Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-23 / 17. szám

2. oldal.

Ungvári Közlöny

1910. 17.

Ezt a csúnya, undorító taktikát átlátta a városban mindenki s ennek tulajdonítható, hogy a munkapárt egyik vezető tagja, a Kereskedelmi Csarnok elnöke: Hámos Aladár meggyőződést akart szerezni, igaz-e az a munkapárti állítás, hogy Beck Gyula a jelöltséget elvállalni nem akarja. Hámos Aladárnak köszönhetjük, hogy mindenki előtt meztelenül állott a való tényállás, mikor általa nyilvánosságra került, hogy Beck igenis az ungvári mandátumra számított s arról egyáltalán nem volt alkalma nyilatkozni, hogy a jelöltséget el nem vállalja. Becknek ezen tartalmú távirata zavarba hozta a munkapárti nagyfejüeket, de a Kereskedelmi Csaronk gyűlése valósággal konsternálta őket. Hamar szalasztottak kiküldötteket Budapestre, de már a helyzetet javítani nem lehetett, Beck Gyula önérzetesen elutasította a felkínált jelöltséget, Jeszenszky államtitkár sem akart más jelöltet adni, szóval azok az urak, akik hárman az ungvári kerületet képviselték, leeresztett orral jöttek haza, miután előbb legalább a Sándor Pál merkantilista támogatását kérték ki Nehrebeczky György számára.

Most tehát úgy áll a helyzet, hogy Nehrebeczky a munkapárti jelölt, aki már városunkban is időzik egész héten át és végzi az obiigát viziteléseket, de tényleg a munkapárt nem hirdette ki hivatalosan jelöltjének s csak a lapunk múlt számában leirt pucscs utján lett ungvári képviselő- jelölt. De mit törődnek nálunk mindezzel! A fő, hogy végre nyíltan lehet már véleményt nyilvánítani a — kormány jelöltje mellett. Mert, amig nincs definitiv, hivatalos jelölt, addig lehet kiabálni, lármázni: hogy csak merkantil jelöltet fogadunk el, csak ilyenre szavazunk, Nehrebeczkyt nem fogadjuk el, mert agrárius — de mihelyt a kormány Nehrebeczkyt jelöli képviselőnek s ragaszkodik hozzá, megszűnik az elenállás, mert ha a kormány kívánja: a fekete már fehér, az agrárius pedig merkantilista.

Nem vitatkozunk, el is hiszszük, hogy Nehrebeczky nem agrárius, de kérdjük, szabad-e intelligens választóközönségnek olyan negligálásával, olyan semmibe vevésével tenni, cselekedni, jelöltet hozni, kikiáltani, kuliszszák mögött paktálni, politizálni, küldöttségezni s végül mintha mi sem történt volna, csendben meglapulni és a választókat még csak annyira sem méltatni, hogy a sok szaladgálás és huza-vona okáról tájékoztassanak! Hát ilyen csak Ungváron történhetik, ilyet csak beteg, önérzethiányban szenvedő, gerinctelen egyének képesek nyugodtan eltűrni 1 . . .

Ám ha nehány ember a hatalom kedvéért a feketét is fehérnek képes elismerni, a kereskedők zöme Beck Gyula jelölésének erőszakolt háttérbe szorítását továbbra is sérelmesnek tekinti s a megindult akció nem maradt abba. Ennek egyik jele az, hogy a legközelebbi napokra a Kereskedelmi Csarnok ismét rendkívüli közgyűlésre lesz egybe- hiva, hogy elfoglalt álláspontjához híven egyenes és határozott nyilatkozatot tegyen Beck Gyula jelöltségének elejtésével szemben. Ugyancsak a kereskedők akciójára vezetendő vissza az is, hogy Ungváron dr. Lederer Sándor volt kereskedelemügyi miniszteri titkár pártonkivüli demokrata programmal képviselőjelöltképp szóba került és mostnevezett hajlandónak nyilatkozott a jelöltség elvállalására.

