Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)
1917-07-05 / 149. szám
OartiiiiicKUcnctmiH 149 UnjjvÄr, 1917. Julius 5 * Csütörtök ax lmux&ri KOxttmp me^eirmth rnmArntnp %4vbUilével mindet* B-tirt Ő k* ? óra köz Öt. H«irkmrl4&éQ és t f,TnqnA* Mchmtyí-iér ÜS. A sáp téiitdÓiulajdotiom a Kreisler* féle UrtgmegtJ&i Könyvnyomda, NAPILAP IPeletfn* nztsrkenztó; Dr. REI8ZMAAi H/CA.HIK Mlófíxeiégi Ara helyben: ßybsn évre Ifi It, félévre S Kf negyedévre 4 T>0 H. Vidékre togé*H évr^ %4 K, félévre /# H, vegyed étin 5 H. Hirdetésekéi milliméter átmabAt txerint igen olcsó árban v*s*Anh fii Kon]uchínál ismét kigyultak a lángok. | Ezer ágyú ordít, ezer pokol szórja a halált. Srapnellek zuhognak, aknák robbannak, golyók fütyölnek : vadul, szikrázó szemekkel száguld a halál, csontos kezeivel megfenyegetve a világot. Konjuchinál isméi kigyultak a lángok. Akik kigyuj- tották: az orosz forradalom Cézárjai. Akik kigyujtottálc — valamennyien apostolok voltak, létrehozói a forradalom lángjában megtisztult szlávizmusnak és hóhérai az erkölcstelen, megrozsdásodott, sorsát megérdemelt cárizmusnak. Nagyok, erősek, próféták, világot— megváltók, népeket megszabadítok, sőt valamikor igazi szociáldemokraták: a Kerenszkiek és Plecha- novok voltak, akik négy nappal ezelőtt ismét felperzsel- tették a mezőket, lekaszabol- tatták embereiket: offenzivát indítottak a központi hatalmak hadseregei ellen. Konjuchinál ismét kigyultak a lángok. Reszket az ég és reszket a told. Évszázados falak hullanak porba; halálhörgés és zokogás tölti be a földet. És ez mind most az orosz békemozgalmak idejében. Most. j mikor Maxim Gorkij mint j egy megihletett látnok hirdeti ! a béke szükségességét, mikor j Axelrod szenvedélyes erővel J ostorozza a kapitalizmus háborúját, mikor Lenin agresz- sziv mederbe hajtja a tömegek izzó hangulatát, mikor a i munkástanács kiküldöttjei : | Goldenberg,RozanovésSzmir- , nőv sietve utaznak S;ock- í _■ • ~ • - • - I hóimba, hogjr megbeszéljék ! a békelehetőségeket. Nem tragikomikus játéka j a pacifista szólamoknak ! Oroszországban mindenki a békéről prédikál, mindenki a bekét akarja, s hogy ezt elérhessék, egy véres, tömegeiket gyilkoló offenzivát kezdenek. Hát mi ez ? Nem közönséges perfidia ?! Nem kertelés, szemérmetlenség és alakoskodás ?! Nem hazugság és embertelenség ?! . Hát igy akarja az uj, a modern, a forradalmi Oroszország létrehozni a békét ?! Hát a kártérítés és annexió nélküli békét nem tudják másként elérni, csak úgy, ha százezrek rohamaival rabolnak el egy-egy falut Galíciából és ha gyűlölettel és kéjjel vágnak a monarchia testébe ? ! A monarchiáéba, amelyben még imperialisták sincsenek, amelyben még egy Tirpitzet sem találhatnak, amely mindig becsületes jóakarattal viseltetett Oroszországgal szemben ?! így lógnak hát példát mutatni szövetségeseinek, s igy akarnak hathatós nyomást gyakorolni az embertelenségben megőszült Angliára és a gloria levegőjében megrészegedett Paris nacionalistáira ? ! Konjuchinál ismét kigyultak a lángok. Jól van, ők akarták — nem mi. De ha ők akarták, akkor tisztában vagyunk magunkkal, akkor tud- ■ juk, mit jelentenek azok a színtelen, hazug frázisok, hogy j ők annexió és kártérítés nél- I küli békét akarnák. Akkor ! tudjuk, mit jelent az, hogy a fehér zsarnokságot, a kor- 1 rupt morált egy uj intranzi- i gensül szabadelvű, békés fiatal Oroszország váltotta fel. Jól van. Az annexió és kártérítés nélküli béke hívei : a Kerenszkiek és Plechanovok kezdték meg ellenünk az uj háborút. A lelkűk rajta! Bizonyára lesz itélőszék, amely felelősségre lógja vonni őket embermészárlásukért. De egy bizonyos ... Bizonyos, hogy Öklünket, erőnket, lesújtó karunkat a fiatal, kártérítés és annexió nélküli békét akaró Oroszországnak is meg fogjuk mutatni, ha ők igy értelmezik a kártérítés és annexió nélküli békét. Ez bizonyos... ez nem szenved kétséget ! Beerman Henrik A cukor-betegség orvoslása. (Válasz a tegnapi szám „Cukorbetegség“ cimíi cikkére.) Rövid receptet adok. A publikum, — az igaz, fegyel - mezeden volt — de nem az egész, hanem csak sokan. Miért? — arról a cukor-betegség hallgat. Engem nagyon nem kérdeztek, de azért mégis okát adom. A helyi lapokban Hirdetmény cim alatt megjelent hatósági felhívásban az áll, hogy 1917. julius 2-án d. e. 9-től d. u. 5-ig fogják kiosztani a befőzéshez szükséges cukrot, — tehát julius 2-án --- máskor nem. Nagyon természetes, hogy mindenki úgy értelmezte a felhívást, amint szólott. És itt volt a hiba, ez volt oka a nagy tumultusnak — mert mindenki félt, hogy később, más napon, nem fog kapni azért sietett kivenni a maga részét. De még ez mind nem volt ok arra, hogy intelligens úri embereket s hölgyeket inzultáljon az ajtóban álló katona. Ha a rendőrség őrdeklődik irántuk, szívesen megmondom, kikkel történt. Mint igen sokszor, úgy itt is az kapott ki, aki nem rendetlenkedett. Hát mit kellett volna tenni ? Egyszerűen azt a Hirdetményt — mely az egész csúnya dolognak az oka volt, ugv kellett volna fogalmazni, hogy 1917. julius másodikén a város ez a része, 3-án vagy 4-én vagy más napon a város amaz a része kap cukrot — s ez esetben nem lett volna semmi torlódás, nem lett volna semmi dulakodás s jobban ellenőrizhették volna, kinek adnak, kinek ne adjanak, mert bár a „Cukor- betegség“ felpanaszol ja, hogy csak 4-77-en kaptak cukrot, mégis megtörtént, hogy egy befőző a kapott cukrot amint kihozta, rögtön áruba bocsátotta, kg-kint 3 K-val. íme a cukor-betegség igen egyszerit orvossága, bizonybizony nem kellett hozzá több ész cs tudomány, mint a cukorbetegség cimQ tegnapi cikk s az abban foglalt intézkedések s kegyes ígéretek megfogalmazásához. Kende látván. Az uj záróra. A minisztertanács elhatározta, hogy a tizenkét órás zárórát változatlanul fentart- ja csupán a színházak, mulatók záróráját tolja ki 1 1 órára. Ara H -fillér
