Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1910-04-30 / 18. szám
1910. 18. XT n. g v a r i 12Z ö z 1 ö n y 3. oldal. község tagjait értekezletre hívta egybe, hogy politikai magatartásukról határozzanak. Az ülésre meghívták Visontai Somát, a város volt képviselőjét is, aki újra föllépett Ungváron. Az elnök azon kezdte, hogy figyelmébe ajánlotta Visontainak, hogy az ungvári zsidók egy része belépett a munkapártba, kérdi tehát, mit szól ehez és általában mi a nézete a munkapártról ? Visontai erre körülbelül ezeket mondotta: A kakas. Nem, nem ; én ezeket sohasem keresem. S ha mégis netalán találok, kegyesen Csirkéimnek adom otthagyva megvetőleg. A fácán. Hát akkor folyton folyvást kapargatván Mit keresel ? a földet A kakas. És előre hirdetve győzedelmét Dalom oly tiszta, büszke, parancsoló felettébb, Hogy reszket rá a látkör s pirulva a szavam Fogadja 1 A fácán. Chantecler 1 A kakas. — Hogy mit szólok hozzá? Csak annyit, hogy csodálkozom! Csodálkozom azért, mert a zsidóknak már volt egyszer dolguk ilyen munkapárttal. Egyiptomban, mikor a zsidók szolgaságban, elnyomatásban tengődtek, az akkori kormány a békés munkálkodás jeligéje alatt verte béklyóba a zsidó népet. A zsidók szabadságát, jogait az egyiptomi kormány épp úgy elkobozta, mint ahogyan a jelenlegi kormány el akarja kobozni a magyar nemzet törvényekben lefektetett jogait a függetlenséghez és önállósághoz. Én csodálkozom, hogy akadnak zsidók, akiknek természetében van a szabadság és függetlenség szeretete ősidőktől fogva, akadnak zsidók, akik éppen ahhoz a párthoz csatlakoznak, amely a szabadságnak és a függetlenségnek valósággal ellensége. Mélységes csend fogadta Visontai szavait. Néhány percnyi szünet után egy heves munkapárti felállt és azt kérdezte Visontaitól, milyen álláspontot foglal el a képviselőházi verekedéssel szem ben. Visontai erre igy felelt: Ösmerik önök a zsidó néptörténelmet ? Tudják önök azt, hogy Mózes mit követett el népének szabadságát védelmezve ? írva vagyon, hogy Mózes, mikor látta, hogy egy egyiptomi munkafelügyelő egy rabszolgasorsra alacsonyitott zsidót korbácsával véresre ütlegelt, botot ragadott és haragjában azt a felügyelőt agyonverte. Nos uraim bennünket is rabszolgasorsra akarnak juttatni a munkapárti felügyelők. Jönnek, hogy a magyar nemzetet Ausztria rabszolgájává tegyék, jönnek vakmerőén, cinikusan és akadnak emberek, akik feléjük dobnak egy pár könyvet, egy pár ténta- tartót . . . Hát ez nagy bűn, de valóban az-e, ha a célt nézzük, a célt és az eszmét, melynek védelmében eldobtak egy pár tentatartót. Rettenetes dolog. De mikor Mózes népe védelmére kelt, gyilkolni is kész volt. Majd a választás eredménye fogja megmutatni, hogy Visontai biblio-politikai citátumai fején találták-e — az ellenjelöltet? Színházi apróságok. Olxantecler.-A. nap Icelte. Rostand immár világhírre emelkedett drámája II. felvonásának III. jelenetéből a legel- ragadóbb, legpoétikusabb részt van alkalmunk az eredeti szépségeivel versengő fordításban közölni. A fordítás Jánosi Gusztáv vál. püspök, nagyprépost avatott tollát dicséri: A kakas. Nézz végig rajtam, Fácán s ha szemügyre veszed A termetem, talán feléri majd eszed, Hogy ki és mi vagyok? Körvonalam elárul, Hivatásomra ismersz a testem alkatárul. Nézd, mint a trombita, teremve úgy vagyok, Mint eleven vadászkürt görbére hajtva, hogy Kerengjen bennem és utat úgy törjön a hang, Rendeltetésem ez, mint úszás a halnak. Várj ! . . . . S tudd