Ungvári Közlöny, 1916. július-december (38. évfolyam, 27-150. szám)
1916-11-18 / 114. szám
I'lMlWimUmH' nf'lt »' inmninT--T rim réz anyagot. A leszedett vörösrézanyag helyett a katonaság más anyagot helyez el az épületen. A hatóságok az összes épületeken levő réz-anyagról azonnal kimutatást tartoznak összeállítani. A ren delet megszegése két hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. — A% el*ő hó. A szép őszi időt ami ez idén oly hosszan tartott, ma felváltotta a tél. A szél meghozta az első havat, mely ma reggel szép pelyhekben hullott alá. fl kézirat. „Hé. .. hó... hahó... izé.. . kéremcsak.. . hallja az ur.. .“ hebegte egy utánam rohanó festék- szagu és szinü — szedőgyereknek látszó — valaki, midőn ma délután egy nem létező szivarra gondolatban rágyújtva, eregetve belőle a képzelt bodor füstkarikákat, nyugodtan és gyanútlanul haladtam hazafelé. „Hé!.. Tekintetes ur! Ur. .. ir. .. ur. . . uró. . . ír. . . iró. .. ur. . kiáltja a fentnevezett futóbajnok mindaddig, mig csak utói nem ér. Már erre megfordulok. Ez úgy látszik, nekem szól. .. Szent Isten és összes apróbb szentjei! . . Hát amint hatra nézek — látom, hogy rohan utánam egy egész vásárra való embertömeg törtetve, zúgva, mint a gátját tépett folyam árja. .. „De hát mit akarsz gyermek?“ —- kérdem meglepetten. „Kézirat — uram! kézirat, mert egy üres helyünk van még s nem tudunk megjelenni s szegény? szerkesztőnk (a la Tamás bátyja) „beteg, nagyon beteg':“ „Igen, kézirat!“ zúgta az azon- közben több ezerre felszaporodott tömeg — fenyegetően, vészjóslóan. A helyzet egyre komolyabbá kezdett válni. .. Senkisem tudta tulajdonképpen, hogy mi történt. .. Egy ur a tö megből öklét miliméternyire orrom előtt crescendo rázva, torkasza- kadtából ordítva súgta a fülembe : „Adja oda ennek a szegény gyermeknek a kéziratot! . .“ Egy másik veszedelmes kézirat- árdrágítónak mondott s felszólította a tömeget, lincseljenek meg, igy statuáljanak elrettentő példát az árdrágítók és a nép kiszipolyozol ellen. Egy harmadik már azt is látta, mikor a gyereket clkábitottam valami szerrel, földre tepertem s el raboltam tőle értékes (? !.i kéziratokat. Többen ujjal mutattak rám: „Ez az a férfi, ki az utolsó falat kéziratot kivette e szegény hadi- gyerek szájából!“ A gyermekek visítottak, hogy? ők is akarják látni „ Kézirat-bácsit /“ Egy? összetöpörödött nénike botjával (egyébként arra támaszkodott) utat tört magának, hogy hadd lássa ő is azt a hadibetyárt, ki egy szegény soktagu család részére törzslap ellenében kiutalt kéz iratot elrabolta,“ Fogatlan volt már, erősen rán- cosképü, de bágyadt szemei haragot löveltek reám s ide-oda tiperegve dünnyögte és hápogta : „Te Istentől elrugaszkodott em- berábrázatu embertelen ember, sátánnak fia! — add vissza e szelíd csemetének az elrablóit kéziratot !“ „Úgy van, add vissza a kéziratot“ (már tegeztük egymást) — zúgta rendületlenül a tömeg. Csakhamar megérkezett a rendőrség s a tűzoltóság a hosszú létrákkal. , . s hatalmasakat öklözve jobbra, balra s rúgva előre, hátra —- amint az már ilyen ünnepies aktusoknál internacionalis szokás — utat törtek maguknak. Egy tűzoltó lángoló szavakkal hazafiságomra appcllált s a ánlotla, hogy a tömeg haragos tüzlángjait a kézirat odaadásával oltsam ki. Egy? szigorú arcú rendőr szelíd szavakkal a jövő szomorú képét tárta elém. Ő vissza akar rántani (visszarántott) a bűn útjáról, hova gonosz szellemein taszított (meg- taszitott.) . . s ezt a lelkemre s testemre ható ténykedését nagy gyorsasággal többször megismételte. De valahogy mintha zavarosan kezdtem volna hallani kisérő intéseit, a tett gyorsabb lehetett a szónál. . . Láttam, sőt éreztem, hogy itt a vég kezdete, vagy a kezdet vége. jelekkel (sok kék jel volt már ekkor rajtam) megérttettem magam, hogy nyugodtan hajtom le a fejem a bakó sújtó bárdja alá s szólék utoljára eképpen : „Szeretve TiszteltPolgártársaim! Midőn legmélyebb hálával eltelve őszinte szeretetüknek és igaz ragaszkodásuknak ezen — valóban bensőmig ható megnyilatkozásától, megköszönöm önöknek Polgártársaim, hogy ily rendkívüli idő dacára ily szép számban megjelenni szíveskedtek, nem hallgathatom el, hogy midőn negyedórával idejövetelem előtt a nagytrafikban (halljuk, halljuk !) vettem (zaj) egy skatula (általános nagy mozgás ,. . . vettem egy skatula. . .