Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-02 / 1. szám
1913 január 2 Ungvári Közlöny Oldalsaára 5 tiajadonra gondolt, akit Krocsa Máriának hivtak. Most októberben azután szerencsés fordulat történt a szerelmi his óriában. 400 korona és egy p csétes levél érkezett Amerikából nemzetes Szidor Jánosnak — az ő hű kedvesétől. ^ 400 korona útiköltségnek volt szánva, a levélben pedig a szerelmes hajadon »kivándorlásra csábította“ a dobóruszkai legényt. Meg volt írva a levélben, hogy „csak jere, jere kedves János, szeretett, imádott, pörgekalapos legényem, van már pénz is, oszt uj ruhát is csináltatok neked, oszt fényes csizmát is rendelek... oszt olyant, amilyen Szabó Miskának van“. Szidor János megrészegült a boldogságtól. Keble kitágult a gyönyörűségtől. És mikor alaposan kijózanodott, jegyet váltott ós felült a masinára, hogy Amerikába utazzon. Pestig nem történt semmi baja. Utazott a le gény ! Sőt Pesten túl sem... Hogy s történhetett baja annak, aki a szerelem jegyében utazik ? Csak mikor Királyhidéra érkezett, akkor kértek tőle útlevelet a hazafias határrendőrök. Jánosnak nem volt útlevele, de kimagyarázta, hogy van egy kifogástalan hajójegye és -*gy falusi, romlatlan, meleg szive. Csakhogy ez nem qualifikéció a kivándorláshoz. — Vissza vissza, Szidor János! — volt a hazafias határrendőrök kegyetlen végítélete. Szidor János előbb csak hallgatta a végítéletet, de azután szédült, forgott, clkékült... Mintha nem is élne... Vissza 1 Vissza ! 1 És Szidor János ment vissza — Dobóruszkára. Bután, elhagyottan, elkeseredetten Dobóruszkára. És még egy kriminális port is vitt -magával. Dobóruszkára. Király- hidától — Dobóruszkára 1 II. A diófán. Vas János 73 évvel nyögte az élet terhét Sziréníalván. Utóbb közös háztartásban élt vejével Marci Sándorral. Olyan különös, szögletes ember volt az öreg Vas János. Még fiatal korában eljegyezte magát az alkoholnak és hűen kitartott a fölséges ital mellett. Ivott, ivott rogyásig és sokszor ragyáson túl... Igen gyorsan felbőszült, de csak a pálinkás üveget kellett neid mutatni, azon- ^ nal béke honolt az öreg ember szivében és lázas vágy a garatjában. Két nappal karácsony előtt odaszólt vejének, Marci Sándornak : — Hallod Marci! Öreg ember vagyok, de az ivásban fiatal 1 Ma iszunk ! És hozzálátott az iváshoz. Egyik pohár ment a másik mán, Vas János uram arca megpirosodott, lángolt, de még mindig nem gondolt az ivás beszüntetésére. Végül lefeküdt aludni. Csakhogy Vas János uram nem tudott aludni: a mámor fejébe szállt, a kéjes gőz elborította elméjét. Vas János uram fölkelt az ágyból, ott hagyta fekvőhelyét és kiment levegőt szivni. Amikor kiment az udvarra, veje félálomból odaszólt neki: — Hová megy kend János bácsi ? Hé ? — Egy kis levegőt szivni, a diófa alá, hé! És Vas János uram szívta a levegőt, a friss, üde, élvezetes, megcsapó levegőt. A diófa alatt. És miután a tiszta, éjjeli levegőt magába szívta : — egy vadonat uj kötéllel a diófára akasztotta magát. Mikor reggel megtalálták, a teste már hideg volt. B;ke vele! III. A homoki cigányok. A homoki cigányok nemcsak a hegedűn tudnak huzni, de elhúzzák a szánkát is, különösen akkor, mikor idegen fa van, rajta. Példa rá a következő eset: A homoki cigányoknak tűzifa kellett. Homokon hirtelenében nem akadt elsinkófálni való fa, tehát Gábor Pál, a homoki cigánybiró kiadta a rendeletet: idegen portáról „muszáj“ fát keríteni. A cigánybiró parancsára az egyes előőrsök és kémek elszéledtek az idegen portákra, hogy megbízatásuknak eleget tegyenek. Visszatérésük után a kisráthi előőrs jelentette, hogy Kisráthon nagyszerű száraz, építkezéshez szükséges fatömböket talált, amiket annál könnyebb lesz „elrajzo'.ni“, mert a község tulajdona. A jelentés általános tetszésre talált, s miután a haditerv összes részleteit gondosan kidolgozták, hozzáfogtak a terv keresztülviteléhez vagy mondjuk igy: a megoldáshoz. A homoki invázió megindult Kis-Ráth-felé és egy összetákolt kézi szánkát vittek magukkal a zsákmány hazahordására. Kisráthon — azután olyan lelkiismeretesen lopták el a mintegy 150 korona értékű fát, amint azt egy ügyesen operáló fekete hadseregtől csak elvárni lehet. A fatöm- böktt egymásután rakták a szánkára és észrevetlenül vándoroltak az ó hazába. Otthon méltányosan elosztozkodtak rajta; azután felvágták és feltüzelték. A kisráthi bíró feljelentésére a nagygejőczi csendőrség megindította a nyomozást, amelyn.k alapján Szabo- dai őrmester megállapította, hogy a homoki feketék — a ludasok. Eleinte tagadni próbáltak, de később Fontos József és Gábor Pál