Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-04-10 / 581. szám
Április 10. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. AZ 1WW NÉMETORSZÁGBAN A “DER MARINE ARBEITER” NÉMET IWW LAP TANULSÁGOS CIKKBEN SZÁMOL BE A “WALDECK ROUSSEAU” FRANCIA HAJÓN TÖRTÉNT LÁZADÁSRÓL. Irta: WÁGNER JÓZSEF. Olvasóink valószinüleg emlékezni fognak a múlt évben megjelentetett sorozatos cikkeinkre, “Az IWW nemzetközi kapcsolatai” cim alatt. Lehetnek közöttünk olyanok is, kik bizonyára annak tudják be a cikkek elmaradását, hogy a külföldi mozgalom csak tiszavirág életű volt és megszűnésével a külföldi munkások elfeledkeztek rólunk és mi sem akarunk többé az üggyel foglalkozni. Ez áll az igazságtól legmesszebb. Mert az IWW iránti érdeklődés sokkal jobban fokozódik a külföldön, semmint azt sokan képzelik. Azonban annyira és annyi felé voltam lekötve az utóbbi időkben, hogy nem volt alkalmam az Egyesült Államokon kivüli mozgalmunkkal foglalkozni. Remélhetőleg módomban lesz ezen mulasztást a jövőben helyrehozni. Ha már hozzáfogtam, szükségesnek tartom, hogy ezen lefordítandó cikk ciméhez bevezető magyarázatot Írjak. Közeleg az idő, mikor az IWW huszonöt éves fennállását fogja jubilálni; Potemkin története is elérte ezt a kort. Potemkin volt a neve egy történelmi nevezetességgel biró orosz csatahajónak, mely a fekete tengeri flottához tartozott. Az 1904-5-ös években folyt az orosz-japán háború, melyben a radikális munkások és liberálisok nagy megelégedésére, a cári Oroszország húzta a rövidebbet. Az osztálytudatos munkások elégedetlensége és harcikedve nőt- tön-nőtt ezen időben. Mind hangosabban követeltek politikai reformok helyett a forradalmi unio- nizmust számos ország proleetár tömegei. Franciaorszában, Spa- nyolorszában, Olaszországban és más kevésbbé fejlett, sőt a balkán államokban is előtérbe került a forradalmi szindikalizmus és kezdette a “politikai” szocializmust háttérbe szorítani. Az Eyesült Államokban megszületett az IWW és Oroszországban kitört a forradalom. Az orosz forradalom gerincét általános sztrájk képezte, noha voltak utcai és barrikád harcok is. Sikerült a munkásság mellé állítani a hadsereg osztagainak egy részét, de különösen a tengerészeinél állott be a bomlás. Két modern csatahajó legénysége lázadt fel a Fekete-tengeren. Lefegyverezték és elzárták a hajó parancsnokságát és felhúzták a vörös zászlót a hajók árbocára. Meg- izenték a kormány parancsnoksága alatt maradt flottának, hogy beavatkozás esetén a nyílt harctól sem rettennek vissza. A szocialista legénység több héten át tartotta a hajókat, de mivel az orosz forradalom nem végződött győzedelmesen, sokáig a hajósok sem tudták magukat tartani. Élelmiszerre és fűtőanyagra volt szükségük, melyet részben az orosz tengerparti városokból és falvakból szereztek be. Előfordult az is, hogy ha a városi hatóságok ellenszegülni merészeltek, megfenyegették és megadásra kényszeritették őket azzal, hogy összebombázzák őket, ha kívánságukat nem teljesitik. Végül elérkeztek Románia egyik kikötő városa, Constanza alá. -— Megkísérelték felszerelés és élelem vásárlását. De a román kormány félve a cári Oroszország bosszújától, ezt megtagadta. Hivatkozott a nemzeetközi tengerészeti törvényekre, melynek értelmében a hajók Oroszország tulajdonát képezik. A lázadást nem akarták tudomásul venni és a hajókat kalóz hajóknak minősítették. A törvényes terminológiák és annak megállapítása, hogy menynyiben lehet megkülönböztetni, vagy összehasonlítani egy csatahajót a kalózhajóval ez esetben nem a nemzetközi bársony asztaloknál volt eelintézve. Az erő és hatalom döntött e kérdésbeen. S mivel a rosszul felszerelt román haditengerészet nem érezte magát elég erősnek a két orosz csatahajóval a harc felvételére, melyeknek szocialista legénysége megizente a hatóságoknak, hogy az esetben, ha nem teljesitik kívánságaikat, akkor porrá lövik a kikötőt, — a két hajót, mint külön hatalmat, elismerték a hatóságok és megnyitották részükre a város éléskamráit. Ez az állapot a Fekete-tengerparti államok valameennyiében kényes helyzetet teremtett. Nagyon félve és tapintatosan kezelték az ügyet és Románia, — bármennyire nem vállott ínyére, — mint ilyenekkel felvette a tárgyalást a legénységgel, A román kormány még ennél is többet kellett tegyen. Bárha gyűlölte és üldözte a szocialista és a gazdasági szervezetben tömörült munkásságot, mégis le kellett