Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-10 / 28. szám
Ungvár, 1913 Julius 10 ^ Z8. szám. m Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre ..........................8 korona Fél évre ..............................4 korona Megijed évre .....................2 korona Egij szám ára a doMnijfözsdékben 10 f. i iiiiwfti iiiiiHWi11 mmi'iu ii aaraaBa» araawn'Mwn'n POOTÍKHI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. REISMfIN HENRIK Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Szécheniji-tér 33. sz. (Kreisler-nijomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők Bizalomszállitás. Ung vármegye törvényhatóságának f. hó 11-iki közgyűlésén mégis sor kerül tehát a Tisza kormány iránti bizalomnyilvánitásra. Abban, hogy ezzel a kérdéssel a törvényhatóság egyáltalán foglalkozik, feltétlenül nekünk is részünk van, mert elsősorban mi mutattunk rá azon erkölcstelen felfogásra, hogy Ung vármegye még csak szint sem mer vallani a kormány mellett vagy ellen. Maga a bizalom kérdése alig érdemel szót, mert hiszen, hogy a törvényhatósági bizottság mai összetételében Tiszának bizalmat fog szavazni, az bizonyos. Ez a bizottság, ha a főispán, főerdőhivatal és a püspök kivánná, ugyanígy bizalmat szavazna Justhnak, Kristóffynak vagy Bokányinak is, — a meghozandó bizalomnyilvánitás tehát csak arra alkalmas, hogy belőle bizonyos következtetéseket levonjunk, s megállapítsuk, mennyire igaz az a sokszor hangoztatott panaszunk, hogy a jobb érzésű, független gondolkozásu egyéneknek nem volna szabad megengedniök a bizottsági tagok választásánál azon elv érvényesülését, hogy minden erdész, pap, államhivatalnok és stréb.r, gerinctelen egyén okvetlenül bizottsági tagnak választandó. Tessék majd megfigyelni, hányán lesznek a bi- zalomszállitók közt az ilyen berendelt és parancsra leszavazó bizottsági tagok s tessék majd számon tartani, hányán fognak a szavazást távolmaradni a két- párti, óvatos politikusok és a szavazás eredményét mérlegelve, tervszerűen, lepésről-lépésre haladva, a törvényhatósági bizottság képet átformálva, az emberek gondolkodását, ellenálló képességét megerősítve, lehet eredményeket majd elérni, de ma a bizalmi vagy bizalmatlansági nyilatkozat nak Ungban mi értéke sincs. Egy jelentősége azonban mindenesetre .esz a törvényhatóság bizalomnyilvánításának s ez az, hogy az emberek nem fognak bujkálhatni tovább s vagy pro vagy^fkontra szavazniok kell s ez is elegendő eredmény a mi szegény ungi közéletünkben és a mi ravasz, sunyi politikusaink között 1 .... * A Füzes utcáról. Városunknak valóságos szégyene az a körülmény, hogy az úgyszólván egész gyárvárossá fejlődött Füzes-utca hátsó része leirhatat- lanul rossz kocsi útja következtében hozzáférhetetlen. Az elmúlt ősszel a város ezen középkori állapotokon segíteni akarván, folyamatba tette ez utca rendezését. Az érdekeltek örömmel hitték, hogy végre megváltozik a már-már tűrhetetlenné vált helyzet, azonban csakhamar be kellett látniok, hogy reményeikben alaposan csalódtak. Az utcarendezés ugyanis abból állott, hogy felbontották az ut közepét és hatalmas termésköveket sülyesz- tettek a földbe ; mikor az kész volt, befödték az egészet durva kavicstörmelékkel és az ily módon elkészített utat átadták a forgalomnak. A gyárvárosnak tehát van már útja, azonban ezen csak az emberi szem jártathatja sugarait, nem pedig a fuvaros lovait. A kavicstenger csaknem elnyeli a reákerülő kocsit, melynek kereke egész agyig süpped a földbe. E dolognak olykor az a