Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-10 / 581. szám
Április 10. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. | SCHAUER VIKTOR | Ki előtt nem ismeretes neve, ki a Bérmunkás 1926-ban kiadott naptárunk rajzait, 1927-ben kiadott naptár fedőlapját és az ez évben kiadott naptárunk rajzai nagy részét készítette. Önzetlen munkássága a munkásmozgalom terén igy természetes rövidesen ismertté tette nevét a magyarság között. Tegnap még itt volt közöttünk, tanított és dolgozott, ma már halott. Halálának hire futótűzként terjedt el a magyarság között, de senkisem akarta elhinni a reális tényt. Betegsége hirtelen következett be, ágynak esett mell- hártyagyulladásban, mely tüdő- gyulladásba ment át és 10-ik napra elvitte az élők sorából. Schauer munkástárs eltávozása közülünk pótolhatatlan veszteségű, ki nagyban készült az IWW detroiti tagjaival a 25 éves jubileumra, hol Julius Caesart rendezte volna. Az utóbbi időben két munkás dalárdát is tanított, mely népszerűségét csak emelte. Mint festőművész, 1921-ben vándorolt ki Amerikába feleségével azon reményben, hogy anyagiakhoz jutva, minden idejét a festészetnek szentelheti. East Pittsburghba érkezett, hol szakmájában elhelyezkedni nem tudván, kénytelen volt mint gyári munkás dolgozni, — hogy a létfentartáshoz szükséges javakat megszerezze. Ott tartózkodása alatt tanító mestere volt a N. Side-i Összhang Dalkörnek és az East Pittsburghi Dalárdának. 1925-ben Detroitba jött szerencsét próbálni, hol ugyancsak a megpróbáltatások egész kálváriáját járta be. Schauer munkástárs temetése március 29-én ment végbe, a gyászoló hitves, testvér, rokon, barát, mindkét dalárda tagjai és nagyszámú ismerősei részvéte mellettt. Mintha az időjárás is szimbolizálná elhunyt munkástársunk veszteségét, zord, sötét, mint a gyászolók lelke és csak a sűrűn szálló hópehely adott reményt arra, — hogy vállvetve együttesen fogjuk folytatni abbahagyott tanítását. Délután háromra minden talpalattnyi helyet megtöltött a gyászolók tömege, mély fájdalommal vették körül kihűlt tetemét, mikor a két dalárda együttesen rázendített a “Mért oly borús”- ra. Utánna Dénes munkástárs búcsúztatta a Bérmunkás Szervező és Lapbizottsága és a Detroiti magyar nyelvű IWW-isták nevében. Rámutatott Schauer munkástárs tevékenységére, ki úgymond nem volt tagja az IWW-nak, mert mint ideális anarchista tagja volt a budapesti gnosztikus társaságnak, de mint Schauer munkástárs maga is nyíltan hangoztatta mindenki előtt, hogy az IWW az, mely a jövő társadalmát van hivatva megvalósitani, erkölcsi kötelességének tartotta mindenütt, hol csak lehetett segítségére lenni. Utánna Juhász m.-társ mondott búcsúbeszédet mindkét dalárda nevében, melyeknek tanítómestere Schauer munkástárs. A család, testvér, rokon és ismerősök nevében Halász munkástárs búcsúztatta. Úgymond : olyan volt ő, mint egy rabmadár, ki a szabadsághoz volt szokva és szabadsághoz szokott művész lelke nem bírta elviselni a rabságot, melyre a létfentartás szükségessége kény- szeritette. A gyár volt az ő zárkája, mely szabadság utánni vágyát felőrölte és életének legszebb idejében, 40 éves korában elvitte közülünk. Schauer munkkástárs művész volt nemcsak a festészetben, de a nevelésben és tanításban egyaránt. Ezután a két dalárda együttesen elénekelte a Nemzetközit, majd Chopin gyászindulója mellett a dalárda tagjai vitték ki a halottasházból. Kint a hamvasztóban Bartha munkástárs adta meg a végtiszteletet. Ismertette nagyságát: ki úgymond: ki is volt ez az ember, hogy fiatal és felnőtt egyaránt siratja — nem maradt szem szárazon. — Mit is csinált ez az ember, hogy távozása közülünk mindenkinek fáj. Senki egyébb, mint egy csillag a magyarság egén, útjelző, ha eltévedtünk, irányított, ha eltévedtünk, ha az igazsáégot kerestük, megtaláltuk benne. Nagy veszteség nekünk munkásoknak, kiket mindig szeretettel ölelt magához és mi magunkhoz. Végül a Dalárda Nemzetközi éneke mellett helyezték Schauer munkástársunkat a hamvasztóba, hogy tetemét utolsó kívánságához mérten elégessék. A koszorúk óriási halmaza borította kihűlt tetemét. Virágot helyeztek a család és testvéreken kívül : Táviratilag a Bérmunkás Szervező és Lapbizottsága, az IWW detroiti tagjai, a Detroiti Általános Magyar Munkás Dalárda, az SLP. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Tudósitó.