Ungvári Közlöny, 1917. január-június (39. évfolyam, 2-145. szám)

1917-01-05 / 3. szám

volt az orosz diplomácia és politika mozgatója, Rasputin volt a cári udvar diadémje, Rasputin veit az, ki emelt és összetört, alkotott és rom bolt, ki uj emberek részére építette az utat és régi nagy­ságoknak ásta meg a sirt va rázslatos, jósoló hatalmával. Érdekes ! Tegnap még jósolt, imádkozott, kacagott, uralkodott, bábokat mozga tott, karriereket indított út­nak, diplomatákat buktatott meg, hatalmasságokat tett kegyvesztetté, inszcenálta az orosz politika színpadját: — és ma már halott. Tegnap még pályafutásá­nak szédítő magasságában, karriere-jének izzó világossá­gában ragyogott — és ma már a mozdulatlanság sötétje és az érzéketlenség homálya borul rá. Fehér, sápadt arca és csillogó, exaltált, hevület­től izzó és lángtól sziporkázó szemei többé nem fognak in­teni és uralkodni abban a mi- lieuben, ahol ő volt a leg­nagyobb ur. És hivei, akik főidre térdelve sírnak holt- • teste körül, gyászolói, tiszte- j lői, barátai, hódolói, esodálói: j a kérges tenyerű muzsikok és töpörödött ájtatos öreg asszonyok nem is tudják, miért kellett az ő szentjüknek meghalni. Nem tudják, mert Rasputin j nem úgy halt meg, mint I azok, akiknek ravatala mel- j lett elimádkozza a pap: Do- j minus dedit, Dominus ab- sinkt, nőmén est dornini be- j ne dictum. Mint a vértanuk, mint az emberiség mártírjai, mint a kultúra ragyogó be- j szedd bajnokai: úgy halt meg j Rasputin, a veit szibériai za­rándok, a csaláson és primi- ■ tiv jóslásokon a szédítő ma­gasságokig felkapaszkodott szerzetes. Igen: Mint az emberiség vértanúi: úgy halt meg Ras­putin. Meghalt, mert jósolni, varázsolni, álmokat fejteni poetikusabban és csalhatatla- nabbul tudott, mint atyuska többi varázsló mesterei; meg­halt, mert nyíltabban és han­gosabban merte szavát a béke mellett felemelni, mint atyuska többi tanácsadói. Igen. bármilyen furcsán hangzik, bármilyen hihetetle­nül, tény, hogy Rasputin a béke áldozata. Annak a béké­nek, amelyet ő bátran és har­sogva kiáltott a cár fülébe és a lángban álló világ tü­zes, kígyózó füstfeilegébe. Meghalt, mert a borzalmas öldöklés megszüntetését taná­csolta a cárnak. Meghalt, mert jóslásaiban a béke szük­ségességét hangoztatta Mert a szimpla kaliberű szerzetes­ben a béke átszellemült aka­ratú különcét látták a Tre- povok, ezért kellett Raspuiin­nak meghalni. Szegény Ras­putin ! Vájjon gondolta-e, hogy mert nagyot és neme­set akart, a legszörnyübb ha­lált mérték rá „jó barátjáig Vájj oft nem mindig az ellen­kezőjét hitte és prédikálta hí­vőinek ? Szegény Rasputin! Beernun Henrik. Sasiéi órás kihallga­tások a IlrhjíMi. Budapest, január 4. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Becsből jelentik : A király tegnap Cernin külügyminisz­tert és Clam Martinié oszt­rák miniszterelnököt egyen- kint másfél órás kihallgatá­son fogadta. Báró Roszner Ervin e ki­hallgatásokról akként nyilat­kozott, hogy a király min­den ügy iránt a legmelegeb­ben érdeklődik s azokat a legbehatóbban tárgyalja. Saloniki kiürítését kívánják. Budapest, január 4 (Saját tudósítónk telefonjelentós*. Á Daily Telegraf azt han­goztatja, hogy a romániai harctéren lefolyt események következtében legjobb lesz, ha a szalonikii expedíciót feloszlatják és a csapatokat más harctereken használják fel. Zsekov tábornok a baksrdL Budapest, január 4. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) A Neue Freie Presse tudó­sítója előtt Zsekov bolgár generalissimus akként nyilat­kozott, hogy a központi ha­talmak hadvezetősége jól tudta a békeajánlat megtéte­lekor, miszerint annak neifi lesz eredménye. Ezért a had­vezetőség minden előkészü­letet megtett, hogy a további | harctéri sikerek kivívásával meggyőzze az ententet arról, : mikép a végső győzelem mé­gis a központi hatalmaké lesz. j Meglepetésektől nincs mit tartani, állásainkat megerő­sítettük, a kiéheztetési tervről pedig Románia elfoglalása óta már ellenségeink sem ' beszélnek. Braila eleste küszöbön. Budapest* január 4 (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A Corriere della Sera je­lenti Párisból: Brailát közvet­len veszedelem fenyegeti. Az ellenség tegnap már 15 kilo­méternyire megközelítette a várost északnyugatról. Macin j elfoglalásával pedig a Galac j irányában való visszavonulási ut is veszélyeztetve van. Gróf Tisza Bécsi» utazik Budapest, január 4. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Ma délután Budapesten fontos minisztertanács lesz, j mely után gróf Tisza István j O Felségéhez kihallgatásra j Bécsbe utazik, hogy a folyó j ügyekről referáljon. Á román kormányt újjáalakították. Budapest, január 4, (Saját tudósítónk telefonjelöntése. Jassyból jelentik : A román kormányt teljesen újjáalakít- j tották. Miniszterelnök és küi- | ügyminiszter továbbra Grneg- | maradt Bratianu. Téli jege. itt van a tél, hó fedi az utat, A réteken egy pár szál hóvirág, Lelkem, mely emléked után kutat, Csak az elmúlásban talál óh rád ! Tavasz meséi elszálltak messze, A nyárnak tüze kialudt már rég, Hogy sziveinket vágy ne epessze : Nem írok már mást —- csak téli regét. — A télről, mely im’ főmet is fedi És nem biztathat több tavasszal már — Fájó lemondással hiszek neki — És búcsúra lelkem Te hozzád száll!... Kirschner Miklós. Mert rongyos a cipő.. Ugv halljuk, hogy az Ung­vári Izraelita Nőegylet — melynek népkonyhájában na­ponta sok, nagyon sok gyer­mek megkapja az ő minden­napi ebédjét — legközelebb egy jétékonysági délutánt óhajtana rendezni, mert a sok, nagyen sok gyermeknek ron­gyolt cipöcskéjéböl kilátszik a lába. . . Most, mikor a tél hidege átjárja a csontokat, most, mi­kor vacogó foggal járják a kicsinyek a szenvedések Kál­váriáját, most, mikor fáznak, nagyon fáznak szegénykék, mert rongyolt cipócskéjükböl kilátszik a lábuk. Most, mi­kor a társadalom minden ol­dalról annyira igénybe van véve, most, mikor a jótékony­ság annyi áldozatot kíván, de rendezi, mert leikéből érzi, hogy rendeznie kell, mert sok, nagyon sok kicsikének ron­gyolt cipöcskéjéböl kilátszik a lába... Most, mikor meleg bun- dácskájukban, kipirult arcocs­kájukkal a hópelyheknek s tél apónak örvendezek mel­lett fázósan surrannak el a szegén)' kicsikék, most ren­dezze hát, mert hideg — nagyon hideg van s a sze­gény kicsikéknek rongyolt ci- pöcskéjükből kilátszik a lábuk. — JFiutm Ikoruu k bírája. Az igazságügyminiszter dr. Osvald Károly ungvári kir. járásbirót 1917. év január 1-től kezdődő három évre a fiatalkorúak tárájá­vá nevezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents