Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-25 / 52. szám
Oldáíszám 4 1913 december 25 názza ki és találó invencióval gazdagítja. A szalon komikum kidolgozásában még primitiv. A drámai személyzetnél a babér Dezséri Emmáé. Határozottan ta- lentumos színésznő, akinek nagyfokú intelligenciája, distingvált színészi átlátása, kiforrott játéka mindig kiemelkedik a drámai ensemble-ből. Hangja ugyan nem a legszerencsésebb, sőt az erősebb kitöréseknél fátyolozott karaktert ölt magára, de ez elenyészik Dezséri virtuóz játékában. Tóth Ilona kielégíti igényeinket. Imponáló megjelenése, lágy orgánuma csak növelik játékának hatásosságát. Takács Piri egészen kezdő, de lehet, hogy kinövi magát. Az e heti előadások közül Beregi jutalomjátékát, a Vigéceket kell megemlítenünk, amelyben Beregi Gyulának volt maradandó sikere Szombaton Farkas Pál drámája, A konvembiztos került színre Dezséri, Kallós és Földes mélyreható és művészt játékával. Vasárnap A suhanc, kedden pedig Biró Lajos uj munkája, Az utolsó csók került előadásra, — mindkettő kielégítő lefolyásban. ■■■■■■■■aaamaaHBBaBiHi Álmodozás. Irta: Dr. lieisman Henrik. Körültekintek olykoron A vár bástyáiról, A völgy ölébe néz szemem, Hol én:k hangja szól. El-elmerengek rendesen E méla éneken : A hang oly édes álmodó, S oly jól esik nekem. Úgy a szivemre száll a dal, Mely abranddal tele, Hogy köny patakszik arcomon S a lelkem sir bele. Csak hallgatom zokogva hát A lombnak lágy neszét, Amim emlékek fátyolét Lelkembe tépi szét. S a múlt virág kertjének is Lehozván hajnalat, Érző szivemnek húrjain Egy álom lebben át: Látom csatáknak vad zaja Itt dylt e reteken, S a vár faláról száz halál Omlott le hirtelen. A kard kivillan, bug a kürt, Száguld lovas csap it, És porba hullnak sorba ők A varfalak alatt. Csupa meresztekintetü, Csupa erős legény, Az arca vad, mogorva had, A szive kőkemény. S elestek itt mint hősök ők... . .. Omlott itt annyi vér, Hogy szent ez az egész vidék, Amig szemünk elér. És szent, dicső a várnia, Moh lepte teljesen, Fölötte századok zaja Vonult el csendesen... De nyári este, ha a szel Felfogja lomb neszét, Ábrándozón kihallgatok A múltból sok mesét. El-elmerengek rajtuk és Tovább is álmodom, Ily múlt után a völgybe lenn Szól ének álmodon. Ily múlt után a vár falán Mohlepte kő között A bus éneknek dallama Szivembe költözött. Úgy a szivemre szállt a dal Mely ábránddal tele, •Hogy köny patakzik arcomon S a lelkem sir bele. Sóhajos emlék. Mikor búcsúztam ; bontották a házat ... Emlékszem : Ottan állottunk a poros törmelékben, A sebzett falu üres ház alatt, Kőpor felhők szállottak a légben. És könnyeztek a szomorú falak. És könnyezett a lelkem. Az égre nehéz felhők kúsztak sötéten... Ezer gondolat kavargott bennem : Bontják a házat... Miért most épen ?... Amikor nékem el kell mennem. Mikor lelkemben, bent, nagyon [mélyen Szintén összedőlt egy régi vár. Szines kövekből épitém kevélyen És most szétomlik... szertehull. Már. Csak sötétlő fala áll... Minden oly furcsa — gondoltam Fojtja a torkom... talán a por... Bontják a házat... Szomorúan, holtan Hullanak a hatalmas kövek... És minden kő mintha rám hullna, S nem a ház, a lelkem pusztulna... Szemem, torkon sírni szeretne S arcom mégis: mintha nevetne. Erőszakos mosolygással lázad, És miért ?... Mert bontják a házat ? Mert a régi-régi büszke falak Itt is, lelkemben is szertehullanak?... Búcsúzunk... „Isten vele“... S felém nyújtja a fehér Leány Meleg, fehér, keskeny kezét... Hallom szivemnek dobogó neszét, A fojtó, süket némaságban. S érzem : lelkemben szomorúság van. S hallom : lelkemben rémes dübörgéssel Összeomlottak a falak... ... Mikor búcsúztam Tőle A sebbzett falu, üres ház alatt. Mácza János. — Gyászhir. Kende Zsig- mond miniszterelnökségi sajtótu- dósitó, ötvenkilenc éves korában Budapesten meghalt. Az elhunyt Ungvári született, fia volt néh. Tüchler