Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-24 / 583. szám
8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Április 24. A NYOMOR VÁMSZEDŐI Irta: VADAS ISTVÁN. Gróf Károlyi Mihály Los Angelesben A “FORRADALMÁROK” HAJLONGANAK A GRÓF ELŐTT ÉS ÖRÜLNEK, HOGY EGY ELEVEN GRÓFOT KISZOLGÁLHATNAK A Breadline ezres sorokban napvilágra hozza a nyomort. Ezres sorokban életerős emberek, tavaszi napsugárban órák hosszat ácsorognak egy tál moslékért, — hogy a “legerősebb ösztönt”, az éhséget lecsillapitsák. Dalol az Elet .... Tavasz van .... Rügye- deznek a fák és uj életre kelnek.... A Breadline mosolyog.... A Tavasz éltető ereje kikezdi a rongyosok seregét.... Élni akar a Breadline.... Leakarják rázni a nyomort és a szenvedést, amit a kapitalista társadalom a bér törvényénél fogva a munkanélküliek milliós seregének jutott. A Breadlineben mindenfajta és rangú ember összekerül. Van olyan életmüvész, ki megtudja tartani emberi külsejét, de a többség, a tömeg olyan, amelyről leri a szenvedés. A Breadline “az életösztönben” összekovácsolja az akaratot és csak egyetlen egy célt szentesit, ‘ ‘ munkaakarást. ’ ’ Polgári ujságiró jön a Bread- leine felé. Csodálkozik és finoman jajgat, hogy ebben a nagy, előkelő gazdag országban, milyen nagy a nyomor.... Jó megfizetik cikkeit, a Breadline nem érdekli. Rózsavíz, amelytől egy jóllakott polgár sem megy neki a falnak. De parfümös cigarettáját eldobja és mellettem levő fiatal munkástársam felkapja. Cigarettacsutka.... milyen jó a szaga.... És ereszti a kellemes füstöt a tüdejére, hogy minél tovább tartson.... De jót sóhajt fel, hogy cigarettacsutka is van a világon. És a Breadline is elkezd beszélni.... kívánkozni.... Ki egy tiszta inget.... Ki egy otthont.... Ki csak annyi munkát akar, hogy gyermekének vegyen valami ennivalót. A Breadline morog és néhányan szégyeljük az ácsorgást és nyakunkba vesszük a várost, mert dolgozni akarunk. Az életet keressük, az életért.... A munka joga azonban a pénz őfensége kezében van. Munkát csak pénzért lehet venni. A Hatodik Aveneun van legalábbb száz iroda, mindenféle munkára keresnek embereket. A Breadline egyik hősével bemegyünk az irodába. 0 kéri a hirdetett “Dishwasher” dzsábot.... A közvetítő szőrös szivü pénzember. Ki munkát akar, csak az első hónapi fizetés 10 százaléksáért hajlandó a címet megadni. De kérem én dolgozni akarok.... és nincsen pénzem... megadom, szól a munka- kereső... És a közvetítő boldogan adja oda annak a dzsábot, ki me| tudja azt venni. Nincs szív.... nine lélek.... csak pénz kérdés... a munkába való elhelyezkedés is. De tovább megyünk. Hömpölyög az embererdő bizonytalanul, céltalanul. Az egyik barátunknak akad egy nicklije a zsebében és veszünk rajta — hot dogot.... Munkakeresők kedves eledele a hot dog.... ebédre.... Hatodik Avenuen vagyunk, csak egy blocknyira a Fifth Avenuetól. Ott van a Wall Street. Ottan pezseg az élet. Az urak. Az Eldorádó és az idegek szórakoztatására annyiszor változtatják a feleségeiket, ahányszor mi szeretnénk az ingeinket váltani.... De menjünk be egy másik közvetítő lebujba.... mert hiszen Tavasz van és mi proletárok csak munka utján juthatunk el az élet szépségeihez... Talán kapunk munkát! Talán eszünk kedélyes kis asztalnál friss ropogós kenyeret. Köszönünk az irodában. A közvetítő ordít, mint a sakál. Hogy ilyen rongyos ruhában akarunk dzsábot. Majd fog akadni gazda, ki ilyen csőcseléket vesz fel. Öltözködjünk ki és ha lesz jó ruhánk és néhány dollárunk a zsebben, ismét jöjjünk el. És már egy másikhoz ereszkedett le a közvetítő ur, hogy jöjjön el holnap.... De mi jó fiuk feltettük magunkban, hogy mindenáron dolgozni akarunk.... Mentünk irodáról irodára, de mindenütt lenézés és kiutasítás volt az osztályrészünk. Kezdett későre járni az idő. Munkakeresők ritkultak. A Hatodik Avenuen a nyomor vámszedői, a közvetítő irodák, a kapitalisták kedves gyermekei, ők szállítják az olcsó, engedelmes munkaerőt. Ók szállítják a bérharcnál a sztrájktörőket. Ok mindig jól keresnek és mindig az életerős ipari munkás az áldozat.... Ok kacagnak és nevetnek 4—6—10 dollár egy dzsáb.... És ezrével tolakszanak emberek, hogy megvehes- sék a kínálkozó alkalmat, hogy munkaerejüket eladhassák. Gondolkozzunk ezen.... és vegyük tudomásul, hogy az ipari fejlődés feleslegessé tette és teszi állandóan az emberi munkaerőt. A Breadline és a “Nyomor vámszedője” a kapitalista társadalomban kölcsönösen kiegészítik egymást. De ezen hűséges kapitalista intézményeket elfogja söpörni a diadalmasan előre rohanó osztályharc, amely a szenvedő emberiség számára megszünteti a nyomort és az éhséget.