Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)

1916-04-13 / 15. szám

Öl dal szám 2 Ungvári Közlöny 1916. április 13 Dely János, a hős. Feltűnt Eperjes utcáin egy szerényen tovasuhanó, jobbsze­mén fekete kötést vise'ő tiszthe­lyettes szerény alakja. . . mellén a bronz-, a kis ezüst-, a nagy ezüst- és az arany érem diszlett. Dely János volt, az ungvári, jelenleg Eperjes vendégszeretetét élvező 66. gyalogezredbeli tiszt- helyettes. Dely, mint az Eperjesi La­pok és a Külügy Hadügy ír­ják, a háború kitörése előtt c. őr­vezető Írnok volt az ungvári had­kiegészítő-parancsnokságnál. Mi­kor a háború kitört, a harctérre jelentkezett. A 66. gyalogezred 16 tábori századában mindjárt az első csatákban kitűnt. Toma- sovnál a 16. század azt a pa­rancsot kapta, hogy foglalja el a szemközt fekvő magaslatoknak az oroszok által makacsul védeti ré­szét. Előnyomulás közben gyil­kos tűzbe került a század. Las­san kellett tehát előredolgoznia magát egészen a rohamig. Dely őrvezető az elsők között volt, aki betört az ellenséges árokba, sok oroszt levágott s néhány bajtársá­val 34 foglyot ejtett. A küzde­lemben Dely megsebesült a fején, de nem ment el a harcvonalból, hanem bekötözte magát és to­vább harcolt. A Magierovnál lefolyt csataban két emberével, mint összekötő járőr, oldalozó tűzzel két orosz gépfegyvert szalasztott meg, me­lyek sikeresen lőtték a mi csapa­tainkat. Dely őrvezetőt ekkor a bronz vitézségi éremmel tüntették ki. Október 23. és november 3-ika között az ungvári ezred Rudnik- nál harcolt. A harcok különösen a rudniki kastély körül folytak nagy hevességgel, mert ez a ha­talmas épület különösen fontos támaszpont volt. A Szán nyu­gati partján állt az orosz is es.a 66. gyalogezred is, úgy, hogy a kastély az ellenségek közé esett. A két rajvonal között egy gazda­sági épület is állott, ahová — mint ezt Dely őrvezető megfi­gyelte — egyesével surrantak be az oroszok, hogy támadásra gyü­lekezzenek­Dely, mikor leszállt -az esi, a körötte fütyülő golyók zá­porában az épületig csúszott előre, ott fölmászott a tetőre és megfi­gyelte, hogy a házon orosz ka­tonákon és tiszteken kívül két saját katonánk is van. A két foglyot megmentette, majd visz- szatért a iövészárokba és enge­délyt kért, hogy az épületcso­portot fölrobbanthassa. A következő éjszakán a ház­csoporthoz lopózott. Az egyik kamarában elhelyezte a magával hozott ekrazitot és a gyujtózsinórt meggyujtva, elszaladt. Az iszonyú robbanás után gépfegyvereink erős tüzet indí­tottak a ház mögé, amerre a még éleiben maradt ellenség esetleg menekülhetett. Dely őrvezetőt e vakmerő vál­lalkozás után szakaszvezetővé léptették elő s egyúttal az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Azonban állva maradt még' az épülettömbnek több fala, melyek fedezékül szolgáltak az oroszok­nak, hogy esetleg újból gyüle Rezzenek. Dely szakaszvezető megfigyelte, hogy az ellenség se­rényen dolgozik egy, a fólrobban- lott épület felé vezető futóárkon. Néhány bajtársával kézibom­bákkal fölszerelve, a következő éjszakán újból a romokban he­verő épületcsoportig surrant előre. A vakmerő kis csapat, miután a bombákat az ellenség közé dobta, rátört az oroszokra. Iszo­nyú kézitusában az oroszokat megsemmisítették, egyet pedig foglyul ejtettek közülük. Dely! a dulakodásban több szúrás, lövés érte és kezén oly súlyosan sebe­sült meg, hogy egyik ujját el­vesztette. A vitéz szakaszvezelő megkapta az arany vitézségi érmet. Alig gyógyult fel sebeiből Dely, akit időközben őrmesterré léptet­tek elő, nyomban je entkezett és a legelső menetzászlóaljjal ismét a harctérre ment. Amint odaért; újabb tanujelét adta vitézségének. Március közepén a Dnyeszter partján, Harasimov mellett Dely őrmester két szakaszt vezetett rohamra. Roham közben egy dum­dum golyó súlyosan sebesitette meg az orrán és a jobbszemén, sőt félszeme világát is elveszí­tette. Dely őrmester ekkor kapta a másodosztályú ezüst vitézségi ér met és tiszthelyetessé lépett elő. Mint a magyar hősiesség min­taképének