Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-05-08 / 585. szám
2-ik oldal. BÉRMUNKÁS Május 8. Valami bűzlik Dániában... EGY CSONKA BESZÁMOLÓ AZ ÖNKÉPZÖ SZERVEZET KONVENCIÓJÁRÓL. Úgy a Bérmunkás olvasóitól, mint az Önképző Szervezet tagságától elnézésüket kérjük, hogy a május 3-án megtartott nagygyűlésről a Bérmunkás tudósitója nem számolhat be azzal a részletességgel, amelyhez a Bérmunkáson keresztül megvannak már szokva, de ennek egyedüli oka, hogy a fenti konvenció nem a nyilvánosság előtt szerveződött, jianem valahogyan a színfalak mögött. Mig más hasonló alkalmakkor egész héten alkalmunk volt olvasni a közeledő kongresz- szusról, addig most még annak kezdetét is titokban tartották. (Bizonyos, hogy lesz módunk ennek az okát is megtudni.) így történt meg, hogy a Bérmunkás tudósítója, aki a kora délutáni órákban megjelent a Munkás Otthonban, arról értesült, hogy a konvenció már délelőtt megkezdődött és az Intézőbizottság igyekezett túlesni a jelentésein még mielőtt a kiküldöttek teljes számbn megérkeztek volna. A küldötteket is csak a délutáni ülésen igazolták. így volt alkalmunk megtudni, hogy 76 osztály 119 küldöttel van képviselve. Az intéző bizottság és egyébb bizottságok még 34 szavazattal rendelkeznek. A küldöttek helytelenítik, hogy intéző-bizottsági tag mint osztály küldött szerepelhessen, ahol saját munkája felett ítélkezik. A tiltakozás hiábavalónak bizonyult. Az intéző bizottság szóbeli jelentését a fenti okoknál nem tudjuk ismertetni, mig hiteles forrásból arról tudomást nem szerzünk, de a küldöttek felszólalásaiból azt láttuk, hogy annak hitelességében nem minden küldött egyezett meg: Voltak felszólalások, amelyek hazugságoknak minősítették az intéző-bizottság jelentését a házügyről, a tagság életkoráról és a kimutatott halál eseti tőke ösz- szegéről. Több felszólaló nyílt jelentést kért a házak ügyéről, mert már nemcsak az osztályok, de a vidék is csak arról beszél. Az egyik ez irányú felszólalót nem lehetett másképpen elhallgattatni, csak azáltal, hogy a konvenció bizottságokat küldött ki ezen ügyek azonnali felülvizsgálására. E bizottságokba a tagokat a küldöttek ellenére az intéző bizottság nevzte ki, amely megálapitotta, a tagság átlagos életkorának a kimutatása nem most, de a múlt esztendőben volt téves. A házügyekben kiküldött bizottságot már nem hagyták szóhoz jutni a mai ülés.' folyamán. Az intézőbizottság tagjainak a felszólalásából értesültünk, hogy az Önképző Szervezet húsz Államtól kapott intést a működését illetőleg, mig egy másik Államban már fel is vannak függesztve. Sem az okot, sem az államot nem volt hajlandó a felszólaló megnevezni, ellenben azt sem hallgathatta el, hogy a feljelentő csak Vitális lehetetik Az intézőbizottság fájdalommal tapasztalta, hogy a küldöttek ennek a bejelentésnek szemlátomást nem adtak hitelt, — okulva már az elmúlt esztndő sok ilyen valótlan hírein. Este 7.30-kor a kongresszust vasárnap reggel 9 órára elnapolták. J. Nagy. * * * HOGY FEST EGY “MUNKÁS” KONVENCIÓ. Amit a konvencióval kapcsolatban jövő heti lapszámunkban szándékoztunk megírni, most már amint a helyzet kialakult, egy füst alatt befejezhetjük. Tehetjük ezt azért, mert nem adtak módot az Önképző konvencióján arra, hogy a Bérmunkás sajtókiküldöttjei végig hallgathassák a tárgyalást. Első tudósítónkat, erőszakkal távolították el a szombaton délutáni ülésszakról. A második, ki a fenti tudósítást irta, csak azért adhatott némi beszámolót, mert a hallgatók között foglalt helyet s ott a helyszínen határozta el, hogy tudósítást írjon, miután látta, — hogy a hivatalos tudósítót eltávolították. Elfoglaltságom miatt mindjárt az első napon nem jelenhettem meg, hogy még szombaton érhetett volna a kitüntetés, mely Vadas István munkástársat érte, — mint a szerkesztőség megbízottját. Bridgeportról vasárnap értem haza s csak miután a lap körüli munkámat elvégeztem, a késő délutáni órákban nyílt alkalmam arra, hogy felnézzek a konvencióra. Gondoltam, hogy már amúgy is vége felé van és tüzetes jelentést úgy se irhatok s szükségtelennek tartottam jegyzeteket venni. Felmentem és a hallgatóság között foglaltam helyet. Éppen egy javaslatot tárgyaltak, mely a ráta rendszer bevezetésével foglalkozott. A pártvezérek egymásután szólaltak fel. Magyarázták, hogy sem a ráta, sem pedig a kivetéses rendszer mellett nem állhatnak fenn sokáig. Az Önképző pusztulásra van ítélve sok más betegsegélyző- vel együtt. A fizetésképtelenség küszöbön van. Egyedüli mód a betegsegélyzőjiik mentésére az egyesülés volna. Egyesülni minden áron, még akkor is, ha azt másként megtenni nem lehet, — mint a ráta alapján. A ráta rendszer nem olyan rossz, mint azt sokan gondolták. Azon