Ungvári Közlöny, 1892. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-28 / 4. szám
zétett bizonyítvány, mely így hangzik: ,112. sz.-hoz. k. i. 92. Ungvármegye alispánjától. Hatósági bizonyítvány. A midőn hivatalosan bizonyítanám, hogy Walser Ferencz budapesti ttizfecskendő gyáros cég az Ungvármegye községei részére szükségelt tűz- fecskendők és szerelvényeiknek árlejtés utján elnyert szállításánál mindenben pontosan és kifogástalanul megfelelt, egyúttal ki kell emelnem azt is, hogy nevezett cég vármegyénk érdekelt községeivel szemben szerződéses kötelezettségein felül elismerést érdemlő méltányos eljárást tanúsított. Miről a szállítócég kérelme folytán kiadtam ezen hatósági bizonyítványomat. — Ungváron, 1892. évi január hó 12-én, Kende Péter, alispán. (P. H.)“ * Vasúti szerencsétlenség. E hó 20-án az ung- vár-nyiregyházai vonalon összeütközés történt. A váltóőr szabálytalan sinállitása következtében a Csap felől Tuzsér állomásra közeledő 1314 sz. személyvonat azon vágányon robogott be az állomásra, melyen az 1313. sz. tehervonat állott. Az est homályában a mozdonyvezető későn vette őszre a veszélyt s igy történt, hogy a személyvonat teljes erővel nekirontott a tehervonatnak. A két mozdony összeroncsolódott, két személykocsi kisiklott s egymásra torlódott, & felügyelő-kocsi ezek felé jutott. Mint értesülünk, a fóke- zők az összeütközéskor fékbódéikból kiestek, az utasok pedig erős rázkódást szenvedtek. * Két vidéki család találkozván egymással, igen elhalmozák egymást a szívességgel. Szemrehányást tesznek egymásnak, hogy házuknál ritkán tisztelhetik egymást. Erre K. azt mondja H-nak, hogy ha elmegy egyszer hozzájuk, úgy fog ott mulatni, hogy kirúgja a falakat, mire K. azt a megjegyzést koczkáztatja, hogy ez épen nem is lehetetlen, mert lakása — faépület. * Országos vásárunk f. hó 25-én a fagyos hideg daczára élőnk volt. Élénkségét fokozta a vidéki választók megjelenése, kik közül a buzgóbbak kortes- toliakkal elárulták, hogy ki a vivát. Itt-ott nagyobb csoportok is összeverődtek s elég hangosan kifejezték nézeteiket, pártállásukat meg éppen nem titkolták. * Korteskedés áldozata. Egy zahari földmives múlt hétfőn (Ingvaron volt korteskedni. Mikor hazament — nem tudni, a guta ütötte-e meg, vagy megfagyott — annyi bizonyos, hogy eszméleten kívüli állapotban találták őt az utón, s mire hazarittók, meghalt. * A tűzifa, melynek rosszaságát és drágaságát I a múltkor ecseteltük, még mindég oly rósz és drága mint akkor volt. Ha a Kir. kincstári erdőbivatal ön hibája miatt nine* abban a helyzetben, hogy jobb fát, adhasson, úgy legalább azzal enyhítse az általa előidézett nyomoré állapotot, hogy ne aknázza ki uzsorás zsidók módjára a helyzetet, hanem adja a rossz fát azon az áron, a menyit ér. Egyébiránt arról értesültünk, hogy van itt a kincstári fatelepeken jó tűzifa is, de ezt a ftirészmalom bérlőjének adják fél áron, ki ezt a szomszéd megyékbe szállítja és nyer rajta minden befektetés és koczkáztatás nélkül ölenként 4 frtoí. Ez igy tél idején oly embertelen eljárás,amely ellen, úgy a fővárosi sajtóban mint az illető miniszter előtt meg kell tenni közönségünk részéről a megfelelő lépéseket. Ha nem lesz segítve a bajon, mi e tárgyban népgyiilést fogunk összehívni. Irodalom. A„Vasárnapi Újság“ január 14-iki száma 25 képpel, a köve.- kező tartalommal jelent meg : „Károly Salvator fóherczcg.“ (Arcz- képpel.) — „Anyám emléke-“ Költemény Fejes Istvántól. — „Egy magyar-bolgár népköltési gyűjtemény.“ — „Házasság éhségből.“ Elbeszélés. Irta Jókai Mír. ( Goró Lajos rajzaival) — Clarence herczeg.“ (7 képpel: 1. Albert Viktor Clarence és Avondale her- ozege. 2 A walesi herczeg családja 2. Albert és György királyi herozegek mint kötél fonó matrózfiúk. 4. A herozegek tanulószobájukban, 5. Átmennek a Dee folyón. 