Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-11 / 15. szám
llngvár, 1912 április 11 15. szám Harmincneguedik évfolyam Előfizetési ár helyben és a vidéken Egész évre ........................8 korona Fél évre .............................4 korona Negyed évre ....................2 korona Egy szám ára a dohányíözsdékben 10 f. POLITIKAI IIJSH6 Felelős szerkesztő: Dr. REISMHN HENRIK Főmunkaíárs: Dr. BÁNÓ VliHOS iMümiBM !!■ Ti I nHTWWtli Megielenik minden csüíöríökön Szerkesztőség és kiadóhivatal Ungvári Széchenyl-lér S3, sz. (Krelsler-nyomda) Hirdetések és előfizetések a kiadóba, kéziratok a szerkesztőségbe küldendők A tejkérdés minden városban kezd égető gazdasági és higiénikus kérdéssé válni. Fontos és nélkülöz- hetlen volta folytán elsőrangú érdek fűződik ahhoz, hogy jó és olcsó tej legyen kapható. Nálunk rossz is, drága is a tej. A hatóságok ellen nem lehet panasz, a tej minősége erélyesen és gyakran lesz ellenőrizve, gyakran látunk nagymennyiségű tejet elkobozni, sőt néha-néha büntetésekről is hallani, csak egy a hiba, hogy a büntetések roppant alacsonyak. Mikor >-a tejnek piaci ára 50 — 60 fill., mikor tejfölért 1 kor. 60 fillért is adnak, akkor 10 kor-ig terjedő bírságok senkit sem ijesztenek el a hamisitástól. Hiszen a hamisítással a büntetés összegét sokszorosan meghaladó hasznot nyer a tejárusitó, hogyan képzelhető cl tehát, hogy a nehány koronás büntetés visszariassza a tejhamisitástól! Szigorúbb büntetést kérünk tehát s akkor drága pénzért legalább jó tejet kapunk!... # Az aszfaltozás. Most folynak a Nagyhidutcában az aszfaltmunkálatok, amelyek tagadhatatlanul szükséget pótolnak, végre ugyanis a belvárosi aszfaltjárdák összekapcsolást nyernek egymással s az üzletek forgalma megszabadul az eddigi kőjárdán képződő por- és sártenger mocsokjától. Azonban nagyon ideje volna már, hogy a Fehérhajó bérház előtti nagy- hidutcai aszfaltjárdák is rendbe hozassanak, mert a mai cementtel foltos, hepehupás állapot valóban szégyenteljes és esőzés mellett szinte járhatlan. Ha a város a háztulajdonosok terhére minden megkérdezésük nélkül végezteti a házak előtti aszfaltjáró javítását, tartsa első sorban kötelességének, hogy mint háztulajdonos a saját aszfaltjáróját is, különösen olyan exponált helyen, mint a Fehérhajó épület — járható állapotban tartsa. Most, hogy amúgy is itt vannak az aszfaltmunkások, ismét felhívjuk a városi hatóság figyelmét, hogy tegye járhatóvá a saját háza előtti aszfaltjárót!... * Tisztviselői kongresszus. Május 19-én délután 3 órakor, a Sándor utcai régi képviselőházban összeül a tisztviselői kongresszus, s őfelsége polgári katonáinak kebeléből majd választott küldöttség megy a koronás király elé, hogy feltárja azt a rettenetes nyomorúságot, melyben az államhatalom legerősebb szerve, a hivatalnok sereg ez időszerint tengődik. A kongresszus tárgysorozata az alábbi: 1) Drágasági és családi pótlék rendszeresítése. 2) A nyugdíjtörvény revíziója. A hivatalos kormánykörök nemcsak hogy nem igyekeznek telhető módon orvosolni a sérelmeket, hanem a megígért dolgok is skartba tétettek. Egy szükséges határozat, (X) A helyi pénzintézetek vezetői kedden egy éppenséggel nem uj, a közelmúltban ismételten alkalmazásba vett, ám az esetek nagyobb részében eleddig teljesen hatástalannak bizonyult „mentő eszme“ jegyében adtak egymásnak találkát — állítólag az Osztrák-magyar Bank directivája folytán. A szabadalmazott jegykibocsátó sötét szemüvegü Cassandrája, Pranger ur, úgy látszik mégis íelzaklatta a tamáskodó- kat, bárha a faló már a bástyákon belül van és senki sem tudhatja, nem késő-e már a jajveszékelés. Arról van szó, hogy a közgazdasági élet kóros elfajulásai között a kétségtelenül legaggaszióbban túltengő bankalapítási tendentiáknak gát