Ungvári Közlöny, 1912. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-04 / 27. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 julius 4 helyi sajtó képviselőjét. A mai közgyűlésen jelen voltak még Blanár Ödön gimn. tanár, Szent- kereszty kir. segédtanfelügyelő, ifj. Tomcsányi Ödön gyógyszerész, Nitsmann Jenő gazdasági tanár. A napirend előtt az egyház nevében felszólalt Gébé Péter kanonok. A vallás sarkalatos tana — úgymond — a humanizmus, az irgalmasság gyakorlása. Az isteni Megváltó adta a példát, aki az ügyefogyottakat szivéhez emelte. Ezt a fölséges munkát végzik önök, amit az egyház benső szeretettel támogat. Miért is üdvözli a püspök, a káptalan, a központi papság nevében a közgyűlés tagjait, Isten áldását kérve működésükre. Lőrinczy Jenő alispán a vármegye nevében lelkes örömmel üdvözli az ország minden részéből ide sereglett férfiakat, a humánizmus apostolait. A társadalom mély hálával van eltelve azon testület iránt, a melynek tagtai oly odaadással fáradnak a körül, hogy a szerencsétlenekből a társadalom részére hasznos tagokat kiképezzenek. Ungvármegye is méltányolja és meleg támogatásban részesíti az itteni intézet működését, amelyet anyagilag is támogat. De kell is a támogatás. Ma az országban 16 siketnéma intézet működik, hogy pótolja századok mulasztásait. Óriási erkölcsi erőt fejt ki a tanitótestület, akik tanításukkal eddig is annyi szerencsétlent adtak vissza a társadalomnak. Lelke egész hevével üdvözli az egyesületet a vármegye közönsége nevében. Mocsáry Miklós üdvözletei fejez ki Ungvár város nevében. Beszédjébe a mai társadalom szociológiai kérdését beszövi, kiemeli, hogy minden harc és küzdelem körül a szeretetnek kell érvényesülni. A szeretet pedig a Megváltó tana szerint is, az emberi sziveket az ügyefogyottak támogatására melengeti. Ilyen lelkes munkát végeznek a tudomány erejével azok, § akik ma itt oly nagy számmal | egybegyűltek. Bensőséggel üdvözli őket Ungvár város közönsége ne vében, kéri, hogy Ungvár városát emlékezetükben tartsák meg. Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő beszédjébe beszövi, hogy a tervező az építészet örök szabályai szerint dolgozik s ha az építőmester ettől el nem tér, munkáját siker koronázza. A földet gondossággal művelő ember dolgát is siker koronázza. Akik tehát neveléssel, oktatással foglalkoznak azok is munkájuknál bizonyos tapasztalati szabályokat kell hogy kövessenek. Ily vezérelvek mellett oktatnak és tanítanak .azok, akik a siketnémák lelkét ébresztik föl a gondolkozás kifejezésére. Nagy és nemes ez a munka, néki — mint az intézet felügyelő bizottsága tagjának különösen alkalma van ezt konstatálni. E bizottság nevében üdvözli a közgyűlés tagjait. Ezután az elnök indítványára Zichy gróf miniszterhez, Náray Szabó államtitkárhoz Vlassich Gyulához, Preszli ogy. képviselőhöz üdvözlő táviratok küldettek. Ezután sorra kerültek a napirend tárgyai. Kegler Ferenc az egyesület titkára előterjesztette terjedelmes évi jelentését, amely magában foglalja a lefolyt év minden mozzanatát, úgy a szellemi mint az anyagi ügyekben. Örvendetes tudomásul vétetett. Nagy Péter: Borbély Sándor-féle beszéd- tanitási vezérkönyvi irányát mutatta be értekezése kapcsán. Vá- rady Zsigmond a szakfelügyeletről értekezett, folytatólag Zá- borszky Árpád a siketnémák testi nevelésének irányáról értekezett, kifejtve, hogy a .siketnémáknál a testi nevelésre nagyobb gondot kell fordítani, mint az épérzékü- eknél. Az értekezések tárgyalásaihoz számos felszólalás történt s az értekezők javaslataihoz a közgyűlés hozzájárul. * A vármegyeháza terme mellett két helyiségben, számos intézet