meg, hogy kevély s türelmetlen vagyok S ha karmaimmal a fűben kapargatok, Azt hiszed, hogy ez itt most valamit keresgél... A fácán. Noshát szemet, magot, egyebet mit keresnél ? A kakas. Helyet, hol lábam megvetem. Mert megvetem a lábam, ha kezdem énekem, Nézd csak ! A fácán. Igaz. A tollad majd felborzolod aztán. A kakas. Nem éneklek, ha csak nyolc karmam felszakasztván A gyepet s félre rúgván kemény kövecseit, A jó, fekete földet lábaim meglelik. A drága hazaföldhöz szegezve, azt szorítva Gyújtok dalomra .... Fácán, és dalom fele titka Ezzel megfejtve már . . . nem olyan ének ez, A melyet úgy tanul, keres az énekes, Úgy szívjuk, mint a nedvet az édes anyaföldbül És mikor ez a nedv a torkomban össze, felgyűl És végül, mikor az ihlet reámszáll, megragad, S a hajnal rezgve ott vár a sötét bolt alatt: Megreszketek, miként fa lombja, galyja végig, Elkezdve tarajomtól a toliam hegyéig, Szükség van reám, érzem, meg kell görbítenem Még jobban trombita, vadászkürt termetem, Beszél bennem a föld, mint ölében a csigának, Többé már nem vagyok csak holmi tollas állat, Szócső vagyok, egy arra kirendelt harsona, A melyen át égbe száll a föld harsogó szava! Chantecler 1 A fácán. A kakas. És ez a kiáltás, mit a földről Föl-föl az ég felé a fény szerelme küld föl, Szilaj szerelmi szózat arany valamihez, A mit az emberi nyelv nappalnak nevez, S melyért minden eped: fenyő, hogy lássa törzsén, A görbe gyökerek feltúrta gyalogösvény Mezszönyegén; a zab gyönge szárlevelén, A legkisebb kavics legkisebb szemcséjén. Dalom dala mindnek, ki gyászolja éjszakán át Fényét, színét, tüzét, gyöngyét és bokrétáját. Kiáltásomban esd a harmat megeste rét, Hogy ékesítse végre minden füve hegyét Egy-egy piciny szivárvány. E szózatban az erdő Nyílásaira egy-egy fényes foltért könyörgő. E kiáltás, mely rajtam keresztül át Tör a kék égbe föl hallatva jajszavát, Szava mindannak, a mi mélységnek lakja mélyét, Megfosztva napvilágtól s nem tudva mily bűnért; A fagy szól, félelem, unalom benne mind, Kinek elszedte az éj szerszámját, fegyverit; A rózsa, mely remeg sötét magányban ülve, Száradó széna, mely kívánkozik a csűrbe; A rozsdásodni kezdő kasza, sarló, melyet Aratólány, kaszás a fűben kint feledt. Mind, a mi szép, fehér és unja, hogy nem ragyoghat: És minden faja a sok ártatlan baromnak, Kiknek titkolniok nem kell a tetteik; A patak, mely óhajt láttatni fenékig, — S mert oh éj, megtagad még a saját munkád is, — A tócsa, mely csillogni kíván, de még a sár is Mely száradását várja és földdé lenni kíván; Csengő szava mezőnek, a mely zöld bársonyán Látni szeretné, hogy nő árpája, vagy búzája; Virágos fának, a mely még több virágát várja; Zöld szőlőnek, hogy lássa bámulni oldalát, A rengő hid szava, mely várja utasát, Harsogó kiáltása végül a fény felé Mindannak, a mi szépség, egészség és mindazé, Ki dolgozni akar és dolgát, hogy vidámon Magam is, más is akarja látni napvilágon. S mikor megmozdul bennem napot hivó szavam, Tágítom, domborítom keblem hatalmasan, Hogy mint keblem nagyobb, hangom is hangosabbá Mielőtt égbe dobnám, egy percig szivemen Szorongatom tüzes, szent hévvel énekem; S mikor összeszoritom, hogy végre kiröpitsem, Az szent, hogy világnak fönségesebb tette nincsen. S törhetetlen hitem az, hogy az én kukuriko Szavamra összedül az éj, mint Jerikó ............. A Fácán (megrettenve) Chanteeler 1 Dalom cseng! Hasztalan Kezd alkudni az éj s szürkületet ajánlgat, Dalom cseng és egyszerre ................... Chantecler 1 A fácán. A kakas. Mily varázslat 1 Látom magam, hogy én is bíborvörös vagyok, És hogy én, a Kakas, fölkeltém a napot 1 * Vécsey Ilona búcsú fellépte. A „Mis- kolcz“ április 27-ről a következőket írja. Ma búcsúzott el a miskolci közönségtől Vécsey Ilona, a társulat egyik legkiválóbb művésznője, a drámák és színművek hősnőinek leghivatottabb interpre- tálója. Harmadik éve, hogy a miskolci színtársulatnál működik s ez alatt a nálunk talán hosszú idő alatt a színházlátogató közönség osztatlan elismerésére és szeretetére tette magát érdemessé, önerejével s művészetének elsőrangú kvalitásaival vívta ki magának ezt a tárgyilagos és tiszta motívumokból fakadt elismerést, amelynek életrekelté- sénél, ébrentartásánál s megnyilatkozásánál nem volt szükség semmiféle mesterséges eszközökre, semmiféle — nálunk nem idegen — forszirozá- sokra, közbenjárásokra. Valamint, hogy semmiféle — sűrűn felbukkanó intrika, bántó mellőzés sem volt képes a közönség állandó érdeklődését és figyelmét felléptei iránt, elismerő rokonszenvét alakításai iránt gyöngíteni vagy elhomályosítani. Minden egyes fellépte és alakítása igazi művészi esemény volt, a melynek Vécsey Ilona eredeti egyénisége, önálló és biztos felfogása adott individuális kifejezést és meggyőző erőt. Egyszerűségében is bensőséges, közvetlenségében is drámai tudott lenni. A miskolci közönség sajnálattal látja Vécsey Ilona távozását, aki annyi sok tiszta művészi élvezetet nyújtott neki s aki messze kimagaslik a vidéki színvonal méreteiből. Mai búcsufellépéseként Lengyel Menyhért szenzációs sikerű darabjának, a Taifunnak „Kerner Ilonáját“ játszotta. Azt a szerepet, amelyet ő kreált nálunk, amelynek igazi alakját ő mutatta be a miskolci közönségnek. Kerner Ilona szeszélyes, lobbanékony, ravasz, izzó szenvedélyű lényét a Vécsey Ilona tökéletes művészete értette meg velünk és ennek tudjuk be nagyrészt, hogy a vidéki városok sorában nálunk volt olyan páratlan nagy sikere Lengyel Menyhért színes, megrázó, nagy igazságot hirdető drámájának. A mai est is az övé volt teljesen. A második felvonásbeli nagy jelenetében impozáns módon bontakozott ki színjátszó művészete ; Vécsey Ilona szuggerálta a közönséget, mely mint egyetlen nagy, csillogó szem követte őt játékának minden árnyalatában, minden finom mozzanatában. Vécsey Ilonának sok tapssal és szép virágcsokorral mutatta ki a közönség háláját és elismerését. * Egy egér — mint vendég. Egy egér, egy egészen szürke, jelentéktelen, tucat—egér megunta nyárspolgári életét és operett-babérokra vágyott. Művészi szereplésének céljára nem választott jelentéktelenebb helyet, mint a miskolci nemzeti színház színpadát, ott is épen a vasárnap esti előadáson, pont a Luxemburg grófjának tizenötödik előadásán. Ez nem vicc. Egy vezércikk komolyságával jelentjük olvasóinknak, hogy a vasárnap esti előadáson, Kormos Ilonka és Sarkadi Vilmos „Gimbelem—gombolom“ duettja után egy kecses, primadonna-allűrökkel felruházott, babéréhes egérke futott végig a színpadon. Ez a „tulszereplés“ cseppet sem hozta zavarba a két szereplőt. (Majd őket fogja egy egér zavarba hozni 1) Kormos Ilonka felkiáltott: — „Jaj be kedves!* Sarkadi ráteritette Bris- sard-köpönyegét és megfogta, mire Kormos Ilonka kijelentette, hogy nagyon ügyes. — Mint kitanult csirkefogó csak tudok egeret fogni! így kiáltott fel Sarkadi a közönségnek harsogó kacaja és zugó tapsa közepette. A jubileumi egeret Sarkadi Vilmos kitömeti.
