Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-22 / 587. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y. MAY 22 1930 NUMBER 587 SZÁM. AKCIÓBAN A CHICAGÓI IWW-ISTÁK Jegyzőkönyvi kivonat Az IWW magyar tagjai által 1930 május 9-ére összehívott gyűlés legfőbb tárgyát a Védelmi Bizottság és az IWW magyar tagjainak a munkára való egyesítés képezte. HARMADIK SÉTA A MBÖSZ HÁZA KÖRÜL Horváth Béla az IWW. chicagói magyar tagjainak titkára felolvassa a Védelmi Bizottság 1930 május 7-iki gyűlésének átiratát, melyben a védelmi bizottság tagjai az IWW tagjaival a közös munkákra való egyesülést óhajtják. Horváth munkástárs kéri a jelenlevőket, hogy minden igyekezetük arra irányuljon, hogy egy egységes mozgalmat teremtsünk itt Chicagóban a védelmi bizottság és az IWW magyar tagsága között. Szerinte szükség van itt mindkét szervezeti csoportra s nem látja, miért nem lehetne e két csoport tagságának együttes működést kifejteni az IWW mozgalmáért. Kívánatosnak tartja a békés megoldást, amint azt kívánatosnak tartják az IWW magyar tagjai mindenfelé az egész országban. Kéri, hogy az átirathoz szóljanak hozzá. Török Sándor a Védelmi Bizottság titkára tolmácsolja a Védelmi Bizottság álláspontját s fejtegeti a két fél szükséges egyesitését, — mert ha ez igy megy továbbra is, akkor csak kárára van az IWW mozgalmának s úgy a Bérmunkásnak, valamint a védelemnek is. — Kéri, hogy a Védelmi Bizottság béke ajánlatát fogadjuk el s lássunk munkához a mozgalom érdekében. Szabady István azon véleményének ad kifejezést, hogy a Védelmi Bizottság éppen olyan szükséges intézménye az IWW-nek, mint annak lapjai, stb., amely ma még nélkülözhetetlen s kéri, hogy minden egyes IWW tag váljon egyszersmind tagjává a Védelmi Bizottságnak is, viszont a Védelmi Bizottság tagjai az IWW-nak Ha már megtörténik az egyesülés, nem látja szükségesnek, hogy két adminisztrációt tartsunk fenn, hanem vegyük az egészet egy kalap alá s igy intézzük az ügyeinket. Kéri a munkástársakat, hogy mindenkinek becsületes és őszinte szándéka legyen egymás és az egyesülés irányában s vessünk fá- tyolt a múltra s dolgozzunk a Bérmunkás és az IWW érdekében. Köhler a Védelmi Bizottság álláspontját fejti ki, ecseteli, hogy az IWW szervezetének feltétlenül szüksége van egy vele szoros kapcsolatban levő védelmi bizottságra, mely az IWW ellenőrzése alatt áll. A Védelmi Bizottság nem mai keletű, 1917 november havában a Chicagói county jailben alakult s az elmúlt egy-két évet kivéve, az IWW tagságának ipari unionjai- nak foglalta le idejük jórészét s igy kevés idő maradt a tényleges szervezési munkák végzésére, az IWW Egyetemes Végrehajtó Tanácsa ezt látva, külön védelmi csoportok szervezésének szükségességét terjesztette a tagság elé, kik ezt referendum utján el is fogadták. Az 1917 és 1918-ik esztendőkben, amikor az üldöztetés az IWW tagsága ellen határtalan volt, a szervezet mint egy védelmi bizottsággá alakult s igyekezett visszaverni a kizsákmányoló osztály bérenceinek gazságait, amely határtalan volt s a szervezet minden idejét, munkáját a védelem kötötte le, megáit a további szervezése a bérrabszolgáknak az IWW-ba s minden csak a védelem volt. -— Ezért vált szükségessé a védelem külön választása a szervezettől. A védelmi bizottságra olyan mértékben van szüksége az IWW-nak, amilyen mértékben az IWW harcban van a kizsákmányoló osztály ellen, mert az IWW minden megalkuvás nélkül támadja a kizsákmányoló osztályt s hogy ezen támadásait tovább folytathassa, — kell, hogy a háta mögött álljon készenlétben a Védelmi Bizottság, amely a kapitalista osztály bérenceinek bestialitásaival szemben megvédi a támadókat, a'z IWW tagságát s mindaddig szükség lesz rá, amig az IWW egy hatalmas szervezetté nem nőtte ki magát. A védelmi bizottság tagjai nem azért jöttek önök közé, hogy önökkel ölelkezzenek, jó barátokat szerezzenek, hanem azért, mert az IWW chicagói magyar tagjainak és a Védelmi Bizotság tagjainak egy az érdekük az IWW építése s ezért kell, hogy vállvetve dol- (Folytatás az 5-ik oldalon) New