--------o-------Az uj égitest felfedezése Clyde W. Tombaugh-nak, a 24 éves amerikai fiúnak jut az a tradicionális kitüntetés, hogy az általa felfedezett uj planétát elkeresztelje. A világ történetében most fordult elő harmadszor, hogy az asztronómiai kutatás egy a naprendszerhez tartozó uj bolygót fedezett fel. Hét plánétát ősidők óta ismert az emlékezet: a Nap, a Mercury 36 millió mérföldre a naptól, a Vénusz 67.2 millió mérföldre, a Föld 92.9 millió mérföldre, a Mars 141.5 mérföldre, a Jupiter 483.3 millió mérföldre és a Szaturnusz, amely 886.1 millió mérföld távolságra esik a Naptól. — Az 1782.8 millió mérföldre eső Uranuszt Sir William Hershel angol csillagász fedezte fel 1781 március 13-án. 1846 szept. 23-án egy újabb planétát ismertünk meg : a Neptunet, amelyet J. G. Galle német tudós fedezett fel. Ez az égitest 2793.4 millió mérföldre esik a Naptól. Ezidőtől fogva egész mostanig uj planéták terén nem történt különösebb felfedezés. Clyde W. Tombaugh felfedezésével kapcsolatban meg kell emlékeznünk Percival Lowell tanárról, aki már régebben kimutatta, hogy egy ismeretlen plánéta létezik az űrben. Lowell tanár állítása most nyert beigazolást. (FLIS) Karcolja: L. F. Mindazok, akik a Partos-részvények után könnyeznek, vegyenek be néhány Partos-féle könnycsil- lapitó pilulát. Beszerezhető bármelyik Partos patikában. És továbbra is kövessék a forradalmi napilap “pártoljátok hirdetőinket” részvénycsaló útirányát. A londoni leszerelési konferencia azért borult fel az egyik kapitalista híradó szerint, mert nem tartott elég hosszú ideig, mig az ellenfelek kissé összeszoktak volna. Kár, hogy nem tartott még egy néhány évig, hoy a konferencia befejezése után, azonnal megindíthatták volna a háborút. Már megint csökkent a munka- nélkiilisgég, jelentik az örvendetes hirt Hooverék. De ezzel szemben a new yorki “breadline” napról-napra nő. Lehet, hogy talán dolgozó munkásoknak tekintik azokat, akik naphosszat egy tányér levesért sorban állnak. A prosperitás nagy lármája a munkásoknak csak egy tányér levest juttat. A legújabb magyar fehér terrorista akció repülve száguld végig az országon. Mégis csak előrelátók a Horthy-legények, amikor gyakorolják magukat a repülésre. Hogy az összes terroristák repülni fognak, az biztos. A múlt héten a Ford gyárnál 20 ezer munkás harcolt, hogy a munkát kérni, bejusson a gyárba, mig Ford ur valahol a téli nyaralását élvezi. Mennyivel igazságosabb volna, ha visszajön, ő neki kellene harcolni a. 20 ezer munkás helyett, hogy bejusson a gyárba. TERJESZD ,'nmi s olvasd a BÉRMUNKÁST! leget és természetesen a profitot és véget vetne amunkanélkiiliségnek. A munkásság, mindenütt, mint osztály egyszerűen visszakapná az általa termelt javakat és akkor nem lenne felhalmozott felesleg, mely eladásra vár. És ha a termelt javak kicserélésére szükség volna, azt is meglehetne tenni anélkül, hogy abból valaki profitot húzzon. Nem lenne szükség arra, hogy a tőkésosztály, a munkás- osztályt kizsákmányolja. A munkások szabadok lehetnének, munkásokból, dolgozókból állana az egész emberiség. Ezt mondhatta volna Mr. Green a Szenátusi bizottságnak. De vagy nincsen ennek tudatában, vagy pedig —ami inkább valószínű -— nincsen bátorsága ilyesminek kinyilatkoztatására, mert hiszen ő a kapitalista rendszernek támasza, nagy fizetését azért kapja, hogy segédkezik a munkások félrevezetésében. Greentől mást nem várhattunk, mint amit mondott. De jellemző a szervezetre is ez, melyet ő képvisel, mely több milliós’ tagságra hivatkozva, nem produkált egyetlen embert sem, ki odaállt volna a szenátusi bizottság elé, hogy a tényleges ökonómiai igazságot elmondja. Hogy nekünk nem állami biztosítás, nem munkanélküli segély kell, hogy amit mi akarunk, az semmi más, mint munkánk teljes gyümölcse. Mindent, ami van ezen a földtekén, mindent amit szorgalmas munkáskezek termelnek és formálnak, mindent, ami hasznos, ami szép, ami a munkásemberek szellemi és fizikai termelőképességéből formálódik értékké és hasznossá, mindent, amit termelünk. Szabadok és boldogok akarunk lenni, amihez az élet javaihoz való hozzájutás vezet, mely nélkül nincsen szabadság, nincsen boldogságnak, amit magunkénak addig nem vallhatunk, amig osztáylokra lesz tagolva az emberiség. Az iparokban hatalmasok vagyunk. Szervezkedjünk, hogy hatalmunkat gyakoroljuk. Nem vagyunk mi szánalomra méltók, ne sajnálkozzék mi felettünk holmi szenátusi Vizsgáló Bizottság, ne csóválgassa a mi sorsunk, hallatlan szenvedéseink felett senki sem a fejét. Hiszen mi büszkék lehetünk, felemelt fejjel járhatunk és nem szorulunk senkinek könyöradományára, ha tiszta munkásöntudattal a cselekvés terére lépünk és önmagunknak lefoglaljuk a gyárakat, bányákat és a földet, az összes termelő eszközöket, mely joggal minket illet. Ezzel megoldani lehetne a munkanélküliséget és orvosolni sok sürgősen megoldásra váró ügyet egyszer és mindenkorra. ‘ ‘ Industrial Solidarity ’ ’
