Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-08 / 32. szám

1912 augusztus 8 Ungvári Közlöny Oldalszám 3 12 forintban adta zálogban. A há­zat 40 forintra becsülték meg. 1670. febr. 18-án Gyöngyösi János, Ferenc, László és István tiltották a vár utcában „Lázár Deákné“ nevű háztól Barkócy Zsigmondot. Ugyanők tiltották Széchy Kata most Gejőci László- nét a Motto hegyi szőlő, Mocsár szőlő és a Lázár Deákné féle szántók ól. 1671 febr. 10-én Gyöngyösi János, Ferenc és István valamint Lázár István is tiltották Barkócy Zsigmondot a vár utcabeli háztol, Széchy Katát a már említett szőlő és földektől, mert ezek nagyany- jok Lázár Deákné után szállot­tak át. 1671. ápr. 21-én Pálóczi Horvát Pál mint a Drugeth grófné fiscusa protestált Gyöngyösy Lászlóné ellen a füzéri Pattantyús János kezén levő szőlő miatt mert sem „városunk törvényeivel“ sem más­sal nem gondolva, hatalmasul el­foglalta stb. 1671. ápr. 27-én Gyöngyösy L'Szló özvegye Horánczki Anna zálogba adta a cikerén levő 60 fo; intőt érő szőlőjét. 1673 jún. 19 én Kádas András meg becsüliette „a Temető utcá­ban levő Szabó vagy máskép Gyöngyösy János háza fe­lét“ melyet három forintra be­csültek. 1676. febr. 17-én Gyöngyösy Ferencet tiltotta Dobos Pál a Fe­kete — Pataknál levő szántótól. 1676. febr. 18-án Csiszár Már­ton tiltotta Gyöngyösy Ferencet „az Backőn“ levő két szántótól. 1679. febr. 14-én Dobos Pál tiltotta Gy. Ferencet a Fekete — Pataknál levő földektől. 1679. ápr. 19. Gy. László féle cikerei szőlő felét Tothfalusi Szabó István főbíró megvette Debreceni Jánosné Bodó Máriától 25 magy. forintért. 1682. máj. 24-én Gyöngyösy István vitte ki a tanácsot a Veres ut mellett a zeleméren levő Bo- rosdi Jánosné féle szőlő megbecs­lésére, melyet 10 magy. forintra becsültek. 1683. márc. 2. Gejőczi Lász­hanem modern, egészen modern leány, aki.. . De csit, mit hallok ? (Az ablakhoz rohan kitekint.) Itt van! E pillanatban all meg a hintó az ablak előtt. Most leszáll, kezében irgalmatlan nagy bokréta, pazar.., csupa la France ... (Hirtelen a tükör elé siet) Jaj a frizurám ! Alaposan borzas lettem. Vájjon elég formás-e a sopf ? Azt hiszem, jól festene mhány chri- zántém, vagy viola. . (Kivesz né­hányat a vázából és övéhez tűzi.) így ! most pedig sietnem kell. Is­ten veled Freddy! Isten veletek édes bus emlékeim! Eltemetlek örökre, ide zárlak, ide, szivem legeslegmélyére (Nagyon bánato san.) Te bűbájos tündérálom . . . boruljon rád a feledés gyöngyvi­rágos szemfedője! Kopogtatnak ? Megyek, megyek már. Istenem, úgy dobog a szivem, de úgy. Oh ez a kiállhatatlan 1 (Lá­bával dobbant) És mégis: asszony akarok lenni. Magam sem tudom azt hiszem igent fogok mondani. El) ___ Ióné tiltotta Gyöngyösy István és a Lázár családbelieket a Lázár Mátyásról szálló örökségtől. 1686. febr. 20. Gy. István til­totta „néhai" (igy) Gejőczi Lász­lóné Széchy Katát a Motton levő szőlő és két szántótól. 1686. ápr. 26. kivitte a taná­csot a ,,városunkban lakozó Nemzetes Gyöngyösy István Urunk“, a Csecsmottó hegyen levő szőlőre, melyet 90 ntagy. forintra becsültek. 1688. márc. 2 Gy. István til tóttá Barkóczi Zsigmond utódai, és Pap Sámuelt a vár utcai Lá­zár Deákné féle /tűzhely felétől a hozzá tartozó földekkel együtt. Ugyanakkor Németh István til­totta Gy. Ferencné mostan Sol- dosnét, a Fekete Pataknál levő földtől. 