Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-01-16 / 569. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Január 16, 1930. HOOVER A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL tett bele tehát Endrey uj vállalatába, mely összegekre úgy tett szert, hogy mindenkit, sőt éhbérért dolgozó szinésztársait is becsapta. A magyar “Szinészunió tehetetlensége. Van New-Yorkban a színészeknek egy uniójuk. Legalább is azt a nevet viseli az az egylet, melybe a magyar színészek betartoznak. A testület hézagos és gyönge alapszabályait annak tisztviselőivel kijátszottál^ Endreyék s igy az éhbéreket sem jelentő szerződésekre rátették az egylet pecsétjét, dokumentálva azt, hogy Endrey összes alkalmazottai Union szinészek. Endrey a Broadwayra került. 'Magyarországról importált színészei is elmehetnek most oda üres hassal és zsebekkel nézni a fényes kirakatokat, mig valahogyan — majd visszakerülnek Pestre. De az amerikai magyar szinészek tél- viz idejében megkeresett gázsijukkal — Endrey ur zsebében — koplalhatnak. A részvényekről még most hallgat a krónika, de majd jön az is. A színészek rutnl be lettek csapva. Nem történt kevesebb a részvényesekkel és mindazokkal, kik hittek annak az embernek, kitől az amerikai magyar munkásság elfordult már régen, mikor megtudta, hogy égj Horthy-vigéc és közönséges szélhámos. Ezekután nem kívánunk Endrey urnák egyebet, mint telt házat .. . Telt házat, melyet a hitelezők és a becsapottak fognak megtölteni és a leszámolás után egy kis telt cellát, ahol egy pár esztendőt elmélkedjen az igazgató ur. —------o-------Munkanélküliek tüntettek a szegedi városháza előtt A szegedi városháza előtt mintegy 200 munkanélküli tüntetést rendezett. “Munkát és kenyeret!” kiáltásokkal a Széchenyi-térre vonultak és azt követelték, hogy bocsássák a szegedi munkanélküli munkások küldötteit a polgár- mester elé, hogy előadhassák kívánságukat. A polgármester azonban nem tartózkodott Szegeden és igy a küldöttség nem juthatott be a városházára, amit a tüntetők élénk elégedetlenséggel fogadtak. A különben fegyelmezetten viselkedő tüntetők jelenlétéről tudomást szerzett a rendőrség és hamarosan nagy készültség jelent meg a téren, hogy a tömeget szétoszlassa. A rendőrségnek ez az intézkedése még jóban fölkavarta a munkanélküliek kedélyét, de higgadt viselkedésükkel nem adtak okot arra, hogy a rendőrség erélyes eszközöket alkalmazzon. A hivatalos jelentés szerint oszlatás közben Hegedűs Mihály 33 éves kőműves azt kiabálta volna, hogy: — Dobják a Tiszába a tisztviselőket ! Hegedűs Mihály előállították és osztályelleni izgatás címen eljárást indítottak ellene. ’ San-Franciskóban a Harmadik utca és Minnák-sarok, valóságos gyűjtő telepe a filozofálok minden fajtájának, kezdve a köp-' csajka elmélkedőktől fel a zavaros fejű politikusokig. A nap minden órájában találsz itt egy- eegy csoportot kidobott szappanládákon és egyébb alkalmatosságokon gubbasztva, a csupasz raktár épület falához dűlve és elméleteken, no meg gyufaszálon és fogpiszkálón rágódni. Itten vitatkoznak minden elképzelhető és elképzelhetetlen zagyvaságon, ami a nap alatt esetleg történt, vagy történhet. Vannak olyanok, hogy az Einstein elméleten törik a fejüket, mások pedig a helyi gyárigazgató fizetésén vitatkoznak. A másik “jelentősége” ennek a helynek az, hogy a szappanládák foíradal- márai minden este itt tartják az erődöt és láthatólag nagy erőfeszítéssel verik vissza az ellenséget s valóságos forradalmat idéznek elő a felhőben és saját képzeletükben. Az üdvhadsereg is igy cselekszik, vagy talán a cse- piirágók is őket utánozzák? Ezt még nem lehetett eldönteni. A Minna-utca másik oldalán, a harmadik és negyedik utcák között pedig , a szent-Patrick men- hely húzódik meg, ahová betérhet a mindenétől megfosztott és — agyonhajszolt szerencsétlen emberi árny. Nem is intéznek hozzá kérdést, bizonyságául, hogy nem veszik semmibe, csupán a krisztusi hit látszatának fenntartására fogadják be és adnak menedéket egy-egy éjjelre. A menhely ajtajától kezdődő- leg, a Minna-utcán végig és a harmadik utcába kanyarodva, hosszú sorban álldogálnak a kitagodot- tak, a letörtek, és várják bebocsátásukat. Sokan közülük bizonyára csalódottan fognak távozni, mert a menhelyben nincsen elég hely valamennyi befogadására. Habár este hat órakor van a kapunyitás, azért már délután két órakor kezdenek gyülekezni és igy sokan teljes négy órán át álldogálnak, amig bebocsátást nyernek. Végre elérkezik a várva-várt kapunyitás. Nyikorogva nyílik a nehéz kapu és megjelenik a pád- re, Rogers atya, kinézésre egy jámbor öreg ember és kezdi lassan maga előtt eregetni az emberi árnyakat, a megalázott és kifacsart felesleges munkaalanyt. Milyen rettenetesen szomorú látvány! A rettenetes ellenfél a múlté már és csak a hajlott vállu, megnyúlt arcú és minden emberi voltától megfosztott toprongyos tömeg ez!? Fejüket lehúzza a reménytelenség, révedező tekintetükben nyoma sincs a dacnak, elszántságnak és emberi