Ungvári Közlöny, 1910. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-02 / 14. szám

2- oldal.

TT ng vári HHZ ö z 1 ö a 7

1910. 14.

esett küzdelemnek, mellyel a választójog megvalósításának ez a mai parlament ellentáll.

Meddő, hiábavaló azoknak az erőlködése, akik felismerték ugyan a közjogi jélszavak kártékony és nemzetrontó hatását és a magyar országgyűlést munka-, eredményes munkaképessé akarják tenni az általános, titkos választói jog megalkotása nélkül. A vétkességgel határos tévedés ez azok részéről, akik ezt komolyan akarják; mert a par- lamentárizmus súlyos betegségben senyved, csak gyökeres gyógymóddal lehet segíteni rajta. Egészen uj alapokra kell fektetni, a kiváltságon százezrek helyett a nép millióinak széles vállaira kell azt építeni, hogy minden küzdelmében, veszélyében és harcaiban megingathatatlan, biztos alapja legyen.

Gábor Mózes.

Választási mozgalmak.

A nemzeti munkapárt megalakult. Utcai tüntetés.

A függetlenségi párt népgyülése.

Mozgalom a vidéken.

Ungvár, április 2.

A mint múlt számunkban jeleztük volt,, úgy történt. Az ungmegyei munkapárt hatalmas számarányban megalakult Ungvárt husvét hétfőjén. A Korona termét zsúfolásig megtöltötték azok a helybeli, továbbá a vidékről: Kisgejőcz, Hosszú- mező, Csap, Daróc, Alsó- és Felsődomonya, Turja- remete stb. községből ide sereglett választók, akik tömegesen csatlakoztak a Nemzeti Munkapárt zászlója alá.

Ha a szemlélő szétnézett a Korona termében az alakulás kimondása előtt, ott látta a helybeli intelligencia igazán számottevő tagjainak nagy részét, a kereskedők zömét, az iparosok szép felvonulását a vármegyei és az állami tisztviselők nagy számát. Ezek sorában ott voltak Sztáray Gábor gróf főispán, Rónay Antal főerdőtanácsos, Lőrinczy Jenő alispán, Kende Péter, Thuránszky Tivadar, Fejér Emánuel kanonok, Anderkó pénzügyigazgató, Bánóczy főjegyző, Kozma járásbiró, Gelsei Guttman Izidor, az ügyvédi, orvosi, tisztviselői kar számos tagja. A terem be se tudta fogadni az alakuló gyűlésre megjelenteket s a mellékhelyiségeket is meg kellett, nyitni. Ám ez Üngváron nem sokat bizonyít, mert bizony a függetlenségi gyűlésen is sok ellentétes gondolkodású és pártállásu egyén vett részt, épp úgy mint a munkapárti alakuló gyűlésen.

A gyülekezés folyamán a Korona előtt az utcán a fiatal nemzedék néhány tagja le s fel járkált, a szokásos abcugolás hangoztatásával. E közben a Kereskedelmi Csarnokban időző Visontai Soma volt képviselőnk a Csarnokot elhagyva, Vidor Marczi s nehány párthive kíséretében a Bercsényi szállóban lévő lakására tért.

A politikába a szavazatnélküli fiatalság és az utca népe is beleszólt, amiről alább adunk tudósítást. E helyütt kifejezést kell adnunk azonban annak a helytelenítésnek, hogy az utca népe, ha érdeklődik is a felszínre jutott politikai mozgalmak iránt, s annak kifejezést kíván adni, tegye ezt oly határok között, hogy az botránynyá ne fajuljon, mint ahogy ezúttal történt. Mert meglett és számottevő embereket insultálni, kénhidrogén folyadékkal leönteni, sőt kövekkel megdobálni, még sem járja. Utóvégre a haza jóvoltának előmozdítása, tartozzék egyik bár a Függetlenségi Párthoz, a másik pedig a Nemzeti Munkapárthoz, mindenkinek egyaránt ideálja, igyekezzünk tehát egymást eszmékkel, de nem tettlegességekkel felvilágosítani. Ez szól úgy a függetlenségieknek, mint a munkapártiaknak, akik állítólag kezdeményezői voltak a tettlegességeknek, amelyek különben a biróság előtt is folytatást nyernek.

Érdekes, ami különben megszokott dolog, hogy a hétfői ungvári mozgalom lefolyásáról, némely napilap részére felhígított valótlanságokat tartalmazó tudósítást küldtek Ungvárról. A Munkáspárt megalakult a maga módja szerint, 70 csendőr sem cirkált az utcákon mint írva van s a tüntetők száma bizony messze állott a több ezer embertől, rendre pedig két csendőr és néhány rendőr ügyelt föl. A hírlap olvasó közönség jól mulatott az efféle tudósítások felett.

Ezzel rátérünk a Munkapárt alakulására.