5. Elefántvadászatra indulva 7- A 10-ik huszárezred kivonulásán. — „György angol királyi her. czeg.“ fArezképpel.) — „Egy éjjeli kirándulás.“ Bret Harte elbeszélése. (Képpel.) — „I. Napeleon. és kora.“ (Képpel : Josefine császárné, midőn meghallja férje válási szándékát.) — „Választási mozgalmak Budapesten.“ (6. képpel. Kimnaeh Lászlótól, Csorna Károlytól és Goró Lajostól. A Podmaniczky-párt lakomája. Kaas Ivor programmbeszéde. Herman Ottó programmbeszéde stb. A jelölt bevonulása a vasúti állomástól szánkókon.) — „Az egyiptomi alkirály anyja.“ (Arazképpel.) — „Guy de Maupassant.“ (Arczkép pel.) — „Magyar utazó Ausztráliában.“ Veres Endrétől. — „Mesterséges eső.“ „Két bibornok halála.“ (Manning és Simeoni bi- bornokok arczképével.) — „Divattudósitások Párisből és London bői.“ (Divatkópekkel.) — „A természettudományi társulat jubileuma.“ — Az új képviselőház képekben.“ — Irodalom és művészet; Egyveleg; Sakkjáték; Képtalány stb. rendes heti rovatok. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Újdonságokkal együtt 3 írt — Ugyancsak a Franblin-Társulat kiadó- hivatalában (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt 20 kr. Megjelent: a „Szőlőszeti és Borászati Lap“ folyó évi első száma változatos és dús tartalommal. Czikkei : A mólt évről. Visszapillantások a szerkesztő Maurer János tollából. — A borok fogyasztása. — Szőlőszeti levél Békés-Osabáról. — Elmélet a földforgatásról. — Tároza: A phylloxera és az életbiztosítás. Az állandó Szemle rovat a borászat terén előforduló nevezetesebb mozgalmakat hozza. A veuyige kérésiét és kiuálat czimü rovat használatú az előfizetők részére egészen díjtalan. A vegyesek alatt különféle hasznos tudnivalókat közöl, Találkozunk még Vidéki, levelezésekkel és Irodalmi rovattal; nemkülönben igen élénk a Kérdések és feleletek rovata, mely minden szakbavágó kérdésekben nyitva áll az előfizetőknek. Végül jörinek a szerkesztői üzenetek és Hirdetések. A „Szőlőszeti és Borászat Lap“ megjelen Kassán havonként háromszor, egész Ívnyi térj «delemben s előfizetési ára egész évre csak 4 frt. E lap jelen számmal 13-dik évfolyamba lépett s hazánkban az egyedüli önálló borászati szaklap, melyet t, olvasóinknak különös figyelmébe ajánlunk. Mutatványszámot kívánatra ingyen küldenek. Megkérdeztem a fülmiiét. Mért nem zengi vig énekét? Kérdésemre a felelet: — „Elmúlt a dal nincs kikelet Kérdeztem a szálló gólyát, Mért hagyja él a siíc rónát ? ■— Gólya madár igy■ keleple : „ Visszatérek kikeletre.“ Kérdeztem a falevelet, Mely sárgultan alá pereg, — Halk zizegés a felelet: — „ Nem lesz nekem több kikelet.“ Mért nem megyek én is innen ? Kikeletem úgy sincs itten, Bárhová ha szívvel megyek : „Beteg leszek, nagyon beteg*. Mokcsay Zoltán. A farsang. — Alkalmi csevegés. — Irta: K. Mártonffy Imre. Nemcsak a szerelemnek ős vallásnak, hanem a farsangnak is minden országban más jellege van. A németek farsangja egészen elüt a mai igénytelen, de vidám farsangoktól, avagy a diszes ős pompás franczia és olasz Karneval herczeg szereplésétől. A németek a középkor farsangi szokásait hiven megőrizték, s náluk a mutatás és féktelen jó kedv adventtól a farsang utolsó napjáig terjed csak. Az igazi humor azonban a németeknél is különbözik. A Rajna mellett más ős a Mosel partján ismét más szokás divik. Ép úgy különböznek egymástól Rómában a pazar fényű és diszes farsangi képek, vagy a könnyelmű ős párfüm illatú, blazirt párizsi Karnevál herczeg bohóságai. A legsajátságosabb azonban, hogy a komoly Németországban a bolondestélyeken nagyobb őrültségeket és bohóságokat követnek el, mint mi. Nálunk az egész évben jó kedv uralg, tánczolunk, vigadunk egyre, a németek egy bizonyos ideig csak, s hamvazó szereda után az arczukra hintett hamuval ismét komolyak lesznek. Farsang! E szó oly röviden, s kaczérul hangzik és oly kellemes lntással van leányainkra, hogy alig várják megérkeztét. Sajnos, e röpke szó ma már igen sokat vesztett érdekességéből. Úgy tűnik fel előttünk, mintha közönséges vasárnap volna, semmi változatosságot nem nyújt, örökösen egyforma. Ennek oka főleg abban rejlik, hogy farsang utáu is farsangolunk és ennélfogva kimerülünk anyagilag és erkölcsileg. Másik főok a temérdek egylet, kör, társaság estélyei és tánczvigalmaiban keresendő, hol derüre-borura folyik a vigság a meg- számlálhatlan „jótókonyczél“ örve alatt. Mióta ez a szokás elburjánzott, a fiatalság sohase tudja meddig tart, a farsang, s ezért nem is várják oly epedve, mint hajdanta. Nem hibáztatjuk a tánczkedvelő gondtalan fiatalságot azért, hogy az ily társaságokban szórakozást keres. Naiv fiatal leányok, kik azt hiszik, hogy fiatalságuk és szépségükkel tánczosok seregét teremtik elő, nagyon csalódnak; szolgáljon nekik irányadóul egy 38 éves hölgy nyilatkozata, ki meggyőzte a világot 22 évi tapasztalata után arról, hogy az egyletekben, vagy társaságokban igen sok óv szükséges, mig az illető ismertté lesz. A kedélyes házias estélyeket a gomba-módra szaporodó egyletek teljesen kiszorították, a családok nem tartanak manapság házias jellegű estélyeket, mert itt is ott is péuzt költeni, ebben a szűk világban komoly megfontolást igényel. Jellemző korunkra, hogy a mai fiatalság, a sokat emlegetett „jeunesse dorée a korcsmákban keres szórakozást és a báltermekben elvétve akad egy-egy tánczos. Azért azt ajánlom neked, kedves bájos olvasónőm, kerüld az olyan egyleti mulatságot, hol ily blazirt ifjakkal találkozol, nehogy kedvelt „régi“ farsangodat megkeserítsd önmagadnak. Nem hiába irtani „régi“ farsangot, mert úgy látszik, hogy a hajdan hetyke csinos ifjak most nem oly élénkek és vidámak, mint régente. Valamikor egyszerű ruhában járt az ifjú, gitárral az oldalán vig tánczdarabokat játszva, és mi történt? A fiatal leányok szive hevesebben dobogott, az anyák szive büszkén járt végig dólczeg termetükön, ifjú és öreg követte őket, elragadtatva játékuktól, mint a mesebeli patkányfogó, ki végig tánczolta a várost. Hej azóta mily nagyot változott a világ! A mai ifjak versenyeznek egymással a pazar divatos öltözetekben, az egyszerű lantot félrevetették s a valódi zeneórtő, müveit, fáradhatatlan mulattató ifjúságot, szineskedő és külsőleg ragyogó nemzedék követi — de szemük fénytelen, járásuk ingadozó, arezuk nem mosolygós, S ezzel visszaindult azon az utón, a melyen jött. Arczárói azonban a figyelmes szemlélő leolvashatta volna, hogy ez az együgyü teremtés hirtelené- ben valamire határozta magát, a mi nem volt egyéb mint az, hogy valakihez fordulni fog, a ki igazságot tegyen és ne engedje meg Palinak a bokréta viselését. De kihez forduljon ? A biróhoz ? Nem. Mert az a Pali gazdája s ezért nem tiltaná be neki a bokréta viselését. De hát kihez ? ... Sok töprengés után végre tisztába jött ezzel . . . Következő reggel beállított az orvoshoz. — Meginstálom alásan a tekintetes nagyságos doktor urat! mondá, azért jöttem, hogy kui'álja meg az éti bajomat ! — Mi bajod van ? kórdó a doktor. — Hát meginstálom alásan, lássa-e ezt a gyereket? — Hogyne látnám, hisz nem vagyok vak. Beteg? — Dehogy beteg! nincs ennek egy makulányi baja! Hanem hát ha lássa ezt a gyermeket, úgy azt is láthatja, hogy ez a gyermek hasonlít hozzám, meg a bitó szógájához, Palihoz ; a miről meg lehet tudni, hogy ón vagyok az anyja, ő pedig az apja. S nekem ezért a gyermekért nem szabad a hajamba pántlikát viselnem, és Palinak engedik, hogy bokrétát viseljen a kalapja mellett. Ez nem igazság! Meginstálom hát a tekintetes nagyságos doktor urat, hogy neki se legyen szabad bokrétát viselni! — Bori