siketnéma növendékeinek munkája volt bemutatva. Az ungvári intézeten kívül Kolozsvárról képkeretek, Budapestről papír és famunkák, Vác, Debrecen, Sopron, Szeged intézeteiből láttunk ügyes és szép fa- és papírmunkákat, — a szegedi intézet növendékeinek pléh- munkái keltettek feltűnést. A kézimunka terén általában nagy haladás tapasztalható. * Ez a közgyűlés általában nagy érdeklődést keltett a közönség körében is. Hivatásuk magaslatán álló komoly férfiak megjelenése és tanácskozása a város közönsége körében a siketnémák oktatása iránt való figyelmet és érdeklődést még jobban fokozza. A közgyűlésen megjelent szakférfiak különösen elismeréssel nyilatkoztak az ungvári intézetről, amely nehány évi fenállása óta kiváló magaslatra emelkedett. A vendégek továbbá nagy megelégedéssel nyilatkoztak szívélyes fogadtatásukról s a városnak külső képe is megnyerte tetszésüket. * A bankett. Közgyűlés után déli 1 órakor a Széchenyi ligetben bankett volt, melyen 80-an vettek részt. A vendégeken kívül a helybeli intelligencia számos tagja is jelen volt. A hölgyek közül ott voltak mint vendégek: Klisch Jó- zsefné, Borbély Sándorné, Szabady Gézáné, KeszlerFerencné, továbbá a helybeliek közül Scholtz La- josné, Vaszócsik Emma, Schulmann Adolfné, Újhelyi Ágnes, Farkas Erzsi. Ott voltak Gébé Péter kanonok, Lőrinczy Jenő alispán, Veress Imre határrendőrkapitány, Berzeviczy István rendőr- kapitány, Mocsáry Miklós városi tanácsos, Dr. Gulácsy Árpád várm. főorvos, Tahy Ábrahám rk. plébános, Kiss Dezső pénzügyigazgató, Dr. Ország Jakab v. főorvos. továbbá az intelligencia sorából: Lám Sándor, Dr. Tahy Endre, Mihalkovich József, Dr. Lendvai Vilmos, Mittelmann Sándor, Rozgonyi József, Stern Samu. A pavilion termében elhelyezett T. alakú asztal elegánsul volt te- ritve, a felszolgált ételek jó és ízléses kiállításáért özv. Teleg- diné vendéglősné mindenfelől elismerésben részesült. A felszolgálás is kifogástalan volt. A jó zenét Lukács József zenekara szolgáltatta, tetszéssel bemutatta Wolkober Sándor vád tanárnak gyógypedagógiai induló című zeneszerzeményét. Ebéd folyamán számos toaszt hangzott el. Borbély Sándor egyesületi elnök a királyért, Lőrinczy Jenő alispán a siketnémák oktatásának apostoláért Borbély Sándorért. Dr. Ország Jakab a vendégekért, Záborszky Árpád (Vác) Papp Antal püspökért s ennek megjelent képviselője Gébé Péter kanonokért, Gébé Péter az országos egyesület tagjaiért, akik oly magasztos munkát teljesítenek, Klisch Lajos (Budapest) Ungvár- megyéért, Ungvár városáért, amely elől jár az emberbaráti intézmé-«- nyék támogatása körül, s ezek egyik .kimagasló férfia Lőrinczy alispánért, Váradi Zsigmond (Körmöcbánya) Fincicky polgármesterért s annak megjelent képviselője Dr. Mocsáry Miklósért, Simonyi József (Budapest) Hidasi Sándor kir. tanfelügyelőért, Mlinko István (Eger) Gébé Péter kanonokért, Szabady Géza (Bpest) Berzeviczyért, a város örökifjú rendőrkapitányáért. Berzeviczy István a banketten jelenlévő hölgyekért, Szentgyörgyi Gusztáv J(Vác) a helyi sajtóért, Gönczy Gyula (Kecskemét) Klisch Lajos igazgatóért, Lőrinczy Jenő alispán az elismerés zászlóját hajtja meg Scholtz Lajos ungvári igazgató előtt, aki az intézetet rö- * vid idő alatt oly magas fokra emelte. Scholtz Lajos, mindazon tényezőkért, akik az ő munkáját oly készséggel támogatják. Paul István (Kolozsvár) Scholtz Lajos házigazdáért, Hidasi Sándor az egyesületi tagok összetartásának fokozódásáért. Közben megérkezett Náray Szabó államtitkár üdvözlő sürgönye. A társaság vidám hangulatban Impressziók egy forradalom körül. Irta : Pillich Nándor. Bpest, 1912. VI. Délután négy óra. Kikönyökölök az