York városának megvannak a különleges nevezetességű helyei, melyeket még a New Yorkiak is többször tekintenek meg, hogy kíváncsiságukat kielégítsék vagy pedig ott, ahol alkalom van rá, tanulságot merítsenek. Ilyenek a múzeumok, a könyvtárak, az állatkertek, az 50 emeletnél magasabb épületek stb. . . Ezeken a helyeken a kapitalista rendszer berendezkedését ismerhetjük fel. New York városában egy hatemeletes házat, mint amilyen az MBÖSZ tulajdonát képezi, nem lehet különleges nevezetességnek nevezni. És mégis az elmúlt héten valóságos bucsujárás volt ehhez az épülethez. Egy egész konvenció az Önképzőék 5000 tagjának a képviseletében vonult ki a házat megtekinteni. Ezt a híradást az Uj Előrében olvastam és úgy gondoltam, ha én már kétszer láttam is ezt a házat, melyről a Bérmunkásban annakidején beszámoltam, nem lesz érdektelen harmadik sétára kimenni, különösen akkor, amikor egy egész konvenció delegációja fontosnak találta odamenni. így jutottam a harmadik séta gondolatára és a konvenció delegációjának útmutatását követve, elutaztam a ház elé. Megpillantva most már inkább fekete mint piros kőépületet, mintha hajlongott volna és fennhangon köszönte volna, amiért érdekét felkaroltuk és megakadályoztuk a pártvezéreket abban, hogy ezt a szegény házat további csalásaik leleplezésére használják fel. A ház elé érve, pillanatok alatt elvonul előttem a házügy története, és mint történelmi lecke vésődik még jobban emlékezetembe, figyelmeztetésül, hogy a pártvezérek mennyit hazudtak és mennyit csaltak a ház ügyében és esztendők óta egy be- tegsegélyző munkás tagságát mennyire bolondították. A történelmi lecke első pontja a MBÖSZ 1929 május 25-iki konvencióját juttatja eszembe, ahol a delegátusok tapsvihara üdvözölte a vezéreket, akik nagy hangon jelentették, hogy New York városa nem kevesebb mint 75 ezer dollárt fizet a házért. Ezután megindult a vita, hogy mi is legyen hát a pénzzel. Adjuk az Uj Előrének, kiabálták azok, akik évek óta mint “forradalmárok” vannak alkalmazva a pártban. Ne mindet, vitatkoztak az öregebb tagok, akik komolyan vették a vezérek 75 ezer dolláros jelentését. Mire való a politikai pártbetegsegélyző, ha még arra sem jó, hogy a tagokat leszavaztassák. És lett nagy vita minden osztálynál, éjfélig tartó taggyűlések, mig végre a tagok megszavazták, hogy a 60 ezer dolláron felüli összeget adják az Uj Előrének. Ennek most pont egy éve. De nemhogy pénzt kaptak volna a házért a szavazó tagok, hanem a saját kimutatásuk szerint, a szavazás óta 1390 dollár és 92 centet fizettek rá a házra, nem is számítva a 600 dollárt, melyet már eddig elköltötték ügyvédi költségekre. A Történelmi lecke második pontja a ház előtti séta közben eszembe juttatja 1929 aug. 15-ét, amikor is a vezérek jelentése szerint a városnak ünnepélyes keretek között kellett volna átvenni a házat és én akkor is éppen igy sétálva a ház előtt mint most, egész nap vártam a polgármestert, de bizony nem jött és még a mai napig sincs szándékában átvenni a házat, csak azt, amit már elvettek belőle. New York városa reformkommunista lett, nem mindent: ők egy résszel is megvannak elégedve. Sőt dacára annak, hogy már két év óta oda akarják dobni az egész épületet a “forradalmi” kommunisták, a város nem akarja tőlük elfogadni. A Történelmi lecke harmadik pontja a legérdekesebb eseményt juttatja eszembe a házüggyel kapcsolatban, nevezetesen 1929 szept. 22-ét, amikor is az Uj Előre tudósítása szerint pont azon a napon bírósági tárgyalásnak kellett volna lenni, ahol a pontos árat szabták volna ki a házra. Mivel vasárnap volt, pont ugyanazon a napon a városatyák követve az ötnapos munkahét “forradalmi kommunizmusát” nem szabtak árat a házért. így hát továbbra is csak az az ára maradt a háznak, amennyibe d betegsegélyző tagságának került, 64,553.97 dollár. Tovább sétálva, áttérve az East Houston Streeti oldalra, láttam, hogy a subway építkezés rohamosan halad a befejezés felé. A lebontott házaknak már nyoma sincsen, a helyeiket hatalmas gőzla- Folytatás a 6-ik oldalon)
