Ungvári Közlöny, 1910. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1910-10-22 / 43. szám
2. oldal. XT’ ng váii jEZ ö z 1 ö n y 1910. 43. csak most kell szigorral föllépni? A rendőrkapitány ismert tapintatosságának rovására kevésbbé írjuk föl a drákói büntetés alkalmazásának igénybevételét, hiszen utóvégre, ha az alispán dörgedelmes, sőt a rendőrséget egyenesen meggyanúsító átirata nyomán a felsőbb hatóság parancsának engedelmes- kedve, vagy talán annak kedveskedve, lehetetlenül szigorú büntetéseket szab ki, csak érthető elkeseredésből fakadó kötelességet teljesít, — de hogy e tekintetben a szélsőségig jutott, midőn a köztisztasági és közegészségi szabályrendelet alkalmazásával, amely 40 korona maximális pénz- büntetést állapit meg, már elsőben is 20—50 sőt 100 korona pénzbüntetést rovott ki, ezzel nem barátkozhatunk meg, mert lehetetlenül magas és érzékenyen érintő büntetésekkel még alispáni parancsra sem szabad a polgárságot vexálni! S nem lett volna szabad oly embertelen szigort gyakorolni a kapitánynak különösen az alispáni fekete táblára került esetekben, amikor a büntetéssel sújtott felek, még a felebbezési joguktól is el lettek zárva, mert vájjon ki merészelt volna a legsúlyosabb ítélet dacára felebbezni, mikor a felebbezés a feljelentő alispán elé kerül, aki másodfokban ítélkezik s akinek szilaj haragját már a feljelentést tartalmazó jegyzőkönyvben érezték az elitéltek. Szomorú közigazgatás! Felfordult állapotok! Ahol a másodfokban ítélkezni hivatott hatóság játszsza a feljelentő szerepét is, mintha a kir. ügyész, aki bűnügyekben a vádat képviseli, ítélő biró is volna egy személyben! S történik ez a nagy embervadászat, ez a nagy hűhó oly körülmények között, mikor nyilvánvaló, hogy a felsőbb hatóságnak a város közegészségi és köztisztasági ügyébe való beavatkozása csak azért vált szükségessé, mert eddig kevésbbé gyakorolta ellezőrzési jogát és kötelességét s maga is elnéző volt, most pedig egyszerre könyörtelenül rendet akar. Ez a hajsza azonban a város lakosságát ne keserítse el, legalább most, amikor a fenyegető veszély ellen okszerű védekezni, hogy féltő gondossággal megoltalmazza egészségét. Majd sora kerül, amikor a közönség fog leckét adni a hatóságnak a modern felfogásról s a méltányosságról. . . Reflexiók az „Egyhuzamban való tanítás“ cikkre. J?ályin, okt. 11. A kérdés előttem már elcsépelt dolog, amennyiben más helyeken 2—3 cikket is írtam róla, azonban Fedor néptanító úrral, e lap 28. sámában ismét felvetvén a már nem éppen uj kérdést: kénytelen vagyok ismét foglalkozni vele. Igyekezni fogok a tárgyilagosság határán belül maradni Fedor néptanító urnák e tárgyú cikkére reflektálva. Tudja a nagyközönség, hogy ma még a legtöbb helyen az u. n. megosztott, t. i. délelőtt és délutáni tanítási idő van gyakorlatban és pedig délelőtt 3—4 óra, d. u. általában 2 óra van tanításra szánva, amely éppen elég sok, de régi gyakorlat lévén a nagyközönségnek semmi hozzászólása nem volt a dologhoz. Circa 5 éve, hogy Elek Gyula kolozsvári ig. tanító ur szives volt a XX. századot ezen szerinte nagy horderejű kérdéssel megajándékozni. Sokan hozzászóltak már a kérdéshez, nálunk pl. Grigássy Károly ig. tap. ur az Ungmegyei Alt. Néptanító Egyesület jubiláns közgyűlésén, amelyen ugyan csekélységem nem vett részt, azonban tudomásomra jutott, hogy Grigássy színién kontra foglalt állást a kérdésben. Hát én szintén ellene vagyok a mostani tanítási idő megváltoztatásának, mert ezt helyesebbnek tartom, mindjár elmondom igen röviden, hogy miért. Egyes urak, mint Fedor ur is azt mondják, A hogy a középiskolában bevált, aztán