Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)

1917-07-25 / 166. szám

Ungvár, 1917. július 25 •. Szerda marmincKStencedlK «v. (66 fí» VnprttM Ktkxlfinv mtgjntmib vnt&rnay t&vi'tnifttml minden '•‘ti* ß A* 7 óra Kfl.aV>te. kiadóhivatal: Vngvór. 33. A lap kínáló tulajdonon# a Kroinfer^féle (Jn-gmegyei fcTiwjrwiyomífca. POLITIKAI AU Pi LA f telelt** Hxerfcettxlő ; űr. KBJ8ZM 4 IS UEJNtilM. MlÜ/Utniti ör* h#tyó«Hí JRgtn* kiirt ifi Jfi fiiéi}** 9 Kí negye&torrn é'óO ft . Pitiéiért 2Jgén# tor* £■£ BT, féléur* lM’Kr ntgynd évn 5 Ä. 'ífirdnifaofreé m&llitnétor (iratából a* érint igen olcsó árban vt.irilnh /«/ Beszélgetés a fő­ispánnal. A főispáni programm iránt minden vármegyében nagy érdeklődés nyilvánul meg s az uj rendszer uj embereit mindenütt megkörnyékezik, hogy jövő terveiket illetően a nyilvánosságot tájékoztas­sák. Ez vezetett bennünket is, mikor Csuha István főis­pánt felkerestük, hogy tőle lapunk részére nyilatkozatot kérjünk. A lekötelező szívességgel S a tőle megszokott közvet­len, úri modorban folyt be­szélgetés rövid volt ahhoz, hogy a város és vármegye részére programmot kaphat­tunk volna, de ez a sablo­nos póz talán fölösleges is lett volna Csuha Istvánnal szemben. Az ő főispáni prog- rammja: az ő egyénisége. Ez az egyéniség pedig, ame­lyet a vármegye életében meleg rokonszenv, tisztelet és szeretet vesz körül, sok­kal szebb programra., mint a minőt szóban Ígérni lehet. Nem is kaptunk mi főis­pánunktól különös szóbeli ígéreteket, széleskörű, nagy koncepciójú programmot, de amit. közvetlen és ma még a nyilvánosság elé nem hoz­ható beszélgetésünk folyamán a városi és vármegyei élet átformálása és a helyi érde­kek kielégítése tekintetében tőle hallottunk, az elegendő ahhoz-, hogy a legszebb és a legjogosabb reményt fűz­tük férfias egyéniségéhez. A főispán különben kije­lentette, hogy még beiktatá­sakor sem fog részletes prog­! rammot nyújthatni, csak ál- j taláuos vonásokban fogja vá- i zolni jövendő munkálkodását és terveit, mert a háborús viszonyok amúgy sem alkal­masak arra, hogy tervek és e végből szükséges akciók kivitelére komolyan gondolni lehetne. O különben a békés ; munka embere' és annak a 1 hive, hogy politikai viszály- j kodás nélkül, csakis a vár­megye és a város érdekei j szempontjából kell minden­kinek dolgoznia. A város dolgai iránti haj­landóságát tüzetesen nem volt módunk megösmerni ugyan, de kijelentései alapján meg­győződhettünk arról, hogy a leglelkesebben és a végsőkig | meg fogja védelmezni a vá­rosnak általa nagyon is is­mert érdekeit és számtalan sérelmünket erélyesen orvo­solni szándékszik. A főreáliskola kérdésében már is érintkezésbe lépett Apponyi miniszterrel és in­stallációja után azonnal utána jár annak, hogy a miniszter azon elve, amely szerint nem szándéka iskolát egy másik­nak megszüntetésével létesí­teni, Ungvárra vonatkozóan is érvényesüljön. A főispán törekvéseire, gon­dolkozására, közvetlen demo­kratikus felfogására a legjobb lényt veti az, hogy midőn a sajtó részére kötelességünk , teljesítésében támogatását ki­kértük, egyenesen kijelentette, hogy a nyilvánosságnak min- : den tekintetben rendelkező i sére áll és felhívott bennün- i két arra, hogy minden köz- j érdekű kérdésben, ennek a j í megvitatásában, előbbre vi- j telében forduljunk bizalommal j hozzá, ő a városi és a vár­megyei érdekekben a nemes hivatást