beösmerték a lopást. Az eljárást megindították ellenök. IV. Lop .a sógor. Feldmann Mór a réven kerül e hasábokra, mert Klein Árpád csapi lakosnak a sógora. Klein Árpád pedig a réven kerül e hasábokra, mert a minap fiókjából eltűnt 3100 korona értékű értékpapírja. Klein Árpád semmikép sem tudta megmagyarázni a titokzatos eltűnés módját és mikéntjét, mig végül kisült, hogy az értékpapírt a kitűnő sógor, Feld- mann Mór lopta ki az elrejtett fiókból. Eddig rendben lenne az ügy, de nincs rendben ezután. A kitűnő sógor bizonyára a beregszászi börtönben elmélkedne most a lopás bűnhődéséről, ha kellőkép méltányolná a törvény intézkedéseit. De nem méltányolja. A kedves sógor ugyanis a lopás eszközlése után az értékpapírral Budapestre szökött, s elég okos volt be nem várni, hogy megös- mertessék a tömlöc berendezésével. A sógor elfogásának megtételére a csapi csendőrseg járásőrse Budapestre utazott, de a kedves sógor nem azért lopott csekély 3100 koronácskát, — hogy ballek módjára Budapesten elfogassa magát. Ellenkezőleg, a kedves sógor azért lopott Csa: pon, hogy még Budapesten — se foghassák el. Ez a logika, s a kedves sógor elég logikus ember 1 Beerman llenrik. Színházi esték. Az utolsó hét. Az utolsó hétről nem sokat mondhatunk. Vézna, erőtlen, sovány előadások váltják fel egymást, anélkül, hogy tudnánk, miért kell annak úgy lenni. Megös- mer ük az uj baritonistát is: reményeinket nem váltotta be. Csákéi kell képzelnünk, hogy Szőreghy — nem szolgálja most fegyverben a hazát, hanem Krémeméi Tha'kát és akkor mindent elmondtunk mar Sugárról is. Világosabban szólva: a társulat nem sokat vesztett értékéből, hogy Szőreghy elment és nem sokat nyert, hogy Sugárral gyarapodott. Egyébként minden a régi recipe szerint. Dec- 25-én d. u. Vig özvegy (másodszor) Még az elsőnél is gyatrább előadásban. Bárdossi következetesen szaval, olyannyira következetesen, hogy amikor énekelni próbál, kiesik a kerékvágásból. Telt ház. Dec. 25-én este. Cigány szerelem. (Uj szereposztásban) Az uj baritonista bemutatkozása — telt házat hozott. Sugar jött, látott, és.... mondjuk: félig győzött. Hanganyaga meglehetős, éneke elég tiszta, értelmes és iskolázott, de technikája kez- dej'.eges. Mintha nem mozgott volna még színpadon. Mozdulatai — egész játékát lerontják. Kőrösháziné szerepében Antal Erzsi ügyeskedett. Játékát a közönség zajos tapsokkal fogadta. (Csak egy ur sóhajtozott szünetközben a pénztár előtt: Istenem, ha nem láttam volna Komlóssyt, ta’án most én is tapsolnék) Bá Ji — megszokottan rossz. Úgy iát örökké kezdő akar maradni. Dec. 26. Tavasz. Meglehetősen döcögős előadás. Antal Erzsi kielégítő, bár egy kis több természetesség nem ártott volna sem neki, sem a szerep felfolgásának. Gyulai Giza bájosan és közvetlenül teljesítette feladatát. Berényi sok komikumot vitt az ideges pincérbe, de sokszor a művészet rovására és a karzat megelégedésére. Pedig lehetne ezt fordítva is csinálni. Kallós — kicsiny szerepében nem érvényesült. B. H. Dec. 27-én. Félhelyárakkal, másodszor a „Sasfiók“ elég jó előadásban. Dec. 28-án. Vilner-Bodansky Évája, Lehár fülbemászó, kedves és mély zenei gondolatokkal teli zenéjével. Premiere. — Ha meg ezek után is meri állítani valaki azt, hogy az ungvári szinházjáró közönség nem hálás, és elnéző — tiltakozunk ellene. Mert az Éva bemutatója be- vá'ott volna emlékpróbának, de nem előadásnak. És a közönség még sem fülyült. — Általános szerep nem tudás, bizonytalanság. A kitűnő Lehár zene teljesen lerontva, a harmadik felvonásnak az értelem rovására leharapták a fejét, mert nem volt idő betanulni. De — úgy hisszük, ez nem ok. — A címszerep krealója, Antal Erzsiké nem tudta visszaadni a félszeg, tudatlan kis leányt; ked- \ ellenül, ingadozva játszott. Sugár-on egyszerűen csodálkozunk. Hogy tudott ő a nem színpadra való, mesterkélt mozdulataival, bizonytalan beszédével baritonistává lenni?... Bár hangja van, nem tudja azt kihasználni. Még a legkedvesebb Gúlái Giza. Természetes, őszinte játékát sok tapssal honorálta a közönség. Bár- dossy túl naiv, túl élénk. Berényi ügyesen fogja fel szerepét, a többiek mind rosszak, a közönség elégedetlensége — melyet jó Ízlése nem engedett kifejezésre juttatni — határtalan. A színi szezonunkban ez a legrosszabb előadás. És ugyan ki az oka ennek; a sziné- szek-e, a kik igazán nagy munkát végeznek, vagy a vezetőség?... Dec. 29-én d. u. A Bor másodszor félhelyárakkal. Dec. 29-én este. Kissé jobb előadásban az Éva m - sodszor. Egyúttal az operette i- semble búcsú estéje. Búcsú' ittak volna ügyesebben is. I (Ma)
