Ungvári Közlöny, 1916. július-december (38. évfolyam, 27-150. szám)

1916-09-29 / 72. szám

Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1916. szeptember 29 Oiprusz elpártolt a királytál. Athéni jelentés szerint, az eddig habozó Ciprusz szi­gete is csatlakozott a nemzeti mozgalomhoz. T anácskozásók a görög királynál Luganóból jelentik : Tegnap a királyi palotában tit­kos tanácskozás volt, amelyen Dusmani volt vezérkari főnök és Streit nagykövet is részt vettek. Athén városá­ban is népgyülést terveztek a forradalmárok, de a királyi tanácskozás folytán ez elmaradt, mert a gyűlés össze­függésben van a helyzet tisztázásával. Bolgár jelentés. F. hó 26-án a Florinába vezető utón elintézett har­cok. A bolgárok megszállták Cecevot, Lisepst és ezzel lehetetlenné tették, hogy az entente segítő csapatokat ves­sen a florinai harcokba. Sikerrel bombáztuk Bukarestet Bukarestből jelentik, hogy tegnap 5 ellenséges repülő bombázta a fővárost. 50 ember meghalt, száznál többen megsebesültek és az anyagi kár is tetemes. Erdélyi harcok. A sajtóhadiszállás jelenti : A Küküllő mentén és a szomszéd hegyekben román előretöréseket visszaver/ tünk. Egyébként minden vonalon előkészítő harci mun­kálatok vannak folyamatban. A Deutschland ismét útra kel. Brémábó jelentik, hogy a Deuschland teljes rako­mánnyal ismét útra készen áll. Az indulás idejét termé­szetesen a legnagyobb titokban tartják. Gyilkosság Lovászpatonán Rémes gyilkosságot követett el Lovászpatonán az Eszterházy uradalom volt intézője. Agyonlőtte bosszúból Siróthy Ferencet az uradalom főintézőjét és mikor a lövés zajára emberek tódultak a gyilkosság szinterére, revol­verével megsebesített egy uriasszonyt, valamint a ház nevelőnőjét is. Az este beálltával senki sem mert köze­ledni a bezárkózott és folyton lövöldöző intézőhöz, az éjjel izgalmas várakozásban telt el és mikor reggel a csendőrség az ajtót feltörte, az intéző agyonlőtte magát. Levél a megtért szerkesztőhöz. Olvasom tegnapi lapodban — mert hát hazajöttél újra lapot csi­nálni — hogy milyen meghatóan egyszerű és mégis Allahnak tetsző módon hántolták el az Imam imájá­nak morzsolgatása mellett török testvéreinket. Mert hát testvéreink voltak ők! Ez a szó „testvér“ nem a há­ború szelétől felkapott üres frázis nekünk. Hisz te tudod, hogy mi még a régi jó békés időkben is — ha ugyan vissza tudsz még em­lékezni az Istenben boldogult ama jó korra -— szerettük őket. Sorsuk iránt érdeklődtünk, szo­kásaikat, életmódjukat nem az Ezer- egyéj meséiből igyekeztünk meg­ismerni, sem pedig a városligeti állatkertben épült mecsetben a pén­zért üvöltő dervisek Üzletszerű imáiból. Mindig szerettük fajuk, szoká­suk miszticizmusáról fellebbenteni a fátyolt, épugy, mint az ingert Tajhászók a Szulejkák arcáról a nem mindig sokat takaró fátyolt. Mennyivel közelebb férkőztek hát most szivünkhöz, mikor Arábia napbarnított fiai a Kárpátok bércei között velünk és közöttünk kiált­ják: „Hurrá!“ s velünk és közöt­tünk kapja Mohamed gyermeke és a Kelet fia az egyformán sebző ólmot. Nézd meg őket aztán, mikor hozzánk a kórházba kerülnek. A megtestesült türelem, a sor­sában való megnyugvás szobor- szerit kijejezője. Oly természetesnek tartja, hogy mindennek úgy kell lenni, amint van, mintha Allah rendelkezését még maga Allah sem tudná meg­változtatni. „Ins Allah: Allah úgy akarja.