Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-01 / 31. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 augusztus l -4 ség terhe alatt nyög, iskoláink hiányosak, adózó polgárságunk összeroskad — a drágaság miatt, véreink Amerikába vándorolnak ki, mindennap fogyunk, csökkenünk, árvábbak, kevesebbek maradunk, mindennap egy-egy darab szakad le a nemzet testéből: az agrárius parlament pedig, amely a polgári osztályok többségét képviseli, vagy szu ronyok között tárgyal, vagy szünetel. Hát mi ez, ha nem teljes csődje a polgári akarat érvényesülésének? — Jövőnk, a szabadelvű Magyarország jövője most esak a választóreformtól függ és attól, hogy milyen helyett juttatnak benne a munkásságnak. Igazságunk tudatában a leghatározottabban, a legerélyesebben tiltakozunk minden irányzat ellen, amely a mi magyar önérzetünket, hazafiságunkat, szellemünket és hagyományainkat akarná bármikép megrövidíteni, mindazonáltal határozottan kijelentjük, hogy a munkásság nélkül Magyar- országon igazi szabadelvű korszakot inaugurálni nem lehet, sem pedig a demokratikus Magyarországot megteremteni. Ehhez olyan emberekre és olyan tömegekre van szükség, mint a munkásság, amelynek nincs vagyona — tehát nincs félteni valója se — és amely megingathatatlan bátorsággal, félelmetes elszántsággal és el- csüggedctlen eréllyel fog küzdeni a felvilágosodott Magyar- ország kiépítéséért. Ha a polgárság fél a hatalom érdekeivel ellentétes álláspontot elfoglalni, hátjöjjenek a munkások, akik nem fognak visszariadni sem a fenyegető befolyásoktól, sem a hatalom üldözésétől, sem az erőszak terrorizmusától, hanem hirdetni, agitálni, harcolni és győzni fognak az újonnan felszabadult Magyarország jegyében és jelszavával. Hajthatatlan jellemű, egyenes ge- rinczü, politikai akaratukat öntudatosan hirdető és megvalósító tömegekre: a munkásokra van szüksége a jövendő M agyarországnak, akik szembe fognak nézni a hatalom felsőbbségével, uj irányokat fognak beleoltani állami életünk vérkeringésébe, hogy a hanyatlás utján meg- állitsák ezt az ezeréves hazát. Ha a polgárság fél a bátor szókimondástól, jöjjenek azok, akik nem félnek : a munkások. A fendalis rendszer megdöntését, az uj, social is Magyarországot úgy sem a korcsmárosok, a trafikosok, a kegydijasak vagy az állami hivatalnokok fogják megcsinálni ! Hát jöjjenek a munkások! A munkást politikai rokoncátlanko- dás esetén nem kisérik szemmel a városházán, nem emelik fel az adóját, nem küldik nyugdíjba és nem verik el rajta a port: nincs ok, amely a munkásokat visszatartsa az igazmondástól, politikai meggyőződéseik érvényesülésétől. Hát jöjjön a munkásság, győzzön a szabadelvüség, és a magyar politikai közélet megtisztult levegőjében találjon fogékony talajt a demokrácia ! Fiat lux, fiat justitia! Bernáth cipői legjobbak és legolcsóbbak! Rákóczi-u. saját ház. Egyröl-másról. Cselédotthon Pécsett. A cselédsors bizonytalansága, a nifigánközvetitőknek természetszerűleg tisztán egyéni önző érdektől vezetett s épen ezért sok panasz és visszáság forrását képező egyoldalú eljárása.; a zugközveti- tők üzérked se, a gyárak felszívó ereje stb. stb., hovatovább oda juttattak bennünket, hogy állandóan cselédhiánnyal kell küzde- nünk. Ez a körülmény, nemkülönben az újabban minden vonalon megnyilvánuló sociálpolitikai irányzat arra indította Pécs város közönségét, hogy a cselédsors megjavítása, ennek folyamányaként a cselédi állapo'nak megkedveltetése céljából a helyszerzést hatósági kézbe vegye és a bármi okból rövidebb időn á' hely nélkül levő cselédek részére hatósági felügyelet alatt működő cselédotthont állítson fel. Ez a kapcsolatos két intézmény f. é. július hó 15-én Pécsett megkezdi működését. Pécs város tanácsa át van hatva annak tudatától, hogy törekvésük megvalósulása, célja sikere a legnagyobb mértékben attól függ, lesznek képesek az intézménynek közhasznú voltáról az érdekelt tényezőket kellőkép felvilágosítani. Épen ezért neveze t város ta nácsának megkeresésére mi is szivén adunk hirt ezen intézmény megnyíltáról, hogy a város közvetlen vezetése alatt működő ezen cselédotthonnal kapcsolatos hatósági helyszerző intézetnél a férfi vagy nő cselédi szolgálatra menni szándékozók díjtalanul kaphatnak igényeiknek, előképzettségüknek megfelelő helyet s amennyiben bármi okból a rendelkezésre álló helyekre elszegődni hajlandók nem volnának a wő-cselédek ugyanott mindaddig, a mig részükre megfelelő hely akad, napi 80 fillér ellenében lakást és teljes ellátást nyerhetnek, vagy amennyiben az élelmezésről a cselédotthonban is önmaguk kívánnának gondoskodni, a szállásért napi 14 fillért tartoznak fizetni. Amennyiben előzetes értesítést kap az intézet vezetősége, gondoskodik arról is, hogy a vasúton érkező leányokat az intézet megbízottja várja, aki őket az intézetbe vezeti, esetleg az útiköltség megtérítéséről is gondoskodás történik. Kiemeljük ennél különösen azt. hogy a jelzett körülmények között minden szülő teljes nyugodtsággal küldheti leányát a jelzett intézethez, mert annak erkölcsi és testi épségéről és részére alkalmas hely biztosításáról a hatósági intézmény gondolkodik. Bármily irányú felvilágosítással azonnal és készséggel szolgai az intézet vezetősége. Ungváti is volt erről már szó. A rendőrkapitányság valamelyes szabályrendeletet és tervezetet készített is. Vegyék már elő az asztalfiókból, mivel hogy az nálunk is helyén volna. Szociális kötelessége a városnak minél előbb, minél sürgősebben létesíteni a hatósági cselédelhelyezőt, mert ez az egyik legcélirányosabb módja, hogy úgy a cseléd helyzetén, mint acselédmizeriákon végre javítson. Állatvédelem. A vidéken az állatvédelemmel nem sokat törődnek. Évszázadok óta nem gondol senki arra, hogy az állat is érző lény. Pedig bárki is jelentést tehet az állatkínzó ellen a rendőrségnél. Igen ám, de hogy tegyen valaki jelentést erről, mikor nálunk ebbe a hibába, majdnem kivétel né kül mindenki beleesik ?! Senki sem mer szólni, mert fél attól a regi közmondástól : ma neked, holnap nekem! Tudniillik nem jelentelek fel, mert esetleg holnap te je'entesz fel engem. Álljunk meg csak a piactereken, vagy valamelyik forgalmasabb utcán s látni fogjuk, hogy a gazdasszonyok vagy cselédjeik mint cipelik lábuknál fogva, a fejjel lefelé csüngő aprójószágot. A kacsát és libát pedig, változatosság okáért, szárnyuknál fogva lóbálják, az egymással órahosszat trécselő asszonyok; persze ők szórakozásaik közepette nem gondolnak arra, hogy minő kínokat áll ki a szegény vergődő állat. A kofák, akik mellesleg említve, tilalom dacára még mindig vigan vásárolnak a kijelölt óra előtt azok már másképen cselekesznek. A kofa, ez legalább tiz pár csirkét hordoz egy fél napig házrólházra melyek összekötözött lábbal, páronkint vannak a karjára vetve; csipognak szegények fájdalmukban, de hát ez már olyan megszokott dolog nálunk, hogy ennek oda se néz senki. Szóljunk a iovakról, melyek erejüket jóval felülhaladó terhet cipelnek, melyeknek ha huzni nem bírnak, ugyancsak kijár az ütleg. A madarakról netn is szó.unk. Csak \ annyit említünk meg, hogy az énekes madarak a gummi-puska- sok hada miatt kerülik a város környékét. Régi és sajnos dolog, hogy legkevesebb emberség az emberben van. A sztrájkoló bolgárok. A galagóban termelő bolgár kertészek látják el nyáron a közönséget zöldséggel. A mindjobban szaporodó városi lakosság igényeit olcsón elégítik ki s ezek ^ nélkül a közönség a zöldségféléket ugyancsak nélkülözné. A közeli falvakban nem termelnek annyi zöldséget, a mennyire az ungvári konyháknak szükségük van. Hétfőn a bolgárok is sztrájkba léptek, a piacterekre nem hoztak zöldségfélékét. Volt ezért elég bosszúság. A dolog úgy történt, hogy a rendőrség a bolgárokat sátraiknak naponkénti eltakarítására kényszeritette. A hulladékot rendesen összesöprik, de hogy sátraikat naponta elhelyezzék, az nem egyéb, mint szekatúra. A közönség részére köznapokon egész nap szolgáltatják a zöldséget, s igy mi értelme sincs, hogy ha a zöldség időközben elfogy, a sátrat elvigyék. Hisz már este helyezik le a másnapi piacra kerülő friss termelvényeket s azt éjjel ott őrzik. A rendőrségnek ez az intézkedése, lehet, hogy tul- buzgalomból, történt, de lényegében nem egyéb, mint egyben a közönség szekirozása. Különben a kapitány intézkedését felebbez- ték s annak eldölteig a sztrájkot kedd óta megtörték. Fogynak a szőkék. y A szőkék fogynak. Ezt a lesújtó es kínos felfedezést tette egy angol fiziologus, akinek nem volt más dolga. Avagy rövidlátó volt, mert csak menjen ki az illető mélyen tisztelt a korzóra, majd meglátja, hogy a szőkék nem fogytak meg. Avagy tegyen közzé apróhirdetést, amelyben szőkéket keres havi ötven korona támogatással. Majd meglátja, mennyi fog jelentkezni. De elgon- dőlni is rettenetes, hogy mi lesz, ha az angol fizio ogumak tényleg igaza van. Rettenetes. Nem lesznek szőke csodák, nem lesznek ódák, napsugaras hajkoronákhoz. Nem lesznek többe a novellákban szőkeíürtü angyalok és a szőke hajszálak nem fognak vörösfonálként végighúzódni az emberek életén. És nem fogják