1689. jul. 11. Nádudvari Já- nosné férje adósságában zálog­ban kötött le több szőlőt és föl­det, amelyek egyike a „Mehes Lasa az hol vagyon az füves ut fele Gyöngyösy János földére“ jött véggel az ó temetőnél. 1691. máj. 3-án Gy. Mihály megbecsültette a Társa hegyen levő parlag szőlőt három forint­ban. 1691. jul. 1. Dorgai András szőlője nyugatról Gyöngyösiék szőlőjével határos a zeleméren. 1692. febr. 18. Gy. István til­totta Nagy Mártont koncházától szőlőjé felétől, mert szomszédja. 1692. ápr. 17-én Tóth Mátyás bozosi lakos eladta 13 magy. fo­rintért a Társa hegyi szőlejét az Őrben lakó Gy. Mihálynak. 1694. máj. 3- (Gy. Ferenc fia) László jenkei lakos a zeleméren levő szőlőjét eladta húsz magy. forintért bátyjának Péternek oly- kép, hogy ha bátyja magtalanul halna el, a szőlő épületével együtt visszaszáll. 1693. febr. 3. Gy. István néh. Gy. Ferenc árváit: János, Péter, László, Mihályt tiltja az ungvári két nyomáson levő szántóktól, melyeket néh. Gy. Lászlótól 30 forintért. — Németh István ugyan­ezen árvákét tiltotta a Fekete­pataknál levő ut melletti 2 szán­tótól. 1694. febr. 24. „Üdősbik“ Gyöngyösi István tiltotta Gy. Fe­renc árvái a két nyomáson levő szántóktól. 1694. febr. 15 Kuppony Mariska tiltotta az őrben lakó Gy. Mihályt a Társa hegyi szőlőtől. 1696. ápr. 14. Gy. István társa hegyi fél szőlejét 15 magy. forintra becsülték. 1697. máj. 26. Uszkai István zeleméri szőlőjének alsó szom­szédja Gy. István szőlője. 1701. ápr. 11. Iiosvai Szabó István Mottó hegyi szőlője nap­nyugatról határos Gy. István szü­lőjével. 1702. máj. 2. Borbély Tamás az ó temető mellett Gy. Istvántól két földet vett zálogba. {1704-ben meghalt Gy. István.) 1706. jún. 14. ifj. Gy. István eklézsia tag egy zeleméri szőlőügy­ben járt el. 1707. márc. 7. „néhai" Gyön­gyösi István Uram maradéki, nemzetes Gyöngyösi István Úr, Borbála, Mária es Éva leány til- tatják Azari Pál uramat a zelcmé- ren levő Ecclesia Pallagh szőlői­nek felétől mint saját eőrőkjöktől." 1707. márc. 7. Az ó temetőre megy véggel Gy. István (ifjabb) földje, szomszédjai: Lázár István, Dobos Pál, Ladány István, Elek Imre. 1707. szept. 12. zelenuren a Veres útnál néh. Gyöngyösi Já­nos árvái bírnak szőlőt. A további feljegyzésekből meg­említjük, hogy Gyöngyösi Erzsé­bet Bodi Istvánná 1719-ben már özvegy. 1710-ben Szabó Gáspárné a néh. Gyöngyösi Istváné leánya Borbála; Gy. Mária Naményi Gáspárné lépnek fel néh. Gy. Ist­ván utánni szőlő ügyben. ifj. Gyöngyösi István 1712-től gyakrabban megy ki Radváncra, 1725-ben pedig már Radváncban lakik. Gyöngyösi Zsigmond 1723-ban Őrben lakik. Egyéb adatokra is kiterjesz­kedni nincs terünk. Az okmányok hű másolatát átadjuk a Gyön­gyösi Társaságnak, melynek hiva­tását képezi a Gyöngyösi kultusz. Mocsári M. Bernáth cipői legjobbak és legolcsób­bak! Rákóczi-u. saját ház. Terefere-válasz. Kiment Vig a mezőnyre Ceruza a kezébe, Faragott ott rímeket, — És étről ő nem tehet — Okosakat keveset. Plajbásszal a kezében Ez fordul meg eszében: Voltam én is valaha Old-Bojoknak bajnoka, Ámde nagyon kövér voltam, Játszani sem igen tudtam, Tehát onnan