Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)

1916-04-13 / 15. szám

Öl dal szám 2

Ungvári Közlöny

1916. április 13

Dely János, a hős.

Feltűnt Eperjes utcáin egy szerényen tovasuhanó, jobbszemén fekete kötést vise'ő tiszthelyettes szerény alakja. . . mellén a bronz-, a kis ezüst-, a nagy ezüst- és az arany érem diszlett.

Dely János volt, az ungvári, jelenleg Eperjes vendégszeretetét élvező 66. gyalogezredbeli tiszt- helyettes.

Dely, mint az Eperjesi Lapok és a Külügy Hadügy írják, a háború kitörése előtt c. őrvezető Írnok volt az ungvári hadkiegészítő-parancsnokságnál. Mikor a háború kitört, a harctérre jelentkezett. A 66. gyalogezred 16 tábori századában mindjárt az első csatákban kitűnt. Toma- sovnál a 16. század azt a parancsot kapta, hogy foglalja el a szemközt fekvő magaslatoknak az oroszok által makacsul védeti részét. Előnyomulás közben gyilkos tűzbe került a század. Lassan kellett tehát előredolgoznia magát egészen a rohamig. Dely őrvezető az elsők között volt, aki betört az ellenséges árokba, sok oroszt levágott s néhány bajtársával 34 foglyot ejtett. A küzdelemben Dely megsebesült a fején, de nem ment el a harcvonalból, hanem bekötözte magát és tovább harcolt.

A Magierovnál lefolyt csataban két emberével, mint összekötő járőr, oldalozó tűzzel két orosz gépfegyvert szalasztott meg, melyek sikeresen lőtték a mi csapatainkat. Dely őrvezetőt ekkor a bronz vitézségi éremmel tüntették ki.

Október 23. és november 3-ika között az ungvári ezred Rudnik- nál harcolt. A harcok különösen a rudniki kastély körül folytak nagy hevességgel, mert ez a hatalmas épület különösen fontos támaszpont volt. A Szán nyugati partján állt az orosz is es.a 66. gyalogezred is, úgy, hogy a kastély az ellenségek közé esett. A két rajvonal között egy gazdasági épület is állott, ahová — mint ezt Dely őrvezető megfigyelte — egyesével surrantak be az oroszok, hogy támadásra gyülekezzenekDely, mikor leszállt -az esi, a körötte fütyülő golyók záporában az épületig csúszott előre, ott fölmászott a tetőre és megfigyelte, hogy a házon orosz katonákon és tiszteken kívül két saját katonánk is van. A két foglyot megmentette, majd visz- szatért a iövészárokba és engedélyt kért, hogy az épületcsoportot fölrobbanthassa.

A következő éjszakán a házcsoporthoz lopózott. Az egyik kamarában elhelyezte a magával hozott ekrazitot és a gyujtózsinórt meggyujtva, elszaladt.

Az iszonyú robbanás után gépfegyvereink erős tüzet indítottak a ház mögé, amerre a még éleiben maradt ellenség esetleg menekülhetett.

Dely őrvezetőt e vakmerő vállalkozás után szakaszvezetővé léptették elő s egyúttal az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki.

Azonban állva maradt még' az épülettömbnek több fala, melyek fedezékül szolgáltak az oroszoknak, hogy esetleg újból gyüle Rezzenek. Dely szakaszvezető megfigyelte, hogy az ellenség serényen dolgozik egy, a fólrobban- lott épület felé vezető futóárkon.

Néhány bajtársával kézibombákkal fölszerelve, a következő éjszakán újból a romokban heverő épületcsoportig surrant előre.

A vakmerő kis csapat, miután a bombákat az ellenség közé dobta, rátört az oroszokra. Iszonyú kézitusában az oroszokat megsemmisítették, egyet pedig foglyul ejtettek közülük. Dely! a dulakodásban több szúrás, lövés érte és kezén oly súlyosan sebesült meg, hogy egyik ujját elvesztette.

A vitéz szakaszvezelő megkapta az arany vitézségi érmet.

Alig gyógyult fel sebeiből Dely, akit időközben őrmesterré léptettek elő, nyomban je entkezett és a legelső menetzászlóaljjal ismét a harctérre ment.

Amint odaért; újabb tanujelét adta vitézségének.

Március közepén a Dnyeszter partján, Harasimov mellett Dely őrmester két szakaszt vezetett rohamra. Roham közben egy dumdum golyó súlyosan sebesitette meg az orrán és a jobbszemén, sőt félszeme világát is elveszítette.

Dely őrmester ekkor kapta a másodosztályú ezüst vitézségi ér met és tiszthelyetessé lépett elő.

