Ungvári Közlöny, 1913. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-02 / 1. szám

—OTMUI HM Elöfizefési ár helyben és a vidéken Egész évre ...........................8 korona Fői évre ...........................-4 korona Negyed évre.......................2 korona Egy szám ára a dohánytözsdékben 10 f. liol az ungvári független^ ségi párt? Budapest székesfő­város példáját követve egyik vi­déki város a másik után mozgo­lódik, hogy állást fogla'jon a Lu- kács-Tdeszky alkotta lelketlen adótörvények ellen, mely külö­nösen a kereskedőket fenyegeti romlással. Kérdjük, hol az ung­vári függetlens gi párt, mely moz- ga'mat indítana az uj adótörvé­nyek ellen ? Mért alusznak Ung- vár kereskedő körei? Hiszen leg­jobban i,z ő bőrük forog kockán ! Vagya; nyira mamelukok vagyunk már, hogy akkor sem szisszenünk fel, ha a kormány eleven hu­siinkba vág ? Újévi ajándékul egy kis bizalmatlansági szavazatot kel­lett volna Ungvar kereskedői ré­széről prezentálni a kormánynak. * A vigalmi adó. Mint érte- sü ünk, a város egy uj ad > be­hozatalát tervezi : a vigalmi adót. A tervezet értelmében vigalmi adóval lennének megterhelve a mutatványos előadások és pedig: 1. a villanyszinházi, 2. cabaret és varieté, 3. orfeumi, 4. cirkuszi előadások. Természetes ezen elő­adások legtöbbjénél, belépődíjak szedetnek, s miután az ilyen si­kamlós előadásokat és mutatvá­nyokat a közönség sűrűn látó gatja, remélhető, hogy az illető kabarét és cirkusz társulatok min­den érzékenyebb megterheltetés nélkül fogják a vigalmi adójukat megfizetni. A vigalmi adó a be­lépő dijaknak 10°/0-a lenne. Vi­szont ott, ahol az előadások láto­gatottsága ingyenes, a belépés dijnélküli és csak tányérozással történik a kiadások megtérítése : o t az adó a helyiség térmcrete- ntk arányában lenne megállapítva. Meg pedig: 100 □ méternyi he­lyiség után 5 korona, 101-tői 200 □ méterig 10 korona, 201-től—300 □ méterig ló korona stb. s b... vagus minden további 100 □ méternyi terü’et után 5—5 korona. Ismételjük : a fölvetett eszmét helyes, célszesü és életrevaló eszmének tartjuk, részint azért, meri okos és elfogadható számí­tással akarja a vnros bevételeit fokozni, részint ped g azért, mert a polgárság megterheltetése nél­kül juthat a város újabb jöve­delmi forráshoz. A város szegé­nyek istápolására, munkaképte­lenek segélyezésére, egyáltalában jótékony célokra több mint 17.000 POLITIKAI IL5SA6 Felelős szerkesztő: Dr. REISMFIN HENRIK Főmunkalárs: Dr. BHNÓ VILMOS Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Szécheníjl-fér 33. sz. (Kreisler-ntjomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők jj koronát áldoz évenkmt. A vigalmi adóit befolyásából egy elég tekin­télyes és számottevő összeg ál­lana rendelkezésünkre, amelyet kizátólag a jótékony célok és kiadások’ fedezésére lehetne for­dítani ; s ez háztartásunkra csak előnyös lenne. De nem kifogá­solhatjuk a tervezett vigalmi adó behozatalát már azért sern, mert a belügyminiszter a városokat egyenesen ilyen jellegű adók igénybevételére uiasitja, ami, ugy- látszik. indokolt ebben a sivár, pénztelen időben. &■■■ BHnStZBBSBBEBBBEB EBE 1913 Irta : Simonyl Sándor. Szokásból becsuztatjuk a halottat, az elmúlt évet, s félelemmel teljes szeretettel köszöntjük az uj urat. ./Le roi est mórt, vive le roi“. A régi évért nem kár! Még csak egy ilyen esztendő kel­lene s valamennyien foghat­nék a vándorbotot. A föld­művesnek nem termett sem­mije. az iparos, kereskedő nem árul semmit, mert nincs kinek. Az értelmiség, szóval a szellemi munkával foglal­kozók osztálya örül, ha meg lesz a betevő falatja s rá­adásul az emberek nyakán egy világháború réme. ínség, nyomor, szomorú­ság, ezek a múltnak hagyo­mányai, melyeket a boldo­gult 1912. évtől örökségül átvesz az uj esztendő. Tönk, csőd, bukások: ime az 1 u 13. évre való nagyszerű kilátá­soknak sorozata. Hacsak