Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-29 / 5. szám
2_ oldal. 1910. 5. TJ' n g v a r i ZKZ ö z 1 ön y hogy a megye azon várakozásának, mellyel kérvényét beadta, megfelelve legyen. Az 1875. XXXVI. t.-c. 4. §-ának második bekezdése az e tárgyra vonatkozó intézkedések megtételével nem a miniszterelnök urat, hanem az igazságügyminiszter urat bízta meg ; én tehát azt hiszem, hogy ha a kérvényt egyáltalában figyelembe veendőnek tartjuk, úgy az nem a miniszterelnök urnák, hanem az ezen iutézkedésekkel megbízott igazságügyminiszternek adandó ki s ennélfogva egy módositvánnyal vagyok bátor a t. ház elé járulni, kérvén annak elfogadását. (Helyeslés.) A módositvány igy hangzik: Mó dositvány Ungmegye közönségének a képviselőház kérvényi bizottsága által beterjesztett kérvénye tágyában : „Az 1875. évi XXXVI. t.-c. 4. §-a utolsó bekezdésében rendelt intézkedésnél leendő felhasználás végett kiadatik az igazságügyminiszternek.“ Beadják: Bernáth Dezső, Mocsáry Géza, Kende Péter, Totr.csányi László. Mocsáry Géza : Tisztelt képviselőház ! Min- denekelőt ki kel jelentenem, hogy sem Ungmegye bizottsága, sem pedig mi a megye képviselői nem óhajtjuk azt feltétlenül, miként Ungmegye csak úgy és azon esetben látassék el törvényszékkel, hogy a jelenleg egyesitett Ung, Bereg- és Ugocsa- megyék beregszászi törvényszéke helyeztessék Ungvárra, nem óhajtjuk pedig ezt azért, mert Bereg és Ugocsa egyesült megyéknek lehetnek jogos, és könnyen indokolható igényeik egy külön törvényszékhez, mi pedig annyira tisztelői vagyunk az igazságnak, hogy másoknak jogos igényeit még a mi előnyünkéi sem szándékozunk megzavarni. A megyei felirat egyedül azt hangsúlyozza, és mi is annak kívánunk érvényt szerezni, hogy Ungmegye politikai székhelye Ungvár egy külön törvényszékkel látassék el; szemben azon törvényekkel könnyen felvethetni ezen kérdést, hogy ezen kívánságunknak,ha a beregszászi székhely megmaradt, elég nem tehető, mert hiszen mindkét hely nem látható el törvényszékkel, mert akkor a törvényszékek száma egygyel szaporittatnék; ezen kérdés felvethető ugyan, mert hiszen egy törekvésnek sok mindenfele akadályt lehet útjába állítani, de jogosan, s megállhatóan azon ellenvetés nem tehető, mert az 1875. évi 36-ik t.-c. 1. §-a azt mondja, az első fokú kir. törvényszékeknek megállapított száma 64-re leszállítható vagyis más szavakkal ezen törvény meghatározza a minimális törvényszéki számot, de ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy 64-en felül több törvényszék ne létezzék, vagyis nincs megkötve a kormánynak abban a keze, hogy a 3 évi tapasztalásból merített tanúság, és adatok alapján a végleges törvényszéki székhelyek megállapítása iránt beterjesztendő törvényjavaslatban 64 székhelynél több fel nem vétethető. Ezt szükségesnek láttam azért előrebocsájtani, nehogy beregi szomszédaink céljaik kivitelénél bennünk veszélyes versenytársat lássanak, s minket jogos aspiratióinkba félreértett érdekeik veszélyeztetése miatt akadályozzanak. Bernáth Dezső képviselőtársam módositvá- nyunkat ugyan már kellően indokolta; de én azt szükségesnek látom statisztikailag még bővebben támogatni. A midőn szerencsés voltam e tárgyban 1875. év szeptember havában interpellálni, már akkor a kormány hivatalos adataival kimutattam, hogy az ungvári törvényszék feloszlatása indokolatlan és elhamarkodott volt; ekkor az igazságügyiminiszter urnák adott a tisztelt ház igazat; most az idő, a 2V2 évi tapasztalás és az ezen alapuló, és cáfolatot nem tűrő statisztikai adatok nékem fognak igazat adni; s mert hiszem s feltenni akarom, hogy a tisztelt többség akkor, mikor nem kabinetkérdésről van szó, az igazság elől