Salamonnak, testvérbátyja Tüchler Sándor bankigazgatónak, Tüchler Károly bankkönyvelőnek. Gyermekszáj, Irta : Horovits Mór. A gyermektanulmányozás ma már valóságos tudomány. A gyermek lelkét veszi bonckés alá és az igy feltárt gondolatvilágból indul ki, a gyermek egyéni nevelését tűzve ki célul. Az ilyen tanulmány első feltétele: nyújtson módot a nevelő a gyermeknek, hogy a gyermek lelkevilága megnyilatkozzék, gondolkozása nyilvánvalóvá legyen, szóval egész egyénisége elénk táruljon. Elég gyakran önként is megszólal a gyermeteg naiv szív. Lássunk nehány ilyen gyer- mekszóiást. Iskolát látogat a tanfelügyelő nemzetiségi faluban. A kis ruthé- nek elég szépen ropogtatják már a magyar mondatokat is. A ló és a szamár összehasonlításáról van szó. — Hát miről ismered meg a szamarat ? — kérdi a tanfelügyelő. A gyerek néz, de nem felel. A tanitonó a tanfelügyelő háta mögött súg. A fülét mutatja. Ki is vágta a kölyök : — A nénike füléről. Olvasnak : A vér a fejébe szállt. — Hát miért mondjuk, kérdi a tanitó, — hogy a vér a fejébe szállt ? — - — Mert üres a feje, — szól a válasz. Etus hat éves. Már rójja a betűket és szép lassan olvas. Mimi irigységgel nézi Etus haladását. Minden érvet sorakoztat, hogy ő is tanulhasson, mind hiába. Végre aztán igy szól. — De tessék nézni, édes ma- muka, nekem mégis most kell tanulnom. Ha nagy leszek, férjhez megyek, és lecz mindjárt két, három gyermekem, akkor nem lesz időm tanulni! | Mimikét nagyon okosan neveli a mamaja, Korán megtanulta, és ennélfogva tudja is: Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Járja is a közmondás a családban. Adott esetben alkalmazzák is. Épp hozzák, a párolgó húst az asztalra. A családfő kiszedi a maga részét. Mimi veszélyben látja az ő kedvenc falatját. Nehéz elhatározás és ő is beiemar- kol a villával a tálba. De már megszólal a mama: — Miminek nem szabad a tálba nyúlni! — Miért szabad apának és mamának ? — felel Mimi. — Mert, amit szabad Jupiternek ... — Hát legyen ma a mama az ökör — vágja közbe Mimi. Egy iparostanonccal történt. Iskolából jövet szépen énekelve ballag hazafelé. De jön a direktor, néhai jó Lewandowsky és megállítja. — Az utcán nem szabad lármázni ! A fiú fölemeli a fejét, ránéz az öreg urra és azt mondja : A műhelyben a segéd ver, ha énekelek. Az iskolában a tanar ur. Hat ha az utcán se szabad énekelni, akkor hol énekeljen az ember ? „Figyelemmel hallgatta a mester tanításait“ olvassa a gyerek. — Hogy mondanád ezt más szóval ? kérdem. — Figyelemmel hallgatta az iparos előadását. \ — Ha apád minden nap ad neked két fillért, mennyit kapsz egy hét alatt? — 12 fillért. — Miért ? — Mert az én apám szombaton nem vesz pénzt a kezébe. Egy nagyobb leánykának magyarázza a tanitó a teremtes történetét. És a hatodik napon teremtette a jó Isten az állatokat és az embert. — Látja, mi az ember 1 Egy napon teremtette az Isten az állattal. — De csak a férfit, —- jegyzi meg a leány. — Mikor az emberek nagyon elszaporodtak — vezeti be Noé történetét a tanító — nagyon gonoszak voltak. Loptak, raboltak, gyilkoltak. Magyarázott és azután a tanitó Kérdez : — Milyenek' voltak az emberek, mikor nagyon elszaporodtak ? — Gonoszak. — Mi volt az ő gonoszságuk ? — Hogy nagyon elszaporodtak — szólja el magát naivan a gyerek. Az élénk eszű 1. osztályos különbséget akarván tenni az osztálytanító és hitoktató között, igy szólítja a hitoktatót: „Hittan bácsi kérem!“ Egy reformáius, látva az izraelita hitoktatót, igy szól: „Ez a zsidó tiszteletes.“ Ilyenek és ehez hasonló elszólások, kiszólások, naiv megjegyzések élénkítik a tanítót, a családot. Értékük természetük szerint különböző, de mindenkor figyelemre méltók. Mert nagyon gyakran a gyermek egé3z lelki világát tárják elénk. — A váron költségvetése Ungvár város 1914. évi költség- vetését december 30 és 31-én tárgyalja a képviselőtestület. Ungvári Közlöny
