Ungvári Közlöny, 1913. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-13 / 46. szám
Oldalszám 4 Ungvári Közlöny 1913 november 13 L. Batizfalvi Elza (Sinésznő-porirék.) Ha Batizfalvi Elza meglátja e nyomtatott sorokat, bizonyára fölkiált meglepetésében : Istenem, már tanulmányt is imák rólam ezek a kiállha'.atlan. hyperkritikus ungvári újságírók, pedig még alig ösmernek. Hát megnyugtathatom Batizfalvit Elzát, ez nem tanulmány, vagy kritikai méltatás akar lenni, csak a megfigyeléseknek egynéhány összehordott, empirikusan összegyűjtött adata, amelyeket én. . . . potréknek nevezek, de hogy miért, azt nem tudom. . . . Tessék megfigyelni valamit: Ha Batizfalvi Elza színpadra lép, mindjárt felszabadulnak azok a nagy, szétfolyó he- vülékenységtől izzó, kitörésre váró energiák, amelyek forrongva, szertelenül, darabosan, elvetve helyezkednek el a tömegek pszichológiájában. Nálunk a páholyok rendszerint nem tapsolnak, nem lelkesednek---- Tetszik tudni: miért ? Azért, mert ők finomak, tapintatosak, mérsékelt vérnek, bárdoltak, etiquette betartok ! Ők intelligensek és jól neveltek, csupa kékvérű ur és uriasszony, már pedig tapsolni csak a nyers, vad, egészségtől kipattanó, pezsgő, féktelen, vértől duzzadó tömegek szoktak. Igaz? Ugye hogy igaz! Ez már nálunk úgy van. És mégis, mikor Batizfalvi Elza a színre lép, ők — a halvány, pikáns arcú szépségek, akik olyan előkelőén ülnek a Nemzeti színház ... illetőleg az ungvári színház páholyaiban, megfeledkeznek, hogy tapsolni csak a cirkuszban szoktak és — Uram Istenem nagyok a te csodáid ! — a mi hideg, merev, zárkózott elite-ünk is lázba jön és tapsolnak, örülnek, mosolyognak, integetnek neki.... Most nem beszélek Batizfalvi Elza művészetéről, a hóditó primadonnáról, a temperamentumáról, csak annyit konstatálok: hogy valahányszor Batizfalvi a színre lép, mindjárt zugó taps fogadja. Ez pedig nálunk, Ungváron — több a soknál. É3 ha valaki tudni akarja: miért és honnan en d a közönségnek ez a lelkesedése, uijon- gása, türelmetlensége, az gondoljon a Batizfalvi Elza szépségére. A közönségnek megvan — a szép iránt a maga sajátlagos, jellemző, egészséges érzéke. Csak az a külömbség, hogy mig az aesthe- tikus megállapítja, hogy az arcbőr finom, áttetsző, melanin mentes, erotikusán fehér és buja színezése teszik széppé Batizfalvi arcát, s hogy vonásainak tapodó nyugvása adják meg arcának kellemet : addig a tömeg csak látja, megérzi azt. Más külömbség azonban nincs. Hogy pedig ez teljesen igy van, azt magam figyeltem meg. Éppen a leányvásárban. Batizfalvit várták. Mikor kijött, egy pillanatig csend volt. Néma csend. De csak egy pillanatig. Egy sejtelmes, meghatározhatatlan rez- gésü pillanatig. Azután valaki elkiáltotta magát a X sorból: milyen szép! És a tömeg, a hatalmas, várakozó, mozdulatlan tömeg fanatikusan, kipirult arccal kezdett tapsolni. Páho.y, földszint és karzat együtt. Batizfalvi Elzának. De még nem a prirnadonának, hanem csak a nőnek, akinek szépsége mint a vülanyszikra hatolt a tömegre... Hiaba, a szépség a hetedik nagyhatalom! Nov. 6. A Boszorkány. Tökéletes *lő- adás. Tóth Ilona excellál, úgyszintén Kallós, akinek főinquizo- tara elsőrendű. A szereplők kivétel nélkül megállották helyüket, a sikerben főként Dezséri es Ker- tai osztozkodnak, utánuk Pálmai, Kerpely, Mezei Ella, Fabró Harry Földess, Szabadkai és Gyulai Géza. Nov. 7. A cigányszerelem. Pótszékes ház, és lázas, meleg este, amely Batizfalvi Elzának szólt. A népszerű primadonnát közönségünk már úgy megszerette, hogy mihelyt csak színre lep, tüntetőn és hosszasan ünnepli, sikere mély, maradandó volt. Általános feltűnést keltettek Ízléses, sok eleganciával es ékes vá'asztékosság- gal készített toallete-jei, amelyeket mindenki megcsodált. Füredi Vilma, Vámos, Szabadkai, Dezső és Révész Böske hozzájárultak az est sikeréhez. Nov. 8. A titok. Telt ház. Fényes ösz- játék, amelyet Tóth. Dezséri, Föl- dessKallós és Kerpely vezettek a siker révében. Kertairólhallgatunk : igy több szolgálatot teszünk neki. Nov. 9-én délután. Éva. Elrontott, inkább össze tákolt, mint összeállított előadás. Az előadás nem egyéb, mint fedetlen, dissonans, zavaros jelenetek összeelegyitése, amelyeket