nem szokott elzárkózni, hinnem kell azt is, hogy ezúttal a tisztelt többség is nékem igazat fog adni. De szóljanak a minden ékesszólást felülmúló s leginkább meggyőző statisztikai adatok. A beregszászi kir. törvényszéknek 1876. és 1877. évi ügyforgalma ezen adatokat tünteti fel: 1876. évben az Ung, Bereg és Ugocsa vármegyéknek egyesitett törvényszékénél beadatott 7900 drb váltó és csőd ügy; 7026 db rendes per, 5226 db úrbéri és vegyes ; ebből esett Ungmegyére 5357 db váltó és úrbéri vagyis 689|0; 4473 db rendes per, vagyis 64°|0, 3252 úrbéri és vegyes vagyis 63°|„; beadatott 6993 bűnügyi db, eset ebből Ungmegyére 3587 vagyis 52%; 1877. évben beadatott 6818 váltó és csőd; esett Ungmegyére 4789 db vagyis 70%, 9259 db rendes perből esett 5376 vagyis 58% úrbéri és vegyes 6243 db, esett ebből Ungmegyére 3958 db, vagyis 65X; bűnügyi 5473 drbból esett 2568 db vagyis 51%; az 1876 évi egész forgalom tét 28385 darabot, ebből esett átlag Ungmegyére 17132 db vagyis 61 százalék, ekként az egész forgalomból esett Ungmegyére majd s|3 rész akkor a mikor Bereg- és Ugocsamegyék csak 1|s részben vannak képviselve. Ha már most azt vesszük, hogy Bereg- és Ugocsa megyék mintegy 25Q mértfölddel nagyobbak mint Ungmegye, mintegy 40000 lélekkel többet számlálnak Ungmegyénél, s mindamellet a forgalmi kimutatásban csak l|3 résszel vannak képviselve, úgy beigazolva látom azon feltevést a melyből kiindultam, t. i. azt, hogy a mi jogaink teljesen jogosultak. Hiszem s nem is kétlem, hogy sikerült állításom valódisága felől a tisztelt házat begyőzni; de erre igen sokan azt mondhatnák ez mind szép és igaz is, de fájdalom itt is, mint sok más szép, és igaz dolgoknál előállhat a financiális non pos- sumus. Ezen feltolulható, s minden esetre számba- vehető nehézséget is igyekezni fogok könnyen eloszlatni, a beregszászi törvényszék áll jelenleg 1 elnök, 9 biró, 5 jegyző, 2 joggyakornok, 1 iroda- igazgató, 2 irodatiszt, 16 írnok s dijnokból s 3 ügyészből, ha már most tekintettel az ügyforgalom nagyságára azon létszámot csak megfelezzük, s Ungvárra helyezzünk 5 birót, 3 jegyzőt, 1 irodatisztet, 1 joggyakornokot, 8 Írnok s dijnokot s 1 ügyészt, akkor kell még 1 elnök, 1 irodaigazgató s 1 ügyész, ez tenne 5400 frt többlet kiadást; de ha vészük, hogy azáltal az ungvári járásbíróság telekkönyvi osztályánál 1 albiró feleslegessé váland az teszen 1200 frt megtakarítást; s ha vesszük azt, hogy a bűnügyekben a tanuk részére most legalább 3000 frtnál -több adatik ki mint azelőtt ? az egész megtakarítás tenne 4200 frtot, s igy a kormánynak valósággal csak 1200 forintal kellene többet áldozni, ez pedig szerintem nem pénz akkor, mikor az igazságszolgáltatás megjavításáról, egy nagyobb város s egy középnagyságú megye jólétéről van szó, azt hiszem hogy ily esetben a megtakarítás nem vezetne az anyagiság javítására, de ellenkezőleg megkárosítására ; ajánlom a módo- sitványt ezek alapján elfogadásra, s kérem legyenek már egyszer igazságosak. A képviselőház azonban a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el, ami nem egyéb volt, mint a kérdésnek elodázása. A nagy esőd. — Palásthy Sándor bukása. — Sátoraljaújhely, jan. 21. Amiről hetek óta suttogott a fáma, a hét elején bekövetkezett. Palásthy Sándor színigazgató letette a dirigensi pálcát és leküzdhetetlen anyagi nehézségeket adván okul, a társulat további vezetésétől visszalépett. És ez a csőd, mellyel Palásthy Sándor 66 embert dobott oda a legkeservesebb bizonytalanságnak, egyben annak a rendszernek a csődjét is jelenti, mellyel a szinügyi bizottság — minden óvatosság és minden komoly gondosság hijján — járt el akkor, amikor Palásthy Sándor- % nak