A személyi kérdések különben Ungváron még ninesenek végleg elintézve, annyira, hogy Nehre- beczkynek esetleg két jelölttel is fog kelleni megküzdeni. Az mindenesetre valótlan, mintha Visontai Soma a jelöltségtől visszalépett volna. Illetékes helyen ez a kósza hir megcáfolást nyert. Visontai a legközelebbi napokban Ungvárra érkezik és megkezdi körútját a kerületben. Legelső útja Szered- nyére fogja vezetni, ahol szerdán mutatkozott be ellenjelöltje Nehrebeczky is, aki a község előkelőségeit látogatta meg.

Nagykaposon már erősen folyik a választási küzdelem, s ami felette szomorú, oly korruptak a viszonyok a kerületben, hogy Bernáth Zoltán komolyan foglalkozik a visszalépés gondolatával. A kerületben a függetlenségi párt talaja azonban oly erős, hogy ha Bernáth a jelöltségtől vissza is lép, akár Egry Ferenc, akár Tóth Lajos, vagy Minay István biztos sikerrel vehetik fel a küzdelmet Kende Péterrel szemben. Kende különben folyó hó 17-én Csapon tartott mintegy 300—400 választó jelenlétében programmbeszédet, mely alkalomból Ung- várról is sokan elkísérték őt útjára. A politikai gyűlés a községháza udvarán délután 3 órakor lett megtartva és rendben folyt le, bár nagyobb rendzavarástól tartottak. Kende Péter beszédje nagyobb lelkesedést nem keltett és szinte többet érdemelt

volna meg, mint aminőben része volt, ugyannyira, hogy ha ungvári hívei nincsenek vele, minden lelki emotiő nélkül, pár perc alatt zajlott volna le az előkészített pártgyülés.

A szobránci kerületben még teljes csend uralkodik. Egy verzió szerint gróf Sztáray Sándor még sem lép fel ezen kerületben, hanem gróf Széchenyi László volna helyette a jelölt, ez a hir azonban megerősítésre szorul. Még az sem bizonyos, hogy Csuha István fel fog-e lépni. Ezen kerület sorsa a jövő hét végén fog csak eldőlni.

A nagybereznai kerület jelöltsége tekintetében is meglehetős bizonytalanság észlelhető. A kormány hivatalos jelöltje Dr. Katona Sándor az Omke. titkára volna, de ennek személye ellen a kulisszák mögött, úgy mint annak idején Beck ungvári jelöltsége ellen, titkos intrikák működnek, úgy hogy nem tudható még, ki. fogja magának a kormánynál a hivatalos jelöltséget kiküzdeni. Szó van Tahy Endre személyén kívül Leövey Sándor és Dr. Pásztélyi Jenő jelöltségéről is. Ki lesz a jelölt, pár nap múlva nyilvánosságra kerül.

Papirostiizoltás és emberélet.

Az ember ha a vidéki lapokat böngészte most, lépten-nyomon szem elé tűnt, hogy ez meg az az alispán vagy polgármester minő szigorúan rendelkezett a tűzrendészet javára. Természetes, éppen most amikor Ököritón az a rémes katasztrófa történt. Hogy miért van az a gyakorlat, hogy a szigorú rendelkezésekre csak egy-egy nagyobb szerencsétlenség szolgáljon okul, azt tessék a közigazgatás szerveitől megkérdeni.

Itt vármegyénkben is a bálok, táncmulatságok alkalmából a tüzrendészeti óvintézkedések szigorú betartása tárgyában a vármegye alispánja a következő rendeletet intézte valamennyi főszolgabíróhoz, Ungvár város polgármesteréhez, valamennyi községi elöljárósághoz és körjegyzőhöz:

„Az ököritói megrendítő szerencsétlenség a tüzrendészeti szabályok megtartásának megdöbbentő intő példája. Tüzhalált szenvedett szerencsétlen embertársaink számának kinhalála kell, hogy elsősorban a tűzrendészet felett őrködő, magyar véreink testi épségét, életét nemcsak hivatalos kötelességből, de ember- és fajszeretetből óvó és védő hazafias hatóságokat döbbentse meg, de egyúttal kell, hogy védelmükre bízott honfi- és embertársak érdekében kifejtett tevékenységüket az emberszeretet nevében megkétszerezze. Ennek hatása alatt nemcsak hivatalos, hanem hazafias kötelességére, emberbaráti érzületére hivatkozással és bizalommal hívom fel Cimet, hogy az ököritói gyászeset intését megértve és átérezve, ha kell, hivatalos kötelességen tulmenőleg az oltalmára utalt embertársak feletti gondoskodás megkétszerezésével, hazafias kötelességgel hasson oda, hogy erélyes óvintézkedései, ellenőrzése által az ököritói gyászeset megismétlődésének még a lehetősége is kizá- rassék. Azon meggyőződésben, hogy Cim hazafias kötelessége tudatában a tüzrendészeti óvintézkedéseket, illetve azok feletti ellenőrzést a legszigorúbban fogja foganatosítani, különösen kiemelni csakis azt kívánom, hogy bálok, táncmulatságok megtartását csakis tüzmentes, belső tűz kitörése esetére kellő számú tágas vészkijárattal ellátott helyiségekben, a rendelkezésére álló rendőri, illetve csendőri erő előzetes értesítése és annak ellenőrzése mellett oly kérelmezők részére engedélyezzen, a kik részéről megvan a kellő garancia arra nézve, hogy a biztonsági intézkedéseket szigorúan betartják. Ez utóbbi tekintetből utasítom a járási fő- szolgabirákat és a községi elöljárókat, hogy faluhelyeken a tánctermet, annak díszítését a tánc- mulatság megkezdése előtt vizsgálják felül s az épület anyagához és állagához képest az arra nézve veszélyessé válható lampionokat, papír és egyéb gyúlékony díszeket a mulatság ellenesetbeni betiltásának terhe alatt távolítsák el, s minden óvintézkedést felelősség terhe alatt megtegyenek arra nézve, hogy a netalán mégis kitörő tűz azonnal elfojtható s a mulatók akadálytalan menekülése biztosítva legyen.“

Az ököritói katasztrófa láthatólag felrázta a vezető köröket azon közönyből, melylyel a tűzrendészet iránt évek hosszú során át viseltettek. E közöny mellett igen kicsiny volt azon lelkes harcosok tábora, kik a tűzrendészet országos fontosságát tartva szem előtt, a mulasztásokat, a tűzrendészet fogyatékosságait ostorozni merték.

Most, hogy a 400 megpörkölt s rettenetes halállal kimúlt magyart elvesztettük, most midőn

a tűzrendészet fogyatékosságának 400 mártírját könnyes szemmel siratjuk, most a tűzrendészet megreformálásáról álmodozunk.

A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség 10 év előtt készített egy tüzrendészeti törvényjavaslatot, mely 3'A évi pihenés után egy szak-ankéten le is tárgyaltatott. Azóta másfél év mult el s a törvénytervezet szép csendesen várja a jobb jövő hajnalát. Lehet, hogy most a 400 mártír halál- hörgése csodát fog mivelni s a tüzrendészeti törvénytervezetet az illetékes helyen jobb sorsra méltatják. Társadalmunknak átka, hogy a bajokat csak akkor orvosolják, ha a borzalmas katasztrófák már bekövetkeztek. Óvatosan eljárni, a bajokat megelőzni, azt vagy nem értjük, vagy nem akarjuk érteni. Örökös politizálásra van időnk, azonban az ország polgárainak élet- és vagyonbiztonsága olyasmi, amire drága időnkből egy percet sem áldozhatunk. Ez közéletünk rákfenéje 1 Sokat beszélünk, bankettezünk, politizálunk, de igen keveset teszünk.

