Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-15 / 586. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 15. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...........$2.00 One Year ............$2.00 Fél évre .............. 1.00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders ..........03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A szakszervezet hátránya és az Ipari Szervezet előnye Mindennapi események közé tartozik, amit itt leirunk s csupán azért vonta jobban magára figyelmünket, mert közvetlen szemünk előtt játszódik le. Két hatalmas felhőkarcolót húznak fel a Bérmunkás szerkesztőségi hivatalával szemben. Jóllehet épületet máshol is húznak fel, dacára az épületiparban is beállott nagy pangásnak, de más városban tudtunkkal nem sztrájkolnak a téglakihordó kocsisok. S mert New Yorkban igen -— már egy hét óta — ezt a szegény kis osztályharcot, melyet a A. P. of L. szakszervezet irányit, az ablakon keresztül is módunkban van szemlélni. Tizenöt emelet magasságban függnek a kőmives állványok, befejezetlenül merednek égnek az épület falai. Nincs tégla. A tégla- rakók az épület körül lézengenek, a kocsisok, sztrájkőrszemet állnak. Jön egy hatalmas trock téglákkal megpakolva. A két ‘sztrájktörő kocsis elől a hajtófülkében, hátul két fegyveres rendőr. Megállanak, de mielőtt a téglát lerakhatnák, a sztrájkőrszemek körülveszik őket. A rendőrök revolvert rántanak s lövésre készen próbálják a, sztrájkolókat eltávolitani. Egyik sztrájkoló figyelmezteti őket, hogy vannak sztrájkőrszemek az épületben is és ha egyetlen téglát letesznek a trockról, az emeletekről összezúzzák őket. A szállítmány sztrájktörőstől, rendőröstől tovaillan és aznap nem történik kisérlet a két épülethez téglát szállítani. És most jön a szakszervezeti taktika bemutatása a maga mezítelenségében. Másnap reggel már hatalmas vöröstégla rakás virit az épületek előtt. A napszámosok hordják a liftre. Az állások tömve vannak kőmivesek- kel és húzzák a falakat. Lent kidülledt szemekkel bámulnak a .sztrájkőrszemek. Bent az épületben dolgoznak a vizvezetékszerelők, villanyszerelők. Kőmivesek vakolják a falakat. Asztalosok szegelik az ajtókat, ablakokat. Festők festenek és fent magasban, a vasmunkások húzzák a vasvázakat. Kint az épület előtt egymásután állanak meg a teherautók. Homokot, cementet, me- szet. hoznak. A napszámosok dolgoznak, — mintha nem is volna sztrájk az épületiparhoz tartozó téglakihordó kocsisoknak. Mind szervezett munkások. Igen, olyasféle szakszervezethez tartozók, kiket nem érint, hidegen hagy minden, ami körülöttük, velük történik. A sztrájktörők által szállított téglákat fii- tyürészve rakják egymás mellé a kőmivesek. A szervezett napszámosok, izzadva a rekkenő melegségtől, gyorsan furikolják a liftbe. A szervezett liftkezelő röpíti fel a magasba. A szervezett homok, cement és mészkihor- ■ dó kocsisok hozzák az anyagot. A szervezett festők, vasasok, villany és csőszerelők dolgoznak, a malterozók szakszervezeti kártyával a zsebükben, vakolnak. S ha elfogy a tégla, akkor az éj leple alatt majd hoznak holnapra valót, mert ilyenkor az utcákon nincs járó-kelő. nép, a fegyvert, ütleget és revolvert szabadon lehet használni. Sztrájkolnak a téglakihordó kocsisok. A szakszervezet vezeti a sztrájkot, de a szak- szervezet töri is azt meg. Itt játszódik le a szemeink előtt s amint nézzük ökölbe szorul kezünk a szervezett sztrájktörés láttára és alkalmunk van látni, hogy mennyire dönthe- tetlen az Ipari Unionizmus, az Ipari unionis- tákat értve, hogy mennyire érett a termelési folyamat és milyen nagy szükség van az IWW-ra. S ha a szervezett sztrájktörők nem is, de a sztrájkoló téglakihordó kocsisok egy része rá fog, mert rá kell jöjjön, hogy miért kell elbukniok a sztrájkot és a tudatra ébredés, az Ipari Unionizmus gondolatát ülteti az agyakba. Mennyivel másként volna, mennyire másként lehetne, ha az amerikai munkások végre valahára megértenék, hogy a szakszervezeti taktikák már elavultak. Ha a közel két tucat szakmára széttagolt, de az épületiparhoz tartozó munkások, egyetlen szervezetben volnának szervezve. Mit érne akkor a munkáltatók körmöu- fontsága? Mit érne az, hogy éjjel szállítják a téglát, ha a szervezett napszámosok nem fu- rikolnák, ha a szervezett liftkezelő nem vonná fel a magasba, ha a szervezett kőmivesek nem nyúlnának hozzá, ha az épületipari szervezetbe tartozó munkások szolidaritást vállalnának a sztrájkoló téglahordó kocsisokkal ? Ezt az egyszerű példát papírra vetettük, mert a maga nagyszerűségében igazolja, — hogy az IWW által hirdetett és épített ipari szervezet nélkül