Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-24 / 30. szám
Ungvár, 1913 Julius 24 30. szám. Harmincötödik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre ..............................8 korona Fél évre..............................'4 korona Hegijed évre .........................Z korona Egij szám ára a dohánijtözsdékben 10 f. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Dr. RE1SMF1N HENRIK Bizalomnyilvánitás. Több oldalról is kérdést intéztek hozzánk, miért nem foglalkozunk közelebbről a törvényhatóság legutóbbi bizalomnyilvánitásával, mikor ennek körülményei a legélesebben világítják meg az ungi politikát. A feleletünk reá nagyon őszinte és egyszerűen rövid : nem érdemes a kérdéshez sem pro, sem kontra hozzászólni, mert a bizalom vagy bizalmatlanság egész kérdésé nálunk humbug. S miért fájjon nekünk a függetlenségi párt feje, mikor maga a párt még csak erőpróbára sem tartotta érdemesnek a bizalomszállitás kérdését. Ha a mi ellenzékünk csak addig hangos, mig nyilvánosan nem kell megnyilatkoznia s az egyetlen esetet, mikor jelt adhat magáról, egyenesen elutasítja magatói ; ha az ellenzék vezérembere: Ungvár város polgármestere, nem restel Tiszának bizalmat szavazni, — akkor nekünk ehhez a játékhoz nagyon kevés szavunk lehet! ... * A tanács figyelmébe. A gazdasági összeroppanások és a télre várható Ínséges idők már- már mutatják hatásukat. Annyi az embertársai segedelméért könyörgő koldus, hogy samaritánus legyen az, aki ki nem jön sodrából. Erős a gyanúnk, hogy igen sok léha munkakerülő fogja az idei állapotokat felhasználni, a könnyebb megélhetésre: elvegyülvén a segélyre szorulók nagy tömegébe. A hatóságnak valamiképpen intézkedni kellene, hogy az amúgy is ezer gondtól gyötrött polgárságot megmentse a raffinált álkoldusok seregétől. Erétyes, szigorú intézkedést kérünk! Jelen körülményeink között már az is egy lépés a szegényügy rendezéséhez, ha alaposan s szigorúan ellenőrzik, hogy csak valóban arra joggal rászorult embernek engedjék meg a koldulást. « Egy új út. E lap hasábjain sok szó esett már arról, hogy meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, miszerint a város összes kocsi forgalma a korzón torlódjék meg. A sokféle megoldás között igen életre való lenne az is, ha a Radváncz-utcáról jövő kocsiforgalmat a Bozos-utcán át egy, a nagy Ung folyón vert harmadik hidon terelnék át a szob- ránci-utcára. Ha a halottak megfordulhatnának sírjukban, akkor két néhai nagy ur, nevezetesen Kolonits bibornok O eminenciája,^ és Széchenyi István gróf Ő kegyelmessége cselekednék meg ezt a nem éppen könnyű munkát. Kolonits bibornok adta a kamarillának azt a tanácsot, hogy hadsereggel, lenyaka- zással sohasem lehet alázatos szolgai engedelmességre szorítani ezt a renitens országot. „Tegyétek őket koldussá, húzzátok ki a lábuk alól a talajt; akkor azok a kemény, merev kálvinista nyakak meggörbülnek“ ; azok a büszke vállak megroskad- nak. Majdnem kétszáz évig Kolonits után ez a mondás csak szó maradt, két szazadnak kellett eltelnie, hogy osztrák gazdasági körök a legnagyobb gyakorlati elmét tisztelhetik Kolonits érsekben. A kinek szemei vannak, tehetetlen, hogy észre ne vegye, hogy a régi, büszke Hungária — ezer és ezer sebtől vérző, nyomorult, a földön vánszorgó koldus. A kit érdekel s a ki számon tartja, hogy régi kereskedelmi nyelven szólva „a világ minden részébe bevezetett“, virágzó, sok-sok ezer Kérelem a rendőrséghez. Szives és sürgős intézkedést kérünk Ungvár lakossága nevében annak megakadalyozása iránt, hogy egyes ügyes élelmiszer kereskedők és kofák már a kora reggeli órákban elfogdossák a város kapui előtt az eladó falusi parasztokat, hogy azután korlátlanul diktálhassák az árakat a megszorult polgárságnak. Például ma 10 fill.-t elkértek az élelmes kofák egy kis uborkáért. Kérdjük: természetes dolog ez ? embernek kenyeret adó nagy vállalatok mint kerüllek idegen kézre, oly módon, hogy osztrák magyar vállalatok vagy összevásárolják minőén áron ezeket a vallalatoka:, vagy pedig az áraknak leszorításával tönkre teszik az ipartelepeket, hogy azután korlátlan áraikkal mérhetetlen vagyont szerezve — uralkodjanak a piacon: az láthatja, hogy az egyszer virágzó magyar bútor, fa, posztó malomipar vonaglása, az egykor gazdag magyar kisiparos osztály pusztulása kiáltó igazságtétele a Kolonits elméletének. Ha őeminenciája sírjában megfordul, diadalérzet mosolya ragyoghatja be csontarcat. Kétszazharminc év múltán igazolta őt az idő. Boldog Kolonits ! 1 Széchenyi István gróf volt az első egyetlen nagy szellemünk, aki a gazdasági megerősödésben latta Magyarország fenmaradása- nak egyetlen biztosítékát. A Hitel „Stadion“ cimü nagy nevű munkáiban megjelölte az egyetlen, célra vezető eszközt. A magyart azonban nem szereti az Isten ! Azok a kitűnő fegyverek, a melyeket ez az Isten áldotta nagy szellem adott az ország keA bankok országa. Irta: Simonyi Sándor. Megjelenik minden csüföríökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvár, Szécheniji-tér 33. sz. (Kreisler-mjomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők zébe, a melynek okos célszerű használatára a népet kitanitotta, fordítva sült el. Ennek a marakodó, pártos, gyűlölködő, egymást pusztító népnek kezeben a Széchenyi leikétől felfakadó áldás is átokká fajult, akárcsak az ótestámentomi Bileám szájában átok lett a midján vénei által megrendelt áldásból. Nem akarok ezúttal igazat adni azoknak a szűk látókörű embereknek, kik azt állítják, hogy r bankok, szövetkezetek az adósság esiná- lásra hajlandó magyar kisiparost, kisgazdát örvénybe juttatták. Már azért sem, mert a mi kis bankjaink csak játékszert képeznek a budapesti nagy bankok kezében. A mikor azonban a Széchenyi lángszavára felburjánzó bankok koronái, a budapesti nagy bankok nem elégednek meg többé az egyszerű hitelműveletekkel, hanem talán — idegen direktívákra — nagy concepcióju magán vállalataikkal, egyszerű,törekvő magánvallalatokba belefojtják a levegőt, mert nekik utjok- ban állanak és kellemetlenek, akkor szomorúan kell megállapítani, hogy lejtőre jutottak a Széchenyi István áltál suggerált s egy romlatlan nép kezében nagyszerű gazdasági intézmények: a tőzsde és a vezető nagy bankok. A nép romlatlan lelkét, egészséges testét megölte a politikai marakodás, gazdaságát a tőzsdei és a nagy bankok által vezetett pénzügyi manőverek. Szegény Széchényi István ! Az országot Árpád alapította, Szent István szilárdította meg, IV. Béla támasztotta fel. A ki azonban a mai erkölcsi és anyagi zülléséből ki tudja ragadni s talpa állítván őt, virágosabb mező felé tudja irányítani, az méltó alakja lesz a nagyszerű quartettnek.