--------o-------Köszönetnyilvánítás Alulírott hálás köszönetemet fejezem ki mindazon munkástársaknak, munkástársnőknek, jó barátainknak és ismerőseinknek, akik feledhetetlen férjem, Takács István április 12-én végbement temetésén résztvettek és bánatomban osztoztak. Az elhunyt koporsójára koszorút helyeztek és utolsó útjára elkísérték. Ez utón fejezem ki köszönetemet a west-sidei Munkás Dalárdának, de különösen Tomás- sy Károly karnagynak, aki vég- bucsut mondott a Munkás Dalárda nevében szeretett férjem örök nyugalomra helyezése előtt. Károlyi Mihály most Los Ange- lesnek lett a vendége. Az ILD itteni csoportjának jutott az első alkalom, hogy őt ünnepelhesse. Egy bankettet rendeztek az “elvtársak” a gróf tiszteletére, ahol feltüzött piros szegfüvei a gomblyukakban szolgálták ki. Sürög- tek-forogtak köi’ülötte és szinte repesettek a boldogságtól, hogy mint szolga,lelkek, egy eleven gróf előtt hajlonghatnak. Jó is eshetett szegény proliknak, hogy egyszer életükben egy tálból ehettek az urakkal. Aligha gondoltak arra, hogy bizony az urakkal öntudatos munkásoknak nem szabad egy tálból cseresznyézni. Az üdvözlő beszédeket dr. Singer vezette be. Ez a doktor ur azt hangoztatta, hogy a legszebb még is az őszi rózsás forradalom volt Magyarországon és arra kérte az asztalnál ülő “elvtársakat”, hogy maradjanak hiiek az októberi forradalom zászlajához, amire valamennyien megtapsolták. Azután Gelléft Hugó üdvözölte Károlyit, szintén a szocialisták nevében. Úgy csinált, mintha sziiz beszédet tartana, azt a látszatot keltette, mintha most látná először Károlyit. Gellért egyébként a fas- cizmus elleni küzdelemre szólította fel a bankettezőket. Az “elvtársaknak” nagyon tetszett Gellért limonádéizü beszéde is. Károlyi Mihályra került ezután a sor. Először angolul beszélt egy pár percig, azután magyar Port Arthurból jelenti az IWW sajtótudósitója, hogy e hó elején egy minden tekintetben sikeres konferenciát tartottak az IWW szervezetbe tartozó erdőirtó munkások. Canada minden számottevő telepéről volt képviselet, vagy direkt, vagy helybeli megbízott utján. Az általános jelentésekből megállapítható, hogy a lumberbárók alaposan kihasználják a szervezetien állapotot. Még azon helyeken sem fizetnek kellőképpen, ahol némileg szervezve vannak a munkások. Különösképpen rosszak az állapotok olyan campeken, ahová a szervezet nem ér el. Ne felejtse el, hogy most szombaton este tartják a magyar ajkú IWW-isták a szervezet huszonöt éves fennállásának jubileumi ünnepélyét. A Modern Színkör nyújt garanciát arra, hogy ezen estélyen mindenki kitünően szórakozhat. nyelven kezdte. Beszélt az európai rossz viszonyokról, a rossz gazdasági helyzetről. Kijelentette, hogy ő nem kommunista. A szocializmusban van minden reménye. Számokkal fejezi ki az európai nagy munkanélküliséget, utal Németország, Ausztria, Olaszország stb. tarthatatlan viszonyaira. A munkásság, helyzetén csakis gazdasági szervezetekben tömörülve javíthat. Csakis gazdasági szervezetekkel képes az éhbérek ellen küzdeni. Szó se róla, még az elvtársaknak is tetszett a beszéd. De úgy Károlyi, mint ők, elfelejtették azt a helyes gazdasági szervezetet megemlíteni, vagy megnevezni. — Pedig ha már eddig eljutottak, igazán üdvös lett volna egy kicsit tovább menni. Beszélt még a gróf “elvtárs” arról is, hogy a világháborút a kapitalizmus nyerte meg, de a végső győzelem mégis csak a munkásoké lesz. Jól tele pakolták a bendőt a forradalom nevében és mint akik jól végezték a munkájukat, lekezeltek a gróf elvtárssal és elmentek emészteni. Megtörtént ez is. Az osztályharctól távol álló Los Angeles-i politikai kérődzők most majd dicsekedhetnek életük legszebb élményével, hogy valamikor egy eleven gróffal együtt vacsoráztak és ráadásul kezet is fogtak. A konferencia megszerkesztette a bérkövetelést és felállította az árszabályt, melyért harcot fognak kezdeni ez idén a szervezett munkások.--------o-------Májusi ünnepély Detroit- ban. Az IWW detroiti tagjai, nemzetközi ünnepélyt rendeznek csütörtökön, május elsején. Fellépnek dalárdák és az ifjú wobblyk daltestülete. Lesznek kitűnő magánszámok és jó előadók fogják a nap jelentőségét ismertetni. Programm után tánc lesz. Ezúttal hívjuk meg szervezetünk tagjait és rokonszenvezőit. Vegyenek részt és ünnepeljenek velünk, a Farnsworth Hall-ban. 1443 E. Farnsworth Ave, (közel a Russel St.-hez.) Belépti dij 25 cent. Gyermekeknek szabad bemenet. G. B. A canadai erdőirtó munkások konferenciát tartottak MINDEN SZÁMOTTEVŐ TELEP KÉPVISELTETTE MAGÁT. — JÓ MUNKÁT VÉGEZTEK AZ EGYBEGYÜLT DELEGÁTUSOK.
