Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-25 / 17. szám
1912 április 25 Ungvári Közlöny Oldalszám 3 A tanító-vásár. Irta : Horovitx Mór. Régebben tágabb, ma már nagyon is szűk térre szoruló, de mindenesetre kuiturfogalom a ta- nitóvásár. Es minthogy félévenként előttünk folyik le, érdemes, hogy róla megemlékezzünk, annál is inkább, mert vidékünk kihalófélben lévő sajátossága, spe- ciáiitása ez. Az ötvenes és hatvanas években az emelkedő és fejlődő kul- turigények kielégítése a tanitósze- mélyzet hiányában nehéz volt. Nehéz azért is, mert a meglévő tanítóságnak (főként a zsidó tanítóknak) szervük nem volt és a hitközséggel oly szerződéses viszonyban voltak, amelyet a törvény be nem folyásolt és csakis ^~a szerződés határozott meg. így keletkezett Pesten az Orczy kávé- házban a tanitóvásár. A sátoros ünnepet és az izr. husvétot követő héten itt gyűltek össze az állásnélküli pedagógusok és ugyancsak iderándultak a hitközségek küldöttei is. A fizetés alku tárgyát képezte. Nőtlen tanítóknál kiegészítő részét képezte lakás és koszt. Többnyire oly képen, hogy a tanító hetenként más-más gazda asztalánál vette javadalmának eme természetbeni részét. A szerződés rendesen félévre szólt. Jellemzi az egészet egy adoma, amelyet egy ilyen vásár alanyától — 30 év óta Sopronban tanító — hallottam. Sárbogárd érdemes hitközség küldöttei az Orczyban alkusznak egy tanítóval. Lakás, koszt már el van intézve, csak a fizetésben nem tudnak megállapodni. Ő nyolcvanat kér, hitközségi küldöttek 60 forintot Ígérnek. Uraim — szól a tanító keserűen — 60 forint oly kevés, hogy cipőre sem elég! Mbah — felelnek ők — nálunk akár mezítláb is járhat. Mert Sárbogárdon még a kutya sem törődik a tanítóval. Megfordultak ezen vásárokon kiváló férfiak is, akik később a magyar tanítói kar kitűnőségei lettek. A pesti Orczy kávéházbeli vásár a múlté. Az 1868. törvények feleslegessé tették. De még most is él főleg ami vidékünkön, jobban mondva az Északkeleti felvidéken. — Mindenesetre az már nem más, mint egy darabka középkor, amely akkor fog eltűnni végleg, amikor „az állam pénzügyi egyensúlya“' a népoktatást teljes egészében keresztülviszi, hogy minden faluban megfelelő tanerős iskola áll a közönség rendelkezésére. Mert a szükség tartja fenn ezt a tanitói rendet és vele a vásárt. Lássuk csak az ilyen vásár anyagát és magát a vásárt is. Anyaga bizony nagyon vegyes, de a kereslet is különböző. Vajmi csekély tudással és kevés készültséggel, többnyire tehetetlenségében v. átmenetileg lépnek erre a pályára. Olyan egyáltalán nincs, aki hivatást látna ebben. Mi következik abból ? Bár nagy felelősséggel és közvetlen felügyelet alatt végzik el dolgukat, nem köti semmi, csak az, hogy a fél évet ott kihúzza. Ennek folytán im- mel-ámmal tanir, változó szerencsével. Ez a mai generáció. Nem ilyen volt a régi gárda. Társadalmunk és a közélet nem egy kitűnősége kezdette ezen a pályán. Nem kisebb tekintélyek mint Vámbéri' Ármin, Goldzieher stb. autodidakta munkásságukat ilyen nyomorúságban kezdették. Nagyon bizarr a vásár képe maga. Már a vásárt megelőző napon nagy a sürgés-forgás. A vásárra jövő tanítók sürögnek-fo- rognak egymást közt is közvetítőkkel tárgyalják az esélyeket. Kilencre az Uj-térre gyülekeznek. Zümmögnek, hümmögnek élénken gesztikulálva. Egy munka- képtelenné vált „tanitó“ egy egyházfi stb. közvetítenek. Ők egyszersmind a hires szakértők. Nem kevésbbé a tanítót keresők maguk. Nem akarják, hogy laikusnak nézzék. Folyik nagyban a vizsgáztatás. Tudja-e az egyszeregyet, mi a magánhangzó, Írja le az ábécét! Ks ehhez hasonlók. A felelet nem mindig kielégítő- írja fel Alsódomonya. Bizony két szóba Írja, még pedig az „alsót“ kis betűvel. írja pénzügyi palota. Három szó az nála. De ez is jó. Érdekes eseteket is produkál. „Hol lakik Isten“ kérdik egy tizenhárom éves jelölttől. „Szolgálattevői“ (egy imarészlet) kérdik, hol van az ő dicsősége. Ők nem tudjak, honnan tudjam én ? feleli a fiú. Vidékünk nehéz gazdasági és kultur viszonyai szülték ezt a rendszert. Lassanként ezen irányban is javul a helyzet. Ma még megvan a tanitó-vásár, idővel azonban elmúlik és csak mint az Északkelet Jkulturhistóriájának egy érdekes mozzanataként fognak megemlékezni a „tanitó-vásár- ról“. A gerényi tűzvész. — Kiküldött munkatársunktól. — F. hó 23-án, kedden d. u. 2 órakor Gerény községben kigyult Kudrács Mihály földműves udvarán levő trágyadomb. Az erős szél következtében leégett 6 lakóház, 8 csűr, s több mellék- épület. A tűz gyors terjedésének egyik főoka az is, hogy a