így vagyunk a tűzrendészettel 1

A tűzrendészet a társadalom mostoha gyermeke. Alig van ember, aki azzal komolyan és behatóan foglalkozik, de azért minden atyafi ért hozzá, akárcsak az oskolamesterséghez. Az egyes tüzesetek alkalmával tapasztalhatjuk, hogy a jelenlevő laikus közönség éktelenül lármázva körülállja a tüzet s hol jobbra, hol meg balra szeretné dirigálni a tűzfészek körül szorgoskodó csővezetőt. Közönségünk akkor érdeklődik a tűzrendészet, jobban mondva a tűz iránt, amikor az vígan lobog, vagy amikor egy nagyobb tüzkatasztrófa általános megdöbbenést kelt.

Az 1888. évi 53.888. szám alatt kibocsátott tüzrendészeti kormányrendelet a tűzrendészeten sokat nem javított. Ami ma van, az csak egyes ügybuzgó, lelkesülő, szakképzett egyén munkája. Vegyük szemügyre a falvakat, a városokat. Sok helyen még tűzoltót sem láttak. Ahol pedig van valami, az minden esetre egy-két egyén ügybuz- góságát dicséri. Sokszor e lelkes kisded csapat tevékenysége is hajótörést szenved. Látjuk azt minden téren! Ahol a tűzrendészetnek nincsenek apostolai, ott nincs tűzoltóság s a tűzrendészetről csak akkor elmélkednek, ha a virágzó falvakból romhalmaz lesz.

A tűzrendészetet az 1886. XXII. t.-c. 21. §. g) pontja értelmében a község kezeli s e célból megfelelő szabályrendeletet köteles megalkotni. Kerek 24 év telt el azóta, de e rendelkezésnek vajmi kevés foganatja lett. A mindenkori kormányok sorra gyártották a tűzrendészetbe vágó rendeleteket, de tüzrendészeti törvényt nem alkottak. Sőt! Milyen nehézkesen megy egy szabályrendeletnek a jóváhagyása, magában is rettenetes.

II. József császár 122 évvel ezelőtt belátva a tűzrendészet fontosságát, kiadta a kőfallal körül nem vett helységekre idevonatkozó tüzrendészeti rendeletét, mely négy fejezetben feíölelte mindazt, ami az akkori felfogás szerint a tűzrendészet fogalma alá volt foglalható. Ezen fejezetek között szembe tűnik leginkább az első, amennyiben már akkor, tehát 122 év előtt foglalkozik a megelőző tűzrendészettel.

És ma, 122 év múltán is tűzrendészetünk csakis rendeletekben találja éltető erejét. Ma nincs tüzrendészeti törvényünk. Ez pedig egyenesen azért van igy, mert senki sem törődik a polgárok élet és vagyonbiztonságával ügy, amint azt a mai korban elvárni lehetne.

Hány tüzkatasztrófa lett volna megakadályozható, ha a megelőző tűzrendészet elveit szigorúan végrehajtják. Avagy az ököritói tüzkatasztrófa nem lett-e volna megakadályozható, ha a táncteremül használt csűrben legalább egy hordó viz áll rendelkezésre ?

De én Istenem! ki gondoljon még ilyesmire! A község ? A felsőbb hatóságok ? Igaz, hogy a tűzrendészetet a község kezeli, de ebből még nem magyarázható ki az, hogy azt értenie is kell. És itt a felelősség kettős sulylyal nehezedik a hatóságok vállaira. Ha a nép az ő együgyüségében nincs tisztában tetteinek következményeivel, a hatóságok kötelessége a népet vezetni, tetteit irányítani. Ha a hatóság táncengedélyt ád, érdeklődjék azon hely iránt, ahol a táncot megtartani kívánják s körülbelül hány ember fog ott megjelenni ? A rendezőség jelentse be, milyen tüzrendészeti óvintézkedéseket foganatosítottak a megelőző tűzrendészet szempontjából, a hatóság pedig csendőrei által ezt ellenőrizze. A hatóság kiadott tüzrendészeti rendeletéinek foganatositásáról is gondoskodjék s e tekintetben teljes szigorral járjon el.

S mintha végig az egész vonalon megmoz