fiam ! szólt mosolyogva a doktor, én a te bajodon segiteni nem tudok; éu csak a testi betegségeket tudom kúrálni. Menj a jegyző úrhoz, ő talán tud valamit tenni. Bori követve a tanácsot, azonnal ment és benyitott a jegyző irodájába. — No mi Kell?! kérdó a jegyző haragosan, mert éppen valami fontos Írással volt elfoglalva. — Meginstálom alásan a tekintetes nagyságos jegyző urat! azért jöttem, hogy ez a gyermek az enyém, meg a biró szógájáé, a Palié ... — Nincs nekem aboz semmi közöm ! szakitá félbe a jegyző a beszédet. Ha perelni akarod Palit, eredj a városba valamelyik ügyvédhez. — De megkövetem alássággal, a doktor ur mondta, j hogy idejöjjek meginstálni a tekintetes nagyságos jegyző urat, hogy ha nekem nem szabad a hajamba! pántlikát kötni, Palinak se legyen szabad bokrétát viselni a kalapja mellett. Ez nem igazság ! — Vagy úgy?! mondá nevetve az előbb még haragos jegyző. — Bizony azt kell hinnem, bogy a doktor urnák sem nőtt be még teljesen a feje lágya, hogy ilyen ügyben hozzám utasít. Eredj a paphoz, a te. ügyed inkább vág az ő szakmájába. Bori az utasításhoz hiven elment a paphoz. Kezet csókolt, ahogy illik, aztán elkezdő: — Meginstálom alásan a tekintetes nagyságos főtisztelendő pap urat, azért jöttem, hogy tegyen nekem igazságot ! A pap elmosolyodott ezen a tituláláson s azt keidé : — Mily ügyben tegyek igazságot? Hát abban instálom alásan, hogyha nekem nem szabad a hajamban pántlikát viselnem, Palinak, a biró szógájának se legyen szabad bokrétát viselni a kalapja mellett! Ez nem igazság. Mert ez a gyermek éppen úgy az övé, mint ahogy az enyém ! — Ezt csak úgy tudnám eligazítani — mondá a pap — ha összeadnálak téged Palival. Akkor te, mint asszony, tisztességesen főkötőt tehetnél a fejedre, s Pali, mint házas ember felhagyna a bokréta viseléssel. — Jaj megkövetem alássággal — szólt Bori sóhajtva — Palival engem nem adhat össze, mert neki én már nem kellek! — De hát ha én a lelkére beszélek? — Az hiába való fáradság lenne, mert ő azt mondta, hogy nem evett bolond gombát, bogy egy czigáuy leányt feleségül vegyen. — Úgy hát nem tudok a te ügyedben segiteni semmit, csak azt mondhatom, hogy nem kellett volna letérned az erény útjáról, de ha már letértél, menj haza szépen és nyugodj bele a változhatlanba. Pali viselheti a bokrétát, mert férfi, s a férfitól a világ nem veszi büntil az aféle cselekedetet, de a leánynál ez egészen más kérdés Bori hazament szépen. Hogy megértette-e a pap utóbbi szavait és belenyugodott-e a változhatlanba, .nem tudom, csak azt tudom, hogy mikor másfél év legördült az idő kerekén, akkor már két gyermeket czipelt magával. Bizonyára úgy okoskodott magában, hogy akár egy, akár két gyermeke legyen, igy is, úgy is nem szabad a bajában pántlikát viselni. Egyszer találkozott vele a doktor és megszóllitá: — Mi az Bori! hát most még kinek nem lenne szabad bokrétát viselni ? — Az oda le lakik — felelt Bori kedvetlenül — de a nevét nem mondom meg, úgy sem tiltják meg a tekintetes nagyságos urak a bokréta viselését. Bizony ez nem igazság, * * * Ez nem igazság! felkiáltok én is Borival. Nem igazság, hogy a férfi fenékig ürítheti a gyönyör poharát, uszhatik az élvezetekben, s ez a világ szemében nem von le belőle egy hajszálnyit sem; mig a leány, ha elszódülve a férfi csábitó szerelmi szavaitól, elbukik az erény sikamlós talaján, az emberek a helyett, hogy felemelnék, elitélik irgalom nélkül, kegyelem és kihallgatás nélkül, megkövezik, sárral dobálják és engedik, hogy mélyebbre bukjék . .. Miért nevezik hát a nőket a gyöngébb nemnek, ha azt kívánják tőlük, hogy erősebbek legyenek a férfiaknál ? ... De hiába! . . . Magam is kegyetlenül eltöröm a páiczát az olyau nő felett, a melyik kizökken a társadalom kerékvágásából; habár tudom is, hogy ez nem igazság!
