Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-06 / 6. szám
ébruár 6 Ungvári Köitfiny Oldal szám 3 rősebben, a könny kicsor- éből és ő érzi, hogy a ha- lettel vivja tüdejében a csa* mig a koldus hörögve küld ágyon, HZ emberekre: szen- kre és egészségesekre ráne- zedik a halál szine: a melan- holia. III. A nők. Női beteg mindössze hat van, akik két terembe vannak beosztva. Többnyire öreg, munkaképtelen asszonyok. Az egyik (lengyel asz- szony) nyugodtan ül az ágyon és köt, varr szorgalmasan. A másik teremben — rettenetes bűz ural kodik. Átható orrfintoritó szag, amelynek alig lehet ellenállni. Mintha egy elfödetlen holttest fosztana. . . úgy bűzlik a kórterem levegője. Az ajtó mellett ösz- szeaszott anyóka fekszik, élettelenül, eltompultan hever a kórágyon, egy mozdulatot sem tesz a hangos beszédre. Mintha odalenne szegezve a párnákhoz ... A kályhánál „Eszti néni* melegszik: a félkegyelmű asszony. Eszti néni már régi lakója a kórháznak, ő szokta végezni az apró-cseprő szolgai teendőket és olykor meglehetősen viselkedik. — Csak éjjel néha — olyan félelmes koncerteket rendez, hogy szinte hat- borzongó. Időközökben — táncol, énekel, dudo', kiabál, veszekedik. Mindenkire panaszkodik, elégedetlen az étellel, a látogatóban üldözőt sejt. Sajá'ságos természete, hogy folyton hadar, akár összefüggéstelenül, akár összefüggően, de érteni nem lehet belőle semmit. Mikor a kályhában a szikrákat éleszti akkor is dudol ... Mikor a fejkendőjét leveszi, ruháját bontogatja — és aludni tér: még mindig dudol. Érthetetlenül es misztikusan, egy pess, imistikus képzelgős rögeszméjével... Beermann Henrik. Pénzintézeteink mérlegei, I. Az Ungntegyet Takarékpénztár múlt évi mérlege az intézet fejlődéséről tesz tanúságot. Az intézet vezetése Kardos Emil vezér- igazgatónál hivatott kezekben van, aki kitűnő üzleti érzékkel vezette át intézetét a lefolyt súlyos gazdasági éven. A mérleg adatai szerint a pénztári forgalom 14772 millió, a múlt évi tiszta nyereség 191,304 K volt, az osztalék rész- vényenkint 80 K. Jótékony célokra 1530 K jut, melyből 150—150 K részekben helybeli jótékonysági, közművelődési, népoktatási intézmények részesülnek. Közgyűlését február 24-én tartja II. Az Ungvári Népbank, melynek élén Dr. Tüchler Sándor igazgató áll igyekezettel törekedett a kedvezőtlen pénzviszonyok dacára az intézet forgalmát megfelelő nivon tartani, 94,239 tiszta nyereség gél zárult le, osztalék fejében rész- vényenkint 24 koronát fizet. Tisztviselőit működési pótlékban részelteti, jótékony célokra pedig 800 koronát juttat. Negyvenedik közgyűlését február 25-én tartja. III. A Kereskedelmi és iparbank jelenleg Baán Miháiy igazgatónak elismerésre érdemes vezetése alatt áll. A pénztár forgalma 14 millió. Nyereménye 10338 K. Közgyü'é- sét febr. 2-án tartotta. IV. Az Ungvári Fillérbank ügyvezető igazgatója Weinberger Izidor. Váltótárca forgalma másfél millió volt. beté je 1 mii. 500000 K tiszta nyeresége 54606 K. Ebből osztalékra részvér.yenkint 14 koronájával 35000 K, jótékony célra 606 K van elöiiányozva. Közgyűlését febr. 26-ány tartja. V. Ungmegyei