Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-18 / 16. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny kölesét veszedelem érheti. Nálunk nagyobb pesti lapok szerkesztőségeihez számtalan ily panaszos levél érkezik — nem egy esetben egyik-másik cégfőnök abban a szent meggyőződésben él, hogy az üzletében avagy irodájában alkalmazott gépirókisasszonyt a havi 100 korona ellenértéke fejében joga van megölelgetni is. Nekünk magyaroknak körülbástyázott, magvas tartalmú írott alkotmányunk volt már akkor, a mikor egyikmásik európai kulturállam- nak hire-hamva sem volt még — és mégis a 16, 17, 18-ik századbeli magyar történelem nem más, mint az ország önzetlen, jótakaró, ideális lánglelkü vezéralakjainak lenyakazása, orozva való meggyilkolása, száműzése kimérgezése, Nádasdy, Zrínyi Péter, Frangepán, Zrínyi Ilonka, Zrínyi Miklós a költő, II. Rákóczy Ferenc gyönyörű bizonyítékok. A magyar parasztban oly ipari talentum van, mint kevés más népben. Én már láttam tanulatlan falusi paraszt által teljesen fából készített órát, kerékpárt stb. És még is oly gyatra az iparunk, hogy a legszükségesebb, legelemibb iparcikkekért is külföldnek szórjuk minden pénzünket. Hogy többet ne mondjak : ki gondolná azt, hogy oly kelendő, mindennapi cikk, mint a varró- és gombostű gyártása Magyarországon nem talál menhelyre. Csodás hirességü székesegyház a strassburgi, valamikor régen mestere úgy construálta meg remekművét, hogy a mikor felbug a meghatóan mély harang, 12 szobor ugrik elő a torony párkányán. Az egyik szobor azonban oly mesteri volt, hogy maga lángeszű alkotója beleszeretett és mindjárt hivatalos felállításkor ellopta s azt mondta a bölcs magisztrátusnak. Büszke vagyok alkotásaimra, gyönyörű 12 szobromra. Van azonban egy érdekes titka Nemes Uraim ezeknek a szobroknak, az, a ki nem igazi édes fia annak, kit édes atyjának szólít, hanem amolyan kakukk fiú, az csak 11-et lát belőle. Az igaz, hogy Strassburgban mindenki, boldog-boldogtalan harangzúgáskor csak 11 szobrot látott, de azért senkisem merte a másiknak bevallani az igazat. Mert hátha mégis!... Úgy vagyunk mi is magyarok, mindnyájan jól tudjuk, hogy szégyenkeznünk kellene önmagunk, tehetetlenségünk miatt, de nem merjük megvallani. Bátornak, kiválónak, okosnak, jómódúnak, nemesnek, urnák hisz- szük mi magunkat s közben észre se vesszük, hogy a jobbí.k közül senki sem vesz észre minket. Aki észre vesz is, csak kinevet vagy rúg rajtunk egyet. Ugyan mit ér a mi eszünk, a mi vitézségünk, józanságunk, ha soha semmi materiális hasznát nem vettük idáig ? Mit ér a diák esze, a ki egyszeri elolvasásra kitünően tudja leckéjét, ha feleletre kerülvén a dolog, annyira belezavarodik, hogy azt sem tudja, fiu-e avagy leány ? Mit ér akár a Rachel talentumával megáldott szi- nésznövendék is ha a szükséges órában mindent elfelejt ? Volnánk inkább kevésbbé okosak, éleselméjüek, csak élelmesebbek lennénk. Praktikus észjárásban alig haladtunk valamit. Mikszáth Kálmánnak van egy gyönyörű regénye, melyben Zrínyit halottaiból feltámasztja, de az öreg morog, elégedetlen, se- hogysem tud az uj helyzetbe beilleszkedni. Szerintem anagy regényíró kissé tévedett. Ha a szigetvári hős ma valóban feltámadna s behívót kapna a főrendiház üléseire, ott sza- kasztottan ugyanazt a hangulatot, maradiságot, széthúzást tapasztalná, mely az ő korában jellemezte a magyar nagy urakat. Az észjárás ma is ugyanaz. Ma az egész világ el van telve Japán bámulatával. Pedig az 1864-iki shimonoseki csata előtt Európa, a japán tudat szerint jóformán terra incognita volt. De a mint felfedezte Európát az egész vonalon átvette az angol haladás összes eredményeit. Francia, angol, német tanárokat hivott be, átalakította rövid pár évtized alatt összes berendezéseit. Komolyan tanult, mindent tanult, de csak olyantól vett leckét, akitől érdemes. Nemcsak a „harakirit“, ezt a némileg a mi párbaj hóbortunkra emlékeztető álhősieskedést szüntette be, hanem volt ereje kiirtani mindazokat a nemzeti ősszokásokat, melyeket egy valóban művelt államférfiu szégyennek tarthat nemzete életében. A „Yoshivara“ felgyuj- tatása s elpusztítása ragyogó bizonyítéka e nép nagy lelki erejének. Megtartotta saját faja összes jó tulajdonságait, de habozás nélkül szakított a múlttal s annak intézményeivel minden ponton, ahol Anglia berendezkedését praktikusabbnak tartotta. Pedig szemre, társalgásra, eredeti gondolkodásra a magyar ember mint egyéniség messze-messze