Ungvári Közlöny, 1917. július-december (39. évfolyam, 146-295. szám)
1917-10-10 / 229. szám
flarinarickHencedl* ftv 229 <i/A«n »* Í Ktar'-yfiaiatilk tjörAdt «taéfáléoat minfiwi *••.■<#* Ca« 7 íiflaör. üxerlceexiöséy f1* iiia*i6hinntal; Uttffvát $v6chmyi-t£r 'i-i A lap kia&6t*$la0*lonu<6 a Kreisler-fth- A'Änywyomtf'i IT 1 KAI SA Pl LAP ftoi-ntrtn m*e> t* K-.e-H*tft ; tPr. HBTSXM AjK tfí NMi K Ungvár, I9J?. október 10 Szerda SiSfiaeiéat Ara keiwbm; fiw» íí Ä 0 K, n*uya&t»jr* 4‘fiO K Firtékre &(/6a9 *>vr« M ííY f*l&or& IV Kf n»yyn<t é«r» J X. 9fti2/jmé!«r árnsabA* »megint oláh árban v nsnllnh ft* Ha van nép, ha van nemzetiség, j amely a magyarság hálájára, érdé- I mes,v akkor a magyar ruthének j azok . . . A‘világháború 38 hónapos i tűzesőjében, poklot, földet megin- t gató mennydörgésében egyedül a ruthénség volt nemzetiségeink közt az, amely öntudatos ösztönnel. ! konzekvens korrektséggel ragasz- ! kodott hitvallásához: a magyar \ állameszméhez és a magyar állam- eszme csodálatosan ragyogó, ká- bitóan delejező fénysugarához: a magyar kultúrához. Most nem azokról beszélünk, akik kivetkőztek faji sajátságuk | ból, megtagadták hagyományaikat, elszigetelődtek a ruténség hazafias légköréből: nem egyes el- i tévelyedett apostatákról, akik min j den felekezetben és társadalmi i osztályban voltak és vannak ; hanem az egész, az egyetemes magyar ruthénségről, amely bátran ! és buzgón, megkapó lelkesedéssel ] és áttiszttíli altruizmussal védték i a lövészárkok fojtó, keserű levegőjében a magyar állameszmét. Azokról ajtassai, ungi, zempléni, : sárosi, beregi fiukról, öreg, fakult J arcú népfolkélőkről, akik énekelve, j csillogó szemekkel, magasraemelve ; a magyar hazafiság mocsoktalan j lobogóját, rohanták a harcmezők láng- és tüztengerén keresztül, hogy a magyarsághoz való hoz zátartozásukat az egész ország előtt beigazolják . . . Eddig nem volt a magyar államnak ruthén problémája . . . Re méljük: tezentúl sem lesz. Mégis, hol leplezetten, hol nyíltan felbuk- j kan a jjövő rüthén problémája, amelyet hol retrograd irányú „bel- politikusok“, itol külföldi apostolok : vakmerő és hóbortos rögeszméken tengődő, elvakult agitáto rok élesztenek és éleznek ki. Hogy ebben a kiforró félben levő ügyben : a ruthénségnek problémájában némi világosságot lássunk, Papp 1 Antalhoz,a munkácsi egyházmegye püspökéhez fordultunk, aki az ő világos, eleven logikájával, me.á" I győződéstől átitatott határozottságával és lendületével világította meg a fölvetett kérdéseket: — A világháború milyen lelki és ethikai hatásokat váltott ki a ruthénségből ? A szívósság, amely- lyel a magyarság a ruthénlakta vidékeket védelmezte, szorosabbá fűzte a ruthénséget a magyar államhoz ? Megállotta-e a ruthénség helyét a világháborúban ? • — Hogyne ! A ruthének becsületesen és önfeláldozóan harcoltak a magyar hazáért. Csak nyelvben van ruthén, ! gondolkozásban, érzésben ma- 1 gyár! Mindjárt az orosz in- j vázió után bejártam Ungot, 1 Zemplént, Bereget s nemcsak : a papjaimtól, hanem a köz- j igazgatási hatóságoktól is megkérdeztem : van-e kifogá- : suk a ruthénség ellen, mert azért jöttem, hogy a bajokat meggyógyítsam, a félrevezet- teket felvilágosítsam. Mindenki a legőszintébb csodál- ' kozás hangján