gazdasági bank rövid 7 éves fenállása óta tigyeEz a tavasz ébredése, Boldog idők szép emléke, Szerelemnek a varázsa Az ifjúnak tündérá'ma... lemre méltó működést s ezzel elért eredményt mutat fői Hantos Aladár igazgatása alatt. Váltó leszá- mi olási forgalma 6 és fel millió, tiszta nyeresége 46.455 K, ebből 16500 K-át fizet osztalékra rész- vényenkint 12 koronát. Jótékony célra 173 K-t fordít. Közgyűlése március 7-én lesz. Első szerelem. Irta: Sltnonyl Zoltán. Ül a diák könyve mellett, Tanulja a történelmet, Hej de nehéz ez a lecke, Nincsen hozzá semmi kedve. Átellenben az ablaknál Szőke kis lány „kézimunkái* De biz mindig eltéveszti Megint újra kell kezdeni. A diákunk odabámul, Szive tele boldogságtul; Nézi a lány arany haját, Sötét szemét, fehér arcát. Átmosolyog a szép leány Az a mosoly hő napsugár, És a diák nótába kap Énekelni már csak szabad. Csodálatos esetek. Bár megvagyok győződve arról, kedves olvasóim, hogy önö<í mindannyian modern gondolkozások, tehát a csodákat legalább is mosolyogva fogadják, mégis csodálatos dolgokról fogok önöknek imi. Tehát: 1) A napokban a korzón sétálok, s látom, hogy egy, töméntelen kis zsákkal megrakott szekér, mely elé két ló volt fogva, elakad. Hát az még nem csoda. — Ezek után azt várják önök, hogy fájdalmas hangon elmesélem, hogy a kocsis erre elkezdte borzalmasan ostorozni a szegény állatokat. Nos hát éppen itt következik a csoda 1 Képzeljék mi történt I (félek, ugyan, hogy önök kétségbe vonják az alábbi kijelentésemért a szavahihetőségemet, de azéri kibököm, hogy) képzeljek : a kocsis hozott még két lovat, az elakadt szekér elé fogta, s a négy ló vígan sietett tethével a sikamlós havon!... És a kocsis nem káromkodta ki a környékről a járókelőket 1 Nem tört össze a két gyönge ló hátán három ostort 1 És ő maga sem fázott, kínlódott egy-két óra hosszat!.... No de ilyet !... 2) A másik csoda az volt, hogy a mull éjszaka egy meglehetősen emelkedett kedélyhangulatban levő társaság, bár a kávéházban ugyancsak hangosan adták tanujelét jókedvüknek — mihelyt kiértek — Ocsmány hazugság! — kiáltott kőibe a menyasszony. — Először is fényes nappal történt a dolog — és Zsófia őfenségének határozott parancsára mentám Moérisz tavát nézni az abesz- aziniai Felséggel 1 — Nem baj Nagyságos Asszo nyom — csillapította Brauner Mihály hiszen mi úgy is tudjuk, hogy nem igy történt a dolog. A költőknek azonban meg van engedve, hogy a veri szépségének emelése végett eltérhessenek az igazságtól. Persze, hogy nem igy történt, a vers azonban igy bájo- sabb. — ... De mikor én rendeletre mentem sétálni a tóhoz !.. — Jó, jó 1 — csillapították a fiuk. — Ez osak költői nagyítás volt. Ugy-e csendes Part, hogy csak az volt ? — Azl — feleltem. — Hogy is gondolhattok olyat, hogy Grúz Katalin éjjel menne találkára? Én azonban csak a vers szépségét tekintem, már pedig az ihlet... — No, no! Hát csak folytasd tovább ! ... ... De sim-etanWl epedó lövegűnk vére fejébe {toldat Lágy, susogó pázsit ölére Katalint vonni akarta. Csattogó pofona lón válasza erre nemes Katalinnak Bár tusája hevér lenge kabátja