lakosság legnagyobb része tavaszi földmunkáját végezte a mezőn, s az oltásnál eleinte kevesen segédkeztek. Bennégett többek között három szarvasmarha is. Részletes tudósításunkat az alábbiakban adjuk. A tűz. A Gerény felé vezető utón csupa rémült arcot, siető embereket látunk. A nap erősen tűz le, s kelet felől erős szél fuj-. Mindenki rohan, kérdez, s válaszolni senki sem tud egyebet, mint hogy ég Gerény. A tűz nehány perccel két óra után keletkezett Kudrács Mihály parasztgazda udvarán levő trágya dombon. A lassan érledő láng átkapott a zsúppal fedett istálóra, amelyben három tehén és egy borjú volt. A házigazda, és egész családja kint dolgozott a mezőn, s a tüzet senki sem vette észre. Arra riadtak fel a szomszédok, hogy a szarvasmarhák rémesen bőgni kezdtek. A tűz hire egy pillanat alatt terjedt el a faluban. De segíteni már nem lehetett. A szalma jó tüzanyag, s az istálló egy nehány perc alatt leégett. A szegény állatok közül 3 bennégett, csak a kis borjú menekült meg : félig leperzselt szőrözetével rohant ki a megrémült tömeggel telt utcára. A hatalmas lángok átkaptak a csűrre, s a lakóházra. Ettől a pillanattól kezdve a tűz rohamosan, feltartóztathatlanul tér jedt. Bár a szél keletről fújt, a kelet felé eső, szalmával fedett csűrök is leégtek. Sznistsák főszolgabíró megkeresésére az Ungvár városi tűzoltók Mérő Vilmos alparancsnok vezetésével a szerelvényekkel és a kazánnal du. 3 órakor megjelentek. Tulajdonképpen ezek buzgalmának sikerült a tűz tovább terjedését megakadályozni, mivel a községben viz alig volt s a tűzrendészed eszközök ott teljesen hiányoznak. A tűzoltó alparancsnok mellett Kalmár Marján járási számvevő dolgozott sikerrel. Behun István ungvári fuvaros is segített az oltár körül, csakhogy eközben baleset érte. Az iskoláról leesett tetőcserép a fejét beütötte. Borzalmas pillanatok. Az utcán remegő, tehetetlen emberek, visi- tozó malacok szaladgálnak. Az égő ház gazdájának kis fia megmentett palatábláját szorongatva nézi csodálkozó szemekkel, elborult a:cvonásokkal az égő otthont. Még mielőtt megmenthettek volna valamit, leégett a szomszéd (ugyancsak zsúppal fedett) ház. Utána a Neumann korcsmája, minden [berendezésével. [Csak a cséplőgépet“ tudták megmenteni. A lángok átcsaptak a másik utcára. A korcsma oldalán leégett egy* ház melléképületeivel. Innen a másik házsorra ment át a tűz, s földig égette az elemi iskola mellett levő házat. Az iskolát úgy sikerült megmenteni, hogy leverték a tető felét, a mely már szintén égni kezdett. Az iskolával szemben egy szalmakazal égett le, utána egy ház. A másik oldalon ismét két lakóház, melléképületeivel. S mindez alig két óra alatt. Menteni alig lehetett. A paraszt- házak nagy része szalmazsuppal volt fedve, a szél erősen fújt. Kell-e ennél is több egy nagy tűzhöz ? A melyik ház kigyult, azt már lehetetlenség volt oltani. Fedelük szalma, a házfal fa. Mind régi épületek. Egyedül a korcsma volt újabb kőház. Annak csak a teteje és a berendezése égett le. A többi ház mind földig leégett. A falak is porrá égtek. A tűz után. A tüzet oltó parasztok kidülledt szemekkel nézik sok munkában eltöltött év eredményét: rongyos viskóikat, istállóikat, a melyek mind a lángok martalékává lettek. A levegőben megégett állatok szaga, s szárnyasok tollúi röpködnek. S mindenütt füst ... füst ... Arcunk nehány perc alatt csupa korom, pernye. Két paraszt asszony leégett házuk előtt éneklő hangon imádkozik. „Bozse moj, Bozse moj, pre- bacs nam naso hrihi“ ... (Istenem, istenem, bocsásd meg bűneinket.) Máskor talán nevetséges éneklésük most igazán megható. A fia Amerikában koplal, dolgozik, hogy legyen egy házacskája s most vége ... vége ... sok esztendei lélekölő munkájának. — A korcsma előtt egy ungvári ember kérdi rezignált hangon : „Be volt legalább biztosítva?" ... Hat óra már múlott. A falak még most is égnek, s a bennégett állatok egyikének kifordult, véres szeme rémesen néz reánk. — Most mennek haza az ungvári tűzoltók. Emberfeletti munkát végeztek. Kevesen voltak, de úgy dolgoztak, hogy csak dicséretet és hálát érdemelnek. A falu csöndesül. Sötétedni kezd. Egy paraszt asszony néhány megmentett párnáját teríti ki a földre : itt fognak éjszaka aludni. Szegény, nyomorult földmunkások. Elégett minden, minden, a mire gyermekeik jövőjét alapították ... S a kis gyermekek megmaradt palatáblájukat szorongatva naiv, buta tekintettel bámulnak bele otthonuk izzó romjaiba ... (Ma.) Két fiatalember bútorozott szobát, esetleg teljes ellátást keres. Ajánlatok e lap kiadóhivatalába kéretnek.