vesztett, de vele, benne szervezve, nyert ügye van a munkásságnak. Fehérgalléros munkanélküliek Hatalmas korporációk olvadnak össze. Alakulnak a supertrösztök és a nagyobb profit érdekében mind tökéletesebbé alakítja a kapitalizmus üzemeit. Ez a folyamat nem mai keletű, azonban az utóbbi időben olyan arányokat kezd ölteni, hogy a mindig kiváltságos helyzetet élvező alázatos, de jó pénzért szolgáló fehér galléros munkásarisztokraták könnyű emésztését alaposan megzavarta. A jól fizetett, évente 10—50 ezer dolláros fizetésekért munkásokat nyúzó végrehajtók közé lecsapott a munkanélküliség mennyköve. Ma New Yoi’kban, a munkaközvetítő irodákban hivatalos időben 15—30 ilyen fehér- galléros rabszolga fordul meg óránként dzsá- bokért kilincselve. Mivel New York csak egy része Amerikának, természetes, hogy másutt is igy áll a helyzet. Julius Klein, a Kereskedelmi Kamara helyettes titkára, mint valami nagy társadalmi tragédiáról úgy emlékezik meg arról a munkanélküliségről, mely a gyárvezető urak és superintendensek tisztes, külön kis társaságát érte. Mr. Klein azt mondja, hogy ez borzalom, ezt nem lehet némán tűrni, itt kellene valamit csinálni, mert mi is lesz ezekkel az emberekkel. Mi lesz velük, akik nincsenek nyomorhoz, nélkülözéshez szokva, ka nem kapnak állást, mely megélhetésüket és további jólétüket biztosítja? Hát mi lenne ?! Lázadozni fognak azokkal együtt, kiket kapitalista parancsra, milliós tömegekben az utcára dobtak. Választ adnak zz okoskodók és kishitüeknek azon ellenvetéseikre, hogy a művezetők, mérnökök, hozzáértő gyárigazgatók nélkül, a munkások nem volnának képesek a gyárak vezetésére, de azok mint jólétben élő kiváltságosok, a kapitalista rendszer megtartását akarják, mely nekik érvényesülést nyújt. Ragaszkodni fognak MINDIG- ehhez a rendszerhez, mert attól félnek, hogy az ipari társadalom nem juttathat nekik annyit, mint a kapitalizmus. Amig m válaszolgatunk és elméleteket állítunk fel, nekünk nem hittek. Most, ha majd az érdekelt felek válaszolnak, nekik minden valószínűség szerint elfogják hinni. Lassan, de biztosan, szépen elfognak vegyülni a fehérgallérosok a bérmunkások között. A munkanélküli seregekkel szervezkedéshez látnak és dolgozni fognak azon, hogy azt a rendszert, mely a puszta megélhetést sem képes biztosítani, jobbal helyettesítsék. Ezt a folyamatot lehet, aminthogy fogja is késleltetni a kapitalizmus. Julius Klein azonnali intézkedést követel. Az ilyen fehérgalléros munkások részére, központosított és ingyenes elhelyező intézetek létesítését követeli. Hát csak csinálják. Nem azért nincs azoknak munkájuk, mert nincs központi ingyenes elhelyező intézet, hanem azért, mert sok a vadász és kevés a fóka. Mert sok a kínálkozó és kevés a munkaalkalom. Mi nem keresünk szimpátiát a Kereskedelmi Kamaránál és nem irigyeljük, hogy olyan pártfogóik vannak fehérgalléros rabszolgatestvéreinknek, mint Julius Klein. Minket is hitegettek, a munkások azon részét még ma is hitegethetik, kik nem gondolkoznak. De valamennyien ráfognak jönni arra, hogy a fejlődés rohamléptekkel halad, hogy a tökéletesedő gépek koncentrációkat és monopóliumokat fejlesztenek, csökkentik a munkaalkalmat, valamint a piacok hiánya, azoknak befogadóképességének folytonos csökkenése siettetni fogja a kapitalizmus bukását. Innen csak egy lépés kell azon felismeréshez, hogy a bérmunkások érdeke azonos, hogy iparilag szervezkedve siettethetik a kapitalizmus bukását. S a végső küzdelemben a fehérgalléros bérrabszolgák már tudni fogják, hogy hol a helyük. A cseh parlaomentben a politikusok olyan vitatkozási formát vezettek be, melyet mi sem kifogásolunk. A képviselő urak úgy magya- i rázták egymás álláspontját, hogy pofonok- ; kai mérték az álláspontok helyességét. A beugratott párthivek csak kívülről szemlélhették az efajta pártpolitikát, ajánlatos volna több helyen bevezetni azzal a szigorú kikötéssel, hogy csak a képviselő urak és csakis egymással -szemben űzhetik. * * * Amerikában a múlt hét folyamán nagy győzelmet arattak a politikusok. Hoover elnököt felszarvazták illetve leszavazták. A szenátus visszavetette Parker néger és mun- kásgyülölő biró jelölését. A Supreme Court bírói állása igy üresen maradt. A győzelem babérkoszorúját valószínűleg széjjel fogják most tépni, mert az A. F. L. a Szocialista Párt és a Kommunisták valamint a liberlisok egy kórusban tiltakoztak és mind magának vindikálja a sikert. A győzelmet mi átengedjük nekik. Szegények, még nem tudják, hogy a Supreme Court minden bírája olyan rothadt, mint Parker. Sacco és Vanzetti kivégzésének jóváhagyása e nehézfejü társaságot nem tudta meggyőzni.