“ s be nem fejezhettem a mondatot, hogy vettem egy üres skatulát, hogy legalább dohányszagot szagolhassak, hát — Uram fia ! — a tömeg.. . upré, usgyé... apraja-nagyja, mint a sziu-indiánok, mint a fergeteg, mint a szélvihar, megvadulva „dohány?-, dohány“-* ordítva, rúgva, tépve, ütve, vágva, rohant, ott- ! hagyva engem bészédemmel, kéz | iratommal, bánatommal és a szedőgyerekkel egyetemben s már csak elmosódva hallottam messziről: „dohány. .. dohány!“ Csak az iménti mérges öreg néniké — ki aggkora miatt nem tudott a tömeggel rohanni — maradt vissza, majd szelíden moso lyogva megfenyegetett mankójával: „Magahuncfut kis rosszfiú! ha máskor skatula kell magának, hát nem muszáj mindjárt a trafikba szaladni.. Oh, a vén skatula ! ., Fejét kissé oldalra és lefelé fordítva, szemét szemérmesen lesütve — irula- pirula a vén — pirula. Szende Jóska. Heti műsor: Szombat: Mard. Özvegy kisasszony. Librettogyárosok vérszegény énekes vigjátéka, mely nem érdemelt nagyobb közönséget. Az egész cselekmény két leány körül forog, kik asszonyoknak adják ki magukat, mert a férfiak könnyebben vonzódnak az asszonyokhoz. Az egyik még hozzá egy eltűnt aviatikus özvegyeként szerepel és I fokozza a bonyodalmat, hogy az 1 aviatikus megkerül családostól. A szereplők mindent megtettek j a siker érdekében és csak ismét- j lésekbe bocsátkoznék, ha alakitá- j saikat részletezném. A jövő heti műsorhoz volna a í színtársulat anyagi sikere érdekében is nehány megjegyzésem. Helyes volt a Bemát bácsi Próbaházasság, Hivatalnok leány és a Fösvény műsorra tűzése. Valószínűleg telt házak jutalmazzák ezeket az előadásokat. A Pirosruhás hölgy kétszer egymásutáni előadása után helyes taktika lett volna kissé várakozni, mert két zsúfolt ház meglehetősen magában foglalja a j szinpártoló közönséget. Szívesen látnánk régi, csaknem klasszikussá vált operetteket, aminők a Plan- quette, Offenbach, Sirausz János és Oszkár alkotásai. A Limonádé ezredes is sokszor lejátszott darab Ungvári és kabaré-előadásra még ráérne a társulat. A szerepek kiosztását is nagyobb mérlegeléssel eszközölhetné a rendező. A mi közönségünk hálás es szívesen tölti meg a színházat, az üres házak tehát, csakis az igazgatás hi- bájául róhatok fel.___________________________________ Föladják a szalonikii expedíciót ? Az orosz határról jelentik: A Birsevija Vjedomoszti szerint a Párisban összeülő haditanács katonai kérdések megoldásán is fog dolgozni. Franciaországnak és Angliának első sorban az a szándéka, hogy a háborút a nyugati fronton vigye döntésre. Evégből uj erős hadsereget állítanak fel Francia- országban nagy angol csapattömegekből, valamint színes és olasz csapatokból. A konferencián nyomatékosan fel fogják szólítani Olaszországot, hogy jelentékeny csapattömegeket küldjön a nyugati frontra. Ha Olaszország vonakodnék, akkor fél fogják adni a szalonikii expedíció tervét. Az igy felszabaduló hadse- reget a nyugati frontra viszik. TenyesznyulaK kaphatók. Érdeklődni lehet a m. kir. : gazdasági felügyelőségnél. : Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy a Savanyuvizi gyógyfürdő javítás miatt pár napig zárva lesz. A megnyitásról e helyen fogom értesíteni a t. közönséget. özv. Fiala Ferencné. Predeáinái áttörtük a román frontot. höfer mai jelentése. Keleti harctér. Károly főherceg vezérezredes hadsereg arcvonala: Predeáli úttól keletre magyar és német erők áttörték az ellenség vonatát. Egyébként is Északoláhországban a helyzet mindenütt kedvező. Ott tegnap ismét ösz- szesen több mint kétezer foglyot szállitot- tunk be. Sósmezőnél bajor csapatok elfoglalták a Runtul Marét. A tölgyesi szorostól délkeletre eső magaslatokért folyik a harc.
