Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-02 / 1. szám
Oldalszám 2 U.vcr'ár'i Közlöny felelő ügybeosztást január 1-ével életbeléptette. A vízvezeték létesítéséhez szükséges előmunkálatokról tett jelentés kapcsán, a további intézkedések megtétele előtt az ügy tanulmányozásával megbizattak:Bekény A., Blanár Ödön, Flach J , Sebő Sándor, Gaar Iván, Hadzsega Bazil, Hámos Lipót, Hidassi S n- dor, Horovi z Ede, Kardos Emil, Dr. Novák Endre, Dr. Ország Jakab, Dr. Reisman Arnold, Rácz József, Zombory Dezső. Az Ungpart falának vaskói Iátokkal ellátásának vállalatával Ho- rovitz Ede 13 K. egységár mellett lett megbízva. Böhm József 12.50 K. olcsóbb ajánlatot tett ugyan, Blanar Ödön felszólalására, Gaar Iván azzal indokolta a pénzügyi bizottság álláspontját, hogy Horovitznak vasöntödéje van s igy ezen munka itt 'helyben lesz készítve a helyett, hogy a korlátok öntési költsége idegen helyre kiadassák. A vállalat megbízásánál tehát a megbízhatóság kérdésen kívül esik. Az 1913. évben városi és árva pénzek elhelyezésére névszerinti szavazással a következő helybeli pénzintézetek jelöltettek ki: Ung- megyei takarékpénztár, Kereskedelmi és iparbank, Népbank, Fillérbank, Ungmegyei gazdasági bank. Fried Ignác a virilis tagok közé felvételét kérte. Minthogy uj háza után előirt adója töröltetett, jelenleg fizetett adómennyisége pedig nem elég ahoz, hogy a név- jegyz kbe felvétessék, a közgyűlés a kérelmet elutasította. A tendőrseg és szolgaszemélyzet rés éré ruhaszallitással Spitz Bernát budapes i vállalkozó meg- bizatott személyenkint fizetendő 44 25 K. költséggel. A hatósági husszék á városi csarnok egyik boltjában lesz berendezve s a tanács javasiatara a husvágással Sztnics Bozsó hentes lett megbízva. A vi lanyv ilági ási ügy, amelynek javaslata terjedelmes, közelebbi közgyűlésen lesz tárgyalás alá véve. Ezek után következett, az 1913. évi költségelőirányzat tárgyalása. Általánosságban Dr. Sebő, Blanár, Gaar, Merő szolottak a költségvetéshez. A részleteknél kiemelkedő változás volt hogy Gaar indítványára a gimnáziumi 'h°lo bei les. teteit ugyan, hanem ez közkórházi pótadó címén lesz kezelve. Mérő a városi jövedelmek fokozását a közvetett adóz tatással tartja elősegíthetőnek ; a vigalmi, továbbá az illetőség megszerzési adóknak szabályrendelet utján való behozatalát hozza javaslatba, a melyre a tanács az előkészítésre feihivatott. A fogyasztási adóhátrálék fejében 5000 K. a bevételi rovatba felvétetett. Egyebekben a költségelőirányzat nehány lényegtelen.bbváltoztatással elfogadtatod. A köitségvetés szerint a városi pótadó az 1912. ■évi pótadót nem fogja túllépni. Ezután a közgyűlés a költségvetést névszerinti szavazással megállapította. A közgyűlést a polgár- mester azzal zária be, hogy az uj év küszöbén a közgyűlés tagjait üdvözölve, jókívánságokkal árasztotta el, a mit a jelenlévők a polgármesternek is viszonoztak. Megköszönte egyúttal tisztvise lök fizetése javítása körül tanúsított gondoskodást. ■■■■■■■aBBiHiaBBaasaaBai BOROSS karácsonyi kiállítása vételkötelezettség nélkül megtekinthető. Közgazdaságunk 1912-ben. Irta : Horovits