Ungvári Közlöny, 1892. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-07 / 27. szám
Ungvár. 1892. Julius 7. 27. szám Tizennegyedik évfolyam s Megjelenik csütörtökön, s s Előfizetési ára: s s Kgész évre 4 Irt. > s Félévre 2 „ ; 5 Negyedévre I „ :> J; Egyes szám I0 kr. v 5 Az előfizetést s hirdetményi 5 ij díjak akiadóhoz küldendölf. \ I Szerkesztő és kiadóhivatal: \ ; Nagy-utcza, 86. sz. s s A lap szellemi részét s t illető küldeméyek a \ < szerkesztőhöz, intó ^ zendők. !; s Nyílttéri Tikiért 5 kr. $ í azetendö minden sző után. ) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: JOVANOVITS JÁNOS. Nagy a feladata, nagy a hivatása, visszaadni a békét az egyházmegyének, melynek pásztora, egybeterelni az elszakadt nyájat. Mi nem sikerül azonban Körös nagynevű püspökének ? Most a válás perczének küszöbén nem tud juk, vájjon örüljünk-e, vagy keseregjünk. Mert a mint igaz, hogy szivünk- mélyéből megvigasz- talódva örvendünk az érdem diadalának, a tehetség elismerésének, a munka méltányolásának; másrészt szomorúság fog el, hogy a jobbak legjobbját, a lelkesek leglelkesebbjét veszti el városunk. Az évek hosszú során át hozzánk forrt, mint a test a lélekhez. Vigasztalódjunk azonban, mert a kit elvesztett a város, megnyerte a haza, sínéit é'ni fog emlékünkben. Eszünkbe jut a lelkes férfiú, kinek lángbuzgalma vívta ki a Talpra Magyar viharos dallamával a „muszka“ város számára a babérkoszorút; eszünkbe jut az Erkelünnepély kimagasló jelenete és a szegény ruthén népnek igazi jóakarója. „És te Betlehem, Juda földe! épen nem vagy legcsekélyebb Juda főbbjei közt; minthogy belőled támad a vezér, ki népemet, Izraelt, kormányozni fogja.“ így a sz. írás! — s mi erősen hisz- szük, hogy a kisded körösi egyházmegye megadja a magyar Sionnak a várva-várt vezért, küzdelmes napjaink második Athanázát. L. inig egy oly tüneményszerü alak fog születni, oly láuglelkü hazafi, mint: KOSSUTH LAJOS. Legyen országos örömünnep e nap, melynek boldogságát fokozza, hogy az ünnepelt az Ég kegyelméből jóegészségben érhette meg e napot. Hadd kiáltsuk mi is bele az általános örömzajba „ÉLJEN KOSSUTH LAJOS!“ Karcz falvi. Kossuth Lajos születésének SO-ik évfordulója. Oiömünnepe lesz a magyar nemzetnek, nem pártünnep e/, hanem országos ünnep, melyben minden igaz hazafi részt vesz. Kossuth Lajos nagy hazánkfia ez év szeptember hó 19-én tölti be születésének ' 90-ik évét. Kossuth szelleme és lelke bejárta az egész országot. A párt- szellem háttérbe szorul, s az ország polgárait egy érzelem, egy gondolat hatja át, s millió torokból hangzik : „ÉLJEN KOSSUTH LAJOS!“ Hangzik pedig ez, a lelkesedés ama ünnepélyességével, megható benső- ségével, mely érezni engedi, hogy mi mindent fűz Kossuth Lajos dicső nevéhez a magyar. Most pedig, midőn a jóságos isten megengedte nagy hazánkfiának, hogy ily magas kort érjen ei, e napot nekünk e m- 1 é k ü n néppé, p o li t i k a i ü n n éppé kell emelnünk, mely a legszentebb eszmék kultuszával, felfrissítésével, megszilárdításával, mérhetetlen fontossági!. Ünnepelje az egész ország e napot, minden város, falu, község, minden kunyhó. Mert a lelkes éljeneket, melyek e napon elhangzanak az országban, meghallja a száműzött, hontalan ag remete. Megenyhitik szenvedéseit, megnyugtatják a felől, hogy a magyar nemzet, soha, de soha nem fog megfeledkezni jogairól és kötelességeiről, melyeknek védelmében és teljesítésében a legdicsőbb példát adta. Emeljük országos örömünneppé e napot a következőképpen : 1) E napon az összes templomokban fényes miséket tartsanak; 2. ) az a város, vagy község, mely még nem tisztelte meg magát avval, hogy Kossuth Lajost díszpolgárai közzé sorolja, e napon ne mulassza el azt pótolni: 3. ) a nagy emléknapon úgy a lőváros, mint az ország összes városai, községeinek ablakai kivilá- gittassauak ; 4. ) az iskolákban szünet rendeltessék el ; 5. ) a m. tud. akadémia válaszsza. meg rendes tagnak, miáltal csak nimbuszát emeli. 