humoros következménye, hogy egy véletlenül ezen utcába bekerülő üres kocsit csupán 4 jobb sorsra érdemes ló képes kihúzni a kavicshinárból. Hosszabb eső- zéseknél meg a személyi forgalom is megakad. Felhívjuk ezekre a lehetetlen állapotokra e illetékes hatóság figyelmét. ESBBaiisaaH9!3BBBaBBaEiaEKtSBBHaaniiB»ssBiaBíBBiacaBfliBBHagiBa Tovább is hallgatnak... (B. H.) E lapok hasábjain a közelmúltban kérdést intéztünk az ungvári munkapárt elnökéhez: mi az oka annak, hogy az ungvári munkapárt teljes elfásultság- gal és közönyösséggel viseltetik képviselőjének, Nehre- beczky Györgynek politikai magatartása iránt, és mi az oka, hogy az izgalmas politikai eseményekkel szemben egyáltalában nem hajlandó állást foglalni. Föltártuk ama fonák és érthetetlen helyzetet, amelybe a munkapárt makacs hallgatásával került és nyíltan kijelentettük, hogy a munkapárt azért kerüli a politikai események nyilvános kritizá- lását, azért óvakodik Nehre- beczkynek a munkapártból való kilépésével foglalkozni, mert ezt megzavarása volna kényelmes meglapulásának, kétszinü alakoskodásának, kisded játékainak. Minden korrektül gondolkozó, meggyőződését nyíltan és hangosan valló férfi ezek után azt várta volna, hogy a munkapárt elnöke, miként az egy öntudatos és exponált helyet betöltő politikushoz illik, végül fölemeli szavát, kilép a nyilvánosság elé, hogy a párt hosszas, sok föltevésre okot adó, türelmes hallgatását megmagyarázza, és ha van rá védekezése, hát azt a közvéleménnyel megösniértéssé. És mi történt? Az ungvári munkapárt elnöke —- mintha szóba sem hozták volna az ügyet — az ő kitűnő recipéje szerint tovább is hallgat, igv akarván elintézni a feltalált kérdést. Nem akarunk az ungvári munkapárt elnökének a nyilatkozás és felvilágosítás szükségessége elől kitérő magatartásával hosszasan foglalkozni, utóvégre ezt azért tette, mert neki is, a munkapártnak is minden kiejtett szónál kényelmesebb védelem a hallgatás. De teljesen elsiklani ilyen hidegvérű nembánomság mellett még sem lehet, és akaratlanul is bizonyos következtetések, konklúziók, eredmények szűrődnek le a tárgyilagos és objectiv vizsgáló előtt, amelyek egyrészt a munkapárt viselkedését helyezik a kellő, igaz megvilágításba, másrészt a mi régebbi, az ungi politikáról hirdetett véleményünket és álláspontunkat támogatják erős nyomatékkai. A munkapárt további hallgatása — minden gondolkodni tudó ember előtt igazolja, hogy állításunk igaz és következtetésünk jogosult volt; igazolja, hogy a munkapárt tényleg dezavu- álja Nehrebeczky becsületes, dicséretreméltó, az egész város tiszteletét kiérdemlő politikai állásfoglalását igazolja, hogy az ungvári munkapárt tényleg Tisza István féktelen terrorja alatt nyög. Semmi más nem lehet a munkapárt komoly begombolkozásaból levezetni, mint a fentemlitett tényeket, ezeket a szégyenletesen kiáltó pozitívumokat! De ha jobban vizsgáljuk a dolgokat nem is annyira a munkapárt lelkiismeretlen és huzavona-taktikáján akadunk fel, nem is abban találjuk a hibát, hanem inkább ama gőzölgő, mérges, inficiált levegőben amelyből U.igmegye minden politikai intézménye és testületé táplálkozik és él. Dehogy is van Ungváron a szó eredeti és jelentős értelmében munkapárt! Dehogy is vannak Ungváron gerinces munkapártiak, a váltakozó áramlatokkal szembenéző, hajthatatian politikai meggyőződésű munkapárti férfiak ! Dehogy is! Ungmegye a szinvedlésnek és elvváltozásnak ama klasszikus hazája, ahol az uralkodó parlamenti pártból táplálkozó kormány irja elő a helyi