Mór. Régente egy egy szerencsétlen háború tönkre teheiett egy orszá got. Ma a fejlettebb kor nemcsak tökéletesítette a pusztítás eszközeit, hanem a közgazdaságot az állam, a táisadalom oly tényezőjévé tette, melynek kedvező vagy szerencsétlen alakulásától függ a köz lete és .boldogsága. A ku’tur népek a jelenkor harcait a gazdaság piacán küzdik végig és a győzőé a jövő. A közgazdaság intézi a nepek sorsát. Ha már most a múlt év gazdasági életere visszatekintünk, hogy a jövő képét is megfessük, elszo- moritóan szerencsétlenként all előttünk és a jövő sem biztató. Az általános gazdasági krízis, ameiy az 1912. évvel a visszleszámitolás és hitelmegvonással beköszöntött, valóságos pusztítást vitt véghez az egész országban és igy természetesen Ungvári is, érzékeny sújtotta. A korlátolt hitel cs annak drága volt, egyaránt érintette a gazdát, iparost es kereskedőt. Az utóbbi évek pénzbősége nagyobb es hosszabb időre szóló beruházásokra késztette a gazdaembert. Az iparos nagyobb kötelezettséget válaiit, kereskedő pedig munkakörét tágítani igyekezett. A váratlan krízis lecsapott. Éhez járult a középes termés, amelyet az őszi rendkívül bő és hosszas esőzések még meg is rontottak, kiszámi.haratlan veszteségeket, ótiási gondolt és bajt okoztak. Pénz és széna hiányában a p >■ raszt b irmait a piacra vitte, leszorította az elő allat arat,“anélkül, hogy a kimért hús ara csökkent volna. A kereskedő és sjPa* rosviiágban ekzisztenciak mentek tönkre. Akik a nehéz napokat kibírták nagy vesztességekkel és küzdve úgyszólván napról napra nem tudva mit hoz a holnap. Az ipari vallafatok is*megéreztek az idők nehézségét. A csekély tőke és pénzhiány a várt fellendülés helyett. Tetőzte a bajt a külpolitikai kri zis. Sűrű, nehéz felhők borították a kettős monarchia diplomáciájának egét. A váratlan és sürgős behívások feldúlták a családi életet, anyagilag megkárosította a szegény tartalékosokat, nem is szólva arról a vagyonról, amelyet a mozgósítást felfalt. És ma, mikor a bonyodalmak kezdenek elsimulni, hálát adunk a Gondvise- esnek, emely ezt az országot és polgárait egy téli háború iszonyaitól és rémséges, soha megnem téi ülő áldozataitól megóvod. Nehéz napok, hála Istennnek túlvagyunk rajtuk ! Mindezek a fejlődés gátjai -voltak, ujább vállalatok, gazdasági és ipari intézmények megalakulását lehetetlenné tették. De konstatálnunk kell, hogy piacunk mindezen nehézségek dacára — nagyobb megrázkódtatást nem szenvedett, ami első sorban péuzinié- teinknek köszönhető. ■■■■■■■■■»BaBHiaiaiaaii Szent Michájlu A legsötétebb Verchovinán száguldott át a vonat.. . A kocsikban füst, bűz. kiállhatatlan szagok ve- gyüléke. Amint — Siankitól visz- szafcle — elhagytuk valamelyik állomást, a kocsi fojtott és sűrű levegője még irtózatosabb lett, olyannyira, hogy kénytelen voltam más tülkébe átmenni. Benyi" tottam és leültem. Velem szemben egy tipikus, kissé rőtszakállu, túlzóan kanyarodott orrú zsidó ült: olyasfele korcsmáros lehetett. A másik lócán három töpörödött, zsíros hajú ruthen tanácskozott. Politizáltak. A háborúról és az orosz testvér beavatkozásáról folyt a szó. Már úgy, amint értettek hozzá A főszónoklatot a középső vitte, egy elég tagbaszak .dt, bár öregedő ruthén. A másik kettő szorgalmasan hallgatta. — Hát csak legyen háború — szólalt meg a középső, akii tarsai Fedőm.tk szólítottak. 