Ungvári Közlöny, 1910. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1910-08-20 / 34. szám

2_ oldal.

XT 33. gr -v á r I TZ. ö z 1 ö n y

1910. 34.

Kereskedőink valamivel jobb helyzetben vannak ugyan az iparosoknál, de az újabb idők őrült versenyének depressióját ők is a legnagyobb fokon érzik. A consolidált, biztos alapon nyugvó üzletek száma napról-napra kevesebb lesz, mig az ingatag existenciák ijesztő mértékben szaporodnak. A földmivelés, az ipar kedvezőtlen helyzetéből a kereskedelemre súlyos csapások származtak s nagy gonddal, erős küzdelemmel tartja fenn magát az az osztályunk, melynek a nemzeti vagyonosodás emelésében más országokban oly kiváló szerep jut.

S mit szóljunk a szellemi munkával foglalkozók gazdasági helyzetéhez. Az úgynevezett diplomás emberek, meg a tisztviselők évtizedek óta az existenciális gondok súlya alatt nyögnek. Szerényen kimért garasaikból alig jut valami azokra a kiadásokra, melynek más vagyonosabb nemzetek intelligenciájának költségvetésében tekintélyes rovattal szerepelnek.

Ebből a futó vázlatból is beláthatja mindenki, hogy társadalmunk a szegénység vizein evez. Szegény társadalom pedig a saját tevékenységével nem produkálhat nagyot s nem oldhatja meg azokat a feladatokat, melyek ráhárulnak.

Egyenesen reá vagyunk utalva arra, hogy az államhoz forduljunk minden olyan esetben, hol valami jelentékenyebb áldozatot igénylő alkotásról van szó. Persze az államnak is szűkén kiolvasott anyagi eszközökkel kell gazdálkodnia s Így nem csoda, ha a társadalom akcióit ő sem támogatja olyan mértékben, amilyenben az kívánatos lenne, így áll elő azután az a szomorú helyzet, hogy a társadalom vérkeringése folytonosan akadozik, akaratereje megcsökken, tevékenysége a minimumra redukálódik.

Egyes szervek azután, melyek a többinél nagyobb erőt éreznek magukban, iparkodnak a maguk külön érdekeit érvényre juttatni. így állanak elő a szeparatisztikus törekvések, melyek végeredménye széttagozódás, nemzetiségek, pártok, felekezetek, sőt osztályok szerint.

S mindennek végelemzésben az általános szegénység az oka. Vagyonos nemzeteknél olyan jelenségeket, melyek nálunk napirenden vannak, a legritkább esetben észlelhetünk, ott a társadalom tevékenysége egységes irányban halad s a rendelkezésére álló eszközökkel olyan erőt képes kifejteni, mely előtt gyakran az államhatalom is kénytelen meghajolni.

Ha tehát a társadalmi bajokat helyes diagnózis szerint akarjuk gyógyítani, elsősorban is arra kell törekednünk, hogy a mai fölöttébb kedvezőtlen közgazdasági helyzetet javítsuk meg. Amint nemzetünk á nagy vagyonosodás útjára lép, a szegénységből folyó bajok önmaguktól megszűnnek s társadalmunk képe egy csapásra át fog változni. x.

Czenczi néni beszél . . .

Furcsa emberek a mi magyar uraink. A marostördai lovagok a főispánjukon erkölcsi emberölést végeztek, párbajképtelennek nyilvánították azért, mert a darabont rendszert szolgálta, meg hogy tilosban vadászott. A darabont rendszer akkori legfőbb ura Fejérváry báró pedig azzal tromfol vissza ugyanezen urak némelyikére, „akik Erősdyt diszkvalifikálták, hogy ők viszont Fejérváry bárónak szolgálataikat felajánlották, de azt tőlük el nem fogadta. Ez is jellemzi a mai kort s annak vezető embereit. Hej, ha úgy nálunk is valamilyen nagy arányú lovagias kavarodás kerülne felszínre, ki tudja, itt is nem akadnának-e olyan nagy hazafiak, akikre kisülne, hogy ők is ajánlkoztak a darabont rendszert szolgálni, de el nem fogadták eket, vagy pedig hogy mielőtt akceptálták volna őket is, vége szakadt a darabont uralomnak.

A minap egy kis riportot olvastam az újságban egy szédelgő cigányasszonyról, aki rövid cselvetések után honorárium ellenében becsapott nehány cselédleányt. Igazán pompás história. Elhitette velük, hogy elvesztett ártatlanságukat visszaállítja. Ez már csakugyan olyan csalafintaság, amely a csalás-műfajban remekmű. A fővárosi rendőrség letartóztatta ugyan a cigányasszonyt, de elbocsátotta a zseniálitásáért, hogy a klienseivel elhitetni tudott olyasvalamit, amiről a cselédleányoknak tudniok kellett, hogy ostoba lehetetlenség.