ablakom párkányára és nézem az embereket, akik szakadatlanul jönnek valahonnan és mennek valahová, anélkül, hogy egyszer kifogyna végtelen sort tápláló forrás ; jönnek, mennek, meghökkennek, visszaszaladnak, mint a hangyák a hangyabolyból látszólag cél nélkül, de alapjában nagy h-szontalansá- gokon rettenetesen törve a fejüket, küszködve gondokkal, amik egy harmadik szempontjából egyszerűen nevetségesek, vergődve kínos helyzetek között, amiket csak ők, az egyes emberek bírnak átérezni, s amik a tömeg szempontjából mikroszkópiailag sem láthatók. Ma minden harmadik ember kezében újság, vékonykák, hatalmas betűkkel vannak nyomva, lázasan kapkodják őket, meg megállnak velük az utcán, néhol egymásnak szalad két újság, akkor egy pillanatra megemelődik az újságok mögött két szalmakalap, aztán tovább mennek gondolkodva, egymásba borulva. Ma ennek a soksok embernek közös gondja van ma igen sok érdek találkozik és teljesen ismeretlen emberek szólítják meg egymást, röviden, valóban forradalmi stílusban továbbítva az események csattanóját. A sarkokon csendőrök szuro- nyos fegyverekkel, mellettük egy rendőr. Unottan álldogállnak. Mindegyik külön-külön a saját bajával foglalkozhat, csak nagy-néha szólanák egymáshoz. A civil események „iránt diskréten érdeklődnek.“ A rikkancsokat szólogatják, azok informálhatják őket leginkább feltűnés nélkül. Fáradtak, álmosak. Lejebb egy téren bakák heverész- nek a kofák sátrai alatt. Gyűröttek, porosak, piszkosak. Tisztjeik közömbös arccal allanak mellettük, egyik ott az élére állított dobon ül, egy főhadnagy valami káposztás hordó tetején malmozik az ujjaival. — Unalmas, kiszáradt,tikadt a hangyaboly. A bakák nyugodtan harapdálják kenyerüket, szalonnájukat, a civilek, a „forradalmárok" pedig vizet, retket hordanak körül. Valami történik. Tüntetők jönnek! szalad át a hir váratlanul. A kapuk egymásután csukódnak be, az utca megritkul, az utcai járókelők arca elváltozik, szigorúbbá válik, a csendőrök megrántják vállukon a fegyvert s már szétosztották maguk közt az utcát, hangos patkócsattogás: egy szakasz lovasrendőr áll meg az utca bejárónál, a bakaszázad a legpéldásabb rendben keményen áll a helyén. Öt percig mozdulatlan az utca, akkor kiderül, hogy vakláma volt a tüntetők meséje, elernyednek az idegek, az arcok kisimulnak, a bakák viszafeküsznek a retkek mellé, a csendőrök újra finánc módra fogják a Manlichert az újságok is mét előkerülnek és mennek-men- nek csöndesen, szótlanúl az emberek tovább. Ilyenkor, amikor az embernek nincsen más dolga, mint hogy egy- hosszú szalmaszálra támaszkodva szürcsöii a fagylaltját, ráérek forradalmi gondolatokkal foglalkozni. Először is konstatálom, hogy idebent a kávéházban a hangulat csak akkor kezd forradalmivá válni, amikor a pincér jegeskávé helyett debrecenit hoz mustárral és-*- szódabikarbona helyett tizfilléres levélbélyeget kínál. Az újságok ugyan kézben vannak, de hangosabb szó politikáról sehol sem esik. Es úgy érzem, ez nem a vihar előtti csend. Nem ez az úgynevezett kérődzésijállapot, amiben a már történteket óhajtják megemészteni. A Kovács képviselő esetét például inkáb megdöbbenéssel és impozáns részvé’tel tárgyalják, de nem felháborodással a szeren- ^ csétlenséget provokálok ellen. — Ami parányi élet van ebben a tes- pedt, rossz levegőjű városban, az az országház környékén összpontosul. És ezt egy kicsikét fájlalom. Én már régen beletörődtem abba, hogy Nubia párduca igen szépen fejlett nyulakat is szül, de ez a hallatlan közönyösség mégis meplep. Mert ez nem gyávaságból ered és ennek nem is az az oka, mintha a nép a parlamentben történteket egyszerűen túdomásuL *