különösen nieg \ nem szánja Isten ezt az or- ; szágot az 1913. évben és ' gazdasági természeti áldások- I kai bővel teljes esztendővel : nem kárpótolja az elmúlt év- [ ért — és végre valahára — a magyar embernél eddig ismeretlen valamit: az egyet­értés gondolatát nem adja az elmékbe : az uj Hatal­masság, az uj év, keserű Örökségnek lép birtokába. Pedig merő utópia egyet­értésről beszélni á Pató Pál országában. Mert ez az or­szág ma is a Pató Pál biro­dalma, a ki utolsó izéig ti­pikus magyar ember volt s kései ivadéka hadverő, derék magyaroknak. Itt jar a szel­leme ma is közöttünk, a Kárpátoktól — az Adriáig terjedő gyönyörű magyar földön, ezen a tej jel-mézzel folyó Kánaánban, mely or­szág a költő szerint bokréta lenne az Isten kalapján. Ahol azonban az emberek csak szavalni tudnak s mig jó bor mellett gyönyörűen foly­nak az ajkakról a nagysze­rű bbnél-nagvszerübb szóla­mok hazáról, magyarosodás­ról, gazdagodásról, azalatt szedett-vetett mócok — más e fajta bocskorosok lassan — észrevétlenül kirántják tal­punk alól a földet, vérbeli magyarok pedig ezalatt ez­rével hagyják itt mindörökre az öreg hazát s egy ember­öltőnek itt töltött keserűsé­gével mennek más világ felé, a hol szavakban fukarabbak ugyan az emberek, korcsmái virtusokban pedig , nevetsé­gesen gyengék, de a mun­kát s vele a munkást is na­gyon megbecsülik s a hol a védteleneknek s a becsületes embereknek védelme nagy­szerűen ki van fejlődve. És mégis reménységgel köszöntjük a győzelmesen bevonuló uj évet. Politiká­ban, közgazdaságban, társa­dalmi életben jobbat, sokkal jobbat várunk a régi álla­potnál. Ha kívánságaink valóra válnának! És ha ez a szép, gyönyörűen szép, nagy da­rab főid valóban magyar földdé válna s a magyar ér­zékenykedés pedig nemcsak kaszinói összeszóíalkozások- ban, kávéházi felpattanások­ban s az ősi vér nemcsak ostoba, mániákus párbajok­ban nyilatkozna moyr henom abban, hogyj|fÍÍ^^é^®-a, nem ülne fej^j^rcrAi^n,- ra^ tót. A vesimdés,^pikítífeko^ dás, civódB» helyeíPVimn k jp e'V menne át V3becsTit&űemuAka* becsületes, tiszteletre méltó szerelete, hogy ennek nyo­mán ránk köszöntsön az any- nyira sóvárgott gazdasági virágzás, melyhez természeti fizikai kiváltságainknál fogva predestinálva vagyunk. És a kultúránk?! Minden nemzetiségi falu­ban m. kir. állami iskola lenne, tiszteségesen javadal­mazott tanítóval, a kinek felesége nem kénytelen ma­gát atyja sírjánál agyonlőni, mint az elmúlt héten tette Nagyváradon egy biharme- gyei gör, keleti felekezeti tanító felesége, aki a pece- parti Párizsban a temetőben agyonlőtte magát, nem azért, mintha rossz lett volna a családi élete, hanem mert nem akart, nem birt tovább éhezni. jj BBBBBB39BBB2nEBIBBBaBEIBB Varos és vármegye. A képviselőtestületből. Ungvár város képviselőtestülete december 30 és 31-én Fincicky Mihály polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen a többi tárgyak mellett végzett az 1913. évi költségvetés megállapí­tásával. Az ülés megnyitása után a polgármester részvéttel bejelen­tette Fejér Emánuel munkács e. m. kanonok és praelátus elhuny­tét. Mint á képviselőtestület tag- jj jának buzgó . tevékenységéről és ] érdemeiről melegen megemlékezve, indítványára a közgyűlés a kano­k nők elhunyta feleit részvétét a \ jegyzőkönyvben kifejezni s ezt az jj elhunyt hozzátartozóinak megkül­deni elhatározta. Polgármester bejelenti, hogy a közigazgatási ágazatnál előállott munkahalmaznak, különösen a kórházi ügyeknek mielőbbi elin- s tézése végett a városi tanács hoz­zájárulásával ideiglenesen munka­erőt alkalmazott. Ezen jelentést ‘í.j a közgyűlés tudomásul vette. — Bejelenti továbbá, hogy az uj l szervezed szabályrendeletnek meg­Ungvár, 1913 január 2 Bl I. szám, m Harmincötödik évfolyam Bsm&Ec vrrmriTH ír—r~'i —titt ~iT~rnnwi—iwi—nmrwr«i■■ ■ i■ nun m——

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents