Ungvári Közlöny, 1891. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1891-09-24 / 39. szám
Végül: Tabódy Jenő, gondnoksági elnök, gróf Széchenyi István, mint a legnagyobb magyarnak nagy alkotásairól beszólt, oly hatással, hogy sok szem kö- nyezett. Ezzel az ünnepély a savanyuvizi iskolánál véget ért. Innen a társaság a hidontuli áll. iskolába ment, hol ugyancsak a fenti programúi szerint folyt le az ünnepély, melyről hasonlóképen nyilatkozhatunk. Valóban hazafias dolgot miveit a miniszter, hogy az iskolai hatóságok figyelmét ezen ünnepély megtartására felhivta. Mert tudjuk, hogy a gyermek lelke minden iránt fogékony és a hazafias érzelmek csiráit jókorán kell a gyermekekbe csepegtetni, mit legczól- szerübben ilyen ünnepélyek rendezése által lehet elérni, ha t. i. oly módon rendezzük az ünnepélyt, hogy az ifjúságot ez által hazafiul erényekre buzdítjuk. De kifejezést kell adnunk azon óhajnak is, hogy ilyen üunepélyt gyakrabban kell rendezni, hogy a benyomások annál mélyebben hatoljanak a gyermek szivébe. Egy hazafi. Lakberendezések tárlata Budapesten. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum, a Magyar Iparművészeti Társulat és a „Műbarátok Köre“ elhatározta, hogy a jövő 1892. évben a városligeti nagy iparcsarnokban oly tárlatot rendez, mely föltünteti a művészi iparok legutóbbi ötszáz éves fejlődését s különösen annak a lakásberendezés keretébe tartozó alkotásait fogja bemutatni. E mellett azonban a szoros kapcsolatnál fogva fegyvereket és régi ruházatot is állít ki. A lakbereiulezesi tárgyak, a művészet különféle korszakainak megfelelőleg csoportosittitnának, úgy hogy a tárlat, a mint az már most általánosságban megállapítható, a következő részekből állana: 1. A XV. századból a) kápolna, b) fegyverterein, c) könyvtár. 2. A XVI. századból a) olasz vagy angol ebédlő, b) német szoba. 3. A XVII. századból a) magyar főúri szoba, b) XIV. Lajos ízlésű franczia szoba. 4. XVIII. század első feléből a) XV. Lajos Ízlésű franczia tzoba, b) terem, c) hálószoba. 5. A XVIII. század második feléből XVI. Lajos iziésü szoba. 6. Az 1790—1815. évig terjedő időbzl a) terem, b) hálószoba. 7. Török, arab szoba, spanyol és mór bútorok. . Ekként a tárlat kiterjedne az iparművészet egészére s annak termékeit nem szakok, hanem használatuk szerint elrendezve tüntetné föl, tehát magát a művészetet s egyúttal annak gyakorlati alkalmazását a müveit emberi társadalom életében mutatná be. E fölfogásból indulva ki és e czél által vezettetve a tárlat rendezésében, az egyes korszakokban dívott ízlésnek és a művészetnek összhatására fektetné a fősulyt, s hogy ezt elérje és teljessé tegye, a berendezések egyes részei, eredeti s egykorú emlékek híjában itt-ott hű másolatokkal is fognak pótoltatni. így tehát az összhatás ugyan egyik fő czél, óhajtandó azonban, hogy minél nagyobb számban legyenek kétségtelen hitelességű eredeti régi bútorok, kivált pedig magyarországi tárgyak. A tárlat körébe esnek tehát a művészi iparnak a fönt részletezett korszakokba illő összes termékei, legyenek azok akár régiek, akár újak, akár utánzatok és akár Magyarországon, akár külföldön készültek, de megkiváutatik, hogy a saját koruk művészetét, minél hűbben és jellemzőbben tüntessék föl. A tárlat ügyének megvalósításához szükséges munkálatok teljesítésére az előbb nevezett három társulat az alulírott 18 tagból álló állandó rendező bizottságot küldte ki. E bizottság azonban a szükség szerint ki fog bővíttetni s azonkívül egy országos nagy bizottság mellett esetleg külön bizottságok is fognak alakíttatni. A kiállítás 18 9 2. április hó 1-én fog megnyílni és tart ugyauazon év november végéig. Van szerencsénk ennek folytán minden honpolgárt, ki hazai iparmüvészetünk és közművelődési viszonyaink iránt mindenkor élénken érdeklődött, tiszteletteljesen fölkérni, legyenek kegyesek, úgy a saját birtokukban levő és a tárlat körébe tartozó tárgyak átengedése által, valamint az által is, hogy ösmerőseík és összeköttetéseik körében ily értelemben a gyűjtést e)vállalni méltóztatnak, a tárlat teljességét és sikerét előmozdítani s lehetővé tenni, hogy az által az iparművészetek iránti érzék és jó Ízlés általánosabb fejlődése előmozditassék. A tárlat költségei egy biztosítási alap létesítése által fedeztetnek. Ezen biztosítási alapra történt aláírások azonban csakis azon valószínűtlen esetben lesznek kötelezők, ha a tárlat költségei fölülmúlnák a bevételekét ; ellenkező esetben pedig megszűnnek. Befizetések előre semmi esetre sem fognak kivántatni, hanem ha a tárlat bezárása után hiány mutatkoznék, akkor ezen hiány a biztosítási alapra aránylagosan bekövetelendő befizetések által fog íedeztetni. Például, ha a hiány 15,000 írtra rug s a biztosítási alap ösz- szesen 00,000 frt, akkor az aláirt összegek egy negyede fog beköveteltetui. Kérjük tehát, hogy a kiállítás ügyét, a biztosítási alaphoz való járulással is támogatni méltóztassék. A tárgyak bejelentése raeunél hamarabb, de legkésőbben a folyó 1891. év október hó 31 -éig, nem különben a tárlatot illető minden közlések is a „Műbarátok Köre* irodájába, Budapest, Mérleg-utcza 12. s z. a 1 á, mint ezen bizottság központi irodájába is intézendők. A bejelentés alkalmával jelezni kérjük a következőket: 1. a tulajdonos nevét ős lakhelyét; 2. a bútor rendeltetetését ; az anyagot, melyből az készült; 4. korát, a melyből származik; 5. a bútor méreteit ; 6. becsértékét s 7. végül, hogy eladó-e az és mily áron. A bútor netalán meglevő rajzát vagy fényképét szintén mellékeltetni kérjük. A tárgyak Budapestre és vissza a tárlat költségére fognak szállíttatni és az egész időre a jelzett becsérték erejéig tűz ellen biztosíttatni. A bejelentés megtörténte után, midőn a tárlat rendezése kezdetét veszi, a tárgyak beküldésére a rendező bizottság külön fogja fölszólita n i kiállítókat. Budapesten 1891. augusztus havában. Gróf Keglevich István elnök, Gróf Andrássy Tivadar alelnök, Ifj. gr. Batthyány Géza, Benczúr Béla, Bubics Zsigmoud, í'eszty Árpád, Tittler Kamii, Ger- lóczy Károly, Györgyi Géza, Gróf Károlyi Tibor, Lech- ner Odón, Báró Lipthay Béla, Orgróf Pallavicini Ede, Radisics Jenő, Rauscher Lajos, Ráth György, Dr. Szmrecsiinyi Miklós, Gróf Tisza Lajos, Dr. tizen drei János titkár. Újdonságok. * Un gvár város képviselete tegnap ülést tartott. Az ülésen a következő tárgyak nyertek elintézést. Az ungvár-szobráucz-nagymihályi vasút építési költségeire megszavazott 15,00 frt törzsrészvényösszeg-kölcsön fog felvétetni s a közmunkaváltság 1järésze fog ezeu kölcsön évi törlesztésére fordittatui. — A helypénzre és a régi városháza-épület eladására megtartott árverés eredményét a képviselet nem találta kielégítőnek, s újabb árverés megtartását rendelte el. — A füzes ős lugosi földek megvétele újabban elhatároztatván, megbizatott a polgármester, hogy a vételi szerződést a kincstárral kösse meg, — Rákosi János interpellált a kaszárnya és vágóhíd építésnél felmerült szabályellenességek tárgyában. A polgármester ős az építési bizottság az ügy megvizsgálására és a hiányok elhárítására felhivattak. — Nehrebeczky György a regále bizottsági tagságról lemondott, helyére Ivántsy László megválasztatott. — Szendrey Józsefnek azon felebbezésse, hogy az utcák világítása 3 évre Reismann Leónak évi 3000 írtért kiadatott, a törvény értelmében a megyei közgyűléshez felterjesztetett. * József föherczcg ő felsége, a magyar honvédsereg főparancsnoka, ma délután megyénk területén Csapon keresztül Munkácsra utazik az ott állomásozó, valamint ott összpontosított 11. gyalog honvédezred megszemlélésére. (3 felsége holnapután hajnalban tovább utazik. * Áthelyezés és kinevezés. Kubicza József ungvári IV. oszt. adótiszt, a Csáczáu felállított kir. adóhivatalhoz III. oszt. ellenőrré kineveztetett. — Horatius Pál ungvári r. kath. káplán Felső-Bányára, — Veszprémi Sándor n.-bereznai káplán Ungvárra, — áthelyeztettek. — Ivorody Ferencz állami tanító a nagykaposi állami iskolához igazgatótanitónak neveztetett ki. * Gróf Széchenyi István emlékezete. Hétfőn üunepeltük gróf Széchenyi István születésének 100-éves évfordulóját, a mely alkalomból az előadások a helybeli intézetekben szüneteltek, az ifjúság pedig reggeli 8 órakor sz. misét hallgatott. A helybeli főgymnasium- bau az istenitisztelet után Mazuch Ede tanár egy igen hazafias és lendületes beszédet intézett az ifjúsághoz, ecsetelvén az elhunyt nagy hazafinak erényeit. * Dr. Levy József, orvos szüleinek meglátogatása és a prágai kiállítás megtekintése czéljából elutazott Ungvárról. Jövő hó 1-én jön haza. * Az ungvári járásbíróság helyisége újabb időben kényelmesebb berendezést nyert. Főképen a Páliéi Hilisimea» Papi aJomik, ötletek és jellemvonások gyűjteménye (körülbelül félezer). Összeszedte: Babik József, egri egyházmegyei áldozópap, tani lóképző tanár — I. kötet (i keltetőül a II-hoz) (Pápák és bibor- uokok. — Érsekek és püspökök. — Prépostok és kanonokok, apátok. — Esperesek és plébánosok.) Eger. Érseki Iyceumi könyvnyomda 1891. — Ara az első kötetnek 1 frt 50 kr. kötve 2 frt. (Folytatás) K. J. esztergomi kanonokról beszélik a következő esetet. Stallumából észrevette, hogy két katona is jelen van az isteni tiszteleten. Úrfelmutatásra csengetnek. A többi hívek ájtatosan leborulnak, a két katona azonban úgy áll az oszlop mellett, mint két földbe vert karó. Bántotta ez a buzgó kanonokot s azért harsány hangon odakiáltja a vitéz urak felé a vezényszót : — Hapták! Zum Gebet! A két hadfi megszégyenülve térdelt le abban a perezben. * Volt Orczy bárónónak, ki Blaskovicsot, az erki plébánost, szellemessége miatt igen kedvelte, egy peczkes magatartási! komornyikja, ki semmi szin alatt sem volt rá vehető, hogy a templomban leüljön vagy letérdeljen. — Xo méltóságos asszonyom, mondá Blaskovics, majd leültetem én. —■ No papom, szólt közbe a báró, ha leülteti Jeant. két jó lovat köttetek az istálójába. A legközelebbi vásárnap Blaskovics igy kezdő predikáczióját: — Tudjátok, ájtatos keresztény híveim, hogy az Úr Istennek sokféle teremtményei vágynak a földön. De semmiféle teremtett állatok közt nem találkozik annyi csodabogár, mint éppen az emberek között. Az egyik, példának okáért, azt véli, hogy neki aranyszarvai vannak, melyekkel szabadon döfölhet embertársai közt; a másik aranyorrot képzel magának, melylyel mindenbe beleturkálhat; a harmadik azt gondolja, hogy sarkon forgó várban lakik és senki #se férhet hozzája ... De vannak ám olyan kevély bolondok is, a kik azt képzelik, hogy térdök tojásból, ületök pedig üvegből vagyon; a miért is, nehogy eme becses testrészük összetörjék, még a templomban sem ülnek vagy térdelnek le. Még be sem végzé Blaskovics beszédének e részletét, mikor már a komornyik — a padban ült. A szónok a két lovat meg is nyerte. * Egy alkalommal azon gyanúsítást koczkáztatták Blaskovics ellen az úri társaság tagjai, hogy beszédei nem eredetiek, hanem iminnen-amonnan, legkivált pedig Ábrahám a Sancta Clara műveiből böngészgeti össze azokat, de rögtönözni nem tudna. Blaskovics komolyra fogta a tréfát s fogadást ajánlott, hogy senki sem tud neki oly tételt feladni, bárminő képtelen s nevetséges legyen is az, hogy ő a felett rögtönözve, egészen a szent helyhez illő, komoly predikácziót ne mondjon. A fogadás ötven aranyban