6. ) az összes megyékből egy nagy küldöttség menesztessék Turinba, hol szóval is tolmácsolnák a magyar nemzet ragaszkodását nagy fiához. 7. ) A nemzet közadakozásból létesítsen „Kosuth alapit,vány“-t, melynek évi kamatai kulturális és ma- gyarosodási czólra fordítandók. 8 ) Rakjuk össze fiilléreinket és emeljünk Kossuthnak szobrot. A francziák Hugo Viktornak életében emeltek emléket, miért ne emelnénk mi Kossuth Lajosnak, az élő titánnak szobrot, annak a titánnak, ki a világ szabadság, egyenlőség és testvériség buzgó apostola volt. Tegyük méltóvá e napot, a nemzet ezredéves múltjához méltóvá, mert elmulhatik újabb ezredév, A bortermelés Magyarországon (Vége) A borkereskedelem törvéuynyel való szabályozásánál a chémiának kétségtelenül nagy feladata van. Meg kell állapítania, hogy vannak-e benne olyan kártékony anyagok, melyek a természetes borban elő nem fordulnak, többet azonban egyáltalában nem állapíthat meg, legalább nem biztonsággal. Magyarország exporteurjei Svájczban érvényes elemezósi szabályok folytán egy időben sok igazságtalanságnak voltak kitéve, ami azoknak is sok kellemetlenséget s költséget okozott, míg kitűnt, hogy a chérnia a reáruházott feladatnak nem felelhet meg. Sok esetben boraikat gallizáltaknak nyilvánították, melyek tényleg nem voltak olyanok, és egy másik vegyészeti állomás csakugyan más alkatrészeket konstatált s az előbitől teljesen eltérő véleményt adott. Tekintettel tehát a borelemzés tétén tett eddigi csekély mérvű tapasztalatokra, ma még nem lehet pontos szabályzatot és törvényt e tekintetben alkotni, mert a vegyészeti állomás legjobb esetben csak véleményt nyilváníthat és nem szolgáltathat eskü által megerősíthető bizonyítékot. Pedig a jog szabályai szerint büntetést kiszabni csak ott lehet, ahol kétségtelen bizonyítók vau. E tekintetben Halló M., Budapest főváros vegyésze, ki szaktekintély, vegyészeti kérdésekben, a „Pester Lloydsban következőkép nyilatkozik : . . . „a műbornak megkülönböztetése a természetestől sok esetben lehetetlen, s egy oly törvénynek alkotása, melynek érvényt szerezni nem lehet, fölösleges“. Mindebből világos, hogy a műbortörvény a kereskedelemre s a termelésre nagyon könynen hátrányos lehet. Ha azonban a magyar kereskedelemnek a beviteli vámok leszállítása által lehetővé tétetik nagyobb mennyiségű olcsó borok megszerzése, akkor a borkereskedelem ez által kezébe kapja a leghatalmasabb fegyvert az esetleg keletkező műborgyástás ellen, mely csak akkor keletkezhetik, ha szükségletnek felel meg; ha pedig szükséglet, akkor kívánatos, hogy törvényes rendszabályokkal-ne akadályoztassák meg, míg a törvényesen meghatározandó határok közt mozog. Fontos közgazdagsági érdek, hogy a bor mint élelmezési ital maradjon, de ez csak akkor lehetséges, ha a fogyasztás, mint már kifejtettük, olcsó bornemekkel láttatik el. Ha ez nem tétetik lehetővé, akkor a bortermelés lu nyatlani fog ; sok ezer ember exisztenciája, kik a borforgalomból kifolyólag, más meg más alakban, akár közvetlen, akár közvetett adót fizetnek, lesz veszélyeztetve, s ez által az államháztartásban a fogyasztási, italmérési és egyéb adók csökkenése folytán érezhető hiányok fognak előállani. Tehát igen komoly, az életből merített ős elvi alapokon is nyugvó aggodalmak azok, melyek egy műbortörvény ellen szólnak, mindaddig, a mig az a kérdés nincs megoldva, hogy mi tartozik a bor helyes kezeléséhez és javításához s mi nem, s nagyon könnyen több kárt, mint hasznot okozhatna. A bornak okszerű javítása, úgy mint az Francziaország- ban van megengedve a termelőknek s kereskedőknek, nálunk is nagyon emelné azok vagyonát s adóképességét, annál is inkább, mert mai napság a gyakorlat embere a tudomány munkálatainak nagyobb figyelmet tulajdonit, mint azelőtt, s a borkópződés porces- susát annak egész folyamatában, annak okaiban és eredményeiben