adta oda az újhelyi színházat. Menjünk végig ezen a szomorú histórián. Rengeteg hozsánna fogadta tavasszal Palásthy Sándort, a helyi újságok eléje szórtak minden szépet és a szinügyi bizottság — figyelemre sem méltatva komoly és reális pályázatokat — sietett Palásthy Sándornak lekötni a színházat. Ugyan- / akkor, amidőn dr. Farkas Ferenc munkácsi direktor is pályázott és aki, ha megkapja a színházat, visszaállíthatta volna a régi és egészségesnek bizonyult kerületet. De pályázott Szabó Ferenc nyitrai színigazgató is, aki meg Ujhelynek Nyitrával való társítása kapcsán, egy hatalmas, életerős szinikerü- letet hozhatott volna össze. De a szinügyi bizottságnak csak Palásthy Sándor kellett. Az a Palásthy Sándor, aki nem adhatott semmilyen garanciát arra, hogy megfelelő kerületet hoz össze és fedezheti a maga erejével az esetleg sikertelen kisérleCsalogatás. Kis kertemben sétálva egyedül, Hol illatos Cyprusok virulnak, Hol sűrűn bokrozó rózsafák Egymást csókolva ölelik át. A pacsirta is zeng az ágon Édeskés kis dalokat, Csicseregj te kis madárka — fér, oh jer, az én hazámba ! Itt meglesz minden, kis pacsirtám, Amit csak szived megkíván. Párodra itt is lelsz, bár idegen hazába, Diszlő virágok édes otthonába. .* Ábránd. Elmélázva járok virágövezte parton, Hol szinpompás virágok diszlenek utamon, Hol erre, majd arra tekintek s mindenütt: Virág és csak virág ölelkeznek együtt. Testem összerezzen: erőskaru férfi Lázasan ölel át s ajkamat érinti. . . Elcsattan a csók, az első szerelmi csók . . . Valóra ébredek. Ő rám néz téveteg’ Nem te vagy, oh nem az, akit én keresek. Ráday Jancsika. Enyém leszel! Enyém leszel! Nincsen oly gát utamban, Mit lelkem át ne törne, hogyha kell; Enyém leszel, az álmaim susogják És nézz, oh nézz a csillagokra fel: Ez az én sorsom, a te végzeted. Az alkotó is úgy akarja, érzem, Hogy bírjalak, szeresselek. Király, országok, kincsek birhatója Nem versenyezhet szivedért velem, Oh nincs halandó, a ki diadallal Győzhetne szenvedő, vad lelkemen. Enyém leszel! Habár te mást szeretnél is, Megtámadhatják érted az eget, Enyém leszel, az én szép büszke párom, Senki másé a föld felett! Enyém leszel: csókod csak engem éltet, Enyém leszel: mig vágyban ég szived. A te csókodból és ölelésedből Nem jut ki másnak senkinek. Enyém leszel, ha máskép nem, halottan, Patyolattisztán, márványhidegen, Vagy itt lobogsz el boldog lángolással — Szerelmes, vérző szivemen. Meleg szobában. Pár évtized óta incselkedik már a természet a tudósokkal és kalendárium mesterekkel. Enyhe, szelídnek jövendölt napokon jégvirágokat teremt, és a régi három „fagyos szent“ napon megmosolyogja a gondoskodó kertész félénkségét. A természettel szemben van küzdés, lehet némi győzelem, uralom soha. Nem akarom elrontani a kalendáriumok repu- táczióját, sem üzletét, nem is vonom kétségbe prófétai látásukat, de a tapasztaláson okulva, el- fogadom a német közmondást: „Trau, schau, vem 1 Alig van vége az idei aratásnak, nyakunkba szakad valami északról ide került hideg eső, és elmossa a nyarat úgy, mintha soha sem láttuk volna mosolygó arcát. Aztán hirtelen savanyu képet vág az idő, és az ősz kezd hosszú prédikációt tartani a múlandóság felől. El sem végzi az utolsó szót, nem ügyelve a kalendáriumra, nem respektálva a szónokot — kelletlen szél-füttyel szakítja félbe az őszt, és durván mond egy „fagyos“ jó reggelt a — tél. Hej, pedig nem mindenütt szívesen látott vendég. Persze szeretik, marasztalják a korcsolyázó fiatalok, bálba vágyó lányok, tüzifakeres- kedők, de az az utca-sarkon didergő árva gyerek? . . . Csak legjobb most a meleg szobában. Meleg szoba ?... Mennyi kedves pongyola költészet fekszik e
