Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)
1916-01-13 / 2. szám
Ungvár, 1916. januar 13 BZ. szám. m Harmtncniiolcadik évíolijam Foglalkozzunk külpolitikával. Irta: Simonyi Zoltán. felelős szerkesztő: Dr. RE1SZMFIN HENRIK Előllzelésl ár helyben és a vidéken Bgfisz övre ......................8 korona Ml évre...........................4 korona Negyed övre ..................2 korona Bgt| szám ára a dohánntőzsdékben 101. Nemcsak most, hanem a jövőben is. A világrengető eseményeknek drága vér árán megszerzett tanulságait, az élet-halálharc irtózatos küzdelmeiben kiváltott gondolatainkat ne hagyjuk nyomtalanul elröppenni. A jelen idők fogékonnyá tettek bennünket a külpolitika kérdései iráni. Ne essünk szélsőségekbe, egyik túlzásból a másikba, hanem magasabb elvek által megszabott középuton, előre megjelölt irányban haladjunk. Évekkel ezelőtt még a belpolitika kinövései burjánzot- tak. Abelpolitika egészségtelen és mindent elnyomással fenyegető túlsúlyra vergődött. A kortesvilágnak — jelenleg az irodalomban továbbélő — régi alakjait a humor és keserűség vegyes érzelmeivel idézzük föl emlékezetünkben. Ki méltatta akkor kellő figyelemre a külpolitika eseményeit ? Politikai lapjaink szinte kizárólag belpolitikát űztek. Viszont most hány polgártársunk majdnem falja a külföldi híreket. Soknál hiányzik a kritika. Pl. a magyar lap híven leközöl egy londoni jelentést (melynek szavahihetőségét okvetlenül mérlegre kell tenni), miszerint a Dardanellákhoz 2 millió angol katona megy. Polgártársunk ezt minden kételkedés nélkül elhiszi. „Az újság Írja.“ 3 hét múlva mondjuk, hivatalosan 200.000-et jelent a lap. Polgártársunk dühösen csapja le az újságot. „Ej, az újságok mind hazudnak!“ A magyarságnak fejlett politikai érzéke van. Kár, hogy eddig érett politikai érzékével nem fordult eléggé külpolitikai kérdések felé is. Külpolitikai gyakorlati iskolázottság kell. Most volt bőven tapasztalatunk. Szűnjék meg az „ősi turáni átok“ a pártoskodás, viszálykodás. A gyűlölet förtelmes tombolása ellenében jöjjön el végre az egyetértés, közös buzgólkodás kora. Magyarok vagyunk, testvérek vagyunk. Talán egyes dolgokban vannak különböző nézeteink, de egymás ellenségei sohasem lehetünk. Értsük meg végre, hogy szeretett hazánknak nem jó fia az, aki a gyűlölet magvait hinti el az országban az egyes néprétegek, osztályok, felekezetek közé, hogy aztán nyílt ellenségeskedés keljen ki belőlük. Hiszen annyi, ellenségünk van amugyis a sok fronton. Egységes nemzeti szellem emelkedjék fölül a cselszö vény eken, ezzel növeljük a magyar állam kifelé ható erejét. Hazánk méltóan, államisága teljes súlyával vesz részt a világháborúban, igy kell, hogy a béke éveiben is kiforrott külpolitikai felfogást tanúsítson a nemzeti közvélemény. Céltudatos belpolitika csak külpolitikai kellő tájékozottság alapján és erre figyelemmel lehetséges. Magyar imperiálizmus ! Csillogó szó, de nem tartozik reális külpolitikánk keretébe. A magyar nemzeti állam kiépítése igénybe veszi erőnk nagy részét. Az igazi, lényeges magyar politika : a magyar állam fentartásának politikája. Ne kergessünk most délibábot, ábrándok által ne ragadtassuk el magunkat. Óriási gyarmatbirodalom alapítása eddig sem volt célunk. Oroszország balkáni befolyása ellenében Németország, Ausztria és Magyarország, Bulgária és Törökország érdekei találkoztak. Mikor a moszkovitizmus a pánszlávizmus jelszavával a balkáni államokat igyekezett hatalmába keríteni, mi e nemzetek szabadságát, önállóságát hirdettük. Hirdetjük ma is. Nem célunk, hogy cseberből- vederbe jussanak, mert feszitő erőt váltana ki ellenünk. Természetesen ezért Szerbia elveszi méltó büntetését. Napi politikával nem foglalkozom, déli határaink megjavításának kérdését nem feszegetem. Mi azt akarjuk, hogy a Balkan „nyitott ajtó“ legyen. Gazdaságpolitikánk iránya és fejlődése megkívánja, hogy ott cikkeink, gyártmányaink piacot leljenek. És itt a magyar ipar és kereskedelem előtt szép jövő nyílik meg. A balkáni gazdag termény és állatvilág fölöslege pedig a hazai drágaságot enyhítené. Azért foglalkozzunk a Balkánnal békében is. Ismerjük meg alaposan országait, népeit, gazdasági és kulturális viszonyait. Bosznia a mienk, Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár Széchemjt-tér 33. sz. (Krelsler-nifomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba kéziratok a szerkesztőségbe küldendők itt van közelünkben, de azért az intelligenciánk, sőt még az érdekelt osztályok is sokkal kevésbé ismerik, mint a német az ő távoli Csendes- Óceánbeli gyarmatait. Napilapjainkban hetenkint néha, szerényen a mellékleten megjelen egy-egy cikkecske (azt is kevesen olvassák), de hogy alapos, szakképzett iró vezércikkben mutasson rá balkáni kérdésekre, az ritka, mint a fehér holló. Pedig amig kellően tájékozott, hatalmas magyar külpolitikai közvélemény nem támogatja a kormányt és nem ad életerős lendületet gazdasági politikánknak, addig hiába kesergünk bármely akciónk sikertelensége miatt. Gazdáink, iparosaink, kereskedőink katonai uniformisban hódítottak a Balkánon, ez a lelkes akarat gyönyörű magyar elszántság vezérelje őket diadalra, mikor győzelmi ünnepség után a „Waftenrock“-ot letéve, balkáni gazdasági érdekünkről lesz szó. Ungvár fekvésénél fogva közel jutott a harctérhez. Nagy harcok elcsendesültével Galicia föléled, Lengyel- ország nevezetes átalakulás előtt áll. Ungvárnak helyzetét békeidőben is ki kell használni, jelenleg pedig ezt a feladatot előkészítenie. Célszerű volna alapos előadásokban politikai, néprajzi, földrajzi, gazdasági szempontokból a kérdést megvilágítani. Békében készen kell állni a háborúra, háborúban készítsük elő a békét. A német befolyástól ne féljünk. A germanizálás veszélyén rég túl vagyunk. Ha a