maga is tudja vizsgálni. A nagy bőriparnak nem elég annyi szabadság, a mennyi a kalitkába zárt madárnak van, amely bizonyos határok között szintén szabadon mozoghat. Hanem teljes szabadság ugyanazon a jogezimen, a melyen az más iparágaknak megadatik az általános törvények általános oltalma alatt, mert épen most várnak nagy feladatok ezen iparra, amelyeknek azonban csak úgy fog megfelelhetni, ha az állam libe.ul- lis törvényekkel támogatja, ellenben a bőriparnak minden korlátozása a jelenlegi visszonyok között csaknem egyértelmű annak megsemmisítésével. Az érdem diadala. Véghetetlenül nagy a Gondviselés! A parányi gyarló ember a mindennapiság szűk kőiében nem tudja fölfogni, hogy mily hathatósan, — mily foganatosán működik a szemmel ugyan nem láth itó, a tettekből azonban kidomboruló isteni kéz. Tagadják bár elvakultan eze- ren s ezeren a Gondviselés létét, a földkerekség, a történelem, az élet, a társadalom napnál ragyogóbban tükrözik vissza a nagy igazságot: Van biró a felhők felett! A repkény támaszték nélkül a földön kúszik, az ember a Gondviselés folytonos kalauzolása nélkül hasztalanul tör a magasba, mert szarnyaszegett sasként hull alá, az élet kicsinyes gondjai közepett tehetetlenül vergődik, kínlódik ; magára hagyatva a kétségbeesés jobban tnar- czangolja bensejét, mint az éhes keselyű a Kaukázus szikláihoz szegzett Prométheuszt. Valóban ha a Gondviselés nem törődnék a szegény hányatott emberiséggel, bízvást oda vethetnék, oda dobhatnék magunkat Schopenhauer kietlen, zord világának karjába, a Nirvána puszta ölébe. Van Gondviselés! Ezt érezzük, ezt gondoljuk, ezt mondogatjuk a nagy nap küszöbén, midőn városunk székesegyházának szentek-szentjé ben Kőrös nagy nevű püspökét a szentelt olajjal fölkenik, a kezébe adott pásztorbottal a nép tanítóját a hívek pásztorává avatják s az Üdvözítő szózatával eresztik egyházmegyéjébe: „Legeltesd juhiamat, legeltesd bárányaimat!“ Tegnap még véka alá rejtett világosság volt; ma a gyertyatartóból szórja szét sugarait; tegnap egyszerű pap, ma hívek pásztora, tanítója: tegnap a lépcső legalsó fokán rebegte imáját, ma a fényes trónon ül s onnan száll könyörgése a Mindenhatóhoz. Tegnap kerülték mint Jóbot, ma ünnepük. Oh megmérhetetlenek utaid isteni Gondviselés a te anyaszentegyházadban, egy tenyérnyi! elünkbe varázsolsz az egyház bölcsőjéből. Timotheust támasztottál köztünk, éltének virágjában, az ifjúság tüzével, a féríiuság éreti eszével s komoly higadtságával, az apostolok tanítványának lángoló lelkesedésével. Kőrös nagy nevű püspöke a szenvedések iskolájába járt, a türelem volt tanítója. Sokat küzdött, sokat szenvedett, de a pályát megfutotta; jó harezot harczolt, s megilleti fejét a szenvedés koronája, mert üldözték, vágták mindenfelől ; kigyót-békát kiáltottak rá, jo szándékát fonákul fogták föl s balra magyarázták, fején szántottak, gázoltak. Ellene tartottak mindenünnen a hullámok, de szólott az Ur, s a vihar elsimult, eljött a Vigasztaló, s a derék megkapta jutalmát, melyre nem áhítozott, miről nem is álmodott ugyan, hanem mit ezerszer megérdemelt. Azt a férfiút magasztalta föl a királyi kegy által az isteni Gondviselés, a kinek nem volt éje, nem nappala, midőn Isten ügyéről vagy hazájáról volt szó, a a ki törte-zuzta magát embertársai jóvoltáért. A munkás kapta meg bérét, a babféléteken, a rosszakaraton győzedelmeskedett a tehetség, s az Isten megmutatta, hogy van még igazság! Timotheus s Athanáz korával lép az apostolok nyomdokába, háta megett nagy múlttal, szemben nagyobb jövővel. Az ő korában más még csak tenni akar, ő már tett sokat, nagyon sokat, úgy hogy nemcsak szép szaváról ismerjük már, hanem szép tetteiről is. Melehisedek rendje s Krisztus szive szerinti pap ő, szegény híveinek atyja, gyárnolitója; kedves megjelenő sével hivatva van szeretetet, meleget árasztani boldogra-boldogtalanra még a visszavonások honában is.