vetessék. Meg kell állapitanunk, hogy a pénzintézeteknek ezirányu törekvése feltétlenül méltánylandó és jogos volna az esetre is, ha az Osztrák-magyar Bankra való talán alap nélküli hivatkozással csak az újabb versenytől való félelem kivárhatnék palástoltatni és ha az értekezlet megállapodásai lényegileg csak az osztalék biztosításának legkevésbésem altruisztikuscéljátszolgálnák. A hiteligények rohamos megnövekedése, ha ez természetes fejlődés által indokolva nincs, mindig kórtünet. Az óvatosság hijján szűkölködő, irreális hitelnyújtás azonban már a betegség maga, a gazdasági züllés, mely bizonytalanná tesz minden fedezetet, kockázatos, insolid speculatióknak válik forrásává, tisztességtelen versenyt fejleszt, megrendíti a forgalomban követelt bizalmat és a bankok tárcáit értéktelen valtóanyaggal telíti. A gazdasági tényezők kölcsönhatásának csak további következései azután, hogy a maguk is reescomptból élősködő hitelnyújtók hitelkeresőkké és csökkent bonitásu hitelkeresőkké válnak. A „mindenáron üzlet“ elve ek- kép mar magában hordja bünhödésének a csiráját. De nem kicsinylendő a könyelmü hitelezésnek a gazdasági erkölcsök terén jelentkező destructiv hatasa sem. Az alkalom szüli a tolvajt és a hamis bukások, szökések, pinceváltók, lavinarendszer, aláírások le- tagadása közönségessé lesz éppen akkor, a midőn a pénz fluctuatiója minden körültekintés nélkül történik. Hogy uj pénzintézetek con- currentiája az ilyen áldatlan állapotokat csak még tűrhetetlenebbé teszi, ahhoz igazán nem férhet szó. És hogy ennélfogva az alapítási laznak okkal-móddal való mérséklése immár parancsoló szükségesség, az is vitán felül áll. Kérdés csak az, hogy a választott eszköztől várható-e valamelyes eredmény általában, de főleg helyi viszonyainkra figyelemmel. Az alapítókat és részvény- aláirókat a rögtönös hitelmegvonás normális körülmények között a „gründo- lás“-tól nem igen rettenti vissza. Szatmár, Nagyvárad, Sátoraljaújhely és még egynéhány város tanulságos példákkal szolgáltak e részt. A résztvevők többnyire jól si- tuált, vagyonos emberek lévén, tervüket már csak dacból is megvalósították és a részvények lombardirozása sem okozott nagyobb fejtörést. Mert jó girót idegen piac is honorál. Ma azonban másként áll a dolog. Ma a tőke reser- vált. Még ott is, — ahol van. A kalandos excursiókra kevés a kedv. Kétszeresen áll ez a helyi piacra, ahol mindig inkább csak a kedv volt meg. Pénz minél kevesebb. Nem kutatjuk azt, hogy a bankok praeventiv actió- jának éle valamely határozott terv ellen irányul-e. Tervek és tervezgetők nálunk mindig fölös számmal valá- nak és végső vonalban igazán mindegy, hogy a terv egy ügyészaspiráns, vagy pedig egy cimkórságban sínylődő terménykereskedő agyából pattant-e ki. A lényeg 1 az, hogy nálunk az actip 1 idejében indult, minden elő- I feltétel megvan ahhoz, hogy az teljes sikerrel keresztül is hajtassák. Mert amennyire mi a helyi viszonyokat ismerjük, igen jelentéktelen nálunk azoknak a száma, a kiknek a hitel nem kell. Város és vármegye. # A fegyvertartásról szóló szabályrendelet. Ungvár városa a fegyvertartásról alkotott vármegyei szabályrendelet ellen a vármegye utján élői erjesztéssel élt a belügyminiszterhez. A vármegye ezt a beadványt' felebbe- zésnek tekintette s azt '-— mint elkésetten beadottat — visszautasította. A város előterjesztése a szabályrendelet ellen a községi törvény 28. §-ában foglaltakon alapszik, mely kimondja, hogy ha bármely alkalommal bebizonyulna, hogy a szabályrendelet rendeltetésének meg nem felel, bármikor megsemmisíthető, az illető község azonban előzetesen meghallgatandó. Tehát az előterjesztést annak elutasítása helyett a belügyminiszterhez kellett volna felterjeszteni. A vidéki rendőrség államosítása. A napilapok hire