kibuktam. Most rugóm a rímeket, Kritizálok hímeket, Játéktól nekem már kuss, Balszélső e verstől fuss ! S lett belőle terefere Terefere, fenetere Ha még olyan gyenge s bohó, Határszélnek gyomra mohó: Ubor szezonban ez is jó! Dicsérlek éri’ dús költő Mó- R. VAL—AKI. Gyöngyösi emlék. Végre büszkén mondhatjuk, hogy Gyöngyösi mégis csak a mienk. Ezelőtt négy esztendővel a ránk zúdított bizonyítékok terhe alatt átadtuk a dicsőséget Rad- váncnak, ahol emléktábla hirdeti, hogy ott született a nagy költő: Gyöngyösi István. Mi lesz most az emléktáblával ?. . . Vájjon át- engedi-e azt nekünk Radvánc?... Mert utóvégre bármilyen nagy ember is valaki, két helyen talán mégsem születhetik. Hogy a rad- vánciak nem hagyják magokat: az biztos. De mi sem hagyjuk ám 1 Ha kell, minden sarokra ki­akasztunk egy-egy táblát, hogy: „Hiába okoskodik Radvánc, Gyön­gyösi István csak azért is Ungvá- ron született !„ Ezzel úgy lefőz­zük őket, hogy bizonyára sietve befuttatják az emléktáblát örök­zöld repkénnyel. Mert kivenni a falból nem érdemes, hátha egy nehány esztendő múlva újra át­helyezi valaki Gyöngyösit Rad­váncra. Utóvégre semmi sincs kizárva. De mi még akkor sem engedünk ! Sőt — remélhetőleg rövid Idő múlva már szobra is lesz Ungváron Gyöngyösinek. Az a fő, hogy a szobor ügyét annak a bizottságnak a kezébe adjuk, a melyik a Bercsényi szobrot állí­totta fel, amely büszke homlok­kal a Sasteren (a holdban) hirdeti a régi dicsőséget. Bizony! Mi rendkívül megbecsüljük a váro­sunk régi dicsőségének hirdetőit. (A mint azt a Bercsényi szobor mutatja). — Hadosztály parancs­nok üngvárt. Strausenfeldi. Arz Arthur altábornagy, miskolci hadosztály parancsnok, hétfőn és kedden a 66. gyalogezred zászló­aljainak hadigyakorlatait vizsgálta, elismeréssel honorálta a csapatok vezetését, kiképzését s a legény­ség edzettségét. — Kinevezések és áthe­lyezések. A vall. és közokt. m. kir. miniszter az újonnan szer­vezett tiszaásványi áll. iskolához Somogyi János, a szenteskei áll. iskolához Gombos Albert tanítókat nevezte ki. Az 5-ik tanerővel fej­lesztett perecsenyi áll. iskolához Tóth Lidia, az üresedésbe jött turjaremetei áll. iskolához Schenk- ner Irén, a horlyói áll. iskolához Kaszárda György és L^wandow- szky Kornélia tanítónőket, illetve tanítót nevezte ki. Viahovics Er­zsébet tanítónő pedig a biharme- gyei fekebátori áll. iskolához ne­vezteti ki tanítónővé. — A mun­kácsi püspök Kaminszky Ilona oki. tanítónőt Nagykállóba tanító­nőül, Petreczky Mihály alsódo- monyai k.-tanító mellé pedig se­gédtanítóul ifj. Petreczky Mihály tanulmányvégzett tanítójelöltet ne­vezte ki. Áthelyeztettek : Lewan- dovszky Jenő labocrszögí áll. is­kolai igazgató-tanitó a kassai áll. iskolához, Bodó Sándor horlyói áll. tanító és neje : Bodóné Kan- taly Mária áll. tanítónő a laboré - szögi áll. iskolához és Bodó Sán­dor az igazgatói teendőkkel lett megbízva. — A piroshetiis napok. Megritkulnak a naptárban a „pi- rosbetüs napok.“ Kevesebb lesz az ünnep. A pápa az egyházi ünnepnapok számát korlátozó bul­lát adott ki. A magyar püspökség a hercegprímással egyetemben azzal a kéréssel fordultak a pá­pához, hogy Magyarországon ne korlátozza az ünnepnapok szá-

Next

/
Thumbnails
Contents