hogy ma már a közigazgatásnál, bíróságoknál, tanfelügyelőségnél is egyhuzamos munka van gyakorlatban. Azonban ha más hivatalokban bevált a munkaidő más beosztása, ebből még abszolúte nem következik, hogy a népiskolában is beválik. A középiskola pedig nem népiskola. Vegyük tekintetbe, hogy ott már sokkal fejlettebb test- szervezetüek a növendékek, akik kibírják akár egy fél nap is ülni egyhuzamban, de 6 —12 éves gyermekektől ezt nem lehet kívánni és nem is célszerű hygenikus szempontból sem, de nem paedagogiai oldalról sem. A középiskolába járó tanulók és azok szülei örömmel fogadhatták az egyhuzamos tanítás behozatalát már csak azért '' is, mert ők akkor érzik magukat legjobban, ha nincsenek tanórán, t. i. nem kell drukkolniok délután az elégtelen érdemjegy bejegyzésétől. De népiskolában igazán nincs értelme, sőt éppen a F. ur által annyira hangoztatott érdek, t. i. a gyermekek es szülői érdek követeli a mai tanítási idő fenntartását. Nem tartozom azok közé, kik a mai tanítási időt és egyéb tanügyi rendtartást abszolút tökéletesnek tartják, mindazonáltal az újításnak csak akkor zengek hozsánnát, ha az valóban hézagpótló és szükséges. Népiskolát véve alapul a kérdés helyes elbírálásánál, azt mondhatjuk, hogy a mai, akár az állami, akár felekezeti tanterv mellett a kérdés meg nem oldható anélkül, hogy a taneredményt nagymértékben ne kockáztatnék. Nem vihető ki a felekezeti osztatlan népiskolában, hol a tanítók nagy részben az^" illető felekezet énekvezérei, (kántor) kik téli időben sokszor fél 10-ig is templomi szolgálatot teljesítenek, amely körülmény is roppant sietésre készteti a tanítót, mert 7*2 óra a tanítási időből elesvén, a tanító kénytelen 5—10 perccel minden Egy modern mindenttudó. Semmi sem jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, a mely a müveit embernek ismeretköre és a mindennapos szükségletté vált ismeretek roppant kiterjedése között van. Az embert arra hajtja a szüség, hogy többé-kevésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dolgaiban teljes és biztos képzettséget akar szerezni. A tudományok többi területeit kénytelen elhanyagolni, a polihisztor ma már körülbelül a lehetségek sorába tartozik. Viszont azonban az élet minduntalan vet fel olyan problémákat, melyek megoldásához okvetlen szüksége van mindenkinek szakmájától távoleső ismeretekre. Ezt az elmondást a modern ember úgy egyenliti ki, hogy tart magának a könyvespolcán egy saját Ikülön mindenttudót, aki tud mindent, amire gazdájának szüksége lehet és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg minden felvilágosítást minden fölmerülő kérdésre. Ez a mindenttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a mindennapi élet számára való feldolgozója. Nagy kultúrájú nemzeteknél a lexikonnak különböző típusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. különbségei szerint s egy-egy nagy lexikon valóban encziklopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azonban jóformán csakis a nagy, számos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erőfeszítések ebben az irányban még a múlt század első felében történtek, de sikerre csak a legújabb időben jutott az ügy. Csaknem teljesen el volt azonban eddig hanyagolva egy másik lexikon-tipus, amelynek pedig gyakorlati hasznossága talán fontosabb a nagy lexikonokénál is : a kisebb terjedelmű, de ép azért könnyebben kezelhető kézi lexikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hirtelen egy adatra, egy tényre vagy sürgős felvilágosításra van szüksége, a nagy lexikon czélszerütlen- nek bizonyul, mert a czimszók roppant tömkelegében