nyilai kozott előttem a ruthénség kitartásáról, megingathatatlan hazaszeretetéről. Hiszen magam is számtalan esetet tudok, I mikor honvédeket, öreg ma- | gyár népfölkelőket napokon keresztül bujtatott a pado- j kon, széna és szalma között : a falvak ruthénsége és na- | pokon keresztül- táplálták a j bujdosókat. A ruthének hazaszereteté- 1 nek örökké klasszikus példái j ismeretesek előttem. A gens 1 fidelissima hű maradt önma- ; hoz: ezt elismerte gróf Tisza j István is. A háború előtt I. ; Ferencz József megboldogult l felséges'urunk előtt is szoba ! került a magyar ruthénség s ekkor én megjegyeztem ü I Felsége előtt: hogy a ruthén igen jó és hűséges nép. — Tudom — válaszolta Őfelsége. — De jó katona is — jegyeztem meg én . . . — Azt is tudom — válaszolta a felséges ur. Ismétlem : a ruthének hűek maradtak önmagukhoz. Eltéve- lyedettek voltak a ruthének között, is de azokat inkább az oroszok elvetemült terrorja vitte az abbcráció útjára, mint természetes érzésük . .. — Talál e méltóságod a háború ; előtt megindult sizin ' ikus akció és a háború kitörése C zött össze függést ? Igen. A sizmatikus mozgalom Oroszország vallási ala- j pon organizált kém rendszere volt. Oroszországban egy nagy közmiveh dési egyesület, amelynek Óén Bobrinszki gróf állott, az összes szlávok egyesítését tűzte ki célul, persze imperialis érdekekből. Ezt a mozgalmat azonban neme ik G 'iciára és Magyarország ész : keleti ré szére terjesztették ki, hanem Amerikára is; eredményt azonban ott sem tudtak e! érni, mert Amerikában sem akadt ruthén pap, aki az orosz dalitoknak a ruthénség iélrevezetésében segédkezett volna. Itthon pedig úgy én, mint összes papjaim a leg- állhatatosabb és legélesebb küzdelemmel fojtottuk meg a sizmát, amely azonban nem fejlődött ki számottevőbb méretekben. — Egy idő óta az uj ukrán állam nacionalisták is mozgolódnak. Mint a csehek az Északnyugati Felvidék tói'láktá Vármegyéire tartanak igényt, úgy ők is azt kívánják, hogy Magyarországnak a ruthének által lakott területet Ukrániához csatolják. ^ Van ennek a kivánsághák valami j'történelmi alapja: LeheTseg'éáhb'k tartja-e Méltóságod,' hegy ez' b'Sak' pótemia tárgyát' k'ópezke"is ? Nem! Abszolút nein ! Nekünk semmi közünk az ukrán szándékokhoz, s ügyén, mint papjaim, mint áz egész- ruthén nép a legélesebben tilla közünk olyan törekvések ellen, amelyek bennünket az egységes magyar állam határainak megsértésével. Magyar- országból ki akarnak szakítani. Nekünk nincs szükségünk uj politikai alakulatokra : mi magyarok vagyunk mindnyájan. Aki arról ábrándozik, hogy Magyarországból kiszakítanak bennünket: az ábrándos fantaszta, vagy beteg theoretikus. — Még egy kérdést Méltó sagos Urstfii. Vannak egyesek, akik azt állítják, hogy az általános titkos választójog törvény beiktatásánál egyuj nemzetiségű problemánklcsz: a ruthének is politikailag fognak szervezkedni. Lehetségesnek tártja ezt Méltóságod ? Nem. Ezt nem engedném, s papjaim sem engednék. A ruthén nép nem nemzetiség — hanem magyar. Mi tes- testől-lelkestől hívei, fanatikusai vagyunk fi magyarságnak ; mi nem akarunk a ruthénségnek semmit, csak jó közigazgatást, és méltányos támogatást. Többet néni! Óméltósága mosolyogva búcsúzott el. Beerman Henrik Ara & fillér.