ereszkdni hozzájuk ez esetben. Felkérte az ország szervezett mukásságát, hogy vállalja közötte és a hajó legénysége között a közvetitő szerepet. Hosz- szabb tárgyalások után, szabályos hivatalos békekötés jött létre a “hatalmak” között. A vörös tengerészek beleegyeztek, hogy átadják a hajókat a román kormánynak abból a célból, hogy azt Oroszországnak visszaszolgáltassa, mig a másik részről a kormány határozott garanciát kellett adjon arra nézve, hogy befogadja területére a fellázadt tengerészeket, hogy hajszálgörbülés nélkül, mehetnek szabadon és semmi körülmények között nem hajlandó őket orosz kézre átszolgáltatni. Az említett hajók közül a nagyobbik, “Kniaz Potemkin” vagy röviden a <vPotemkin” nevet viselte. Még annyit hozzáfűzök a befejezésnél, hogy a románok, minden tekintetben eleget tettek a szerződés paragrafusainak. Ennek egyszerű oka pedig az volt, hogy amig a vörös csatahajók a román vizeken cirkáltak, és folytatták a tárgyalásokat, hirtelen megnőtt és kifejlődött a munkásmozgalom, mely mint közvetitő az ügy befejezése után is megtartotta erejét és igy nem let volna tanácsos a hatalom részéről az ígéretet megszegni, mert a szervezett munkássággal gyűlt volna meg a baja. * * # ÉL MÉG POTEMKIN SZELLEME. A “Marin Arbeiter” cikke:Wagner József fordítása. A múlt évben rövid hírekben számolt be a napi sajtó arról, — hogy a “Waldeck Rosseau” nevű francia csatahajó legénysége , kínai vizeken fellázadt. A közelmúltban ismét hallunk ezen esetről, melyről az egyik napilap, a következőkben számol be: Beszélgetésünk nyomán, az Amerikai Pittsburgh nevű csatahajó legénységével, a “Waldeck Rousseau” tragédiájába bepillantást nyertünk. Megtudtuk; hogy a legénység nagyobb része fellázadt. Tisztek attól való félelmükben, hogy a Potemkin tisztjeinek sorsára jutnak, világgá röpítették a segély kiáltásukat (S. 0. S.) Egy amerikai csatahajó, teljes gőzzel odasietett a színhelyre és úgy szerelte le a lázadást, hogy elsiilyesz- téssel fenyegette meg a hajót legénységével egyetemben. Az amerikai csatahajó ágyucsövei előtt, meghajolni kellett a francia hajósoknak, mert belátták, hogy a jól felszerelt “ Pittsburgh ”-al képtelenek megküzdeni. Innen kezdve, az események gyors egymásutánban következA munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le.A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba tek. Miután a legénységet leszerelték, a francia tisztek statáriális állapotot teremtettek. Nyomban törvényt ültek a lázadók felett és a két vezetőt kötél általi halálra Ítélték, amit rögtön végre is hajtottak a többiek szeme előtt a “Waldeck Rousseau” fedélzetén. A lázadás többi résztvevőit átadták a francia tengerészeti hatóságnak s hogy mi történt velük, arról a külvilág semmit sem tud. Eddig szól a hírlapi jelentés. — Jellemző ezen jelentésre az, hogy egy amerikai csatahajó, nyíltan elsülyesztéssel fenyeget meg egy más ország tulajdonát képező hajót, mellyel nincsen háborúban. Teszi ezt azon oknál fogva, hogy a hajó legénysége fellázadt és birtokába vette a hajót. Ez jogcím egy másik ország részéről a beavatkozásra. De ha nem lázadásról lett volna szó, biztosak vagyunk abban, hogy egy végnélküli huzavona keletkezett volna a két ország között. A magyarázatok egész sorozatát követelte volna Franciaország, hogy hogyan merték az ő hajóját elsülyesztés- sel megfenyegetni. De miután a munkások lázadásának elfojtásáról volt szó csupán, egyik kormány a másiknak vállát veregeti meg. Mintegy dokumentálva, — hogyha a munkások lázadásának leveréséről van szó, akkor minden eszköz megvan engedve, akkor a kapitalizmusnak nem kell nézni a nemzetközi törvényeket, az aláirt papírtekercseket, hanem összefog- niok kell valamennyinek. Proletárok! Tengerészek! Vonjátok le ezen esethői a tanulságot. Tanuljatok, ismerjétek fel, lássátok meg, hogy az ilyen kapitalista összefogásoknak csak egy célja van; elnyomatásban tartani az ébredező proletáriátust, hogy győzelmet győzelemre halmozva, hosz szabbitsák a rabszolgaság rendszerét. Tartsatok velünk a harcban. Lépjetek be a proletáriátus világ- szervezetébe, az IWW-ba, melyet erősítve, siettetitek a felszabadulás napját, az uj, osztálynélküli társadalom felépítését. beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért’’, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkeztét építjük a régi társadalom keretein belül. ELVINYÍL ATKOZ AT.