idő kell, a mig rábukkan a keresett címszóra s ha megtalálta is, oly bő és hosszas ismertetést talál, a mely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájékoztatásra. Ez adja meg leginkább a kézi lexikon szükségét. Munkám vagy olvasmányom közben fennakadok egy adaton, amelyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban sem időm, sem nyugalmam, bogy az illető tárgyról hosszas értekezéseket olvassak. Csak azt az egyetlen adatot keresem, a melyre szükségem van, hogy aztán tovább haladhassak. A nagy lexikon a maga túlságos bőségével nem ilyenkorra való, itt a kisebb kézi lexikon segit, a melyben hamar megtalálom, amire szükségem van és azonnal rábukkanok arra az adatra, amelyet keresek, anélkül, hogy fölöslegesen töltenem kellene az időt. A nagy lexikon bővebb felvilágosításai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A nagy lexikon tulajdonképen enciklopédia a mely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, amelyet az ember sohasem keres lexikonban, mert nem szükséges keresni, úgyis tudja. Talán még az elemi iskolában tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanyagolhatja el az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azonban, amely csupán gyakorlati célokra törekszik, bátran ellehet és el is van nélkülük, mellőzi őket, mint fölösleges ballasztot, a melyet úgysem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus használhatóságát kipróbálhatta mindenki. Ha meg van is könyv- szekrényemben a kézi lexikon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikonhoz fordulok előbb s csak ha nagyon bő felvilágosításra van szükségem, fordulok a nagyhoz. A kézi lexikon jobban a ’kezem ügyébe esik, állandóan ott tarthatom íróasztalomon, megtalálni benne, amit keresek, alig kerül több időbe, mintha megnézem az órámat. Ilyen mindig kezünk ügyébe eső kézi lexikont ad ki most a Fraklin-társulat. Címe : A Franklin Kézi Lexikona. Szerkesztésének irányitó oka az, amennyire az embernek csakugyan szüksége van, amennyit csakugyan keres a közönség a lexikonban. Minden fölösleges dolgot elhagytak belőle, hogy fölvehessenek minden szükségeset. Mindent abban a terjedelemben adnak, ahogy szükséges ^4 mellőzik a tájékozódást megnehezítő tulbőséget a nélkül, hogy mellőznének bármit is, amire szükség lehet. Bizonyára nem könnyű feladat volt megállapítani ezt a helyes mértéket, de a mai élet kívánalmainak s a mai műveltség teljes anyagának helyes ismerete alapján fényesen sikerült ez a nehéz feladat. A Franklin Kézi Lexikona i.y módon megbecsülhetetlen gyakorlati segédeszköze lett a müveit magyar embernek. A nagy lexikont arra nézve, akinek megvan, kiegészíti s arra nézve, akinek nics meg, pótolja. A Franklin Kézi Laxikona az adatok megbízhatósága és pontossága dolgában is a legnagyobb gonddal van kidolgozva. Szerkesztősége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmája körén belül a legnagyobb lelkiismeretesség-) gél és gondossággal végezték feladatukat, úgy, hogy a lexikon adataira nyugodtan támaszkodha- tik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tartós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel, száznál több színes és fekete képmellékletekkel, Ízléses és erős kötésben. Az ember szívesen lát maga előtt, az Íróasztalán, kézikönyvei közt három ilyen rokonszenves külsejű, okos kötetet. Az ára A Franklin Kézi Lexikonénak mindössze 54 korona. Megszerzése tehát senkire sem jár nagy anyagi nehézséggel. Minden jel arra vall, hogy hamarosan nagy kelendősége lesz s úgy meggyökerezik minden házban, hogy müveit magyar ember meg sem lehet nélküle.