Ej, ej, a feminizmus mindjobban tért hódit, érvényesíti magát. Persze a fiatal nemzedék a nőknek hivatalokban érvényesüléséhez könnyen hozzászokik. Nem úgy ám a meglettek, az öreg urak. Csak egy példa a legujabból. A városházán egy irnoki állást töltenek be legközelebb választás utján. Mi történik? Egy nő, egy vérbeli leány is pályázni akar az irnokságra. Ennek a szándéknak már csak a hire is a városházbelieket nyomban két táborra osztotta föl. A fiatalság ujjongott örömében, hogy végre a feminizmus, aminek szükségességéről már annyi sok eszmét szívtak magukba, a városházában még jobban érvényesülni fog. Nem úgy az öregebbjei. Ezek élén Ottó bácsi zászlót bont, melynek sárga mezejében (az irigység színe), az állott: „Le a feminizmussal!“ Persze ehez az agitációhoz a képviselőtestületi tag urak fognak hozzászokni; ki tudja magukévá teszik-e vagy nem, Ottó bácsi ama véleményét : hogy a nők maradjdnak csak a fözőkanál mellett, vagy viseljék otthon, csendesen a keresztes háborút. Ja, Ottó bácsi nem teszi magáévá a férfivilág véleményét, hogy külön világ a nők legszebb világa, melyet egy szép hölgygyel inkább elveszteni kívánnak, mint egy szép nő nélkül megtartani. Tercsiké, mit szól ehez ?

Hal’ istennek, bár az idő a hűvös napok után melegre, szép nyárias napokra fordult, ha Drohobycban havazott is, de azért kevés vártatva

mégis beáll az ősz. Ez ugyan igy történik, minden évben igy szokott történni, amiben semmi nevezetes sincs. Nevezetes azonban, hogy ez idén az ősz beálltával a fürdőző asszonyok szokatlan nagy száma érkezik haza. Micsoda felfordulás lesz akkor, hisz a férj uramék idei csalafintaságát már versben is megörökítették; hisz ez valóságos feljelentés, vád volt a Pindingerben hajnalig búslakodó férjek ellen. Hát ki látott olyat, hogy fürdőbe utazó asszonyok előtt, miután a kocsiban az utolsó skatulyát is elhelyezték, a bucsuzáskor a férjek asszonyaiknak egész entuziazmussal fogadalmat tettek: Csak téged imádlak, te édes! Mig távol leszesz, szememet más nőre sohasem fogom emelni. Ah, csak a te látásod üdvözít engem ! Holott már az nap este a férjek hangossá tették a Milleniumot, Pindingert, miután előbb jól bevacsoráztak Herznél. Most jön a leszámolás, aminek a refrénje lesz ez a férji védelem : Hagyj föl már azzal az utálatos faggatással. Asszonynak nem kell mindent tudni! így? Csakhogy a rossz nyelvek azt beszélik, hogy a fürdőbe utazó asz- szonyok talán egy puszival vagy szemük mosolyával megvesztegették volna a Határszéli vers- iróját, hogy amit a férjek felől megtud : mindent költsön ki versben a férjeikről. Sajnos, ezúttal olyanra bízták a bizalmukat, akinek magának is az éjjeli portája előtt volt vagy van is mit seperni. Hát bizony a sajtóhatalom, miatt az emberek már élni se fognak tudni. A szemfüles riporterek benéznek a konyhába, hogy mi fő a spóron, csinos-e a cselédlány, ki mit müvei s ami fontos helyi, társadalmi kérdés: ki, hol és milyen bort iszik. Az nap, amikor a vers megjelent, a városban nem eszmékről, tervekről beszéltek, hanem a fehérlovas Feierstein karcosáról s az emberek annyira izgatottak lettek, hogy ágyaikban azon éjjel álmatlanul fetrengtek. Hogy ki és hol issza a borát, ez ugyanis egy oly érdekfeszitő versbe foglalt hir volt, ami itt Ungvárt mindent háttérbe szorított. Mert egész Ungvár azon és csak azon töprengett, hogy Ungvárt ki iszik, mit és hol iszik ? 1

Mintha csak Ady utánzójával mondaná :

Én a Szajna vizét,

Kend a karcost issza,

Bújjon vissza,

Bújjon vissza. Czili.

A newyorki „kadétok."

— Amerikai levél. —

Kevesen tudják, hogy New-Yorkban több nagyobbszabásu bűnszövetkezet foglalkozik a leánykereskedés jövedelmező üzletével és pedig a raffi- néria legfinomabb árnyalatait is felhaszálva, hogy kezeik közé kaparitsák New-Yorkban partraszálló idegen leányokat. Mert az amerikai bűnszövetkezetek a ki-, illetve bevándorló tapasztalatlan és járatMilyen mélységig hasznosíthatjuk a föld kincseit?*

A föld mélyének kikutatása és kincseine.c megszerzése már ősidők óta az emberi kultúra egyik legfontosabb feladatai közé tartozott. A mig azonban régebben a bányász főképen csak nemes ércek alakjában kereste a föld kincseit, addig újabban a bányatermékek nagy változatossága mellett a kőszén képezi a bányászat legfontosabb tárgyát. Különösen emelkedett a szénbányászat jelentősége a gőzgép feltalálása óta. Azt mondhatnánk, hogy a szénbányászat fejlődése egyszersmind a nagyipar fejlődésének fokmérője is.