“ Ha adod neki az ő rituális ürü- sültjét vagy kásáját, csendesen megeszi, ha ágyát megveted, le­pihen, ha fájó sebét vágod, szó nélkül eltűri, ha amputálod — akkor „Allah igy akarja, Ins Allah!“ Az ő egész gondolatvilágának, minden lépésének, minden tetté­nek egy az intézője : Allah. Az ő nevével kel, annak neve ajkán naphosszat, nevével fekszik. Válószinüleg róla álmodik is, de minthogy az „álom“ szót gém tudtam belőle pantomimikával ki­csiholni — s mert nem igazat irni csak hivatásos iró kenyere, hát erre nyugodt lélekkel nem vá­laszolhatok egész biztosan. Az egész ember különben rend­kívül naiv, vagy legalább annak látszik. S hogy tud örülni min­dennek, mily hálás a jó szóért, mit pedig nem ért, csak érez; a mosolyért, a részvétteljes nézé­sünkért. Ailyen játék például az ovo­ás gyermekeknek is már valami özönvíz előtti, az ő neki rendkívül érdekes, szórakoztató. Pár darabka kőkockával körben guggolva né­gyen hatan a legjobb ügyhöz méltó buzgalommal, nagy komolyan ősz szeráncolt homlokkal órák hosszat el tudnak játszani — hozómra. Az unalmas maiomjáték nekik pláneMontecarlo. Dohányozni azonban azt sze­retnek. Erzsébet ápoló nővér ki a törökökre való tekintettel egy vaskos török szótár megvételének esetleges lehetőségén komolyan gondolkozik, szintén szorgalmasan tanul már törökül. Ezt a szót „bet- jár“, mely náluk nőtlent és haja- dontjelent egyaránt, kitünően tudja is már. Hja : „Eski sűpűrgeji dama atarlar : A régi seprőt a padlásra dobják !“ Ő látja el őket cigarettával is. Különben, mondjuk meg csak az igazat — azért is — nagyon meg­szerették őt. Huh ! most elszóltam magam ! Nem a „szeretet“ szó miatt, ha­nem a trafik-ügyben. Ha Ungvá- ron megtudják, hogy cigarettája van — a vágott dohányáról nem is beszélek — nagyon sok;ostrom- nak lesz kitéve, már megint csak a „dohányt“ illetőleg értem. Tudni­való ugyanis, hogy Ungváron a dohányszerelem kielégithetése dol­gában most nagyon vékonyan ál­lunk s „Sínek pekmezi ji tanir : A légy az édességkészitőt fel­keresi !“ Különben török testvéreink nagy ragaszkodásukat a „dohány“ iránt erre a közmondásukra vezetik visz- sza : „Gőz gör-ür, gönűl • lste-r : A szem lát, a szív akar!“ Ha pedig ájtatos szerkesztőm, nem elégszel meg ezzel a közmon­dással, hát nesze neked még egy : „Az esne-r, asik gerin-ir : Az éhes ásít, a szerelmes nyújtózkodik!“ S minthogy enni eleget kapnak, hát őszintén bevallom neked, hogy mind nyújtózkodik ! Igaz bizony, [hisz te valami karcolatért, szalajtottál hozzám, és hivséges csatlósod és famulu- sod is ez irányban rángatott le a „szerkesztőség“ (Záli, te dicsek­szel) előtt a kocsimról — „a tö­rökök jó szokásairól, hogy Írnék valamelyest.“ — Hát karcolatot most nem érek rá irni, hanem egy jó tanácsot adhatok. Légy szives elrettentő esetleg követendő példa gyanánt és mi­hez tartás végett borzalmas mó­don elterjedt lapodban leközölni azt az irigylendő jó szokásukat, hogy minden harcos két-három feleséget is vehet. (Hol ? meg­mondja a kiadóhivatal ! Előfize­tési ár egy évre példányonként

Next

/
Thumbnails
Contents