Ungvári Közlöny, 1912. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-04 / 1. szám
Oldalszám 2 Ungvári Közlöny 1912 január 4 sának behozatala, amiben számos vidéki várost megelőztünk Az elmondottakkal csak pár adatot kívántunk érinteni annak tanúbizonyságául, hogy városunk fejlődött s a haladás útjára lépett. Arról a kritizált, néha ütött városi adminisztrációról is el kell ismernünk, hogy ha nógatás mellett, de azért tett a város fejlesztése érdekében. Most ezutánra fokozott tevékenységet várunk tőlük Hisz ha a képviselőtestületi üléseken felzuduló hang is nyilvánul, képviselőtestüle- letünk gavallér a városi tisztikar iránt. Tisztességesen ja- vadalmazottatisztikar, amely most már az anyagi gondoktól annyira — amennyire mentesítve szentelheti egész munkásságát a város szolgálatának. Azért figyelmeztetjük őket, hogy működésük folyamán ne tekintsenek se jobbrasc balra, nehajhásszák egyesek kegyét. Most már hogy a megérdemlett kenyeret megkapták, nem kell unos- untalon drágasági pótlékért kunyorálgatniok, nem kell, sőt nem is szabad néha talán a közérdek rovására magán munkálatokat végezniük. Tisztességesen javadalmazott tisztikar, amely érzi a maga értékét és annak megbecsültetését s érzi másrészt, hogy ezért becsületes, hűséges szolgálattal ellenértéket kell a városnak nyújtania; tisztességesen javadalmazott tisztviselői kar, mely egyedül hivatásának és munkájának el, legyen kedvező auspicium arra, hogy városunk 1912-ben kedvezőig haladhat a fejlődés utján. Nagy probléma a drágaság. É térén súlyos megpróbáltatásokkal járt az elmúlt esztendő, mert az ösz- szes használati cikkek, de különösen az élelmiszerek ára újból igen tetemesen emelkedett. És az általános drágaság nem enyhült. Mér- hctlen károkat okoz ez az állapot, mert az általános dragasag szinte rákényszeríti az összes kereseti ágakat jövedelmük szaporítására. Reméljük ezen állapotnak kedvezőbbre fordultat. zetett kulturegyesületeinket, és a társadalmi jólét támogatására működő egyesületeinket, hogy mint eddig igaz ügyszeretettel munkálják a célt. Fejlődjék városunk ipara és kereskedelme. Adja Isten, hogy a megnyílt esztendő e téren is boldog uj esztendő legyen. (M. J.) ■■■■■■■■■■a BMBBBaaaaaaB Városi és vármegyei ügyek. Közgyűlés. Ungvár város képviselőtestülete múlt hó 29-én közgyűlést tartott. Tudomásul vette az államsegély felosztását. Elfogadta az 1910. évi zárszámadást. Megállapította a virilisek névjegyzékét. A többi ügyek folytatólag a f, hó 17-ki közgyűlésen kerülnek elintézés alá, a mikor az 1912. évi költségvetés tárgyalása is napirendre kerül. Köszönettel és elismeréssel fogadta Fir- cák Gyula püspöknek a szegény- 1 rdapra kütdött 2000 koronás adományát. A közigazgatási bizottság ülését a görögkatolikus ünnep miatt f. hó 16-án tartja. aaHaaasgsaaBBBBBBBaflaBaa Polónyi. Irta: DR. BÁNÓ VILMOS. Macaulay beszéli, hogy a mikor Baconnak egynémely üzelmeiről a lordok házában lerántották a leplet, az egész felsőház halálos csendben, néma megilletődéssel szemlélte, mint zsugorodik, tör- pül semmivé az az ember, a ki a világot a Novum orgánummal ajándékozta meg. És a mélységes döbbenetben nem akadt senki, de senki, a ki feljogosítva tudta volna magát an a, hogy a rettenetes tragédia végjelenetét sárdobálással siettesse, Az emberi gyarlóság megrenditően nyilatkozóit meg és készteté az embereket magukba szállani. Mennyire sülyedt az emberiség erkölcsi felfogása azóta. Mi milyen alatta áll a mai nemzedék annak a kornak, a mely nagyjait még bukásukban is meg tudta becsülni, s mely nem érezte magát boldognak, ha fertőbe fűlni Ima azt, a kinek isteni fényessége előbb még a szemet kápráztatta. Vájjon gondolt-e erre Menger, a ki Uj erkölcstanában a szocialista erkölcsrendszert megkonstruálhatni vélte ? Polónyi Géza sohasem tartozott a legnépszerűbb politikusok közé. De vájjon nem volt-e min denki tisztában azzal, hogy újabb nemzeti létünk legfontosabb mozzanatai az ő hevéhez is kapcsolódnak? Sohasem volt a nemzet vezére. De kételkedhetik-e abban bárki, hogy