A pódiumon megjelentek sorából kiemelkedett Popovics Miklós ügyvéd, üdvözölte a megjelent választókat, felkérve őket, hogy a pártot megalakítsák. A Munkapárt elnökévé BradácS Gyula kir. közjegyzőt ajánlotta. Az élénk éljenzés elhangzása után a megválasztott elnök többszöri helyeslésekkel megszakított a következő enunci- ációt tette:

Bradács Gyula : Mélyen tisztelt uraim és polgártársaim !

Mintegy kilenc évvel ezelőtt történt, hogy hasonló kitüntetésben részesítettek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy sem akkor, sem most nem kerestem, nem is remélhettem, mert érzem, tudom, hogy erre semmi érdemem. De van egy körülmény, melyet mindenkor szem előtt tartok, a kötelességérzet. Ezt követem tehát most is. Ha önök, uraim, velem parancsolnak, ez előtt meghajolva, az elnöki széket elfoglalom azzal a kérelemmel, hogy engem ebben a tisztemben támogatni méltóztassanak.

Fogadják hálás köszönetéin kifejezését és azon biztosítást, hogy az önöknek ma kifejezésre jutó politikai hitvallását, miként a múltban, úgy a jövőben is mindenkor hűséggel és ingadozástól ment őszinteséggel fogom képviselni. Ezek előrebocsátása után mindnyájukat szívélyesen üdvözölve, az ülést megnyitom.

Tisztelt alakuló gyűlés! Mielőtt napirendünk tulajdonképeni tárgyára áttérnénk, engedjék meg, hogy politikai életünk közelmúlt tanulságaira egészen röviden és objektive reflektálhassak.

Köztudomású tény, t. uraim, hogy Ungvár- megye közönségének nagy többsége mindenkor Deák Ferenc politikai örökéhez, vagyis a 67-es alaphoz csatlakozott. Ennek igazolására 1901. máj. 27-én éppen e teremben gyűltünk egybe, mely alkalommal általános helyesléssel találkozott azon elnöki kijelentésem, hogy igenis a 67-iki kiegyezés azon szilárd alap, melyen a király és nemzet békejobbot fogva, szeretett hazánk, — oly sok megpróbáltatás után — végre az alkotmányos és békés fejlődés biztos révébe juthat.

De hát ez kilenc év előtt volt, mikor az obstrukciót, az exlexet és áldatlan következményeit még alig ismertük, most pedig ezek alkotmányos életünknek már állandó rémei.

És dacára ennek, t. uraim, sokan vannak ma a volt hívek közül is, kik e szilárd alapot kétségbe vonják, mert úgymond : öt évvel ezelőtt a 67-es politika kisebbségre jutott. Mi igaz 67-esek viszont ezt vonjuk kétségbe, mert öt évvel ezelőtt nem a 67-es politika bukott meg, hanem a nemzet egy része — már előzőleg, a hangzatos ígéretek és jelszavak által megtévesztve — egy oly küzdelembe sodortatott, a mely — a mint mondják — csak látszatra dolgozott, és melyben a vezérek rakták le elsősorban a fegyvert és pedig a 67-es alapra.

Hogy és miként történt mindez, t. uraim, mindnyájan tudjuk. Elvesztettünk csaknem tiz évet a haza javára szolgáló produktiv munkából, melynek következménye lett, hogy e végnélküli stagnálásból való kibontakozás reménye mindjobban elhalványult s a nemzet vezérei összekülönböztek úgy, hogy alkotmányunk egyik főszerve, a parlament is teljes holtpontra jutott és éppen ma nyolc napja, egy olyan durva fináléval végződött melyet minden párt elitéit és mely alkalmas arra, hogy e nemzet alkotmányos érettségét az egész művelt világ előtt kompromitálja.

És mindezeken felül a nemzet és királya között oly szükséges egyetértés teljesen megingott és pedig a 67-es alapnak alólról történt folytonos támadása folytán — a nélkül, hogy bármely párt különösebb eredményt mutatott volna fel, mert hatalomra jutva, be kellett látnia, hogy édes hazánk belviszonyai és az európai nemzetközi helyzetre való tekintettel ez idő szerint, csak a 67-es alapon mozdíthatja elő a haza és a nemzet közjavát.

Tisztelt uraim 1 Az elmondottak fonalán két tény állapítható meg, első sorban egész alkotmányos életünknek és ebből folyólag közgazdasági, ipari, kereskedelmi viszonyaink, szóval erkölcsi és anyagi érdekeinknek állandó és végnélküli stagnálása, másodsorban pedig az ezek fellendítésére oly szükséges nemzet és királya közötti egyetértés megingása.

