Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)
1917-07-03 / 147. szám
' íftt‘í?uní:klícncc<HK v |4y * / $ ^ C z UnyvAri JKOtlony meg^eimtih vaa&rnup ^ __ Mldflmetéet Óra helyben: Mg*** fittre 18 JK, AM-7 6rí* höaflu I\ .if 8 AjJzLh" félévre &> Kt ttegyedétrre é'SÚ JK. Vidékre; txerhesvtöeég é* iiiadAMwa.mli ' l/tigvú» Sigf.su, évre M4 J£, félévre 12 Kf negyed évrt H,*chonyi-tér 3.'í i inp rtiíííluliiHoMM Felelő» SXerkeHXlŐ ; Ltr. HMIHZMAIV HMN Hl K 9 fi. lttr4aMa«M mUlimélxr árttabát a KrelxiHr-fH* Wnir.nHrjyri- Kfniywnsore»<to, »«Wnf í^e« oí<S*6 drbaf. vetrdnk ft) A parlamenti harcmód. A harctereken a hadviselő felek egymást újabb és újabb haditrükökkel igyekeznek felülmúlni és válogatott harcmóddal törekszenek egymáson felülkerekedni. A magyar- parlamentben is ilyen váló gatott harcieszközökkel igyekszik a trónról letaszított munkapárt az uj kormány helyzetét nehézzé tenni és gonosz kajánsággal zavarja a siker biztosítékául .szolgáló egységes harmóniát! A háborúban sem törődnek, ha a harcizaj hevében az internacionáüs egyezményeket átlépik, Tisza és kolomposai sem törődnek, ha viselkedésük a humanizmus és liberálizmus nemzetközi megegyezése ellen van. A vakondokok kibújtak az éveken át vájt kényelmes és kellemessé vált lyukakból és fáj nekik a nyugalmas helyet elhagyni. Dü- höngenek, lármáznak, köpködnek tehát és elfelejtkezve a nagy liberális hagyományokról, az antiszemitásko dás harmincésfeleseit lövik ki a véletlenül zsidónak született igazságügyminiszter ellen. Ez a tehetetlen harcmód eszébe juttatja az embernek a kutya szokását: ha ugyanis egy kutyát kővel dobunk meg, a kutya a kőre veti magát és a követ marcangolja dühös- ugatással és nem azt, aki megérdemli, mert belé- dobta. Miután Tisza Vázsonyi ellen a király választása folytán és liberális volta mialti szégyenében nem tehet semmit, ám zsidóságára uszítja embereit. A zsidó volta valakinek kevés ugyan ahoz, hogy felmagasztaltassék, de untig elég ahoz, hogy céltáblája legyen az orvul kilőtt pisztolygolyónak, különösen, . ha olyan kormányzatban visz vezérszerepet, amely liberálisabb mer lenni egy zsidó államtitkárt produkáló munkapárti rend.-zernél . . . Szerény Béla. fíFőrealískoIa ügyével ideje lesz már leszámolni, ne áltassuk magunkat, ha nincs remény arra, hogy az egyetlen állami középiskola megmaradhat és készítsük elő a gyermekeket és szülőket más irányban való gondoskodásra. Igazán szomorú és szinte erőszakoltan közönyös ezzel az iskolával és ennek eléggé fontos kérdésével szemben a j város és a vármegye közönsége. Pedig igy eredményt elérni nem lehet és várakozással, türelemmel semmi sem remélhető. Most az utolsó órában ismét felemeljük szavunkat és ; kérünk mindenkit különösen érdeklődő polgármesterünket, 1 hogy legjobb tudással, teljes ' eréllyel álljunk a főreáliskola visszatartásának nagy közérdeke mellé, mert ha gyorsan nem cselekszünk s összetett kezekkel nézzük, hogy a főreáliskola épületét már polgári iskola céljaira átadták, ha engedjük, hogy a tanárok áthelyezése is rövidesen elintézést nyer, akkor már igazán mit sem tehetünk. Mi hisszük, hogy a jclcn- ! légi közoktatásügyi kormánynál nagyobb megértéssel találkozhatunk, csak mozduljon már egyszer meg a vezető egyének lelkiismerete s akkor ragadjunk meg egy dolgot, mikor erre az idő megérkezett! flz artisták. ( Saját tudósítónktól j Vég Rozália „színésznő“ Horváth Károly “artistával“ (békében pincér, csak a háborúban lett artistává) Szam- borba utazott vendégszereplésre. Azonban mivel vonatuknak Sianki— Szamboi felé csatlakozása nem volt, kiszál- j lottak Ungváron, s a Bercsényi-szálló 2. számú szobá- ! ban vettek ki lakást. A ven- j dépszereplő társaság mind- j járt kényelembe helyezkedett és mikor Horváth Károly kabátját a szekrénybe akarta tenni, nagy ámulatára egy ; hosszú, elegáns, bőrszínű j kabátot és egy fekete kosztümöt látott a szekrényben. ; — Nézd Rozália, milyen gyönyörű kabát —- kiáltotta boldogan Horváth Károly, a vendégszereplésre induló artista. Rorália előbb megnézte, 1 azután megsimogatta, végül felpróbálta a gyönyörű bőrszínű kabátot, azután megrészegítve, megmámorosodva, hirtelen gondolt egyet és úgy a kabátot, mint a fekete kosztümöt összecsomagolta és 1 lorváth Károllyal mindjárt : útnak is eredt. A Bercsényi-szálló szoba- ; asszonya, az ellopott ruhák tulajdonosa a lopást már csak akkor vette észre, mikor a : vendégek eltűntek, de azért a rendőrségnek sikerült a művésztársaságot elfogni és Szambor helyett a megérdemelt rendeltetési helyükre juttatni. Közbeszéd tárgyát képezi városunk és vármegyénk vezetőinek lanyhasága. Sőt már annyira vagyunk, hogy ha valaki ecsetelni igyekszik ezeket az állapotokat és az uj emberekhez uj reményeket fűz, mosoly fogadja a jövőbeli bizakodást. A vezetőség pedig nem igyekszik ennek ellenkezőjét mutatni. Megy a maga rendes utján, nem törődve azzal, hogy a közvélemény ^bárhogyan is vélekedik róla. Eset- pg egyik másik dolgot „Hja kérem háború van“ felsóhajtással igyekszik elintézni. A dolog nem igy áll azonban és azzal, hogy háború van, nem lehet oly dolgokat elhanyagolni, melyeknek felkarolása talán még a háború folytán lett fontosabbá. Itt van mindjárt a sport kérdése, az ifjuságneveiés. Háború előtt virágzó sporttelepünknek se hire se hamva ! Azóta mintha csak előre elkészített terv, szerint törtenne, fokozatosan ölik meg a sportnak minden ágát. Télen a korcsolya, most a footbal- pálya és az uszoda elő, illetőleg holt (mert teljesen elpusztultak) tanúbizonyságai a vezetők áldo- I zatkészségéhek és képességeinek. Hisz ezeknek a dolgoknak fenn- j tartása már «fsak abból a szem- pontból is fontos lenne, mert az | ifjúságot foglalkoztatni kell valamivel. Nem kell módot adni arra, hogy a semmittevés következményeként más, tiltott szórakozásokra kerüljön a sor és ezáltal .azok - kik egykor hivatva lesznek vezető állások betöltésére — i már ifjú korukban erkölcs leg romlottakká, testileg satnyákká vál- i janak. Nem szabad megengedni, hogy mikor az ország vezetésében oly óriási rendszerváltozás történt, itt minden a régi mederben folyjon | és a város a haladás helyett a Uuüvár. jiilius $ Kedd Ara n finer