voltuk tudatának. Behorpadt és hátgerincükhöz tapadt hasuk, púpos hátuk és elkinzott testük, kihívó megcsúfolása az emberi civilizációnak és az annyira hangoztatott prosperitásnak. — Azok az alakok még akkor sem dolgoznának, ha alkalom volna dologra — jelentette ki az egyik szappanládás elmélkedő. Azok tisztán csak csavargók és fejével abba az irányba bökött, ahol a szerencsétlenek várakoztak. Azutolsó szavak elhangzásakor érkezett meg éppen Bert Hoover, aki munkanélkül lévén, néha- néha ellátogatott az elmélkedők telepére is. Meghallotta, hogy miről van szó, mindjárt felelt is a csepürágónak, hogy “bizony azok nem valami szerencsés csavargók.” Miután már megtörtént a rendes és szokásos előkészület az utcai gyűlés megtartására, hát Hoover is a csavargológusok közé vegyült és a Solijlarity-t s az Industrial Workert kezdte árusítani, hogy a csepürágókat egy kis gyakorlati munkára ösztökélje. Közben, — úgy látszik — hogy a menhely megtelt, mert a pádre majdnem zokogó hangon mondta a kinnrekedteknek, hogy sajnálja, de részükre már nincs hely. Érezhető volt a jámbor öreg ember hangján a sajnálkozás, mert hiszen ő is tudatában lehetett, hogy az elutasítottak már máshova sem kerülhetnek be az éjjelre, miután az idő már meglehetősen későre járt. A kinnrekedtek tehát az elmélkedők csoportjához csatlakoztak és a szappanládát állták körül. A “professzor”, aki csavargo- lógiának neveezte azt az elméletet, ami a munkanélküliséggel foglalkozik, — felszólította Hoo- vert, hogy tartana előadást a munkanélküliség kérdéséről. Hoover nemkérette magát és azonnal belefogott a beszédbe. — Ezek az emberek — kezdte beszédjét Hoover — azért csavargók, mert képtelenek munkához jutni. Munkát pedig azért nem kapnak, mert a munkaerő-megtakarító gépek feleslegessé tették őket. A munkanélküliség állandó kísérője a kapitalista termelés rendszerének. A munka az emberi szükségletek kielégítését kellene, hogy szolgálja, azonban az emberiség, illetve a munkásság tehetetlen helyzete képtelen a termelés oly folytatására, hogy a szükségleteket kielégíthesse és igy a munkanélküliség állandóan emelkedik. Hiszen a raktárépületek és magtárak telve vannak áruval és az élethez szükséges kellékekkel, de azt a munkások nem vásárolhatják vissza, mert nem szervezkedtek arra, hogy termelvényük értékét kapják meg. így aztán felhalmozódik a vagyon és munkanélküliség a következménye. — A magántulajdon rendszere az oka minden bajunknak és ezen kell gyökeresen változtatnunk. Ha megpróbáljuk csak egyszerűen elemezni, hogy miképen juthatnánk hozzá létfenntartási kellékeinkhez, akkor könnyen érthetővé válik, hogy miként cselekedjünk. Itt van egy bizonyos számú munkás, mondjuk, hogy százan vannak. Tegyük fel, hogy ezek a munkások együtt működnek, hogy saját szükségleteiket kielégítsék. A szabó a ruhafélét állítja elő, a farmer az élelmiszert, az ács a hajlékot és igy tovább. Ez a csoport úgy találja, hogy napi nyolc óra feltétlenül elégséges szükségleteik előállítására, azonban fejlődő és feltaláló képességük révén munkaszerszámaikat tökéletesítik, miáltal fokozzák termelő képességüket és igy redukálhatják a munkaidőt is. Szóval a szerszámok tökéletesedése folytán kevesebb idő alatt többet képesek termelni, mint amit elfogyasztanak. — Azonban nem halmozzák fel az árut, hanem esetleg ünnepelnek egy-két napot, táncolnak, énekelnek, testedzőnek és a többi kellemes szórakozással töltik idejüket. A kapitalista rendszerben ellenben, ha felesleges termény halmozódik fel, akkor adnak elegendő ünnepnapot az éhenhalás- ra. Munkanélküliség jön létre és senki a világon nem gondoskodik i munkanélküliekről. Pedig a mai endszerben is munkások tökéletesítik a szerszámokat és annak révén válik lehetségessé a termelés felfelé fokozódása, azonban ott van a hiba, hogy a munkások nem szervezkednek a szerszámok birtokba vételére, hanem azt nagy kegyesen átengedik munkáltatóiknak és magukat pedig a mun- kanélküliség veszélyének teszik ki. Munkás szempontból azonban a munkanélküliség nem ünneplés. Nem pihenést és örömet jelent, hanem nagyobb gondot, nélkülözést és éhenhalást. Igen. Lassú éhenhalást jelent a munkásokra és éheznek a felhalmozott javak közepette, éheznek, mert túlsókat termeltek és azt képtelenek visszavásárolni. Azonban az ilyen állapot sem maradhat fenn inökké. Ennek a rendszernek az átváltoztatására alakult az IWW, melynek tagjai munkásokból állanak, tehát azok a munkások, akik felismerték a mai rendszer tarthatatlanságát, már most teljesítik történelmi hivatásukat az uj társadalom építésével a mainak keretein belül. Amikor aztán az uj társadalom létfeltételeinek alapjai megerősödnek, akkor a munka szervezett erejével tovább folytatjuk a termelést a köz javára és ekkor fog bekövetkezni az ipari demokrácia. Ezt azonban gyakorlati munkával lehet elérni és nem pedig köpcsajka elmélkedéssel, miért is felszólitlak benneteket, hogy csatlakozzatok az IWW-hoz és fogjatok gyakorlati munkához. Fread Stephens.