el szét szakadott. Szemem el messze szaladj, ostoba barna barom ! Ki ocsmány módon imigy bántál Grúz Katalinnal Majd félsz vett rajta erőt s beledobta magát a [tó tiszta vizébe Mesteri úszással szép — lassan elérte a partot. Futa csurron-vizesen fürge tornafutással Miglen eléré, a szent, az örök labjrrinthust. Űrnőjét felzavará, meg a többi nemes, daliás nőt S haragtól kipirult arcczal Zsófia Fenségre rivalt: Adta Németje! ki rám szabaditád az abessziniai [barmot Ki engem a tó^tiszta vizénél földre tepemi akart Nézd! Széttépte ruhám, magam is a tó lágy [habjain menekültem Vad futásból lihegek mint egy lokomobil! Lebzsel itt dáma elég, lenhaju cseh, barna olasz Ajánld azokat! De ne bántsd a magyart! S ha máskor kerítésre vállalkozni merészelsz Úgy válaszolok, hogy rád szakad a szent laby[rinthus! Elájult Zsófia Fenség s a mikor felocsúdott Grúz Katalin már nem volt gyönyörű udvari dáma. Ó az isteni nő ki lakott fényes egekben Bús számyaszegetten föld szürke porába zuhant: Bismark szavait hallván, megnyilt ugyan a Vatikán. .. De nagy saépsége miatt elutasította a pápa. Kassa remek lánya ... — Elég — elég Csendes Part 1 Hagyd abba gyönyörűséges gyász- madaram ! Hagyd abba. mert megszakad a szivem 1 Csak azon csodálkozom: hogyan tudod ily hirtelen és mégis oly hűen leírni az eseményeket, amikor nem is voltál ott? Látod ezért a fantáziádért szeretlek én téged I No most az egyenlőség kedvéért a vőlegényemre is mondj valami elmés verset s azután légy egyenlő legendabeli mórral. Hirtelen eszembe villant egy régi-régi vers, nem módosítással ezt olvastam a vőlegény fejére : Kaliuz nemeskéry Kiss Pál házasságához: Az asszony egy szükséges rossz Slép bőrbe bujtatott gonosz Házi doromb 1 Ha férjnél van, övé a ház, A férje pedig csupán váz, Fületlan gomb Oda a szabadságának, az eszének kalapjának Töbnyir# boldogságának S övé a gond ! Nagy baj, ha kezdik félteni Mert több egy asszonyt őrzani Mint száz saöcskét Még nagyobb baj szemat hunyni S annak vakká lenni tudni A ki jól lát: A menyecskét galambjának A gavallért barátjának Neveigetni s sógorának Venni fűt-fát! Hogyha szép a feleségad. Az a kínos nyereséged Hogy mást ölel; Ha pedig csúf a menyecske, Szomeaédban nyal sót a kecske Manónak kell! Megöleleled a pénzéért Vagy a ház csendességéért De a csinos szomszédnéert A hrdeg lel. Jaj, de ha asszony nem volna, Az emberi nem kihalna Ezt gondold meg 1 Apád is feleséget vett Ö is papucs alatt senyvedt Még se halt meg : Azért Kiss Pél ne félj tőle Mi követüuk s meny előre Jó példával s ne légy dóré 1 Bohémia assionyság maga is jóizüen nevetett, sőt a vőlegény is. — Nagy kópé vagy, Csendes Part, nagy kópé. Éjfél után felemelkedett nemeskéry Kiss Pál uram, a hallgatag vőlegény s igy kezdte: — Gyönyörű szavaitokra illendőképen akarok válaszolni. Halljátok meg azért kedves Társaim méltó búcsúmat, mely megvilágítja Feleségem őnagyságához való viszonyomat is: Felülkerekedvén pedig a természet ereje s ennek folyományaképpen megnövekedének a* érzelmek Katalinban. Azért ő is úgy találta legcélszerűbbnek és üdvösséget hozónak, hogy agy
