Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-10 / 581. szám
Április 10. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. Tiéd az eljövendő élet... Nézem az eget, amint végtelen térségein, vihrtól űzötten vérszinü felhők rohannak .... Útjuk előtt nincsen akadály! A mennybolt kék mezőit benépesítik félelmetes szilajságukkal Dörgő villámaikkal utat hasítanak, Csak előre, rajta — zúgja, sikoltja a felkavart orkán .... A felébredt sárkány csatája ez a horizont tisztaságárt! Az űzött elemek fellázadása a napsütéses békéért . . . Ember kit a tisztaság szomjúsága I. A gözkalapács rázuhant a vasra. Súlyosan, keményen, haragvó dübörgéssel, mintha a ráverés súlyában nem is vas csókolóznék vassal, hanem dühös ellenségek csapnának össze. A félelmetes kalapács szilaj erővel sújtott le a féltonnás tömbre, amely engedelmesen meglapult és lassan hosszúkás formába idomult. Tüzesen sárga szikrák röppentek ki a vastömbből és elröppentek a műhely- levegőben, mint égő meteorok az égbolton. Az óriási pirosló tégla édes melegséggel simogatta végig a körülötte álló embereket és for- róságot kilehelő anyagszerü mozdulatlanságában hasonlított a naphoz, az emberek és világok hü barátjához. Fekete Bálint, a vasmunkás is belemerült a pirosán izzó vastömb cirógató melegébe.Szolgája és egyben parancsolója is volt a vasnak a többi ezrekkel együtt, sorsa ott morzsolódott le a munkászászlóaljak sorában és feszülő izmaival életet öntött a holt anyagba. Kezdetben, régen, a húszévesek gyávaságával félt a vastól, amely ezer darabban jön fel a bányából, és csak a tűzben kovácso- lódik szilárd testté. Félt a vas leikétől amely ismeretlen titokként él a kemény ötvözetben és megborzadt, amikor először piroslott át a föld fekete ajándéka a tűz csókjában. De később megszokta és megszerette a vasat. Már nem látott rémet vagy ellenséget benne. Nem hidegen kutató szemmel, hanem lüktető szívvel nézte ezt a külön életet az életben és igy megtalálta benne az elválhatatlan segítőtársat, a ragaszkodó barátot, az emberi sorsok és kiteljesülések néma irányítóját. És amig szabályozta a gőzkalapács tempóját és maga is beleremegett a hatalmas csapásokba, boldog örömmel súgta a vas felé: éget, — oldozd fel te is szárnyaid......... A hömpölygő piszkos folyam fertőző hulláma ne szennyezze be látásodat. Tiéd a világ, tiéd az eljövendő élet .... Napkeltétől napnyugtáig téged üdvözöl a föld minden szépsége, csodája. Tiéd a holnap győzelme .... Rubinpalástban gondolatodon trónol az igazság, az uj ország királya .... Benned pihen a boldogabb rend álma .... Üdv neked, évszázadok iizött Plebejus serege! Mankó József. — Eredj utadra, már várnak az emberek, hogy fekete testedből uj életeket teremtsenek. Ilyenkor a mázsás vastömbök megértő örömmel küldték felé tűzben fogant szikráikat, amelyek gyorsan lealudtak, mint az ég kobaltján végig suhanó haldokló ismeretlen világok. II. Fekete Bálint, a vasmunkás egyszer elkísérte a vasat hosszú útjára. Amint a mühelykapun kiléptek a tömbök, nyomukba szegődött és nézte, hogyan változnak azok át életté. Százával, ezrével jöttek az emberek, körültáncolták a vasat, — majd édes rithmusu himnust énekeltek hozzá s a csodálatos kórusból időnként kicsendült mindig egy szóló: — Elviszek belőle egy darabot, hogy ekét csináljak, amely felszántja a földet! — Nekem traverz kell, ami erősen összetartja házam téglafalát! — Letörök egy hosszú gerendát, mert síneket gyalulok, amiken dübörgő kerekek száguldanak uj reménységeink felé! — Kést köszörülök a vasból, hogy kenyeret szeljek! — Kalapácsot fúrót, vésőt, meg fűrészt alakitok a vasból! — Én meg vékony tüt, amely- lyel ruhát varrók! — Jöjjetek hozzám tömbök, engedelmes géppé gyúrlak benneteket, hogy lássátok el minden szükségessel az embert! — Az a három tonnás jó lesz hidpillérnek! — Ez a kisebbik pedig csőnek, amelyet a földbe fúrok, hogy vizet adjon az embereknek! — Ebből finom operáló műszert csiszolok, hogy meghosszabbítsuk a veszendő életeket! — Nekem is kell a vasból, mert vas szakította le féllábamot és vasból készül a mülábam is! — Én gyermekkocsit csinálok a kis fiamnak! — Én hosszú szöget, hogy lezárjam anyám koporsóját. Jöttek a tízezrek, százezrek, a milliók, mind mind vasat kértek, mert egyik sem nélkülözhette ezt a hűséges öreg barátot. A vas