teljesítő sajtótól tá­mogatását sohasem fogja megvonni. Apostate gorögkatolikus pap halála. Ungvárnak közismert alakja volt a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben a mindig lesütött szemmel járó, szikár ki­nézésű Gebe Demeter munkács- egyházmegyei teológiai tanár, aki­ről általában tudva volt, hogy szi­vében a nagy Oroszországhoz vonzódását melengeti A kispapok- nak tartott előadásaiban többször olyasféle kijelentéseket vegyitett, amelyekből azt a következtetést kellett levonni, hogy idővel vesze­delmes hazaárulóvá fog fejlődni. Tanítványai megbotránkozással vették ama kijeleni-seit, hogy a magyarországi i ukién nép bol dogsága majd csak akkor lesz teljes, ha a Cár jogara alá fognak ! tartozni s őseik vallását elhagyva, a Cár fenhatósága alá tartozó orosz hitre térnek át. A kispapok megsokalva Gebe Demeter haza fiatlan kijeién leseit, vi- 1 kedéséről jelentést tettek a szeminárium ak­kori rektorának, aki Gebe elien panaszt emelt Pásztélvi püspök­nél. A. püspök maga elé idézte Gebét s azonnali eltávolítását lie lyezte kilátásba, ha bűnös vizei­méivel fel nem hagy. Az éltévé j lyedett pap azonban továbbra is j javithatlan maradt. Egy ízben a j vasárnapi misén a ceholnyai temp- | lom szószékéről az cgybegyült j hívek hallatára a ruthén nép el- j nyomásáról, a Cár dicsőítéséről j olyan kijelentéseket tett, hogy a j hívek a templomból mngbottán- hozással távoztak. Az eset miatt, j melyet annak idején az Ungvári i Közlöny is szóvá tett, az akkori j püspök Gebe ellen az eljárást meg- j indította, őt a szemináriuban el- j ' foglalt tanári állásától inegfosz- ! tóttá, s a papi funkciótól felfüg­gesztette. A hazaáruló pap ezek után min­dentől .megfosztva, egy szép na­pon Ungvárról eltávozott, egy ideig a vidéken bujkált, rokonai azon­ban befogadni nem akarták. Ma­radása tehát sehol sem volt, mire megszökött, útját Oroszország felé vette, oda ahová évekkel előbb Kimák Viktor orosz érzelmű ung­vári főgimnáziumi hazafiatlan ta­nár is eltávozott, s ahol mint ta­nár Moszkvában kapott állást. Gebe Demeter a szlavofil orosz propagandával Ungvárról állan­dóan levelezett s ezek révén Moszkvában nyert tanári állást. Az oroszországi intéző körök Ge­bét mint aposztatát jobban akar­ták kihasználni, miért is Ameri­kába küldték apostolkodni, hogy ott mint missionárius a magyar- országi kivándorolt ruthének kö­rébe férkőzve igyekezzék azokat a Cári valláshoz hódítani. Műkö­désének azonban nem lett sikere s mivel attól tartott, hogy vállalt működésének sikertelenségét új hazájában rossz néven veszik, szárnyaszegetten, önmagával meg- hasonolva visszatért Magyaror. szagba, ahol a Munkács melletti Oroszvégen nélkülözések között tengette életét. Megbánása már késő volt, ro­konsága kezét levette róla, szo­báját el nem hagyva, éveken át mint egy félőrült tengődött. E na­pokban azután érte jött a meg­váltó halál. Lezárt koporsóját senki sem kisérte a temetőbe, a görög­katolikus lelkész mint aposztatá- nak eltemetését megtagadta, miért is az irgalmasság cselekedetének gyakorlásával könyüríiletből a munkácsi református lelkész adta meg lelkének és testének a vég- tisztességet. j Villannyal berendezett asztalosa rugyár bármilyen célra, esetleg magazin-irodának stb.-nek bérbeadó. Bővebbet Mittelmann Józsefnél, Kapusi-utca 2-4- szám alatt. Ara ß fillér

Next

/
Thumbnails
Contents