Ungvári Közlöny, 1916. július-december (38. évfolyam, 27-150. szám)

1916-07-06 / 27. szám

llngvár, 1316. Julius 6

27. szám.

íiarmíncniíolcadik évfolyam

Slőlizeíési ár belliben és a vidéken

ggész évre

......................8 korona

Fél évre . .......................4 korona

Megiied évre

..................2 korona

5ZV szám ára a doháinjtözsdéUben 10 í

felelős szerkesztő: Dr. REISZMFIN HENRIK

Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár Szécheniií-tér 33. sz. (Krelsler-níjornd^) Hirdetések és előfizetések a kiadóba kéziratok a szerkesztőségbe küldendők

Az aratás.

Az aratás megkezdődött. Nem a szokásos vig danával, hanem valóban, mint komoly munka. Harmadik aratás immár a háborúban : mert hiszen amikor a mozgósítást elrendelték, a hegyesebb vidékeken még mindig benne voltak az aratómunkában. Nem szólhat a nóta ; mert éppen az aratás meleg hangulatát megadó legifjabb és legizmosabb karok hordják a tüzes maggal bélelt védőfegyvert; a nótás asszonyok és lányok közül sokan özvegyi sorsban vagy árván gondolnak a közelmúlt szép napokra. Munkájuk is terhesebb ; ma az asszonynépnek is két férfi dolgát kell vállalnia. És vállalja is. A nemzet ereje nemcsak a harctéren lángol, izzó parazsa uj lángnak ád táplálékot itthon is az itthon maradtak munkájában és kitartásában.

Igen, a nemzet ereje. Mi magyarok sem tudtuk, bár eléggé ismertük, de már nem tudtuk tökéletesen, hogy minő nagy erő, minő hatalmas energia van a magyar földművesben. Bámultuk ugyan, hogy az aratás rövid ideje alftt e magyar földmives nép minő csodálatos munkát brr végezni, hogy ebben a tekintetben a világ egyik népe sem versenyezhet vele. De azt is tapasztaltuk, hogy ez a nagy energia az év bizonyos részében szinte tétlenségben emésztődött fel. Pedig nem volt az úgy. Ahol alkalmat adtak a népnek, ott

nem ismerte a kényszerű tétlenség kényelmét. Amiből már nem most következtették, hogy nem szabad megelégedni azzal, hogy a földműves lakosság egy része a rövid aratásban megszerezvén egész évre való eleségét, úgyszólván dologtalanul maradjon ; hanem nagyobb jólétre és kultúrára tehessen szert a mezőgazdaság pihenő időszakában végezhető munkával. Ezzel a természetszerűen beállott földéhséget is meg lehet szüntetni.

Ez a probléma most még sürgetőbben lép föl, hogy a háború után megváltozott birtokpolitikával és tökéletes- bitett termelési rendszerrel uj embereket is részeltethessünk ne csak a megélhetésben, hanem nagyobb gazdasági jólétben is.

Sohasem nyilvánult meg még olyan szembeötlőn és következményesen a magyar mezőgazdaság fontossága és ereje, mint a nagy háborúban. Es ez az erő éppen nincs kihasználva ; nagy arányban fokozható. S kell is fokozni, hogy Magyarországot megerősítsük, s teljesen érvényre juttasuk azt a hivatását, amelyet már a régiek úgy fejeztek ki, hogy Magyarország magtára Európának. Ez természetesen betüszerint nincs igy és nem is lehet, mert hiszen nem olyan nagy a gabonatermő területünk. De képletesen és különösen a jelenlegi körülmények közt igy van és a

jövőre nézve nagyon is szükséges, hogy a jelenlegi körülményt számon tartsuk mindenkorra. Nevezetesen Magyarország termése nélkül, annak dacára, hogy sok csapás érte földjeinket ezekben az abnormis időjárással meglátogatott években, nem bírták volna biztosítani a szövetséges államok élelmezésüket. Ez a szempont döntő lesz mindenesetre később is. Iparfejlesztésünk mellett is tehát nemcsak hogy nem szabad a mezőgazdasági érdekeknek csorbát szenvedniük, hanem egyidejűleg még nagyobb mértékben kell azokat előmozdítani. Mert Magyarországnak természeti hivatása, hogy elsőrendű agrárország legyen. Az az energia, amelyet ebből a földből szerzett a magyar nép, amely rövid ideig tartó nyári munkájában oly nagyszerűen érvényesült, ez vívta ki a sok véres harc alatt a magyar katona bámult hősiségét. Ezt az energiát tehát meg kell a jövőben védenünk, akkumulálnunk kell minden lehető módon, mint gazdasági és erkölcsi erőnk elsőrangú tényezőjét.

Hogy ennek meg kell történnie : ez már sok politikus gazdát, sok lelkes gondolkozót foglalkoztat. Különböző módokat jelölnek meg, amint természetes is különböző egyéni felfogásoknál és különböző nemzetközi viszonylatoknál lógva. Fölmerült már határozott alakban az általános birtokpolitika módosításának több terve ; foglalkoztak behatóan speciális kérdésekkel is, amelyeknek megoldását nemzeti érdekek és kötelességek kívánják, mint a rokkantak lóidhoz juttatása és az amerikai magyarság visszatelepitése.

Ezek közül nemcsak első, hanem legsürgetőbb is a rokkantak ügye. —- Földhöz kell juttatni mindazokat a rokkantakat, akiknek a mező- gazdaság komoly, sőt kizárólagos hivatásuk. Ez azt jelenti egyszersmind, hogy a siker érdekében ki is kell válogatni azokat, akiket gazdákká akarunk tenni. Mert szép frázis az, hogy minden rokkant földhöz jusson ; de gyakorlatilag kivihetetlen, sőt veszedelmes is lehetne egy sereg rokkantra meg a társadalomra nézve is. Ha az a rokkant nem ért a .gazdálkodáshoz, vagy váratlanul jutna ajándékföldhöz : akkor a földosztás oktalan pazarlás, újabb fonák spekuláció alapja lenne. A rokkantakat képességük és megbízhatóságuk szerint kell kenyérhez juttatni, s ezt várjuk is a rokkant-iskolától és azok gondos felügyelőitől. Földműves csak az legyen, aki arra lett teremtve.

A kivándorlottak visszatelepitése is szépen hangzik a szónoklatban és papiroson ; de az sem oly csekély probléma, hogy úgy szire-szóra megoldható lenne. Azért, bár foglalkozni kell vele, nem szabad elsietni. Azért kell a rokkantak elhelyezése utánra maradnia.

Már a béke idején is látjuk azt a komoly törekvést, hogy sokszor tapasztalati alapon sürgetett többtermelést megvalósítsák. Nagy megelé-