is lehet működni. A múlt évben még ellene voltak, mert Vitálist igy vélték elmozdítani. Most mellette lesznek, hogy megszabadítsák a szövetséget Vitáliséktól és a tagságot a Maver-Bebrits- Köves klick (harcos) vezetése alá tömöritsék. A javaslat nagy többséggel lett elfogadva. Ellene tizenegyen szavaztak. Ami ezután történt, arra még példa nem fordult elő soha az amerikai magyar munkásmozgalom történetében. Voltak heves harcok, elkeseredett küzdelmek, de egy konvenció meghallgatásától, mely egyébbként a nyilvánosság előtt szokott lezajlani, egy másik szervezetnek tagját, vagy egy lapnak kiküldött tudósítóját avagy a szerkesztőjét még ezideig nem zárták ki. Hogy ezt is meg lehet tenni, ar- rg precedensei szolgáltatott az Önképző mostani konvenciója. — Félteni valójuk van, az egyszer biztos. De hiszen hiába félnek a Bérmunkástól. Hiába próbálják elzárni, eldugaszolni azt a büzbar- langot, melyben rothadt terveiket kotyvasztják. Mi meg fogjuk tudni, ami készül és könyörtelenül, sokkal szigorúbban fogunk a jövőben rajtuk végigvei’ni, sokkal jobban fogunk őrködni a magyar munkások intézményei és zsebükben őrzött centjeik felett, mint ezideig, bárha bátran mondhatjuk, hogy ezt eddig is megtettük mulasztás nélkül. Mint aki közel két évtized óta résztveszek az amerikai munkás- mozgalomban, eléggé ismernek. Látták, mikor bementem a terembe. Mellettem, körülöttem sürög- * tek-forogtak a pártvezérek és ottlétem nem volt titok. Azért mégis szükségesnek tartotta azt bejelenteni egy dupla fehér. Fehér, mert a neve is az és fehér, mert a fehéreket is megszégyenítően élőskö- dik a munkásmozgalmon, amióta Amerikába tette lábát. Ez a fehér, mintha valami nagy meglepetésről készült volna referálni, torkaszakadtából ordította, hogy rendkívüli ügye van. A rendkívüli ügy nem volt más, mint annak bejelentése, hogy a Bérmunkás szerkesztője is a teremben van mint hallgató és azonnali eltávolítását követelte. Sokszor voltam már közöttük. Sok borsot törtem az orruk alá. Sok hazugságukról rántottam le a leplet és sohasem vallottam magamat olyannak, mint aki közöttük megférhet. Nem féltek annyira tőlem vagy legalább is nem mutatták ezidáig, hogy puszta jelenlétem frantikus őrületbe ejtse őket. Nem féltek annyira a Bérmunkástól, hogy ilyen áron is elzárják előle az értesülés forrását. Fehér őrjöngése után mást várni, nem lehetett, mint ami következett. Esztelen kiabálás, ordito- zás. “Ki kell dobni. Ki vele. Itt nincs helye.” Előttem olyan értéket nem képviselt a konvenció, hogy ököllel verekedjem ki ott- maradásomat. És bármilyen gyáváknak is ismerem őket, annyit mégis tudtam, hogy egy egész konvencióval fizikailag egyedül nem tudnék szembe szállni. Hiszen voltak olyan megrémített bárány- kák is, kik anélkül, hogy személyemet ismerték, vagy valaha látták volna, már vérbe forgó szemekkel nekem akartak jönni, — csak az elvtársaik tartották vissza őket. Szóval igy is lehet munkáskonvenciókat intézni. így is tehetnek azok, kik sülyedő, pusztuló intézményüket másokkal, másoknak megtévesztésével az egyesülés hangzatos jelszavával akarják megmenteni. így mernek azok eljárni, akik számtalan esetben tolakodtak a Munkás Betegsegélyző Szövetség Konvenciójához, mely testületnek tagjai bár szót nem adtak nekik, mert ismerték őket, a vendégjogukat azonban mindenkor tiszteletben tartották. Az IWW és a Munkás Betegsegélyző Szövetség tagjával szemben jártak igy el és ugyanakkor a nyílt és burkolt cél, a konvenció legsarkalatosabb kérdése mindvégig az volt, hogy hogyan lehetne a Szövetséget az Uj Előre szekere elé fogni. Bizottságokat fognak küldözgetni a Szövetség osztályaihoz, — mely bizottságok Máyerék, Beb- ritsék utasitásait törekszenek majd végrehajtani. És amikor erről beszélnek órákon keresztül, akkor megmutatják, hogy kiküldöttekkel, a “testvér” szervezet tagjaival, a bizottságokkal, hogyan kell elbánni. Ilyen konvenció még nem volt. Ilyesipi még nem fordult elő és írjanak amit akarnak, számoljanak be, amint nekik jól esik, sőt dicsőségnek, nagy forradalmi harc megnyerésének tüntethetik fel ezen eljárásukat, mi new yorki IWW-isták az eredménynyel nagyon meg vagyunk elégedve. Nagyobb kitüntetés bennünket nem érhetett volna, mint annak megnyilvánulása, hogy minket nem szabad összetéveszteni azokkal, kik az Onképző és az Uj Előre húsos fazekai körül zabáinak, kiknek kitűzött céljuk az amerikai munkások zsebelése és becsapása. A Bérmunkás kiküldöttjeitől elzárták a lehetőségét annak, — hogy teljes beszámolót írhassanak, de a Bérmunkás beszerzett és még be fog szerezni olyan adatokat, mely fel fogja tárni, hogy mi bűzlik Dániában . . . Wiener Andor. Uj olvasók szerzésével építsük a One Big Uniont
