkást állítja a gépek mellé. A nőmunkásnak nem kell szakmunkát végezni, ezt elvégzi a gép. Mint ipari munkás, a gépekkel pedig iparcikkeket állít elő. A tőkésosztály számításai beváltak. Szó sincs róla, hogy már megállották volna a szakképzett munkások kiszorításával a termelésből. Sőt. De a szakszervezeteket még ennél a kétféle elbánásnál más bűn is terheli. Mivel a szakmunkások a szaktudásuk védelmezésében elvakultakká váltak, a munkaadókkal történt kollektív szerződések kötésekor is segítségére voltak a kapitalistáknak. Egész sereg kollektiv szerződés szövegét, ha áttanulmányozzuk, mit látunk? Azt, — hogy a szerződésben garantálják a munkaadóknak azt, hogy a nőmunkásoknak még ha a férfi munkásokkal azonos termelvényt is állítanak elő, lényegesen kevesebb bért fizethet, sőt kell fizetniök. A munkáltató osztály élt is mindenkor ezzel és ennek magyarázata az, hogy a nőmunkások közt a prostitúció oly ijesztő mértékben megnövekedett. A szakképzett munkások azonban, hogy ilyen elvakultakká lettek, egyúttal önönmaguk alatt vágták el a fát. Ma már annak dacára, hogy a nőmunkások bére gyalázatos, a férfimunkások is választhatnak kettő közül: vagy sétálnak vagy sok helyen a nőkkel már azonos bérek mellett termelnek. A szakképzett munkás azonban ma még beképzeli, hogy ő burzsoá és a nő mellette alacsonyabbrendü, — proletár. Ezer esettel tudom iga zolni, legalább is azt,, hogy a szakmunkás férj nem enged beképzeli ségéből és nem arra törekszik, hogy munkát vállalva, segítsen a gyalázatos bérek javítása iránti harcot kezdeményezni. Nem. Ellenben a feleség, a gyermek az, akit munkába hajt, mig ő várja esetleg 1—2 évig is a szakszervezeti vagy hatósági közvetítőben, amig reája kerül esetleg a sor, — hogy azután pár hétig “szakmájá jában’' dolgozhatnék. Az apa, a férj szakszervezeti tag. Sok büszkén mutogatja a szakszervezeti igazolványát, hogy 20—25 éve szervezett munkás. Arra azonban nincs gondja, hogy feleségét, gyér mekét megszervezze, felvilágosítsa stb. Sőt ha valamelyik nőmun kás véletlenül szervezett munkássá akarna válni, a szocialista mozgalomba aktive be akarna kapcsolódni, tanulni akarna, akcióba lép a tőkés legjobb segítőtársa és sok esetet tudok, amikor direkt eltiltotta a férj vagy apa, a hü szak- szervezeti 20—25 esztendős tag, hogy neked ott semmi helyed stb. Tehát a nőmunkásnak szabad reggeltől estig robotolni, amikor a kapitalizmus kifacsarta napierejét, szabad a háztartást rendbehozni és esetleg éjfélig otthon robotolni. De szervezkedni, öntudatos munkássá válni, harcolni a tőke ellen, ezt már nem szabad. Az ipari unionisták mozgalmát itt Magyarországon, amig a szakképzett munkások észre sem akarják venni, amig a pártpolitikai papa gályok elakarják a föld színéről törölni, addig az iparokban foglalkoztatott nők fölismerték az ipari unionisták azon törekvését, amiről a szakképzett munkások hallgatnak vagy ellenséges szemmel kisérnek és amiért a pártpolitikusok sőt a kommunisták is tüzet, vizet ordítanak, hogy egyenjogo- sultságra törekszik. Ez szokatlan a magyar fülnek és nehéz a koponyának, de úgy van. A magyarországi ipari unionisták szervezetében nincsenek szakképzett férfimunkások és nincsenek segédmunkásnők. Egy van — ipari bérmunkás. Egyenlő joggal. De még ennél is messzebb mennek. Amikor kimondják, Egyenlő munka- teljeseitményért — tekintet nélkül arra, ki végzi — egyenlő bért követel. Hogy a bérmunkásnők sokkal nagyobb arányban érdeklődnek és kapcsolódnak be az ipari mozgalomba itt nálunk, mint a szakképzett munkások, annak az a törekvés és becsületes szándék a magyarázata, amint föntebb leírtam. A vezetésben is mind több bérmunkásnő vesz részt és az igazi ipari unionista férfi munkástársaink mindenben a legmesszebbmenő segédkezet nyújtják nekünk ipari unionista nőmunkásoknak. Addig, amig tehát az ipari unionista szervezetben a legmesz- szebbmenő jogokhoz jut a fölszabadulásra törekvő nőmunkásság, ennek pont az ellenkezője történik a szakképzett munkások szak- szervezeteiben. Nézzük meg az összes 56 darab itt működő szociáldemokrata szakszervezetet. Itt vannak a vas- és fémmunkások, a textilmunkások, a vegyipari munkások, sorban, de nézzük a segédmunkások szakszervezetét is. Mind, mind férfimunkások irányítása, vezetése alatt áll. Fizetett vezetőségi állásokban egy nőt még véletlenség- ből sem találunk, sőt a fizetésnélküli tisztségekben is alig, de inkább egyáltalán nem találhatunk. Innen van azután az, hogy pl. a vegyiparban, a textiliparban, ahol legfeljebb 1 százalék férfiLegyen minden olvasónk otthonába a versenydi j!