Mint a magyar hősiesség mintaképének haditetteit megörökítettük a jövő történetírás számára s azért is, hogy ha újból megfordul közöttünk, avval a csodás áhítattal tekintsünk fel reája, mely megilleti a magyar vitézség mintaképét.

Gazdasági írnok, gyakornok vagy felügyelő'

kerestetik azonnali belépésre dr. Szabó József jankafalvi gazdaságába u. p. Bihar- diószeg. Fizetési igények meg- jelölendők. Szláv nyelv ismerete kívánatos.

Vegyen

kalapot

Boross-nál.

— Püspökök látogatása.

Dr. Novák István eperjesi és Miklóssy István hajdudorogi megyés püspökök e héten Papp Antal püspöknél Ungvári látogatást tettek. Itt időzésük célja volt a három egyházmegyét érdeklő ügyek megbeszélése s ezekben megállapodás létesítése.

— Április 11. Az 1848-iki törvények szentesítésének emlékére április 11-én a katolikus templomban hálaadó misék voltak, melyen a tanuló ifjúság is részt- vett. Mise után az intézetekben hazafias ünnepélyeket rendeztek.

— Áthelyezés. A pénzügy- miniszter Szegelethy István m. kir. pénzügyi s-ámellenő'-, nagy- bereznai járási számvevőt saját kérelmére a kassai m. kir. pénz- ügyigazgaióság mellé rendelt számvevőséghez helyezte át és egyben megbízta a szikszói járásban a járási számvevői teendők ellátásával is.

— Kitüntetés Megérdemelt kitüntetés érte özv. Nagy Lajos- nét, a közszeretetben álló Róza nénit, aki a hadsereggel szemben tanúsított önfeláldozó viselkedéséért a Vörös Kereszt ezüst díszjelvényét kapta és jogot nyert, hogy azt hadidiszitményes szala gon viselhesse. A háború alatt ez már a második kitüntetése Nagy- nénak, aki mindezekre igazán rászolgált.

— Kitüntetés hadi érdemekért. A király az ellenség előtt teljesített különösen hazafias és önfeláldozó magatartása elismeréséül Pécskay Dánielnek, a „Mundus“ részvénytársaság takcsányi fürészgyára kezelőjének, az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szallagján adományozta.

— Kémes vasúti szerencsétlenség.

— Az áll. tisztviselők körének közgyűlése Az áll. tisztviselők ungmegyei körének folyó hó 2-ikára hirdetett közgyűlése nem volt határozatképes, azért f. hó 16-ára újabb közgyűlést hivott össze az elnökség. A közgyűlés, melyet d. e. 11 órakor a pénzügyigazgatóság tanácstermében tartanak- meg, a tagok számára való tekintet nélkül, határozatképes lesz.

— Halálozás. Blazsek Géza esperes szentszéki tanácsos vinnai plébános f. é. április hó 4-én életének 57-ik évében Vinnán meghalt. Halálával nemcsak a parókiát, de az egész vidéket nagy veszteség érte. Az elhuny, ki jóságos atyja volt híveinek, társadalmi téren is nagy szerepet játszott s minden tehetségét annak szentelte, hogy a közügynek szolgálatokat tehessen. Elhuny á- ról a közép-ungi esperesi kerület papsága gyászjelentést adott ki, melyen szomorú szívvel, de Isten szent akaraiában való megnj ug- vással jelenti Blazsek Géza halálát.

— Pazar Istvánné szül. Főnyi Zsuzsanna, ref, lelkész özvegye, f. hó 12-én életének 67 évében Ungvári elhunyt.

— Kabaré a katonai tartalékkórházban. Kellemes vasárnap délutánt szereztek f. hó 9-én közönségünknek a tartalékkórházban szolgálattételre beosztott önkéntesek, valamint néhá- nyan az ugyanott működő önkéntes ápolónők közül a domo- nyai úti kaszárnya udvarán levő faépítmény helyiségében. A hu- morisztikumnak oly rengeteg anyaga gyülemlett össze a műsoron, hogy az óriási számban megjelent előkelő közönség valósággal végigkacagni volt kénytelen a délutánt. Szeriőz dolog nem is volt, csupán Romanecz Gizi szép szavalata Gyóni Géza verseiből s Sztankóczy István önkéntesnek élvezetes énekelőadása zongorakiséret mellett. A humo- risztikumban maga a konferáló volt a főmester, Molnár Gyula önkéntes, ki nagyon szellemes ötletek keretei között konferálta be az egyes számokat, midőn pedig kezében egy pálcával s megfelelő kosztümben ugyanő egy budapesti városligeti mutatványos bódé kikiáltóját mutatta be, határt nem ismerő volt a derültség. Ilyen volt a többi szám is, a Füzy Barnabás önkéntes, a Vígszínház tagja által megtartott újonc-