haditetteit megörökítet­tük a jövő történetírás számára s azért is, hogy ha újból megfor­dul közöttünk, avval a csodás áhítattal tekintsünk fel reája, mely megilleti a magyar vitézség min­taképét. Gazdasági írnok, gyakor­nok vagy felügyelő' kerestetik azonnali belépésre dr. Szabó József jankafalvi gazdaságába u. p. Bihar- diószeg. Fizetési igények meg- jelölendők. Szláv nyelv is­merete kívánatos. Vegyen kalapot Boross-nál. — Püspökök látogatása. Dr. Novák István eperjesi és Miklóssy István hajdudorogi me­gyés püspökök e héten Papp An­tal püspöknél Ungvári látogatást tettek. Itt időzésük célja volt a három egyházmegyét érdeklő ügyek megbeszélése s ezekben megállapodás létesítése. — Április 11. Az 1848-iki törvények szentesítésének emlé­kére április 11-én a katolikus templomban hálaadó misék voltak, melyen a tanuló ifjúság is részt- vett. Mise után az intézetekben hazafias ünnepélyeket rendeztek. — Áthelyezés. A pénzügy- miniszter Szegelethy István m. kir. pénzügyi s-ámellenő'-, nagy- bereznai járási számvevőt saját kérelmére a kassai m. kir. pénz- ügyigazgaióság mellé rendelt szám­vevőséghez helyezte át és egyben megbízta a szikszói járásban a járási számvevői teendők ellátá­sával is. — Kitüntetés Megérdemelt kitüntetés érte özv. Nagy Lajos- nét, a közszeretetben álló Róza nénit, aki a hadsereggel szemben tanúsított önfeláldozó viselkedé­séért a Vörös Kereszt ezüst dísz­jelvényét kapta és jogot nyert, hogy azt hadidiszitményes szala gon viselhesse. A háború alatt ez már a második kitüntetése Nagy- nénak, aki mindezekre igazán rászolgált. — Kitüntetés hadi érde­mekért. A király az ellenség előtt teljesített különösen haza­fias és önfeláldozó magatartása elismeréséül Pécskay Dánielnek, a „Mundus“ részvénytársaság takcsányi fürészgyára kezelőjének, az arany érdemkeresztet a vitéz­ségi érem szallagján adományozta. — Kémes vasúti szeren­csétlenség. — Az áll. tisztviselők kö­rének közgyűlése Az áll. tiszt­viselők ungmegyei körének folyó hó 2-ikára hirdetett közgyűlése nem volt határozatképes, azért f. hó 16-ára újabb közgyűlést hivott össze az elnökség. A közgyűlés, melyet d. e. 11 órakor a pénz­ügyigazgatóság tanácstermében tartanak- meg, a tagok számára való tekintet nélkül, határozatké­pes lesz. — Halálozás. Blazsek Géza esperes szentszéki tanácsos vinnai plébános f. é. április hó 4-én életének 57-ik évében Vinnán meghalt. Halálával nemcsak a parókiát, de az egész vidéket nagy veszteség érte. Az elhuny, ki jóságos atyja volt híveinek, tár­sadalmi téren is nagy szerepet játszott s minden tehetségét an­nak szentelte, hogy a közügynek szolgálatokat tehessen. Elhuny á- ról a közép-ungi esperesi kerület papsága gyászjelentést adott ki, melyen szomorú szívvel, de Isten szent akaraiában való megnj ug- vással jelenti Blazsek Géza ha­lálát. — Pazar Istvánné szül. Főnyi Zsuzsanna, ref, lelkész özvegye, f. hó 12-én életének 67 évében Ung­vári elhunyt. — Kabaré a katonai tar­talékkórházban. Kellemes va­sárnap délutánt szereztek f. hó 9-én közönségünknek a tartalék­kórházban szolgálattételre beosz­tott önkéntesek, valamint néhá- nyan az ugyanott működő ön­kéntes ápolónők közül a domo- nyai úti kaszárnya udvarán levő faépítmény helyiségében. A hu- morisztikumnak oly rengeteg anyaga gyülemlett össze a mű­soron, hogy az óriási számban megjelent előkelő közönség va­lósággal végigkacagni volt kény­telen a délutánt. Szeriőz dolog nem is volt, csupán Romanecz Gizi szép szavalata Gyóni Géza verseiből s Sztankóczy István ön­kéntesnek élvezetes énekelőadása zongorakiséret mellett. A humo- risztikumban maga a konferáló volt a főmester, Molnár Gyula önkéntes, ki nagyon szellemes öt­letek keretei között konferálta be az egyes számokat, midőn pedig kezében egy pálcával s megfelelő kosztümben ugyanő egy buda­pesti városligeti mutatványos bódé kikiáltóját mutatta be, határt nem ismerő volt a derültség. Ilyen volt a többi szám is, a Füzy Barnabás önkéntes, a Vígszín­ház tagja által megtartott újonc-

Next

/
Thumbnails
Contents