pedig engedelmesen követte a embereket, amerre ment, nyomában mindenütt meleg életforrás buggyant ki a földből. III. Azután Fekete Bálint elment a vas másik útjára is, ahol azt látta, hogy a barát miként válik ellenséggé. Négyes sorba állították, vállára hosszucsövü vasfegyvert nyomtak, táskáját telerakták acélgolyókkal ésderekára kézigránátot kötöttek, melynek vasburka alatt ott vigyorgott a halál. És jöttek nagy urak, akik dicsőséggé magasztalták a vas pusztítását. Azután jöttek díszes ruhájú papok, akik megáldották a fénylő vasszuronyt, amely majd belehatol a biborvérü emberhúsbaFekete Bálint szive összeszorult, amikor zöldelö mezőket, sugdosó erdőket és nevető városokat tarolt le a vas. — Építs drótakadályt, amelyben megbotlik az ellenség! — parancsoltak rá és épített drótakadályt, amelynek hegyes vastüskéje megfogta az ellenséges katonát.. —- Tüzel j! — dörögték a fülébe és a vasfegyver ontotta magából a halált. — Dobj krézigránátot! — és a vashenger széjjelrobbant, hogy szilánkjai életeket töröljönek el a földről. (xázvetőt, lángszórót, aknát be- irányitani! és a vashüvelyekből kirepült a gyilkolás, hogy özvegyek fekete kendőt öltsenek, — anyák fiukat és fiuk apjukat sirassák. — Pergőtűz! zárótüz! — bömböltek az iszonyú torkok és hűlt a vas a városra, erdőre, mezőre, gyermekekre, asszonyra, aggastyánra. Pusztított a megcsufolt vas, rombadöntött mindent}, amit az építő vas teremtett. Bosszúálló démonként söpört végig a megvadult sorokon és az ágyudörgés pokoli szimfóniájába belevegyi- tette a maga bőszült kacagását is: — Vasat vasért! A vas megbüntette a hűtlen embert. Letarolta, földbe temette, ráfeküdt iszonyú súlyával, hogy többé fel ne kelhessen. Hogy többé meg ne gyalázza az életet fakasztó vasat. IV. Amikor Fekete Bálint átütött szívvel, keresztülszurt lélekkel és szétroncsolt álmokkal visszajött a vaseső záporából, ősz volt. Ólmos eső zuhogott a magasból, és letiport sorsok vetéltek el győztes vascsizmák szorítása alatt. Meggyötört népeken és -országokon suhogott a vasszeges korbács, arany trónok omlottak porba puskatusok vasának döngető csapása alatt és győztes hadtestek ordították részeg örömben: — Ragadd meg a vasat! Fekete Bálint fáradtan kopogott vastalpas mülábával a városok hideg kőkockáin. Kapott zubbonyán a vaskereszt éktelenkedett torz mementójaként a vas megcsúfolásának. Ismét elment a gyárba, hogy körülölelje a fénylő vastömböket, de kinevették: Mit akarsz itt nyomorék, ahol az éptestünek sem jut munka. Még az utcán is hallotta bántó kacagásukat, amely hegyes késként döfött bordája közé és ott az utcán, kireszketve munkából, elkorbácsolva örökre a vastömb és a gőzkalapács csmókjától, érezte át a maga rettenetességében a világ szörnyű tragédiáját. Minden meghalt, elpusztult \tönkrement, mert az ember nem az élet fakasz- tására> hanem a halál terjesztésére használta fel a vasat. Uj Krisztusok jöttek felé akiknek kezét ismét átütötte a vasszeg. Megint látott kigördülni vastömböket a műhely kapuján, újból elkisrte az anyagot útjára és ismét hallotta a vasat körültáncoló ezrek kiáltását: — Nekem tíz vaggon kell srap- nellhüvelyre! — Én húsz tonnát akarok hadihajó páncéljaira! — Jöjjetek hozzám, tömbök, hogy hadirepülőgépalkatrészekre aprózzalak fel benneteket, mert a fegyverkezés folyik tovább, a harc nem szűnt meg, csak elpihent. És kevesen jöttek ásóért, kalapácsért, tűért, épületgerendáért, ekéért, késért, műszerért, meg más békés holmiért. Szivét elbontotta az indulat, visszament a műhelybe, megfogta a gőzkalapács szabályozóját és beleorditotta a lángon, pirosló vastömb szikráiba: — Ne szülessen többé vas! Ne gyilkolja testvér a testvért! Föld, ne add ki magadból az ércet, tűz, ne olvaszd meg az anyagot, kalapács ne formáld a tömböket! Álljon meg minden, amig az ember észre nem tér és nem öleli magához ismét hűséges barátját! Durva hangok repesztették a dobhártyáját, csontos tenyerek . csaptak arcába, szeges bakkan- csok rúgtak testébe, majd elvitték sötét börtöncellába. Még bilincset is kapcsoltak csuklójára. Azt is abból a vastömbből hasították ki, amelyet ő edzett a tűzben , holt ércből élő anyaggá . . . --------o-------Március 15-iki mulatságon felülfizettek: Mrs. Pelárgus . $1.00 Mrs. Pápai 1.00 L. Hodor —.75 összesen 2.75 VASAT VASÉRT Irta: KÁROLY SÁNDOR.