történt. Elhatározták, hogy Blaskovics a feladott jeligét bepecsételve, a szószéken fogja találni; ott tartozik azt felbontani, felolvasni s fölötte komoly predikácziót rögtönözni. Harmadnapra éppen vasárnap következett. A uagy vendégsereg kíváncsian foglal helyet a templomban. — Blaskovics a szószékre lépett, szokás szerint felolvasta a napi evangéliumot, s ezután felbontván az ott készen talált bepecsételt levelet következőleg olvasta fel élénk, csengő hangján annak foglalatját: Részeg vagyok! — Kedves keresztény híveim! Részeg vagyok, kezdő Blaskovics ünnepies, komoly méltósággal egyházi beszédét — részeg vagyok: de nem a bortól, hanem az ón édes Megváltóm és Üdvözítőm, a Jézus Krisztus iránt való nagy szeretetem tői, .... s ez alapigéből kiindulva, egy óráig tartó, oly szépen sikerült predikácziót mondott, hogy az egész úri társaságnak, «zeme, szája elállt bámulatában. Önként értetik, hogy isteni tisztelet után a fényesen megnyert s jól megérdemelt 50 arany Blaskovics markát ütötte. * Volt a vendégek között egy Sághy János nevű dormándi földbirtokos is, ki nagy kedvét lelte a Blaskovics boszantásában. Midőn egy alkalommal széles jó kedvében vastagabb tréfára fogta a dolgot, Blaskovics azt találta hirtelenében mondani : — Úgy mókázzék velem a tekintetes űr, hogy a predikálószékből fogom összehunczutolni! — De már azt magam is szeretném hallani! kiáltá Sághy. Csak aztán vigyázz, adta papja, hogy predikáczió után ki ne tekerjem a nyakadat. No ha szeretné, hát meg is fogja hallani, mondá Blaskovics. A legközelebbi vasárnap ismét úri közönséggel telt meg az örsi templom. Blaskovics a szószékre lépvén, hatalmas predikácziót kezdett az utolsó ítéletről. Az előkelő társaság, köztük maga Sághy János, feszült figyelemmel várakozott, mikor következik már a java Egyszer csak Blaskovics ekkép fordított a beszéden : — Magam is azon hitben vagyok, kedves keresztény híveim, hogy az Úristen haragja már nem soká reánk fogja bocsátani a rettenetes utolsó Ítéletet, annyira megrontották már ezt a nyomorúságos világot az emberek ravasz-Sághy, korhely-Sághy, betyár-Ságliy, gaz-Sághy, hunczut-Sághy, gonosz-Sághy, akasztófára- való-Sághy .... természetesen minden szó végén erősen hangsúlyozva a végső szétagokat, miközben kezeivel folyvást Sághy felé gesztikulált. A hatás elképzelhető, kivált mivel Sághy uramnak jó képpel kellett a megtisztelő czimeket zsebre raknia. — Átkozott papja! mondá a predikáczió végeztével, Blaskovics vállát megveregetve, — még sem hittem, hogy ily nagy kópé vagy. Ne félj, nem tekerem ki a nyakadat: jer, igyuk meg a barátságpoharat; de aztán többé ki ne prédikálj! * Érdekes predikácziót tartott Blaskovics egysztr a hevesmegyei Detken is a templom védszentje, szent György ünnepén. Megjegyzendő, hogy a detki templom a kegyűr szűkmarkúsága vagy gondatlansága miatt már oly rossz állapotban volt, hogy falai bedőléssel fenyegetőztek s a rozzant tetőn becsurgott az esővíz. A búcsú napján tartott isteni szolgálaton számos vendégével együtt maga a földesúr, a megye akkori alispánja is jelen volt. Blaskovics a szószékre lépvén, azzal kezdte beszédét, hogy a szent Györgyöt ábrázoló fő-oltárképhez fordult s imigyen szólította meg azt:-- Hallod-e te szent György ! Hogy vitéz katona, még pedig lovas katona voltál, azt látom, mert lovon ülsz, és kezedben dárda, fejeden pedig sisak vagyon. Az is bizonyos, hogy katona-korodban sok országot- világot bejártál és sok kovártélyou megfordultál; de hogy valaha ilyen rossz szállásod lett volna, mint ez a detki templom itt, — azt már nem hiszem. . . . A földesúr még az nap kiadta a rendeletet a templom kijavítására s oly buzgalommal fogott hozzá, hogy még a környékbeli kálomistákkal is hordatta az épületanyagokat. (Vége köv.)