válságos napokban az ő lángesze gyakran volt a szövétnek, mely a helyes ösvényre világított ? És vájjon, ha Polónyi felszabadulva a pártérdek, vagy ha jobban tetszik, az egyéni érdek lenyűgöző hatása alól, a nemzet egyetemét átfogó eszme szolgálatába áll, ki vonhatná kétségbe, hogy ő nagyot alkothatott volna? Mégis bukása dicstelen volt. És az okok, mik őt a kormányhatalomról távozni kényielenitették, majd egészen elszigetelték, talán nem is voltak oly súlyosak, mint a minő förtelmes, mint a minő undorító volt a kíméletlen hajsza, az üvöltő káröröm, mely olyan vad kéjjel latja őt a mocsárban, mely valósággal erkölcsi halottá tette, mely gondosan firtatta, ki fogott vele kezet, s a mely most végül nem átállotta őt családi szentélyében is megtámadni. Sokan azt hiszik, mondja Eötvös, hogy a napot ismerik már, ha tudják, hogy foltjai vannak. Polónyi Gézának, mint embernek lehetnek foltjai. Lehetnek tehát foltjai mint politikusnak is. Az eivtelenséget, a meggyőződés hiányát különösen hibájául rójják. Polónyinak nem hiányzik a meggyőződése, csakhogy meggyőződését egy elavult eszmekörből meríti, mely a progressiv gondolatnak merev tagadása. Polónyi Gézát, az exszabadkő- mivest, a szabadelvüség jegyében alakult függetlenségi pártnak hosszú időn át szellemi vezérét a maradiság, a felekezeti eszme fölesküdött harcosául és elkeseredett harcosául avatta ez a tévés meggyőződés. Hajlandók vagyunk annak a feltevésére, hogy ez a körülmény inkább eredményezte bukását, népszerűtlenségét, teljes discreditáltságát, mint ma gántisztességének problémája. Mennyi üldözés, mennyi keserűség, mennyi csalódás kellett ahhoz, hogy Polónyi végre megértse a korszellemet és megvezekeljen az eltévelyedésért. A Pesti Hirlap dec. 30-ki számában megjelent levél Polónyi Canossája. Cinikus felületesség, aprioristikus elfogultság talán mosolyog Polónyi „Szent Ágoston confes- siójának őszinteségével“ megír epistoláján. Sokak elölt talán önmagán végzett szerecsenmosda- tásnak tűnik a tagadhatatlanul szellemesen és szépen megstili- zált irásmű. Sőt lesznek olyanok, akik Polónyi pironkodásában — mert Polónyi itt tényleg szégyenkezik — azt a némbert fogják szemlélni, aki felemelt ingével takarja el szemérmetes szemeit. Pedig Polónyi confessiója ezúttal igazán őszinte, nekünk legalább annak tetszik. Polónyi egy közhelyet fosztott meg végzetes jelentőségétől. A .nem a vallás, hanem a faj“ elmélete fel van adva. S ezzel megsemmisült egy fegyver, melyet annyiszor szegeztek ellene a haladás híveinek, elveszett egy érv, melylyel annyiszor áltatták a könnyen befolyásolható tömeget, megszűnt egy jelszó, mely a szabadelvüség szelétől megcsapott „müveitek“ narkotizálására a legalkalmasabbnak bizonyult. Addig talán mig uj fegyverek, uj érvek, uj jelszavak kerülnek. Mindegy. Polónyi kálváriája sok biztató tanulságot tett nyilvánvalóvá. Ez a kálvária késett, de el nem maradhatott. Mert a conservativizmus a halódás, Élet csak ott van, a hol fejlődés van. Fejlődés nélkül a legtökéletesebbnek tetsző emberi intézmények is pusztulnak. Fejlődni vagy pusztulni kell az eszmének is, legyen az vallási, politikai, vagy társadalmi. Az emberi társadalmak széttagoltságát ma még olyan intézmények, olyan eszmék okozzák, a melyeket a természettudományi alapon álló progressivitás messze maga mögött hagyott. Ezek az intézmények, ezek az eszmék a létfenturtás ösztönével küzdenek, vagy pedig — a mi a harc egyenlőtlenségének belátása folytán helyesebbnek igazolódott — megal- kusznak. Az egyházi felfogás is engedni volt kénytelen dogmatikus merevségéből, s a római kúriának még sok fejtörést fog okozni az ó-testamentum hat napos teremtésének és az eddig követelt feltétlen hitnek valamelyes összeegyeztetése. A vallás és faj kategóriái helyébe az ember egyetemes fogalma lépett, s a feleke'zetiség hovatovább üzletnek ts rossznak tetszik. Régebben az egyház a kizárólag általa müveit tudomáVégre kérjük példásan veA Beosényi kávéházban mintlen este Lukács József uj prímás zenekara. HANGVERSENYEZ!
