Ungvári Közlöny, 1916. január-április (38. évfolyam, 1-15. szám)
1916-02-03 / 5. szám
191:6.' .február .3 Ungvári Közlöny OldasZáni 3 Azonkívül a fatalpu cipők nagyon tartósak s a lábakat szárazon tartják. — Ismertetés. Dr. Kovács Sándor : Hogyan gyakoroljunk ? Régóta elismert tény, hogy a gyakorlásnak nemcsak mennyisége, hanem minősége is döntő befolyású az elérhető eredményre. A zenepedagógia ezt . az alaptevő problémáját világítja meg dr. Kovács Sándor könyve. Felhasználva a modern kísérleti lélektan és kísérleti pedagógiai eredményeit a gyakorlás pontos rendszerét állapítja meg a szer/ő. A végeredmény szempontjából egyik ' legfontosabb követelmény az, hogy már a legelső eljátszás is hibamentesen történjék. A helyes gyakorlás lényegét szerző a tanulás testi és szellemi részének eljátszásában látja. A gyakorlat azt mutatta, hogy sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, ha egy darabot megtanulunk kotta nélkül képzeletben eljátszani, még mielőtt a zongorán való gyakorláshoz hozzáfogtunk volna. így elkerüljük a hibás eljátszásokat és jobban összpontosíthatjuk képzeletünket s hallási és mozgási képekre. Ezek után a szellemi tanulás testi feltételeit fejtegeti a szerző és a napi 4—4 V2 órai gyakorlási időt ajánlja, min; maximumot. Főelvül állapítja meg ; a a szellemi részt tudatossá és a testi részt automatikussá tenni. Azután a zenemű megtanulásának fejlődési fokozatait irja le teljes részletességgel, kezdve az általános tájékozáson, egész a legaprólékosabb művészi részletmunkáig. Végül a nyilvánosság előtt való játékról ad hasznos tanácsokat e könyv. A könyvet Rózsavölgyi és társa cs. és. kir. udvari zenemű- és könyvkiadó cég, Budapest, IV., Szervita tér 5. adta ki. Ära 1 korona 50 filler. A regény vége. (A hősnő levele a hőshöz.) Irta: Dánielné Lengyel Laura. Kedves barátom, odakünt felderült a nap és ragyog minden, mintha május lenne újra. De mikor az ön levelet olvastam, csúnya esős idő volt és nekem éppen a szenes emberrel kellett kereskedelmi vitatkozásba bocsátkoznom. Azóta folyton fázom, hiába sütött ki oda künn a nap, hiába hiszik a könnyelmű emberek, hogy újra május van, én tudom, én érzem, hogy itt az ősz: fázom, kedves barátom, és egészen a szivem közepéig érzem a fagyasztó hidegséget. Mit Írjak még Önnek ezek utáni a mit nem tudna? Öt esztendeje váltunk el egymástól — engedje meg, hogy hiúságból a többes számot használjam — a dolog úgy áll, hogy Ön vált el tőlem, de ez elvégre mindegy. Ön azalatt körülnézett a világban és kereste az igazit, én is künn jártam a világban, de nem néztem az igazi után, me-t akkor még csak sejtettem, de most már biztosan tudom, hogy igazi nincs. Azóta — kedves barátom — megcsaltam harminc férjet, leszúrtam huszonöt vőlegényt, elszöktem nyolcvan hadnagygyal, öngyilkosságot követtem el nyolcszor, megöltek engem tizenkétszer, közbe-közbe halálosan unatkoztam az igazi életben is, még a színpadon is, ahol engem most öt év elteltével megpillantott és arra a fölfedezésre jött, hogy kár voit künn bolyongani a világban, mert mégis csak én vagyok az igazi. Fejtegessem-e Önnek, hogy téved most, mikor bünbánólag visz- szatér hozzám, mint ahogy tévedett akkor, mikor elhagyott ? Nem fejtegetek én kedves barátom semmit, csak kinézek az ablakomon át a nyüzsgő utcára, hol látom a könnyelmű embereket felöltő nélkül és a varróleánykát színes blouzokban ; fölnézek a színtelen égre, melynek felhőiből elő-előtör még a nap, de egyre erőtlenebbül, egyre halványabban és kedvem volna sírni, hogy ennyi meg annyi ezer ember közül egyedül csak nekem kell tudnom, hogy hiaba az enyhe szellő, vége a nyárnak, itt az ősz. Mondjam e azt, hogy nem a bosszúvágy utasítja Önt vissza? Ön sokkal okosabb ember, mintsem hogy ilyesmit hihetne. Ha azt érezném Ön iránt, amit öt esztendő előtt, akkor májusban éreztem, nem törődném semmivel, az igen tiszteletre méltó morállal épp oly kevéssé, mint a köz- kedveltségü illemmel, magam röpülnék önhöz, hová most a szomorú levelet küldöm. Ámde, mit tegyek, ha nem úgy van ? Ha levelének minden sora csak szomorúságot ébreszt szivemben ? Nem haragot, nem gyűlölködést, mert ez esetben még lehetne reményleni, hogy a regénynek nincs vége, csak szomorúságot, mi azt bizonyítja, hogy a szivem nem ábrándult