Nos, igen t. uram, ez évtizedes válságos helyzetbe bármiként is hangoztassuk a jelszavakat és lelkesedést, végre is belefáradt, beleunt e nemzet nagy része. Ma már nem a pártszenvedély szitása, de békés, céltudatos, hasznos munkára,

valamint királyával való bizalomteljes összhangra van szüksége a nemzetnek. E célok elérését és ápolását tűzte ki feladatául az ország szivében megalakult Országos Nemzeti Munkapárt és pedig lelkes hive és kezdeményezője gróf Tisza István által ajánlott és közismert határozati javaslat alapján. Tisztelt Uraim! Miként a kibocsátott rnóghi- vóból is értesülni méltóztattak, mi azon célból jöttünk itt össze, hogy ezen országos nemzeti munkapárt programmja alapján az ungvármegyei nemzeti munkapártot úgy a haza, mint a mi szü- kebb azánk javára megalakítsuk, ahhoz férfias nyíltsággal és hazafias buzgalommal csatlakozva, a párt zászlaját győzelemre vezessük. Ebből folyólag bátorkodom az előkészítő-bizottság által megállapított következő határozati javaslatok elfogadását ajánlani.

Határozati javaslatok

1. Az ungvármegyei nemzeti munkapárt megalakul.

2. E végből tisztikart és 300 tagból álló végrehajtó-bizottságot választ, ezt a további teen-, dők, valamint a járásonkénti szervezéssel és minden szükséges intézkedéssel megbízza.

3. Erről gróf Csáky Albin, az országos párt elnökét, továbbá gróf Khuen-Héderváry miniszter- elnököt és társait, valamint gróf Tisza Istvánt táviratilag értesíti, bizalmáról és támogatásáról biztosítja. (Felkiálltások: Elfogadjuk 1)

Ezek elfogadását tehát határozatilag kimondom, miből kifolyólag az előkészítő-bizottság javaslatához képest a tisztikar következő megalakítását ajánlom :

Alelnökké: gelsei Guttman Izidor, kölesei Kende Péter, Popovics Miklós és Thuránszky Tivadar urakat. Jegyzőkké: Gaar Iván, dr. Hackel Sándor, dr. Szabó József és Weisz Mór urakat. (Elfogadjuk !) a végrehajtó bizottságot pedig, tekintettel a nagyszámú jelentkezésre, az előkészítő bizottság megállapodása szerint az összeirt 300 taggal megalakítani javaslom. (Elfogadjuk.) Kimondom tehát, hogy e javaslatokat elfogadni métóztattak.

Tisztelt Uraim I Ekként pártunk és tisztikara megalakítva lévén, méltóztassék megengedni, hogy pótlólag még egy bejelentést tegyek. Ha körülnézünk vármegyénkben, egyrészt sajnosán, de másrészt felemelő önérzettel kell megállapítanunk, hogy más boldogabb vármegyékkel szemben, kik hatalmas pártfogókkal rendelkeznek, mi egyedül csak a magunk erejére vagyunk utalva. E helyzetünk hátrányaiból egyet kívánok kiemelni, régi sérelmünket, a törvényszék kérdését. Nyíltan elismerem, hogy egészen jogosult a kétely, mely e kérdés felemlitését kiséri, de talán mégis enyhíteni fogja ezt, ha bejelentem, hogy illetékes helyről felhatalmaztak annak közlésére, hogy az ungvári törvényszék ügye az uj kormány részéről nemcsak hogy nem fog elodáztatni, hanem mihelyt a parlament megfelelő munkaképessége helyre áll, mint régi, közismert, jogos követelmény, minden más ezzel kapcsolatba hozott törvényszéki kérdéstől elkülönitve, a legjobb indulattal fog kezeltetni és tárgyalás alá bocsáttatni.

óhajtom, adja a Gondviselés, hogy ez a mai egyesülésünk szeretett hazánk és királyunk javára szolgáljon. Éljen a haza! Éljen a király 1

Azután az egybegyült választók közkívánatára kölesei Kende Péter szólt röviden, majd dr. Szabó József, kinek hosszabb beszédjét élénk érdeklődéssel hallgatták, bár vehemens kifakadásait és invek- tiváit a függetlenség országos emberei és eszméi iránt, még a munkapártiak sem helyeselték.

Dobrovszky József iparos beszédjében sérelmeket sorol föl, amik a koalíciós kormány alatt a kisiparosokat érték. Az adótörvény, a munkásbiz- tositó törvény emelik az iparosok bajait, s bár elismeri, hogy helyes, ha a kereseti adótörvényt mielőtt életbelépett volna, Lukács miniszter máris visszavonja, a mai kormánytól és a Munkapárttól még sem reméli a sérelmek orvoslását.

Ezután elkészültek és feladattak a gróf Csáky Albin, gróf Khuen Héderváry és gróf Tisza István címére szóló üdvözlő táviratok, mire az elnök a gyűlést berekesztette.

Majdnem félórai időbe került, mig a teremben jelenvoltak a kapu alá le vonulhattak, A Korona előtt csendesség volt, bár nehány prononcirozott munkapárti itt is Abcuggal lett fogadva, nem úgy azonban a Rákóci-utca sarkán, a mely már tömve volt egyetemistákkal, mestersegédekkel és csőcselékkel, akik az alakuló gyűlésről ott elhaladókat abeu- golással inzultálni kezdték. A többiek között Rónay Antal miniszteri tanácsos felső kabátjára valamelyik mindenképen tüntetni akaró ifjú kénhidrogént ön-