Mintegy 100 évvel ezelőtt az egész föld kerekségén mindössze néhány millió tonna szenet bányásztak évenkint, addig ma már az egész földön bányászott szén mennyisége az egy milliárd tonnát meghaladja, melynek értéke közel 15 milliárd korona.

Ötven évvel ezelőtt a bányászott ércek értéke jelentékenyen meghaladta a szén értékét és ma már jólehet az ércbányászat is óriási mértékben fejlődött, mégis a szénbányászat messze fölülmúlja azt. Az ércek között összérték tekintetében ma is az arany áll első helyen, melynek évenként termelt értéke kerekszámban 2 milliárd koronát tesz ki, tehát csak körülbelül 1/7 részét teszi a kőszén értékének. A többi ércek pedig ennél is jelentékenyen kisebb értéket képviselnek.

* Politechnikai Szemle legújabb számából.

Manapság termelt bányatermékek óriási mennyisége természetessé teszi, hogy helyenként igen nagy mélységekbe kell a bányásznak leszállnia, hogy célját elérje. Még mintegy 40 évvel ezelőtt 500 méteres akna mélységek majdnem csodaszámba mentek. A régiek (rómaiak) még ott sem értek el nagyobb mélységeket, a hol évszázadokon át folytattak bányászatot. A régi idők tökéletlen technikai berendezései már aránylag csekély mélységben a számtalan felmerülő akadállyal szemben felmondták a szolgálatot és a további előrehaladást lehetetlenné tették. Mindenekelőtt régebb időben tehetetlen volt a bányászat a bányában összegyülemleni szokott nagyobb mennyiségű viz ellenében, ha azt valamely vízszintes oldaltárna segélyével elvezetni nem lehetett. Ma már sok száz lóerős gőzszivattyuk is működnek, melyek percenkint 20—30 ezer liter vizet is felemelnek egészen 1000 méter magasságra, amire persze régebben, a midőn még emberek vagy lovak által hajtott járgányok képezték az egyedüli hajtóerőt, gondolni sem lehetett. Egész hasonlóak a haladások a bányatechnika egyéb eszközeiben (szellőztetés, robbantás, fúrógépek stb.) is. Ezen csodás tökéletességű segédeszközöknek köszönhető, hogy ma már sokkal nagyobb mélységben lehet még gazdaságos bányaüzemet folytatni, dacára annak, hogy a munkabérek előző századokhoz képest körülbelöl megtízszereződtek, rr.ig ellenben a legtöbb érc értéke jelentékenyen csökkent (ezüst!)

Azok az akadályok, melyek a bányászatnak lefelé való terjeszkedése elé állottak, ma már tehát a technikai segédeszközök tökéletesedése folytán nagyjában el vannak hárítva és ma már oly mélységekre lehetett lehatolni, melyekben egészen más már nehezebben leküzdhető akadályok is lépnek fel. Ismeretes ugyanis az az általánosan elfogadott föltevés, hogy a föld belseje folyékony izzó tömegből áll. Ezt bizonyítják a vulkánikus kitörések, de még inkább a meleg bányákban és mély fúrások alkalmával megfigyelt hőmérsékletek.

Mintegy 20—30 méternyi mélységben a föld hőmérsékletére az évszakok változása már nem bir többé befolyással és itt a hőmérséklet már télen-nyáron egyforma és pedig körül-belül egyenlő a felszín évi átlag-hőmérsékletével. Ezentúl lefelé a hőmérséklet a mélységgel együtt állandóan emelkedik. Számos megfigyelés azt mutatta, hogy ezen hőemelkedés átlagban minden 33 méterre 1° Celsius. Ezt a mértéket nevezik geothermikus mélységfoknak. Természetes azonban, hogy ettől, sok helyütt eltérések is vannak, igy pl. ott, a fitol a közelben működő vulkánikus kitörések vannak, a hőemelkedés már 20—22 méterenként is kitesz l°-ot, viszont ott, a hol mély tengerek vagy tavak vannak a közelben, a geothermikus mólységfok 50, sőt egészen 125 méternyire is megnövekedett. Ott tehát, ahol a geothermikus mélységfok normális és a föld felszínén az évi átlagos hőmérsék 10°, ezer méter mélységben az állandó hőmérséklet körülbelül 40°, kétezer méter mélységben körülbelül 70° és háromezer méter mélységben körülbelül 100°, vagyis ezen mélységben már a viz normális nyomás mellett forrásba jön. Ebből az következne, hogy ebben a mélységben már nin-