ki, csak elfáradt, megvénült, hogy itt az ősz és a szép, színes, pezsgő nyárnak örökre vége. Oh, Istenem, mennyi szép dolgot gondoltam levelének olvasása után, mig ott ültem magamban, összeesve és hallgattam, mint veri csöndes, egyenletes kopogással az első ablakom üvegét. Egy kis rózsaszín selyem blouz akadt a kezembe piszkosan, gyűrötten, de azért mégis itt van, kegyeletesen őrzöm. És sajgó szívvel, epedő lélekkel gondolok vjssza az időkre, amikor ezt a kis blouzt büszkén és boldogan hordtam. Mikor ott sétáltunk künt a zöld fák alatt, mikor hazajövet éjszakákon keresztül ott ültem az ablak mellett, nézve a csillagokat és gondolva Önre. Köiülöttem a hangtalan, néma éjszaka, de az én lelkem hallotta a misztikus hangokat és lelkem borzongott, meg hevült, csak hallgattam az éjszaka csöndjét, amely telve van rejtelmes hangokkal, csak lélek kell hozzá, amely fölfogni birja. Oh kedves barátom, ha még egy éjszakát tudnék tölteni az ablak mellett extázisbán, reszketve, rajongva ! Fejét csóválva szomorúan, „hogy kívánhatja tőlem, hogy a zsenge szív megható ostobaságait visszavarázsoljam, mikor mindketten olyan okosak vagyunk ?* Igaza van, ezt már teheti, de varázsolja hát vissza azokat az időket, amikor sírva hánykódtam ágyamban, mikor téptem magamról a ruhát és hogy felnesikoltsak, ész nélkül össze- harapdáham a fehér párnát, amely izzó volt lázas fejemtől és nedves a forró könny záportól, mely szakadatlanul hullt alá szememből. Most nyugodtan, csöndesen alszom, ha a boldogsággal szemben leh itetlen adja vissza a köny- nyeket, a fájdalmakat, a kétség- beesést ! Ezt sem tudja ? Hát akkor voltaképpen mit is akar tőlem ? Ön is elszakadt a múlttól, hiába erős a ó szándék, visszavarázsolni nem birja. Az én szivem megnyugodott, jobban mondva elfásult, a lelkernet fövénnyel hordta tele az a rettenetes szürke tenger, amit életnek hivnak, eltemetett benne mindent. Egy-egy emlék még följár kísérteni, de egyre gyöngébben, egyre halványabban. Most még megsiratom őket és sajgó szívvel teszem helyére legdrágább emlékeim közé a kis rozsszin blouzt, de jönni fog egy idő, mikor már azt sem tudom ; mi volt és mire tartogatom ? Nem fogok vissza emlékezni sem & boldog álmodozásban átvirrasztott, sem a könnyek között átvergődött éjszakákra. De azért ezt a kis blouzt megtartom és ha el is felejtettem azt a sok drága emléket, mi hozzá fűzött, sirni fogak ok nélkül, ha kezembe kerül, mig körülöttem ugrándozó boldog fiatalok csufoiodnak majd „ni, az öregek, hogy tudnak sirni, ' minden ok nélkül, hogy szorongatja szivéhez azt a kis rongyot, amelyről azt sem tudja, mi volt ?“ Nem, nem fogom tudni, de ez a kis fakó rongydarab lesz számomra az egyetlen emlék, mi ifjúságomból megmaradt. Az első rozsát, az első csókot, az első könnyet, mind-mind az a kis ócskaság fogja előttem képviselni s mikor ok és cél nélkül ráborulva sirni fogok, senki sem tudja majd, hogy a siralmas, gyöirelmes földi létnek egyetlen poétikus, szép dolgát: az első szerelmet siratom. Mert van még az elsőn kívül több is, de az csak hitvány reflex másolat. Mi, kik ismertük az eredetit, ne szentségtelenitsük meg azt hitvány másolatával. Mert hiába minden, hiába . ragyog föl még a nap, küzködve az ő birodalmáért, a sugarai egyre halványabbak, gyöngébbek. És csak a könnyelmű emberek hiszik, hogy újra május vari és csak a varróleányok járnak színes blouzokban az utcán. Én tudom, hogy itt az ősz, visszavonhatatlanul itt van. Most már gomboljuk be óvatosan a kabátunkat és vigyázzunk, hogy a lelki fájdalmak mellé valami erős náthát, vagy katarrust ne szerezzünk be magunknak. Sajgó szívvel teszem vissza e rozsszin selyem blouzt a helyére és lassan szedegetem ki a nafta- linos téli ruhát, mert csak a varróleányok kezdik, szeptember végén újra a tavaszt. Steckenpferd-liliomtejszappan Bergmann & Co. cégtől Tetschen a Elbe. egyre nagyobb kedveltségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásban való fölülmulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védőjegyre és a cég helyesnevére ! Darabja 80 fillérért kapható gyógyszertárákban, drogériákban, illatszerüzletekben stb. Hasonlóképpen kitűnő Bergmann Manera liliomkrémje (70 fitt. egy tubus) Kitűnő szer női kezek gondozására. Hirdessen az „Ungvári Közlönyében1