felülmúlja a japán embert. Gyakorlati észjárás tekintetében a világ ösz- szes kulturembere között azonban mi vagyunk az utolsók. Pedig nagy kár értünk ! ■■BüaaaasaaBBXBBsaRBSiEBH Eleven Újság. — Műkedvelők előadása. — Formájában és tárgyában különleges előadás illesztetett be az Ungvárt rendezni szokott műkedvelői előadások sorába. Az újságok szokásos rovatainak sorrendjében lettek a próza, a vers, a zene röviden megírva, arra törekedve, hogy a na, képű komolykodás helyeit a cikkecskék szövegéből vidámság hangzók, mintha csak *gy tréfákkal teli ötletekben bővelkedő újság szövegét olvasnánk, azzal a különbséggel, hogy az előadók közvetlenséggel fokozatosabb szórakozást, mondjuk élvezetet nyújtottak annál, mint amikor a laprovatok sorait olvassuk. A József kir. herceg Szanatórium egyesület javára mint a jó kertész, ki nagy gonddal és fáradsággal műveli meg a talajt, hová csemetéit ülteti, várva a Mindenható áldását munkájára: akként özv.NebrebeczkyGyörgyné a fiókegylet elnöknőjéhez csoportosult rendező bizottság is nagyban buzgólkodott a műsor ösz- szeállitásán. Az eredmény nagy erkölcsi és anyagi sikerrel végződött. A közreműködők minde- nike figyelmet keltett, mivel a rovatok minden egyes részletét a legnagyobb hatással sikerült nekik érvényre juttatni. A közönség pedig tömegesen jelent meg, a páholyok, a földszinti ülőhelyek zsúfolva voltak. Nagy érdeklődéssel várták az előadás kezdetét, melyet Dr. Ország Jakab városi főorvos előadása nyitott meg az egyesület céljáról, a tüdővészről, gyakorlati tapasztalatai alapján dióhéjba szorítva adta elő a védekezés módját, ahogy ennek a pusztító betegségnek csiráit magunktól elháríthatjuk. Ezután következtek az előadá- sokrészletei. Szent PéterSztripszky Aladár tanulmányutjában Ungvárt felkeresve, helyi vonatkozású párbeszéd hangzott el Láng Olga, Hadzsega Román és Csics László szereplésével, akik hatalmas erővel, pompásan adták elő a párbeszédet. Az Eleven Újság ot Kássa Ella Prologja nyitotta meg, amit Pa- kots József irt. Előadása kifejező kellemes volt, a költőnek szép eszméjét felfogásának egész teljességével segítette diadalra. „Oh, ki e nő ? Arcára van Írva, Nevét ott hordja tiszta homlokán. , Jótékonyság“ igy hívja a világ, „Jótékonyság“, ime ennyi csupán^J Jótékonyság, mely felkeresi titkon A betegeket, nyomorultakat, S amerre megy szentelt lábanyomán Uj élet zendiil, uj remény fakad.“ Popovics Endre mint ezredes állandóan a színpadon maradt, az előadók szövegeire humorral és dévaj kedvvel tett találó megjegyzéseket. A közönség minden szaván és mozdulatain kacagott és újra csak kacagott. Manajló Annus az előfizetési felhívást mondta el, előadásában nagy gyönyörűsége tellett a kö" zönségnek. Elragadó volt Zachár Ilonka, aki mint rikkancs, továbbá a rendőri hírek közreadója a két alakítást jellemző színekkel elevenítene meg. A sorrendben folytatólag a vezércikket Hadzsega Román adta elő közvetlenséggel, kifejező erővel, Hirsch Gizella, majd Virányi Erzsi mint a Tárca bemutatói finom és bájos előadást produkáltak, melyen a francia esprit ömlött el. Gyönyörű zenejáték következett ezután: Plotényi Agatha hegedüjátékával, amit Piotényi Nándorné kiváló talentummal és stílusosan zongorán kisért, a szerző intencióit a legnagyobb könnyedséggel, virtuozitással vitte keresztül. Dankó István politizált ötletesen, ő is egyik osztályosa volt az előadások sikerének. Plotényi Agatha és Roskovics Ilonka szavalataikkal hozzáférkőztek a hallgatóság szivéhez. A színház rovatot Zaehár Ilonka látta el, igen kedves előadása ezúttal sem tévesztette el hatását. Zinner Rózsiira Farkas Imre versével valósággal elragadta a közönséget. Végtelenül kedvesen adták elő-r Szántó Hajnalka es Mermelstein Arnold „Aki mer, az nyer“ cimü párbeszédet, ez igazán nagysikerű bemutatkozásuk volt. A Híreket Lángh Olga kedves frissességgel mondta el. Krohn Melánia a „Hó- pehelyt“ énekelte elegáns megjelenéssel, kedves orgánummal, Hirsch Gizella szépen betanult zongorakisérete egészítette ki az énekelőadást. A tudományról Farkas Ernő meleg előadással be- , szél s kötötte le a figyelmet. Farkas Erzsiké a természettudomány rovatban rendkívül ügyesen Írott és mulattató szöveget mutatott be, s közvetlen előadásával nagy élvezetet nyújtott a közönségnek, Krohn Melánia a közgazdaság rovatát kedvesen és ügyesen mondotta el. Pompás volt Bartakovits Berta csevegése a Divatról. Ugyancsak ő mutatta be Pongorné rekn 1912 április 18