48-ban is nagy h iboru volt magyarokkal. Akkor bejött a cár es azt mondta a magyarokn .k: Magyarok! a rusznyákok az én nepem. A rusz- nyák éhezik, a rusznyáknak nincs földje, a rusznyák — fekete zabkenyeret eszik. Én, a hatalmas cár, mondom nektek magyarok, legyetek jók a rusznyakokhoz, adjatok nekik főidet, fehér kenyeret és húst. Én modora nektek magyarok : most visszaadom a ti országotokat, visszaadom a búzátokat, gabonátokat, földjeiteket, de ha az igazhitüeknek ismét sanyarú dolguk lesz, akkor visszajövök és olyan rombolást és vérengzést fogok véghezvinni, hogy kő-kövön Bankjaink — ezt ez alkalommal szívesen konstatáljuk, jól vezeteti s szolid intézetek és hivatva vannak arra, hogy városunk és megyénk közgazdaságát intézzék, irányítsák. A helyzet magaslatára emelkedve mindenkepen igyekeztek az igényeket kielégíteni. Oly ténykedésről nem tudunk, amely a közönség kizsákmányolását célozta volna, mint pl. a szomszédban. (Szatmár) Még néhány szót a jövőt illetőleg. Minden betegség gyógyulása időt vesz igénybe. A súlyos visto- nyok sebeit csak nehezen és idővel fogja kiheverni a piac. Tekintve, hogy a rossz időjárás miatt nem tudtak vagy kevésbé sikeresen vetni, ami okvetlen befolyásolja a 1913. év mezőgazdaságát, bizonytalan, sőt nem is biztató a bekövetkező uj esztendő gazdasági élete, de a háborús bonyodalom és a Ba'kán népek békéje a pénzpiacot megkönnyiten és olcsóbbá fogja tenm, ami vi szont erősödés és az esetleges múlt évi kárt és mulasztást helyreütni lesz hivatva. 1913 január 2 — munkában. nem marad. A cár mondta... . Iván Fedor egy gyanús, kétértelmű pillantást vetett rám, de azután tartózkodás nélkül tovább folytatta: — Az én megboldogult apám, a szentéletű Vaszily elmondotta, hogy ő maga Iá ta a cárt 48-ban. Összes ujjnin arany gyűrűk fénylet ek. .. . Aki rájui< nézett, az csaknem megvakult az ijjesztő fényességtől. A cár összehívta az igazhitű oroszokat és igy Sz lott: Benneteket, igazhitű oroszok, ismét a a magyarokra biziak. Rábízlak a magyarok királyára, aki megígérte nekem, hogy jó lesz hozzátok, és a főemberei meg a követek teheneket, földet és más javakat fognak nektek adni. Bízom Istenben és a sorsotokban. De ha hallani fogom, hogy eheztek, fák között és fa nélkül eltek (?) hogy az ország követei megcsalnak benneteket, hogy a szegény rusznyákoktól elveszik a földet, hogy megrontják a vallásotokat : akkor visszajövök utána- to < és jajj lesz az elnyomóknak! Visszajövök kozák katonákkal, cserkesz lovakká1, ágyukkal, igazhitű papokkal es elfoglalom ezt a földet egészen a Tiszáig és a Fehér vízig (Bi a Voda.) Akkor visz- szajövök. — És ki mondia ezt neked, Fedor? Honnan tudod!! — szólt közbe a baloldali szomszéd, aki áhitatosan figyelt Fedor szavaira. — Hát ki? Senki! Hat én ezt tudom 1 No meg a múlt héten — „Szent Michájlu“ is nálunk volt. Szent Michájlu azt mond.a, hogy