a szereplők hol a hadarásukkal, hol — a hadarásuk nélkül rontottak el. Mintha csak abban akartak volna versenyezni, hogy ki tudja jobban összetörni és keresztülhúzni az ensemblet, amelyet any- nyira sze.forgácsoltak, hogy nem látszott ki belőle semmi. Füredi Vilma kedvetlen, éneke erőltetett, sok helyütt hamis; Bokor elcsépelten unott; Beregi cre- aturája színtelen és vérnélküli. Pálmai Piroska szögletes, amely sokszor félszegséggé fajul, Kallós szinten kifogásolható. Talán több gondot is lehetne fordítani a délutáni előadásokra. Nov 9-én este. A cigányprímás. Összevágó, harmonikus előadás, Batizfalvi nagy sikerével. A szereplők mind meg felelők. Nov. 10. Az ördög. Langyos előadás. Lehet, hogy a csekély számú közönség deprimálta a színpadot, amelyre álmos, ködös hangulat ereszkedett. Az előadás lefolyása, nehézkes lepergése experimentális színezetre mutat, s eltekintve a szereplők kedvetlenségétől, a csekélyszámu, kevés próbákban véljük a fogyatékos előadás okát feltalálni. Földess Mihály „Az ördögiben nem tökéletes ; megengedjük, sok törekvést, akaratot, buzgalmat vitt játékába, sőt azt is elismerjük, hogy Föidess Mihály olyan színész, akit tehetsége a legbonyolultabb összetételű, szinte extravagáns alkatú szerepek eljátszására praedeszti- nál: mindazonáltal alakítása nem teljesen kielégitő. Egyrészt, mert felfogásának hézagos, extenuativ kihatása elhomályosította azokat a szempontokat, amelyek a szerző sziporkázó, izzó szellemességgel megrajzolt milieujéből fölszivárog nak; másrészt, mert a foszlányos, töredékes ensemble ránehezedett egyéni, némely szituációban pompás játékára, s ami jót és elfogadhatót produkált, azt is magával ragadta és keresztülhúzta az összjátékTóth Ilonáról nem nyilatkozhatunk agy, amint akarnánk. Játékában annyi uj, átalakító, regenerativ, meleg formát és vonásokat szoktunk meg, hogy minden alakításától művészi és befejezett kompozíciót várunk. Tóth Ilona az ungvári színpadon olyan önál ó, határozott, kijegecesedett egyéniség, aki igényeinket öntudatlanul növeli, gyarapítja, s ha nem Tóth Ilona játszotta volna Jolánt, hanem más, de úgy játszotta volna, ahogy ő : a creaturát helyesnek találtuk volna. Am Tóth Ilonával szemben kö- vetelőbbek vagyunk, többet vártunk és akartunk tőle, jellegzetesébe Jolánt, művészibb peripetiá- val, finomabb kifejléssel átszőtt játékot, olyant, amilyent Tóth Ilona egyénisége létre tud hozni. Mindazonáltal játéka nem hozott csalódást, inkább meglepetést s csak nz entourage-tól idegesen befolyásolt kedvetlenségnek, a kényszerítő körülményeknek tudjuk be, hogy Tóth Ilona igy is tud játszani. Kallós ügyes, a kicsinyességekig korrekt, a legtöbb helyen tökéletes ; Dezséri Selyem Cinkája élet hűséget és realitást hozott a színre. Elénk figyelemmel kisérjük Pálmai Piroska fejlődését, s ma annyit állapíthatunk meg róla: hogy kellemesen, pazarul előkel- iően és ízlésesen öltözködik, a színen diszkrét,kedves, a közönség rokonszenvét megnyerő jelenség, akinek gyors kifejlettségéhez jogosult a reményünk. Technikája azonban még nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Kerpely Brúnó indiszponált, várakozásunkat nem elegitette ki. Félház. Nov- 11. A Sainuka. Sok léhaság, szellemtelen ürességek komplexuma, verteién élcek, erőszakolt jelenetek, összetariozatlan helyzetek vegyüDke, amelyeken néha nevet, néha bosszankodik az ember: ennyi a Hervay Frigyes könnyű, sok hetyütt unalmas, a fővárosi apók áltál kidicsér; bohózata. Az előadás a jobbak közzé tartozik, s bár a laza és karakte- risztikum nélkül felépített cselekmény nem engedett egyéniségeket érvényesíteni, mindazonáltal Beregi vezeiősszerepet visz.... Hargony-Synir. Sarsaparillt« ■nr Ifértlaitttószer. Üvegje: kor. 3.60 ó9 7.Ä ^ Horgony-Linimept. äs. ^ t Horgony-Pain-Expeller pótléka. Fájdalommentes bedörzsülés hüléseknél, rhe\imán4|* V köszvénynól stb. M Üvegje: kor. —.80, 1.40, 2,—. tíorgony-kénes-kenöcs rendkívül idegcsUInpitó száraz és nedvet kiütéseknél stb. ________________ Tégelye: kor. 1.— . ^ Kapható a legtöbb gyógyszertárban vagy kürvet^^^H lenül beszerezhető *r (Mt* „*2 íruj imiltalru“ ciwitl p*ff- VTi I mrllrtm, frági I, Etlirtittolrmi 1
